Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-12 / 12. szám, csütörtök
Gazdag választék - ki minőség Az élelmiszeriparáról híres Rimaszombati (Rimavská Sobota) tavaly ú] létesítményekkel gazdagodott: április óta üzemel a húskombinát vágóhíd- részlege, júliusban pedig további két üzemrészben kezdődhetett meg a termelés. A próbaüzemelés hosszú hetei után — ha nem is teljes kapacitással — tervszerűen folyik a termelés. Az ország egyik legmodernebb élelmiszerüzeme 103 millió koronás ráfordítással épült, s a komplexumhoz tartozó hűlőtároló beruházási költségei is meghaladták a 63 millió koronát. Az eredeti tervekben ugyan nem szerepel, de sor kerülhet még egy szárítórészleg építésére is, amelyben a későbbiek során tartós húsipari termékeket készíthetnének. Hogy mit jelent a járás és a város számára ez a korszerű létesítmény, ezt Pavel Slováktól, y\z üzem igazgatójától kérdeztük. — Nagyon sokat, mert valamennyi üzemrészleg teljes beindítása után 340 ember talál itt munkalehetőséget s a vásárlók is jó minőségű, friss húsáruhoz — s ami szintén nem lényegtelen — gazdag választékhoz jutnak. — Milyen termékek készülnek az üzemben? — Mindent nehéz lenne felsorolni, mert a keresletnek megfelelően több mint hatvan télé készítményt képes előállítani az üzem. Persze naponta ilyen bő választék termelése nem lenne célszerű és gazdaságos, éppen ezért mintegy ^8— 20 fajta szalámit, virslit, kolbásza és számos füstölt, valamint főzött árut készítünk. * í\'fp %• : wmr Naponta 103 vágóállatul dolgoznak fel a fenti gépsoron. Nyilván a környék- vásárlóközönsége is tapasztalta már, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva sokkal több keresett termék: prágai sonka, sonkás szalámi, morva hús, stb. kapható üzleteinkben. Hamarosan megkezdjük a húskonzervek készítését, s remélhetőleg enyhítünk majd a nyári időszakban jelentkező konzervhiányon is. A húsfeldolgozás mellett legfontosabb feladataink egyike a lakosság nyers hússal való ellátása. Nemcsak járásunk boltjait, hanem a rimaszombati és a kerület többi konzervgyárainak igényeit is kielégítjük. Azt hallottuk, hogy készítményeikről kedvezőek a szakvélemények ,.. r- Valóban így van. Termétnyenc falatok a húskombinát termékeiből [A szerző felvételei'] keink nagy része — ezt bizonyított vizsgálati eredmények alapján állíthatjuk — jobb a régebben dolgozó konzervgyárak és húsfeldolgozó üzemek készítményeinél. Štefan Tuharsky mérnök, rgazga tóhelyettes a modern technológiai berendezések kihasználásáról elmondotta, hogy a tervezett paramétereket nemcsak elérik, hanem túl is teljesítik. Az egy napra előirányzott 250 vágósertés helyett 320—340 vágóállatot dolgoznak fel. Á közeljövőben számolnak a termelés növelésével, ami problémákat is okozhat, hiszen a 272 embert foglalkoztató üzemben csak 45 húsipari szakmunkás dolgozik, a többi betanított munkás, vagy háztartásból munkaviszonyba lépő asszony. Nagy gondot fordítanak ezért a szakemberképzésre, s évente legalább 8—10 fiatalt szerelnének megnyerni az iparágnak. A múlt év augusztusától üzemel a nagy kapacitású hűtőcsarnok. Itt szerelték fel a csomagológépsort, melynek segítségévéi havonta 15 ezer kiló hús jut el a várostól távoleső falvakba. A termelési eredményeken kívül egyéb vonatkozásban is érezhető már, hogy jól összeforrott közösséggé formálódik a kombinát munkásgárdája. A Februári Győzelem 30. évfordulóját például értékes kötelezettségvállalások teljesítésével ünnepük meg. HAGS1 ATTILA Az új tervek létesítésének lehetőségeiről tanácskoznak 1978. I. 12. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek dolgozói körzeti és járási értekezleteken végeznek számvetéseket a múlt évi eredményekről. Egyben megvitatják, hogy az új évben milyen módon lehetne növelni a termelést, fokozni a munka termelékenységét, csökkenteni az önköltséget. Az üzemek dolgozói egymás után jelentik be kötelezettségvállalásaikat a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére. Ezek a vállalások konkrétak és mozgósító jellegűek. A járás legjobb fejőinek konferenciáján a résztvevők elhatározták, hogy az új évben elérik a tehenen- kénti háromezer literes átlagos tejhozamot. Szerintük — ha minden lehetőséget kihasználnak — megvan minden előfeltétel a vállalás teljesítésére. A tejtermelési versenyben már a múlt évben is szép eredményeket értek el egyes mező- gazdasági üzemek. Az első helyre a szímői (Zemné), a másodikra — négyezer literes évi átlagos tejhozammal — a koltai élsz, a harmadikra pedig a Mikulási Állami Gazdaság került. Az 1976-os évhez viszonyítva a leggyorsabb ütemben a garamkövesdi (Kamenica nad Hronom), az alsóahai (Dolný Óhaj) efsz-ben és a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban emelkedett az egy tehénre jutó tejhozam. Ezzel szemben egyes gazdaságokban még mindig nagyon kevés tejet fefjnek tehenenként, rosszul értékesítik a takarmányt. A múlt év eredményeiről és az új tervek teljesítésének lehetőségeiről érdeklődtünk Burtha István elvtárstól, a járási pártbizottság mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának titkárától. Örömmel mondotta, hogy ilyen gyors ütemben eddig még egy évben sem növekedett a termelés. A mezőgazdasági üzemek terven felül öt- venhét vagon húst, nyolcszáz- harmincnyolc mázsa baromfihúst, nyolcmillió kétszázezer tojást és másfél millió liter tejet adtak el. A gabonatermesztésben is nagy sikerek születtek. Huszonhárom mezőgazda- sági üzem közül tízben a búza és a kukorica hektárhozama több mint hatvan mázsa volt. A legnagyobb hozamokat az érsekújvári, a csúzi (Dubník), a koltai, és a köbölkúti (Gbelcts.) Efsz-ben érték el. A termelés növelését lényegesen elősegítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett kötelezettségvállalások teljesítése is. Az élelmi- szeripari üzemek közül a legjobb munkát az Erseikújvári Tejfeldolgozó Üzem dolgozói végezték. Termelési tervüket mintegy négymillió korona értékkel szárnyalták túl. A párttitkárral a múlt évi eredmények alapján hosszan elbeszélgettünk az új évre kitűzött feladatokról is. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az üzemi pártszervezetek máris napirendre tűzték a tervmuta- tók megvitatását és arra törekszenek, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek dolgozói elfogodják azokat és teljesítésükért küzdjenek. Nagy munkáról van szó, mert a múlt évhez viszonyítva jóval több gabonát, ezer tonnával több zöldséget, kétezer tonnával több sertéshúst, négymillió literrel több tejet és hétmillió darabbal több tojást kell termelni. Az élelmiszeripari üzemek feladatai is jóval nagyobbak, mint tavaly. Az eddigi értékelések is azt mutatják, hogy nagyon sok múlik azon, milyen vezetők irányítják a dolgozókat. Ahol az élgárdának megfelelő politikai és szaktudása van, ott a termelés folyamatosan növekedik. Ellenkező esetben — épp a felkészültség hiánya miatt — egyes üzemek már évek óta egy helyben topognak. Ezért az üzemi pártszervezetek javaslatokat tesznek egyes mezőgazdasági üzemek vezetőinek leváltására. Az élelmiszeripari üzemekben máris történtek személyi változások. Bartha elvtárs végezetül még arról tájékoztatott, hogy az évzáró párttaggyűléseken nagy figyelmet szentelnek a gazdasági problémáknak, és határozatokat hoznak azok biztosítására. A pártalapszervezetek bizottságai rendszeresen ellenőrzik a határozatik teljesítését és rugalmasan javaslatokat tesznek a hibák eltávolítására. Minden erejükkel a tervfegyelem megszilárdításáért küzdenek. BALLA JÓZSEF Biztosítsunk tdg teret azoknak, okik a közös vagyoift gyarapítják Aki újít — értéket teremt Ha egy munkás vagy technikus a műszak után ceruzái, vonalzót vesz a kezébe, számol, rajzol, töpreng — vagyis újít —, tiszteletet érdemel, mert a szabad idejét áldozza fel és a segíteni akarás nemes szándéka hatja át. Aki géppel dolgozik tudja: egyik sem olyan tökéletes, hogy ne lehetne tovább javítani. Egyes alkatrészei „elfáradnak“, vagyis gyakran meghibásodnak. Vannak hangos, sőt lusta gépek. Legalábbis olyanok, melyek nem tudnak lépést tartani a követelményekkel. Egyes, főleg magas fordulatszámmal dolgozó gépek rezgése túlhaladja a megengedett szintet és ez a, vele dolgozó munkás egészségére gyakorolt káros hatáson túl sok esetben a pontosság rovására is megy. Ezeken a területeken, de másutt is nagy szüksége van az üzemeknek az újítók és feltalálók javulást eredményező tevékenységére. ^ Ki Ismeri jobban a gépet, mint az a munkás, aki naponta nyolc, vagy mégtöbb órát dolgozik vele? Éppen ezért az ő soraiból kerülnek ki a legjobb újítók, akik kisebb-na- gyobb módosításokkal nemcsak a gépek meghibásodásának lehetőségét csökkentik a minimumra, hanem növelik a telje*, sítményüket is. Elmélet és gyakorlat A gépszerkesztők gondosan kiszámítják*, milyen fordulatszám szükséges ahhoz, hogy a megrendelőnek a gép teljesítményével kapcsolatos kívánságai megvalósuljanak. Kiszámítják: milyen terhelést viselnek el az emelőkarok, a daruk esetében a huzalok; lui nagy a súrlódási felület, milyen időközönként kell cserélni a legnagyobb terhelést viselő részeket. A gépszerkesztők a tervező intézetekben gondosan kiszámították: milyen alkatrészt milyen anyagból és főleg milyen edzési technikával kell elkészíteni. A gyakorlat azonban olykor rácáfol a csalhatatlannak látszó elméletre is. A figyelmes újító felfigyel arra, ha meghibásodás miatt gyakran áll egy olyan gép, melynek a teljesítménye — természetesen ha működik — nagyban befolyásolja az üzemrészleg tervének teljesítését. Információt kér a gépet kezelő szakmunkástól, aki ha segítőkész és minden részletre kitérően tájékoztatja az újítót, valószínű, hogy a fogyatékosságokat sikerül eltávolítani. Egy újításokkal és feltalálásokkal foglalkozó országos konferencián hallottunk viszont sajnálatos ellenpéldákat is. Az egyik újító elmondotta, hogy ^ amikor érdeklődött a gyakran leálló szerszámgép kezelőjétől, mi lehet a hiba, hogyan segíthetne a bajon, az letorkolta és így utasította el: nem rád tartozik, nem te dolgozol vele! Ilyen viselkedésnek nincs helye a munkahelyeken, mert aki segíteni akar, azt a jószándék vezérli és joggal várja el, hogy méltányolják a segítőkészségét. Értékek a fiókokban Amikor sok átvirrasztott éjszaka után sikerül megtalálnia az újítónak a megoldást, igyekszik mielőbb lerajzolni, kidolgozni azt. Mérnök vagy technikus barátjával mégegyszer gondosan átellenőrzi: nem csúszott-e hiba a számításokba s ha mindent rendben találtak, az újító az arra illetékes dolgozónak: átadja a javaslatot elbírálás céljából. Az érvényes rendelkezések hatvan napban állapítják meg az elbírálás idejét, de kivételt képeznek olyan bonyolult javaslatok, melyeket csak a sorozatgyártás pontosan meghatározott stádiumban próbálhatnak ki, így meg kell várni ezt az időszakot. Erről természetesen tájékoztatni kell az újítót. Ilyen esetekben érthető, ha elhúzódik az elbírálás ideje. Lehetnek egyéb specifikus helyzetek is, melyek indokolttá teszik a véleményezés idejének meghosszabbítását. Sajnos viszont a gyakorlat olyan példákkal is szolgál, hogy az elbírálással megbízott mérnök vagy technikus lelki- ismeretlenül elfekteti az újítási javaslatot az íróasztal fiókjának a mélyén, és így tetemes károkat okoz népgazdaságunknak. Végső soron az újítót is lehangolja, ha azt látja, hogy kárba ment az igyekezete és legközelebb kétszer is meggondolja: újítson-e?! Országos viszonylatban jelentős értékek porosodnak így a fiókokban. Ezért nemcsak a lelkiismeretlen elbírálókat, hanem az üzem minden dolgozójának tevékenységéért felelős gazdasági vezetőket is felelősség terheli, akik egyes esetekben elmulasztják ai; irányítómunkától elválaszthatatlan ellenőrzéssel kapcsolatos kötelességeiket. Súlyos vétségei követ el az, akik a felkarolás és az eddiginél tágabb tér biztosítása helyett fékezi az újitómoz- galom kibontakozását, annak további kiszélesítését. Az újító nem azért újít, mert milliomos akar lenni, hanem mert minél nagyobb értékeket — olykor milliókat — akar megtakarítani népgazdaságunknak. Ezt tartsák szem előtt az újítási javaslatok elbírálásával megbízott szakemberek és a gazdasági vezetők! Anyag, műhely, szerszám Az újító nem valósíthatja meg elképzeléseit a térdén. Műhelyig, anyagra, szerszámra is szüksége van. Sok vállalatban és üzemben működnek kísérletező és fejlesztő műhelyek, a kisebb munkahelyeken viszont túlzsúfoltak a térségek és a gépek is foglaltak a műszak idején. Mivel a napi feladatok végzése nem tűr halasztást, az újítók számára a műszak végén kell teret és gépet biztosítani. Ha olykor egy szerszámgéppel dolgozó szakmunkás műszak után benn maradna egy-két órára az üzemben és segítene az újítónak — ahogy mondani szokás — nem dőlne össze a világ! Minden nap — főleg kis üzemben — ilyesmire nem kerül sor, csak évente egy-két alkalommal, így senki sem tekintheti ezt az üzem érdekében nyújtott segítséget ,,kizsákmányolásnak“. Ha az újítást bevezetik a gyakorlatba és általa növekszik a termelés, csökken a nyersanyagok felhasználása, ennek jó hatása megmutatkozik a prémiumokban is, melyből az a szakmunkás is részesedik, aki segített az újítónak. Tematikus feladatok Akkor cselekszik helyesen az újító, ha olyan területeken próbál újítani, melyek az üzem érdekei szempontjából a legfontosabbak. Néhány nappal ezelőtt kezdtük meg a 6. ötéves terv 3. éve feladatainak a teljesítését. Az üzemek vezetői kidolgozták és közzétették azokat a tematikus feladatokat, amelyek a tervteljesítés szempontjából a legfontosabbak. Mindenekelőtt ezeket kell megoldaniuk az újítóknak és feltalálóknak, éppen ezért ne csak a közvetlen környezetükben tevékenykedjenek, hanem gondolkodjanak vállalati, vagy üzemi méretekben is. Ha egyedül nem boldogulnak, próbáljanak együttműködni a komplex ra- cionalizációs brigádok tagjaival, akik között különféle szakterületeken tevékenykedő és a problémákat jól ismerő társra találhatnak. A tematikus feladatok esetében ugyanis nem a személy, hanem a megoldás a fontos! KOMLÖSI LAJOS