Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-18 / 49. szám, szombat
DUD 1978. II. 18. 3 « MAGAS SZINTŰ SZOVJET—LÍBIAI TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁBAN Tartós és átfogó rendezést a Közel-Keleten EMBERI JOGOK A gyógyítás is pénzkérdés (ČSTK) — Dr. James Lee floridai orvos a közelmúltban nem vett fel a kórházba egy agyhártyagyulladásban szenvedő nőt. A páciens életét vesztette .azért, mert nein volt betegbiztosítása és családja nem tudta lefizetni a kórházi ellátáshoz szükséges 500 dollár előleget. A The Daily Telegraph című brit napilap a botrányos esettel kapcsolatban megjegyzi, hogy dr. Lee 20 perc alatt felismerte, hogy a 30-éves nő agyhártyagyulladásban szenved és mint orvos kétségkívül tudatában volt a beteget fenyegető veszélynek. Ennek ellenére a pácienst elmegyógyászhoz küldte. Amikor a férj elszállította a beteg asszonyt a legközelebbi kórházba, már késő volt: két nap múlva meghalt. Az orvosok az ügy kivizsgálásával foglalkozó bizottság előtt kijelentették: ha a beteget azonnali orvosi ellátásban részesítették volna, 95 százalék a valószínűsége annak, hogy meggyógyult volna. A család jogi képviselője megállapította: nem hagyhatjuk az embereket meghalni csupán azért, mert nincs pénzük. ELFOGADHATATLAN NYUGATI JAVASLATOK A csehszlovák küldöttségvezető a bécsi tárgyalásokról- NÁLUK (ČSTK) — Moszkvában folytatódlak a magas szintű hi vata* los szovjet—líbiai tárgyalások. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelsőbb népi kongresszus legfelsőbb titkárságának tagja baráti és tárgyszerű légkörben lezajlott megbeszélésein folytatta a szerdán megkezdődött eszmecserét a kétoldalú kapcsolatok fontos kérdéseiről, továbbá a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi problémákról. Koszigin és Dzsallud megállapította, hogy a szovjet—líbiai kapcsolatok további rendezéséhez és fejlesztéséhez meg vannak a feltételek. A tárgyaló küldöttségek kijelölték a meglevő lehetőségek kiaknázásához vezető utakat A világpolitikai témák közül fő figyelmet ezúttal is a közel- keleti válsággal összefüggő kérdéseknek szentelték. Csütörtökön este a szovjet kormány fogadást adott Dzsallud tiszteletére. Koszigin pohárköszönlőjében hangoztatta, a szovjet kormány elégedett a Líbiával létesült kapcsolatokkal, s a továbbiak(ČSTK) — Somoza, Nicaragua diktátora a rendszere ellen a közelmúltban tartott hatalmas általános tiltakozó sztrájktól megriadva elhatározta, hogy megerősíti megtorló apparátusát. Parancsot adott az 1928-ban alakult nemzeti gárda korszerűsítésére. Franciaországban repülőgépeket, helikoptereket és százmillió dollárért lőfegyvereket szándékozik vásárolni. Amerikai katoA napokban tette közzé Harold Brown, az Egyesült Államok hadügyminisztere a Hadügyminisztérium évi jelentését, amely többek között a katonai költségvetés javaslatát tartalmazza az 1979-es pénzügyi évre. A jelentés szerint az Egyesült Államok fegyverkezési költségei továbbra is gyorsan emelkednek: 1979-ben elérik a 130 milliárd dolláros rekordot. Brown „a Szovjetunió stratégiai támadó és védelmi erői korszerűsítésének előkészületeire“ hivatkozik, és követeli a gyilkos fegyvernemek: az interkontinentális ballisztikus rakéták, szárnyas rakéták, tengeralattjáró és a Trident mintájú rakéták újabb fajtáinak kifejlesztését és tökéletesítését. Az általános rendeltetésű fegyveres erők kiadásait 13 százalékkal növelik. Ugyanakkor a Pentagon más tömegpusztító fegyverek, például a neutronbomba sorozat- gyártását is meg akarja valósítani, mellyel az enyhülési folyamat esküdt ellenségei a nyugat-európai NATO egységeket is fel akarják fegyverezni. S mindez fokozza a nyugtalanságot, amelyet még növel az Egyesült Államok kétszínű, következetlen és ellentmondásos politikája. Washington egyrészt úgy nyilatkozik, hogy szorgalmazza a feszültség enyhítését, a szovjet—amerikai ban is mindent megtesz azok fejlesztéséért. Koszigin beszédének nagy részét a közel-keleti kérdéseknek szentelte. „A Szovjetunió és Líbia egyaránt a közel-keleti konfliktus igazságos rendezését tekinti Jelenleg a nemzetközi politika egvik legsürgősebb feladatának ‘ — mondotta, hangsúlyozva: a szovjet álláspont a tartós és átfogó rendezés megvalósítására irányul. „Megértéssel fogadtuk Líbia, Szíria, Algéria, Irak, a Demokratikus Jemen és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kezdeményezését az arab Kelet haladó erőinek összefogására. Ez magától értetődően fontos politikai lépés abból a célból, hogy akadályozzák Szadat ka- pituláns politikájának veszélyes következményeit. A haladó arab államok vezetőinek tripoli tanácskozása és a nemrég Algírban megtartott találkozó az arab egység érdekeinek megfelelő, konstruktív politikai határozatok létrejöttéhez vezetett.“ A szovjet miniszterelnök aláhúzta: jogos a palesztinai arab nép követelése, hogy tartsák tiszteletben jogait, teremtnai szakértőket fogadott fel egységeinek oktatóiként, ezek a szakemberek tapasztalataikat a vietnami háborúban szerezték. Ezenkívül Somoza rendeletére 800-tagú különzászlóaljat létesítettek Managua, a főváros dolgozói demokratikus akcióinak elnyomására. E zászlóalj parancsnokává a diktátor saját fiát nevezte ki. kapcsolatok javítását, másrészt bizonyos körök, a hadipari komplexumok nyomására, fokozzák a fegyvergyártás ütemét. Egyrészt kijelenti, hogy támogatja a Salt-II, a stratégiai fegyverek korlátozásával kapcsolatos párbeszéd sikeres befejezését, de másrészt a katonai körök sürgetik az új fegyverfajták, beleértve a. stratégiai fegyverek gyártását és bevezetését. Az Egyesült Államok aláírta a helsinki konferencia Záróokmányát, de kitartóan követeli nyugat-európai NATO-partnereitől, hogy újabb összegekkel járuljanak hozzá a tömb katonai kiadásaihoz, ami nem segíti elő Európában a feszültség enyhítésének folyamatát. Miként egyeztethetők össze a politikai irányvonal ilyen jellegű ellentétei? Ez a kérdés annál is inkább előtérbe kerül, mivel jól ismert tény, hogy Carter elnök választás előtti kampánya során számtalanszor hangsúlyozta, az amerikai politika nem tévedhet veszélyes utakra a fegyverkezési verseny miatt. És ma, egy évvel később, kijelentéseivel ellentétben teljesen senek igazságos helyzetet, jogos az a követelése, hogy a palesztinai arabok létrehozhassák saját államukat. A szovjet kormányfő kijelentette: a határok sérthetetlensége, az államok területi integritása, szuverén egyenlőségük elveinek a legszigorúbb tiszteletben tartásával kell rendezni a másik veszélyes konfliktust is Afrikában, amely Északkelet Afrikában robbant ki Szomáliának a szomszédos Etiópiával szemben támasztott területi követelései miatt. „A Szovjetunió véleménye szerint csak akkor teremtődhet megfelelő légkör Etiópia és Szomália béke tárgyalásaihoz, ha előzetesen helyreállítják a konfliktus kirobbanása előtti helyzetet. Ez megfelelne az ENSZ alapokmányában foglalt elveknek, valamint az Afrikai Egységszervezet határozatainak“ — hangoztatta Alekszej Koszígin. Abdusszalam Dzsallud válaszában hangsúlyozta, hogy szov jetunióbeli látogatásának célja a két ország közötti kapcsolatuk további elmélyítése és fejlesztése. „A Szovjetunióval kialakított együttműködésünk fejlesztésekor nemcsak országunk érdekeiből indulunk ki. Úgy véljük, hogy ez az együttműködés minden arab nép, a térség összes haladó erőinek érdekeit szolgálja“ —- mutatott rá a líbiai vezető. A zimbabwei „belső rendezés” ellen [ČSTK) — Joshua Nkoino, a független Zimbabwéért küzdő Hazafias Front társelnöke a zambiai fővárosban teljes képtelenségnek minősítette az úgynevezett „belső rendezést“ amelyről Salisburyben lan Smith rhodesiai miniszterelnök kötött megállapodást a megalkuvó afrikai vezető személyiségekkel. A megállapodással még jobban tisztázódtak a politikai frontok — állapította meg Nkomo, mert Smith és tárgyaló partnerei a Hazafias Front közös elleségeivé váltak. Emlékeztetett rá, hogy Smith már régebben is több alkalommal kísérletet tett arra, hogy némely könnyen befolyásolható afrikai személyiségeket bevonjon a kormőnyzatba, de mindannyiszor kudarcot vallott. Nkomo kijelentette: a Salisburyben megkötött alku semmilyen formában sem akadályozza meg a gerillaháborűt. más irányvonal érvényesül, amint az Harold Brown jelentéséből is kitűnik. Ez az irányvonal követeli a fegyverkezési verseny fokozását, amit a nem létező szovjet veszéllyel magyaráz. Vajon az Egyesült Államok külpolitikáját egyre inkább a Pentagon fogalmazza meg? Ezt a kérdést teszik fel a nyugati megfigyelők is. S hogyan értékeljük Harold Brown mostani jelentése és az elnöknek a közelmúltban az Unió helyzetéről szóló üzenete közötti különbséget, amelyben letagadhatatlanul ez áll: Arra törekszünk, hogy a Szovjetunióval megkössük a fegyverkezés korlátozásáról szóló szerződést, amely hozzájárulna a világ különböző részeiben a biztonság és a stabilitás megszilárdításához“? Érthető, hogy az a külpolitikai irányvonal, melynek célja a feszültség enyhítése, a lószomszédi kapcsolatok ápolasa, és az együttműködés, s amelyet Washington legalább szóban továbbra is támogat, nem egyeztethető össze a fegyverkezési versennyel. Viláeus, hogy az államok közötti bizalom légköre, ebben az esethen (ČSTK) — Az osztrák lapok egyre gyakrabban írnak arról, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére vonatkozó bécsi tárgyalások holtponra jutottak. A Csehszlovák Sajtóiroda bécsi tudósítója ezért felkérte Jirí Meisnert, a tárgyalásokon részt vevő csehszlovák küldöttség vezetőjét, adjon felvilágosítást néhány olyan elvi problémáról, amelyek fékezik a bécsi megbeszélések eredményes előrehaladását. Jirí Meisner az előkészítő konzultációkkal együtt immár hat éve tartó bécsi tárgyalások jelenlegi állásáról többek között a következőket mondotta: A szocialista országok küldöttségeinek véleménye az, hogy az elmúlt időszakban sikerült tisztázni a két fél alapállását és körülhatárolni azokat a problémákat, amelyeket meg kell oldani. A szocialista országok abból a tényből indulnak ki a csökkentésre vonatkozó elképzelésekkel kapcsolatban, hogy Közép-Európá- ban történelmileg kialakult az erők relatív egyensúlya, amelyet fenn kell tartani, ámde alacsonyabb szinten, éspedig a jelenlegi magas katonai potenciál csökkentésével ebben a térségben. Ehhez az értekezleten részt vevő valamennyi állam — a Szovjetunió, Lengyel- ország, az NDK, Csehszlovákia, az Egyesült Államok-, Nagy- Britannia, Kanada, az NSZK, Hollandia, Belgium és Luxemburg — fegyveres erőinek kiegyensúlyozott csökkentésén át vezet az út. az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti bizalom, nem szilárdulhat meg mindaddig, míg az egyik fél, nevezetesen az Egyesült Államok új tömegpusztító fegyverfajták sorozatgyártásának megkezdésére törekszik, s az a másik fél — a Szovjetunió ellen irányul. Ami a Szovjetunió álláspontját illeti, változatlan volt és az is marad, ahogy azt az SZKP XXV. kongresszusa is hangsúlyozta. A Szovjetunió harcol a fegyverkezési verseny felszámolásáért és a leszerelésért, s ez az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik legfőbb törekvése. A második világháború befejezése óta a Szovjetunió több mint 100 javaslatot terjesztett elő, melyek célja a fegyverkezési verseny megállítása és az atomfegyverek betiltása. A múlt év végén a Pravda tudósítójának kérdésére Leonyid Brezsnyev azt felelte: „Ma a legfontosabb, hogy a leszerelésről folyó tárgyalásokról áttérjünk a reális lépések megvalósítására.“ A nemzetközi közvélemény éppen ilyen lépéseket vár az Egyesült Államoktól. A fegyverkezés fokozását szorgalmazó felhívások, melyek a Pentagonban hangzanak el, ellentétben állnak a kor szellemével és a feszültség enyhülésére irányuló törekvésekkel. A NATO-országok azonban nem akarják elfogadni ezt az egyszerű és igazságos javaslatot. A relatív számbeli fölényre hivatkozva a NATO azt kívánja, hogy a szocialista országok sokkal nagyobb mértékben csökkentsék csapataik állományát ebben a térségben — egy a háromhoz arányban. Jirí Meisner nagykövet interjúja végén megállapította: Ideje volna, hogy a nyugati küldöttségek csatlakozzanak a szocialista országok erőfeszítéseihez, reálisan értékeljék n közép-európai helyzetet, és ezen az alapon segítsék elő a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésért; vonatkozó megállapodás kimunkálását, hogy a katonai fejlődési irányzat megfeleljen a politikainak, amely az enyhülés felé irányul és hogy ne akadályozza az együttműködés és a biztonság elmélyítését Európában. JAN HAVEljtw\, auiüur. azuv- jetunióbeli nagykövete tegnap átnyújtotta a Győzelmes Február Érdemrendet Vlagyimir Scserbickijnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, az Ukrán KP KB első titkárának. A magas kitüntetést 60. születésnapja alkalmából Scserbic- kij elvtársnak a CSKP és az SZKP közötti sokoldalú együttműködés és barátság fejlesztéséért, valamint a csehszlovák s a szovjet nép közötti jó kapcsolatok kiépítésében szerzett érdemeiért ítélték oda. VARSÓBAN tegnap a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központban megnyitották a Győzelmes Február a cseh és a szlovák művészek alkotásaiban elnevezésű kiállítást. A kiállítást a bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria és a prágai Katonai Képzőművészeti Stúdió rendezte. EGYIPTOM ÉS KENYA hosz- szadalmas diplomáciai tárgyalások után megegyezett a repülőgépek visszaadásában, amelyeket szerdán és csütörtökön tartottak vissza a két ország fővárosában. AZ AMERIKAI SZTRÁJKOLÓ BÁNYÁSZOK képviselői 17 órás tárgyalást folytattak a Fehér Házban a bányászkonszernek képviselőivel a sztrájk beszüntetésének körülményeiről. A megbeszélések eredményeit nem hozták nyilvánosságra. LE DUAN, a VKP KB főtitkára fogadta Grigorij Romanovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a leningrádi kerületi pártbizottság első titkárát, aki szovjet küldötts'g élén érkezett Hanoiba. AZ ENSZ LESZERELÉSI BIZOTTSÁGÁNAK ülésszakán Jugoszlávia képviselője, országa, valamint India. Argentína, Zaire és néhány más ország nevében mindenre kiterjedő leszerelési programra vonatkozó munkaokmányt terjesztett elő. SOMOZA FEGYVEREKET VÁSÁROL A mexikói főváros több ezer lakosa vett részt azon a tiltakozó tüntetésen, amelyet a nicaraguai Somoza-rendszer ellen rendeztek. A tüntetők követelték, hogy a mexikói kormány azonnal szakítsa meg diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait Nicaraguával. f ČSTK — ZB-felvétel) A TASZSZ KOMMENTÁRJA ■ AZ AMERIKAI KÜLPOLITIKÁT A PENTAGON SUGALLJA?
