Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-12 / 12. szám, csütörtök
Gimnáziumi szakközépiskola Sok-sok családban tanakodnak ezekben a hetekben arról, hol tanuljon tovább vagy milyen szakmába kezdjen az alapiskolát, illetve a tankötelezettséget befejező fiatal. Az alapiskolák végzős növendékeinek január 15-ig kell átadniuk a jelentkezési lapokat iskolájuk igazgatójának. Érthető hát, hogy a sorsdöntő elhatározást minden családban fejtörés, töprengés előzi meg. De mi az oka a tanácstalanságnak? Talán nincs miből válogatni? Ellenkezőleg, túl nagy a választék, ugyanis a fiatalok néhány száz szakma, több száz szakmunkásképző intézet, számos szakközépiskola és gimnázium közül választhatnak. A tanulók és a szülők gondja, valamint a felkapott, divatos foglalkozások iránti túlzott érdeklődés igen gyakran tehát éppen abból ered, hogy nem ismerik eléggé a ma már rendkívül sokféle szakmát és azok feltételeit. Ezért aztán évről évre maradnak üres iskolapadok, betöltetlen férőhelyek, illetve nem egy jó képességű fiatal az oktatási intézet kapuján kívül reked vagy zsákutcába jut. Szlovákiában ebben a tanévben több mint 80 500 tizenöt (illetve tizennégy) éves fiatal elhelyezéséről kell gondoskodniuk az illetékeseknek. A kormány által jóváhagyott tervszámok azt mutatják, hogy a legnagyobb felvételi esély a szakmunkásképző intézetekben, lesz; a népgazdaság szükségleteit szem előtt tartva a tankötelezettséget befejező fiatalok 55 százalékának szakmát kellene* tanulnia. Ez azt jelenti, hogy 46 450 tanuló [ebből 4100 nyolcadikos) valamilyen szaktanintézetbe vagy iparitanüló- iskolába mehet. A szakmunkás- képző intézetekben az 1978— 79-es tanévben több mint 131 ezer fiatal (ebből 12 153 tanuló négyosztályos, érettségivel végződő iskolákban) szerezhet képesítést. Legtöbben bánya-, kohó-, nehézgép-, építő és vegyipari, fémfeldolgozó, erdő- és mezőgazdasági szakmát választhatnak. Gimnáziumba 13 620 fiatalt f5350 kilencedikest és 8270 nyolcadikost) vehetnek fel. A gimnáziumok elsőosztályos ta nulóinak megoszlása: Bratislava 1600, nyugat-szlovákiai kerület 4220, közép-szlovákiai 3910, kelet-szlovákiai kerület 3890. A jövő tanévben a szlovákiai gimnáziumok diákjainak száma összesen 52 049 lesz. A tankötelezettséget befejező fiatalok 22 százaléka, azaz 20 500 (ebből 3860 nyolcadikos) tanuló szakközépiskolában folytathatja tanulmányait. Gépipari szakközépiskolában 3087, köz- gazdaságiba 4678, mező- és erdőgazdaságiba 2345, elektrotechnikaiba 1785, vegyipariba 2000 építőipariba pedig 1890 pályázót vehetnek fel. Ilyenek a kilátások, a lehetőségek. Kérdés, mennyire élnek ezekkel a fiatalok, s eredeti szándékaiknak, elképzeléseiknek megfelelően tanulhat-e tovább mindenki? Köztudott ugyanis, hogy a pályaválasztási szándékok gyakran nincsenek szinkronban az adott lehetőségekkel. Ezért nem lehet eléggé l(ungsúlyozni az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek összehangolásának fontosságát. Pedig egyes szülők, amikor azt hallják, hogy igazodni kell a népgazdaság szükségleteihez, megkérdőjelezik oktatási rendszerünk demokratizmusát, mondván: miféle demokrácia az, ha gyermekük nem lehet az, amihez kedve van. A felületes szemlélő számára valóban úgy tűnhet, hogy ellentmondás feszül az oktatás demokratizmusa és a művelődéshez való jog között. Ez azonban csak látszat és szocialista oktatási rendszerünk egyoldalú ismeretéről tanúskodik. Mert igaz ugyan, hogy évek óta hangsúlyozzuk, mennyire fontos az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek összehangolása; de nehezen képzelhető el az is, hogy valaki csak azért menjen cipésznek, mert kevés a cipőjavító vagy kohásznak, mert évek óta kevesen jelentkeznek erre a szakmára. Tény viszont, hogy az iskolákat nem lehet a reális szükségletektől függetlenül bővíteni, szaporítani. S a népgazdasági szükségletek sem igazíthatók a tanulók elképzeléseihez, egyéni vágyaihoz, esetleg a divathoz. Mi marad a színészi alakításból? Hana Meličková halálára Az ember egy-egy neves színész halálának hallatára újra elmereng a színészi hivatás gyönyörűségén és kegyetlenségén. Lehet-e feleme- lőbb élmény a néző számára annál, amikor a színészek kiváló alakításai révén szinte kitapinthatóvá válik a csend, a döbbenet, a művészi hőfokú izzás, avagy ellenkezőleg: amikor a kitűnően játszó művész jóvoltából önfeledten kacagunk. S lehet-e felemelőbb érzés igazi színész számára, mint az, amikor kitör a vastaps, és a művész szinte érzi a szívek dobbanását, látja a csillogó tekinte tekből, hogy érdemes volt. Érdemes volt próbálni, viaskodni a szereppel, éjszakákon át gyötrődni egy-egy gesztuson, hangsúlyon, színpadi szituáción. Gyönyörű pálya. És ezzel együtt: kegyetlen is. Mert legördül a függöny, és vége a csodás színházt varázslatnak. Mert nemcsak ugyanannak a folyónak a vizébe nem léphet kétszer az ember, de az előző színházi élmény ugyanúgy már sohasem ismétlődik meg. Másnap este mindez más, lehet szebb, szürkébb, de már nem ugyanaz Ezért is lehetetlen feladat Hana Meličková művészetéről úgy írni, hogy szavakkal ecseteljük azokat az élményeket, amelyben estéről estére a nézőket részesítette. Az első olyan szlovák színésznő volt, aki diplomával a kezében lépett a világot jelentő deszkákra. Kortársai mesélik, hogy felejthetetlen alakításokat nyújtott a har mincas években az Anna Karenina címszerepében, Oszt- rovszkij Viharában Kátyáként, néhány évvel később pedig az Elektra címszerepében. Kitűnő karakter-alakításokat nyújtott Jozef Gregor-Tajov- ský vígjátékaiban is. Aztán jöttek a sötét évek, és Hana Meliöková éveken át nem léphetett a színpadra. A felszabadulás után a színházon kívül több rádiójátékban, majd a tévében is szerepelt. Elismeréssel adóztunk színészt tehetségének, megjelenítő erejének. Hana Meličkovát holnap temetik. Életében körülbelül 180 szerepet alakított. Kortársai emlékeznek rá, mi is elmondjuk majd a következő nemzedéknek, könyvekben írják, néhány tévéjáték felvétele, hanganyagok tanúsítják, hogy olyan kitűnő színésznő távozott el közülünk, aki örökre beírta nevét a szlovák színjátszás történelmébe. fszilvássyj Ahhoz például, hogy most felkapott szakma az autószerelés, a tévéjavítás vagy a fodrász és a kozmetikus szakma. De mérlegeljük azt is, a jövő szempontjából milyen veszély- lyel járhat a tervszámok mellőzése vagy a társadalom munkaerő-szükségletének figyelmen kívül hagyása. Ezért amikor azt mondjuk, hogy bizonyos fokú korlátozásra szükség van, ezzel tulajdonképpen elejét vesszük az ösztönösségnek és esetlegességnek. Mert a tervszám nemcsak azt mutatja, hány tanulónak tudnak helyet biztosítani egy-fcgy iskolatípusban, hanem kifejezi azt is, hogy a képesítés megszerzése után ugyanennyinek megfelelő munkát is tudnak adni. Persze, a szülő nem ítélhető el azért, mert azt akarja, hogy gyermeke többre vigye, mint ő. Az sem nagy baj, ha ő dönt, amikor a gyerek tanácstalan. A lényeg, hogy a választás reális legyen, s a szülő ne a saját vágyaihoz, hanem a gyermek képességeihez és a lehetőségekhez igazodjék. De legyünk őszinték: hány szülő ismeri gyermeke valódi adottságait, rátermettségét, hajlamait? Gyakran vajon nem akarja-e, hogy saját beteljesületlen vágyát gyermeke váltsa valóra, ezért szinte ráerőszakolja néha valóban irreális elképzelését? Sok kudarctól, pályaválasztási csalódástól óvnánk meg a gyermekeket, ha társadalmunkban sikerülne mielőbb felszámolni az előítéleteket és helytelen beidegződéseket. A káros szemlélet miatt minden évben marad jó néhány tizenöt éves gyerek, aki nem tud mit kezdeni magával, mert egyetlen terve a gimnázium vagy valamilyen szakközépiskola volt, s mivel az kútba esett — sikertelenségét valóságos sorscsapásnak veszi. Pedig a szakmák egész sora vár a fiatalokra és továbbtanulni, érettségi bizonyítványt szerezni akkor sem késő, ha szakmunkásvizsgát tettek. Tudnunk kell ugyanis, hogy a továbbtanulásnak nem egyetlen útja-módja a nappali tagozaton folytatott tanulmány. Középfokú képesítést nyújtanak a dolgozók esti iskolái 1b (a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező fiatalok is tehetnek érettségi vizsgát — két év leforgása alatt a gimnáziumok és a szakközépiskolák esti tagozatában). Ám az igazsághoz tartozik, hogy a továbbtanulásnak ez a formája még ma sem honosodott meg kellőképpen, sok fiatal nem él a kínálkozó lehetőséggel. Meggondolkoztató tények, érvek, szempontok. Ezért rendkívül fontos, hogy a szülök és a pedagógusok — közös erővel — segítsék a gyermekeket képességeik reális megítélésében, hogy helyesebben válasz- szanak életpályát és kevesebb legyen a kudarc, a csalódás. TÖLGYESSY MÁRIA KULTURÁLIS HÍREK □ Iréné Papas alkata, hangja, játékstílusa már eleve meghatározta szerepkörét: drámai hősnő. Kimagasló szerepei sorát most új színnel gazdagítja; a görög sorstragédiák hősnője új filmjében Federico Garcia Lorca Vérnász című drámájának főszerepét alakítja. A filmet Marokkóban forgatják, a férfi főszereplő: Laurent Ter- zieff. O A Célpont című új francia filmben Annie Girardot fotori- portert alakít s minthogy lelki- ismeretes színésznő, hetekig dolgozott a fotósok között, tanulta a szakmát. A film története a második világháború után kezdődik, a fotóriporternő férje haditudósítóként meghalt a fronton. Az asszony nem tud belenyugodni az elvesztésébe s ki akarja nyomozni halálának körülményeit... □ Richard Burton alakítja Paul Gaugin szerepét A hold és hat garas című filmben, amit Maximilian Schell rendez Somerset Maugham regényéből. A forgatás Londonban kezdődik, néhány külső felvétel helyszíne Párizs és Tahiti lesz. Aiiai«névesMl.MNí sziléte Karol L. Zachar nevének hallatára sajátos arculatú rendező, színész, képzőművész portréja rajzolódik ki előttünk, aki egyben a népművészet kiváló szakértője is. A Žiar nad Hronom-i járás egyik kis falujában született, s már gyermekkorában árván maradt. Szülőfalujában környezetének vizuális kultúrájával, elsősorban a népművészeti alkotásokkal, és az építészeti sajátosságokkal találkozott. S ez az élmény meghatározta Karol L. Zachar érdeklődési körét, sőt bizonyos vonatkozásban művészi stílusjegyeit is. A második világháború előtti években Prágában műépítésznek készült. Itt szerzett tapasztalatait, tudását, később a színház- művészeti pályán is kamatoztatta. Prágai tanulmányait megszakítva Bratislavában színművésznek tanul három éven át. Később önszorgalomból az önmegvalósítás lehetőségeit tovább szélesítve rendezőnek képezi ki magát. Már ezekben az években is kirajzolódik Karol L. Zachar egyik sajátossága: a szintézis megteremtése. A fiatal éveiben szerzett tudását színészként és rendezőként egyéni stílusjegyek kimunkálására használja föl. Voltak példaképei is. Hatott rá Martin Benka színharmóniája, térérzéke, s Jozef Kellő színészi tehetsége is megihlette. Jozef Kellő színészi alakításaiban — jobb megnevezés híján — instruktív humanizmusával tűnt ki, ami elsősorban megértéssel, sőt olykor megbocsáj tássa 1 keltette életre. Komikus szerepeiben sosem használta ki a karikírozás, a kipellengére- zés eszközeit, az egyes figurákat igyekezett elsősorban emberileg meggyőzően motiválni. Kellő hasonló módon ábrázolta hőseit, mint például Martin Kukuöin a prózában. Karol L. Zachar Kellő e színészi programját használta föl rendezői koncepciójának kidolgozásához. Számos sikeres Zachar-ren- dezést hozhatunk fel példának, amelyekben a drámai konfliktusok mintha kissé a háttérbe szorulnának és elsősorban az emberábrázolás sokszínűsége dominál a színpadon. Példaként hadd említsünk meg két olyan színművet, amely egyúttal a rendező érdeklődési körét is jelzi: Gorkij Kispolgárok-ja és Jonáš Záhorský Á lelenc című színműve. Ezekben és számos más rendezéseiben kidomborodott Zachar érzékeny színészvezetése, a rendező bensőséges kapcsolata a színészekkel. Zachar nem a kortárs szemével ítéli meg a múltat. Inkább arra törekszik, hogy vizuális és színhatások révén a néző megértse az adott kör légkörét, emberi és társadalmi viszonyait. Zachar nagy érdemeket szerzett a klasszikusok — Moliér, Shakespeare és Goi-' doni — színpadra vitelében is. Ezekben az esetekben Zacharnál nem a vizuális hatás volt az elsődleges, hanem a művészi szó és a színészi játék. A nők iskolája, az Úrhatnám polgár, A wind- sori víg nők és A legyező című művek Zachar rendezésében elsősorban felfedező erejükkel, rendezői és színészi szempontból újszerűségükkel hatottak: Ismét megmutatkozott a rendező szintézisteremtő ereje, amelynek révén Andrej Ba- gar, valamint fiatalabb kollégáinak elképzeléseit is alkotó módon használta föl. A szlovák színjátszás első évtizedeiben a színházművészet egyes ágai nem fejlődtek párhuzamosan az irodalommal, a képzőművészettel vagy a zenével. Csak a népi demokratikus és a szocialista társadalmi rendszer tette lehetővé, hogy e téren is behozzuk a lemaradást. Zachar érdeme, hogy rendezéseiben felhasználta ezeket az értékeket. Például Ivan Stodola A bacsa felesége című színművének 1963-as színpadra vitele során elsősorban a jellemrajzokra összpontosított, rendezésében az egyes szereplők lélektani árnyaltságára törekedett, s így a színészeknek is lehetőséget adott az újszerű színészi eszközök alkalmazására. A hatvanéves Karol L. Zachar művészi munkájában élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista társadalmunk nyújt, elsősorban rendezései révén jelentős értékekkel gazdagította a szlovák színházművészetet. ZOLTÁN RÁMPÁK Az irodalmi Szemle bodrogközi száma Elárulja a cím, irodalmi és kritikai folyóiratunk legújabb száma ismét tájszám, a Tisza— Latorca—Bodrog határolta tájegységet mutatja be olvasójának, önismeret-mélyítő szándékkal, évszázadok tükrében. Szeretném hinni, hogy — mint az előző tájszámok esetében — keleten is akadt vállalkozó, aki előfizetőket toborozott a számra, amely nemcsak a mátyus-földi ember ismeretét gyarapítja, hanem a bodrogközinek is sok újat, érdekeset mond szülőföldjéről. írók, költők, újságírók, pedagógusok, akik ezen a tájon születtek, szólalnak meg a hasábokon; a szülőföldről, önmagukról és azokról vallanak, akik alakították az itt élő emberek sorsát, hozzájárultak szellemi életük fejlesztéséhez. Többen kutatóként vagy riporterként látogattak el a Bodrogközbe, hogy hírt adjanak népzenéjéről (Ág Tibor), mondavilágáról (Balassa Iván), egy tréfás meséről (Szanyi Mária); Gál Sándor Gylmesi György orvossal, vndászkönyvek szerzőjével beszélget. A rangsorolás szándéka nélkül említsünk még néhány címet: Változó falvak, változó emberek (Török Elemér), Bél Mátyás a Bodrogközről (Püspöki Nagy Péter), Töprengések Erdélyi János levelezésének olvasásakor (Géczi Lajos), Bodrogköz munkásmozgalmi hagyományaiból (Péter Imre), Rákóczi emléke Borsiban (Szénássy Zoltán). Kövesdi Jánostól regényrészletet, Török Elemértől, Kulcsár Tibortól, Kendi Máriától és Kulcsár Fe- renctől verseket olvashatunk. A lap, további részében, a tavaly elhunyt Kós Károlyra és Déry Tiborra emlékezik. A Kri tika-rovatban Duba Gyula Gál Ernő Tegnapi és mai önismere című könyvéről ír; a Figyelő ben Géczi Lajos Tolvaj Berta lan tanulmánykötetéről, Zala bai Zsigmond pedig Csingiz Ajt matov kirgiz író Korai darvak című regényéről. Gyökeres György és Tóthpál Gyula felvételein bodrogközi arcok, tájak láthatók; és két másolat Bél Mátyás; Zemnlén megye leírása című művének oldalairól. (br) 1978. I. 12.
