Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-18 / 49. szám, szombat
Kntonobecsiilet SZOVJET KATONÁK ÉLETÉBŐL A század emlékszobájában lszmail Hamzalijev tizedesnek, a Szovjetunió Hősének arcképe mellett anyjának a század katonáihoz írott levele. Egyszerű, szívből jövő sorok. Miről is ír nekik? „Kedves honvédők. Fiam fiatal életét adta a kommunizmus nagy ügyéért. Hűsége a párt ügyéhez, népéhez határozottá tette és hőstettre késztette őt. Szeressétek ti is drága hazátokat, kitartóan tökéletesítsétek harcművészeteteket. Kedves gyermekeim, sikert és jó egészséget kívánok katonaéletetekben. Egy hős anyjaként, arra kérlek benneteket: őrizzétek a békét.“ A párthoz, a néphez való hűsége hőstettre késztette Isz- mailt... Amikor Hamzalijev lö- vegét telibe találta egy lövedék, másik lövegből nyitott tiigej Dulceo őrmester, kiváló szakember, aki vezet it harci és politikai kiképzésben. Mi jellezmi raját? Magas fokú katonai tehetség és széles látókör, megfontoltság tetteiben és kitartás a kitűzött cél elérésében. Az altiszti iskolából az alakulathoz kerülve a fiatal szakaszvezető arra tanította beosztottjait, hogy aktívak legyenek a harcban, már az első sorozattal célba találjanak a szabványosított fegyverekkel, éjjel, vagy nappal. A páncélosok nagyon megdolgoztak a lő- gyakorlatokon, nem ültek ölbe tett kézzel. A katonáknak sok akadályt kellett legyőzniük, míg a tankok legénysége elérte a kellő összhangot és kölcsönös megértést. Íme, egy epizód szolgálati életükből. A századnak fel kellett vonulnia. Mihail Arszentyev Nem vallanak szégyent a gyakorlatokon. (N. Berketov felvétele) zet. Súlyos sebesüléssel, magára maradva a lövegnél még két ellenséges páncélkocsit lőtt ki. Mindvégig teljesítette katonai kötelességét. A század katonái válaszoltak a hős anyjának. Megfogadták, hogy keményen és kitartóan őrizni fogják a szocialista tábor határait, minduntalan fokozzák harcképességüket, erősítik a katonafelgyelmet. „Sohasem hozunk szégyent a szovjet katona becsületére“ — ez lett a mai páncélosok jelszava. A században vándorzászlót honosítottak meg, mely Hazme- lijev tizedes, a Szovjetunió Hőse nevét viseli, és amelyet annak adományoznak, aki n legjobb eredményt éri el a harci és politikai kiképzésben. Most éppen annak a páncélkocsinak a legénységét tüntették ki vele, melynek parancsnoka Szerharckocsivezető mechanikusnak fájt a jobb keze. Dulcev őrmester javasolta, cseréljen szolgálatot, de Arszentyev nem egyezett bele, mert igen nehéz útszakasz következett. Hát persze, a tank parancsnoka és a lövegirányzó elvezethette volna a tankot, hisz másodszakmaként ezt tökéletesen elsajátították. Arszentyev közlegény azonban érezte, hogy jobban megbirkózik feladatával, mint társai. Egy percig sem gondolkozott, s az irányítókar mellé ült. Mi vezérelte őt e percekben? A katonai kötelesség, a nagy felelősségérzet a közösség ügyéért, a legénység harcképességéért. A felvonulás végén Dulcev őrmester a harckocsivezetőhöz lépett és hálásan a szemébe nézett. Nem volt szükség szavakra. Arszentyev közlegény mintha ezt válaszolta volna az őrmesternek: az én helyemben minden harckocsizó így cselekedne. A tank legénysége kitűnt a legutóbbi harci lövészeti-taktikai gyakorlaton is, amikor a század azt a feladatot kapta, hogy menet közben támadja a védekező „ellenfelet“. Anatolij Galjanyin, a célzókészülék kezelője az első lövéssel, az első sorozattal eltalálta a célt. Egyébként a többi harckocsizó is pontosan megismételte Dulcev őrmester tankjának éleslövészeti eredményeit. Az „ellenfél“ nem bírta elhárítani a harckocsizók határozott, aktív akcióit, inkább meghátrált. Dulcev őrmester legénysége most újra a kiváló címért küzd. Mozgósító jelszóként hat a katonákra a szocialista verseny jelmondata: „Megbízhatóan védelmezni a szocialista hazát, állandó harci készültségben lenni, mesterien kezelni a jegyvert és a technikát, tökéletesíteni a harcművészetet“. A katonáknak az a kezdeményezése, hogy a szovjet fegyveres erők 60. évfordulójának évét tegyék az élharcos katonamunka évévé, a gyakorlatban a harci szakismeretek gyors elsajátításáért, a kiképzési tervek kiváló teljesítéséért, az irányelvek megtartásáért, a szakminősítés javításáért és a rokonszakmák elsajátításáért vívott küzdelemben fejeződik ki. Dulcev őrmester beosztottjaival versenyez Szergej Jegorov tizedes legénysége. Szergej régebben lövegirányzóként szolgált. Lőkiképzésből csupa kiváló jegye van. Amikor felvetődött a kérdés, kit jelöljenek tankparancsnoki tisztségre, a század tisztjei mind Jegorov tizedest nevezték meg. Szergej most is eredményesen eleget tesz kötelességeinek. legorov nagyapja frontharcos volt, a német fasiszta betolakodók ellen harcolt. Részt vett Csehszlovákia felszabadításában. Többször megsebesült. Nemegyszer próbálták a front mögé vezényelni, de ő határozottan ellenállt. Nem ülhetett ölbe tett kézzel, amikor bajtársai rohamra indultak. Szergej is ilyen természetű, ugyanilyen kitartó, becsületes, egyenes. Ezért is tisztelik bajtársai a században. Folyik a téli harci kiképzés. Dulcev őrmester legénységének most minden gondolata az alegység harcképességének fokozására irányul. Mindegyikük katonai kötelességének tartja, hogy — mint a szovjet alkotmány is rögzíti — „megbízhatóan védelmezze a szocialista hazát, állandó harci készültségben legyen, amely szavatolja a bármely agresszorral szemben való azonnali ellenállást.“ A harsocok szilárdan ragaszkodnak a harci hagyományokhoz, s egyre jobbafí tudatosítják, hogy ezt a harci készenlét érdekei követelik meg. V. SABLINSZKIJ hadnagy Kikeletre várva A kelet-szlovákiai kerületben felkészültek a tavaszi munkákra Az elmúlt hetekben ugyancsak megtréfált bennünket az időjárás. Voltak napok, amikor úgy érezzük, megérkezett a tavasz. A meleg napsütés hatására felengedett a föld fagya, de egy éjszaka minden megváltozott. Hideg északi szél söpört végig a tájon, és a hóesés megint fehérre festett mindent. Talán hosszú lesz a tél? A meteorológusok szerint nem, és a kelet-szlovákiai mezőgazda- sági üzemek dolgozói is ennek megfelelően készülődnek. A gépeken az utolsó simításokat végzik, s a növénytermesztők már a tavaszi vetés előkészületeire fordítják a figyelmüket. Hogyan teleltek az ősziek? Erre a kérdésre teljes választ még nem kaphattam, de a kerület déli járásaiból érkezett első jelentésekből kitűnik, eddig még nincsenek károk. Reméljük, ha majd a tél végleg elveszíti fehér ingét, s a keletszlovákiai kerület északi járásaiban is megtarthatják a határszemlét — onnan is jó hírek érkeznek. Ez azért is fontos, mert a kerületben 1980-ig szeretnék elérni az évi 1 millió tonna szemes termény kitermelését. A hatodik ötéves tervidőszak első két évében e célok eléréséért már figyelemre méltó lépéseket tettek, és nem tagadják — 1978-ban rekordtermést várnak. A kerület mezőgazdasági dolgozói megértették, hogy miért van szükség gabonafélékből az önellátás elérésére. A tartalékok feltárására, a minőségi munkavégzésre ezért fordítanak megkülönböztetett figyelmet. Hogy hetvennyolcban rekord- termést remélnek, az pedig azért van, mert a vetésterületet tavaly ősszel minden eddiginél kiválóbb minőségű vetőmaggal vetették be. A jó vetőmag pedig már fél siker. Itt persze rögvest felvetődik az a kérdés, hogy honnan sikerült jó vetőmagot szerezniük? Nos, maguk termelték — adhatjuk rá a valós választ, de azt is hozzá kell tennünk, hogy ezt tervezett és céltudatos munkával érték el. Annak idején, amikor a CSKP XV. kongresszusának határozatait a kelet-szlovákiai kerület feltételeire bontották le, a kerületi pártbizottság elnöksége a vetőmagtermesztés fejlesztésének koncepcióját is megtárgyalta. E koncepció értelmében a kerületi magtermesztő üzemtől elvárták, hogy 1977—78-ban a vetésterület 70 százalékára biztosítson kifogástalan vetőmagot. A kerületi magtermesztő tízem a magtermesztő gazdaságokkal jól egyifttműködve ezt a feladatot túlteljesítette. A kelet- szlovákiai kerület mezőgazda- sági üzemei például tavaszi árpából 9853 tonna vetőmagot igényeltek. de a kerületi magtermesztő üzem 16 500 tonna kiváló minőségű tavaszi árpát készített elő vetésre. Az efsz- ekbe és az állami gazdaságokba még a múlt év decemberében elkezdték kifuvarozását, hogv mire beköszönt a tavasz, erre már ne legyen gondjuk. A kelet-szlovákiai kerületben jelenleg 48 magtermesztő gazdaság 41 020 hektáron foglalkozik vetőmagtermeléssel. A búzán, árpán és rozson kívül tulajdonképpen a vetőmag-kukoricát is ezeknek a gazdaságoknak kell kitermelniük. A múlt év rossz kukoricatermése miatt azonban saját termésből elegendő mennyiségű vetőmagot nem tudtak biztosítani, ezért külföldön és a nyugatszlovákiai kerületben is vásároltak vetőmagot és február végéig ezt is kiszállítják a gazdaságokba. -szák A hetűejtés Bizonyára feltűnt már olvasóinknak is, hogy az utóbbi időben mintha növekednék azoknak a száma, akik a kiejtésben eltérnek a megszokottól, s a hangok írott képéhez: a betűhöz igazodnak még a hangkapcsolatok ejtésében is. Az effajta kiejtési hibát be/fíejtés né”f*n tértin számon a nyelművelő irodalom. De nézzük meg alaposabban is, miről, van i>zo! A szavak hangjait betűkkel jelöljük írásunkban. A legtöbb szó kimondásakor tulajdonképpen nem hiba a betűejtés, mert ahogy az ilyen szavak leírásakor minden hangnak egy-egy betű felelt meg, ugyanúgy a kiejtésben is egy hang felel meg egy betűnek. Ha tehát ezt mondjuk: akartam, kiejtés stb., a betűejtés nem minősül hibának, sőt ez a kívánatos. De nemcsak hangok fordulnak elő beszédünkben, hanem hangkapcsolatok is. Több szavunk szerkesztett formáját, vagyis képzővel, raggal, jellel, összetételi utótaggal ellátott alakját a származtatási alapelvnek megfelelően íriuk le. Például, ha a tart igét ellátjuk a tárgyas ragozás személy- ragjaival a kijelentő mód jelen idejében, többek között ilyen személyragok is járulnak hozzá: -ja, -juk, -játok, -ják. írásban ezt így is jelöljük: tart-ja, tart-juk, tart-játok, tartják. De a kiejtésben a tj hangok összeolvadnak, és fy-nek hangzanak: tarty a, lartyuk, tarty át ok. tarty ók. A hangok ugyanis hatnak egymásra a beszédben. Nemcsak egy harmadik hanggá olvadhat össze két hang, hanem másféle is lehet ez a hatás. Például a csinál ige -ja raggal ellátott alakjában a rag -/ eleméhez hasonul az ige utolsó hangja, az -1: tehát a leírt csinálja alak szabályos kiejtése ez: csinájja: Máskor csak zöngésség vagy zöngétlenség tekintetében hasonul egy-egy hang a kiejtésben a másikhoz. A népdal zöngétlen p hangja a zöngés d hatására maga is zöngésül, vagyis ö-nek hangzik, tehát az egész szót így ejtjük helyesen: nébdal. A meggy zöngés hosszú ggy-je a meggyfa összetett szóban már zöngéllennek, vagyis /iy-nek hangzik: rnetyfa. Megfigyelhetjük ezt a rádióban, televízióban, de a gyűléseken is. Egyesek ugyanis abban látják a beszéd választékosságát, hogy az írásképnek megfelelően ejtenek minden szót. Tehát így mondják ki a szavakat: bizott-ság, útja, lát-ja, bánt-Ja, lát-szik, űz-te, víz-part, azon-ban, anyjuk, fagy-jon stb. Erőlködnek abban a hiszemben, hogy így beszélnek helyesen, s nem is sejtik, hogy ezzel nemcsak maguknak okoznak felesleges fáradságot, hanem a magyar kiejtést is rontják. Igen, mert ott is erőltetik a betű szerinti ejtést, ahol ez mind a kiejtés fiziológiai törvényeivel, mind pedig az ezek alapján kialakult nyelvi szokásokkal ellenkezik. Meg kell azonban azt is említenünk, hogy bizonyos esetekben már általánosabb tendencia is érvényesül a szabályos kiejtéstől való eltéréssel kapcsolatban. Az l + j hangok kiejtésében ugyanis azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben ezeket még egyes műveltebb nyelvhasználók sem ejtik hangkapcsolatként hosszú /-nek, inkább külön ejtik ki a két hangot. Például a csinál ige és a cél főnév -ja sze- mélyragos alakját nem így ejtik: csinájja, céjja, mint ez a hasonulás törvényéből következnék, hanem így: csinálja, cél-ja. Többen azonban még olyan különbséget is tesznek a kiejtésben, hogy a -ja, -je személyragos igealakban igazodnak a hasonulásos kiejtéshez: csinájja, énekejje, de az l- végű főnevek -ja, -je ragos alakját tekintve már nem érvényesül kiejtésükben a hasonulás, tehát így ejtenek: cél-ja, fotel je. Nehéz ma még egyértelműen állást foglalni ebben a kérdésben, mivel azok, akik a hasonulás szerint ejtik a hangkapcsolatokat, helyes elvhez igazodnak, de azoknak is jelentősen megnövekedett már a számuk, akik a hangkapcsolat kiejtésében nem tartják szem előtt a hasonulás törvényeit, arra hivatkozva, hogy azt a kiejtést nyelv- járásiasnak érzik. Harc folyik tehát a két kiejtési mód között, de még egyik sem győzött. Azt tanácsolhatjuk, hogy aki a hasonulásos kiejtést tartja magyarosabbnak, helyesebbnek, ejtse nyugodtan továbbra is eszerint az Ij hang- kapcsolatot, aki pedig a különejtést tartja választékosnak, ám igazodjék ehhez. Lehet, hogy nekik lesz igazuk, mint ez a gysz hangkapcsolat esetében is megtörtént; ma már ezt is kevesen ejtik így pl. az egyszer szóban: eccer, általában a betűejtés érvényesül benhe, s egy-szernek hangzik. A többi hangkapcsolat kiejtésében érvényesítsük a hasonulás és összeolvadás szerinti kiejtési módot“ Ejtsük tehát az előbb felsorolt szavakat így: bizoccság, úttya, láttya, tuggya, bánnya, láccik, űszte, víszpart, azomban, annyuk, faggyon stb.! Ezek esetében ez a magyaros is, a választékos is. Mindent a maga helyén! Szívesen olvasgatom az Új Szó egyik riporterének rövid, könnyed írásait, mert lényegre tapintóak, feltárják a szolgáltatások hibáit. A napokban azt tette szóvá a riporter, hogy három újságírót egy ragyogó új szálló osztályonfelüli részlegén szállásoltak el, s noha a szobák teljes árát fizettették ki velük, az érte kapott szolgáltatás korántsem volt teljes: hol ez, hol az a műszaki berendezés nem működött még vagy már a szállóban. Megakad a szemem egy szóalakon: az egyiköjük-ön. így utal a riporter az egyik újságíróra: „...egyikőjük járt már a szállóban“. Bizonyára véletlenül csúszott a szövegbe ez a nyelvjárási alak — mentegetem magamban a riportert. De nézzük csak: itt van még egyszer: „Egyikőjük a magával hozott vasalóval ... szorgalmasan átvasalja öltönyét.“ Még szerencse, hogy a másikójukról nem lesz szó — mosolygok magamban. Dehogynem: ,„Másikójuk a magával hozott tűvel, cérnával ... felvarrja az ingéről lepattant gombot.“ Remélem, harmadikójuk már nem lesz — bosszankodom. Tévedtem. A riporter következetes a nyelvhasználatban: „Harmadikójuk a magával hozott levélpapírra ... írni kezd egy nagyon érdekes témáról.“ Szerencsére csak hárman vannak, így véget ér a felsorolás. Hamisítatlan nyelvjárási alakok egy olyan szövegben, amelyben semmi szerepük nincs. Nem falusi ember szájából hangzanak el e szavak, hanem a riporter szövegében fordulnak elő. Még csak környezetfestő szerepük sincs, hiszen egy ragyogó osztályonfelüli szálló három újságíró vendégéről szól a cikk. Az Ilyen írásban Hamupipőkeként hatnak a nyelvjárásban egyébként helyénvaló alakok. Ide a köznyelvi alakok kívánkoznak: egyikük, másikuk, ltarmaDr. JAKAB ISTVÁN 1378. a. ia.
