Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-11 / 11. szám, szerda

A KOMMUNISTA NEVELES Öl FORMAI KOMPLEXITÁS ÉS KOORDINÄLTSÄG A kommunista nevelésben a hatékonyság fokozása olyan követelmény, amely logikusan következik a szocializmus és a kommunizmus építésének egyre összetettebb, egyre bő­vülő feladataiból. Mindinkább természetes igénnyé válik a marxista—leninista világnézet elsajátítása, s ezzel egyidejű­leg a fiataloknál erősödik a morális tényezők szerepe is. Jelen világunkban teljes mér­tékben érvényes: a tudatlan­ság bomlaszt, dezorganizál, a tudás mozgósít. Talán ezzel a néhány mondattal érzékeltet­hető annak a moszkvai talál­kozónak a témája, hangulata, amelyen Bulgária, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és hazánk ifjúsági szervezetének küldöt­tei, a lenini Komszomol képvi­selőivel közösen, nemrégiben megtárgyalták az ifjúság köré­ben végzett ideológiai munka problémáit. Nincs rá mód, hogy részle­tezzük a tanácskozáson elhang­zottakat, csupán néhány idő­szerű gondolat tolmácsolására vállalkozhatunk. Mindenekelőtt leszögezhető, a felszólalók ki­vétel nélkiiľ egyetértettek ab­ban, hogy a kommunista neve­lés csak komplex módon és koordináltan valósítható meg. B. N. Pasztuhov, a Komszo­mol Központi Bizottságának első titkára ezt még konkrétab­ban fogalmazta meg: „A komp­lexitás a kommunista nevelés problémáinak megoldásakor a párt koncentrált politikáját je­lenti a nevelésben jelen felté­teleink között, s ez a fiatalok körében végzett munka további javulásához is távlatokat nyit.“ Nemcsak bonyolult, hanem döntő fontosságú feladat nap­jainkban az ideológiai-politikai nevelés. Ez tulajdonképpen egyenlő a kommunista és a bur- zsoá ideológia közötti állandó harccal, harccal az opportuniz­mus, a revizionizmus és a na­cionalizmus, a múlt káros örök­ségei és jelenünk hibái ellen. Nem véletlenül tartották tehát szem előtt a moszkvai talál­kozón azt, hogy a fiatalság kö­rében végzett munka aktív, operatív és meggyőző legyen. Az információk megválogatása sem hanyagolható el. A fel­szólalók közül többen figyel­meztettek arra, hogy a külön­böző információs források sza­porodásával gyakoribb a dezin- formálódás a fiatalok körében. Ez egyrészt hazánkat, az NDK-t és Magyarországot érinti, ahol a televíziós technika fejlődése ezt a káros folyamatot is ma­gával hozta. A burzsoá propa­ganda, tömegkommunikációs eszközeinek hatásától nincse­nek védve azonban a többi szocialista ország fiataljai sem. Ezért például a KISZ képvise­lője hangsúlyozta, hogy az eszmei nevelés fő pontjának az antiszovjetizmus elleni harcot kell tekinteni. E harc jellem­zője elsősorban az, hogy offen­zív, s ezért szüntelen új mun­kamódszereket kell keresni és alkalmazni. Hiszen célunk csak az ideológiai munka új, vonzó formáival érhető el. A kommunista párt támogatásával A politikai nevelésnek döntő szerepe van abban, hogy a marxizmus—leninizmus eszméje a fiatalokban meggyőződéssé, életük törvényévé váljon. Az oktatásban a mennyiségi növe­kedés mellett mindenekelőtt a hatékonyságot kell előtérbe helyezni, ami azt jelenti, hogy az általános dolgok hangozta­tása helyett a konkrétumokra kell támaszkodni, konkrétnak kell lennie minden gondolat­nak, minden szónak. Ez viszont sokrétűen, kellő alapossággal felkészült embe­reket kíván. Mivel ifjúsági szervezeteinkben még nincs mindenütt ilyen vezető, segít­ségre van tehát szükség. Első­sorban a kommunista párt se­gítségére, amely a legjobb pro­pagandistáit küldi a fiatalok közé. A megbeszélésen kiemelték az ifjúsági sajtó szerepét a kommunista nevelésben. Szük­séges a tömegkommunikációs eszközök ez irányú befolyásá­nak elmélyítése és információ- tárának gazdagítása. A forradalmi hagyományok szellemében Különböző alkalmakkor, s gyakran hangsúlyozzuk pél­dául, hogy a fiatalságot a for­radalmi hagyományok szelle­mében neveljük. Viszont a szervezetekben gyakorta meg­elégszenek csupán néhány „tör­ténelmi“ előadás meghallgatá­sával, esetleg egy-egy film vagy múzeum megtekintésével. Ezek inkább passzív munka- módszerek, bár igaz, segítenek a tájékozódásban, de az élő példák — melyeket a sajtó nyújtani tud — hatását nem pótolhatják. A koordinált munka ezt a problémát is megoldhatja. Ezt például a szovjet fiatalok ta­pasztalatai igazolják. Rendsze­resen ellátogatnak a hősi har­cok színhelyére, honvédelmi és sportversenyeket rendeznek. A munkára való nevelés Ez úgyszintén a legfontosabb területek egyike. Hiba lenne, ha a fiatalok csak saját ügyükként kezelnék, itt van talán a leg­nagyobb szükség az idősebbek, a tapasztaltabbak tanácsaira, segítségükre. Bizonyítja ezt a Szovjetunióban széles körben elterjedt a „nasztavnyikok“ mozgalma a lenini Komszomol- ban, amelynek kezdeményezői éppen az idősebb, kiváló mun­kások voltak. A munkához va­ló kommunista hozzáállást nem lehet könyvből megtanulni, hosszú folyamat ez, s az idő­sebb munkás ki tudja fejlesz­teni a fiatalban a munkasze­retet mellett az egészséges szakmai büszkeséget is. Áz ifjúság kommunista ne­velésének új formái, s főleg a koordináltság és komplexitás elve az anyagi-műszaki alap és a szervezés biztosításával szem­ben is fokozott igényeket tá­masztanak. p p Kommentáljuk JARHATŐ ÚT Már sok éves hagyománya van annak, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség a fiatalok aktivitásának, munkakezdemé- nyezésének fellendítése érdekében országos tematikus fel­adatokat hirdet. E feladatok mindig összhangban vannak a társadalom gazdasági terveivel, érzékenyen reagálnak a gazdasági életben felmerülő problémákra. Ez a törekvés az 1977-es esztendőben még hatványozottabban kifejezésre jutott: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulója és a SZISZ II. kongresszusa tiszteletére olyan nagy­arányú munkaverseny bontakozott ki az ifjúság körében, melynek eredményessége jóval túlszárnyalta a meReliíző évekét. Tekintsünk most el az ifjúsági kollektívák, szocialista munkabrigádok, fiatal újítók, ifjúsági alapszervezetek vál­lalásainak, s túlteljesítésüknek összegezésétől, az igy létre hozott anyagi javak, a milliók felsorolásától. Nézzünk egy konkrétabb példát, a negyedik országos tematikus feladatot. A versenybe 645 benevezés érkezett, s ez alkalommal is az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai, az ifjúsági szocialista munkabrigádok, valamint a komplex racionalizációs bri gádok bizonyultak a legaktívabbaknak. A felsorolás ki­egészítéséhez még további néhány számadat: az üzemek és a vállalatok fiataljai 26 millió korona értékű energiát és tüzelőanyagot, 63 millió korona értékű fémet és más anyagot takarítottak meg. A munkaerő megtakarításával és a munkaráfordítás csökkentésével 22 millió korona érték- kel gyarapították a népgazdaságot, a további takarékos- sági intézkedések, akciók pedig közel 50 millió koronát eredményeztek. Látjuk tehát, hogy ez az országos feladat is azokra a fő problémákra irányult, melyeknek megoldását a gaz­dasági vezetés is állandó feladatának tartja. Érdekes azonban közelebbről megvizsgálni a területi megoszlást is. A versenybe leginkább a nagy ipari köz­pontokban dolgozó és élő fiatalok kapcsolódtak be: Bra- tislavából, Brno és Ostrava környékóről. Tehát azok a vi­liékek járnak az élen, ahol az iparnak már jelentős múltja van. A miértre most nemigen lehet feleletet adni, egy azonban bizonyos: üdvös lenne, ha a többi vidék fiataljai is komolyabban vennék egy-egy ilyen országos feladat sikerét. Ügyszintén figyelmet érdemel az ágazatonkénti megosz­lás is. Leegyszerűsítve úgy is lehet megfogalmazni, hogy a legnagyobb aktivitás azokban az ágazatokban tapasz­talható, amelyekben elég jól mennek a dolgok, s elég renyhe az érdeklődés azokon a területeken, amelyekről a CSKP KB legutóbbi ülésén, az idei gazdasági feladatok­kal kapcsolatban is szó esett. Sokkal több alkotó kezdemé nyezésre lenne szükség a közlekedésben, az építőiparban, a szolgáltatásokban dolgozó fiatalok részéről, s végül ugyanezt lehet elmondani a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban dolgozó fiatalokról is. Az idei terv rendkívül igényes feladatok elé állítja ezen ágazatok dolgozóit, vezetőit egyaránt. Husák elvtárs is hangsúlyozta záróbeszédében, hogy csak egyetlen járható út létezik, az igényességé. S ezt elsősorban a fiataloktól várhatjuk el leginkább, azoktól, akiknek a legnagyobb a munkabírásuk. Ezt kell tudatosítani minden ifjúsági alapszervezelben, minden fiatal kommunistának erre kell ösztönöznie tarsait. MALINÄK ISTVÁN A kapuk szélesre tárulnak A tudományos-technikai forradalom körvonalai a társadalmi fejlődés tükrében A tudományos-technikai for­radalom és a tudományos-tech­nikai haladás napjaink egyre gyakrabban emlegetett fogal­mai. A társadalmi fejlődés je­lenlegi szakaszára és az em­beriség jövőjére vonatkozó ta­nulmányokban és előadásokban lépten-nyomon találkozunk ve­lük, s újabban már a köznyel­vi használatban is otthonosak­ká váltak. Persze, ha már ba­ráti eszmecseréink, egyes szak­területeket érintő vitáink so­rán érvelünk ezekkel a fogal­makkal, úgy illik, hogy töké­letesen ismerjük a jelentésü­ket, eredetüket és a távoli jö­vőbe nyúló társadalmi jelentő­ségüket. Mint ismeretes, a tudomá­nyos-technikai forradalom fo­galmát először John Bernal angol marxista természettudós használta. Azóta többen is vál­lalkoztak e fogalom körülírá­sára, s az újabb kiadású lexi­konok már tartalmazzák a meghatározását. A Kossuth Könyvkiadó Filozófiai Kislexi- konában például ezt olvashat­juk: „A tudományos-technikai forradalom a természet megis­merésének és a természeti tör­vények emberi felhasználásá­nak fejlődésében végbemenő minőségi ugrás, amit a tudo­mány közvetlen társadalmi termelőerővé válása és a ter­melőerők egész rendszerének ezt követő átalakulása jelle­mez ... lényegi sajátossága a tudomány és a techni- k a forradalmának olyan egy­sége, amely a termelő­erők egészének minőségi megváltozását eredményezi“ stb., stb. A tudományos-technikai for­radalom kérdéseivel a jövőku­tató szakkönyvek is behatóan foglalkoznak, s már önálló ki­adványok is megjelentek erről a témáról. Forrásmunka tehát akad elég ahhoz, hogy tisztán lássunk a társadalmi fejlődés­nek egyik legizgalmasabb té­makörében. Ez elsősorban azért fontos, mert a tudomá­nyos-technikai forradalom pol­gári magyarázói különböző út­vesztők elé állítják a gondol­kozó embert, s zavaros megfo­galmazásaikban hol vak sofőr által vezetett, emberekkel meg­rakott autóbuszhoz hasonlítják, hol pedig a szocialista forra­dalmat helyettesítő és fölösle­gessé tevő társadalmi gyógyír­ként emlegetik. Haladás vagy forradalom? A fogalom marxista magya­rázata igen egyszerű. Mint is­meretes, Marx a társadalom fejlődését a termelőerők fejlő­désére vezeti vissza. Ezekhez azok a tényezők és eszközök tartoznak, amelyek az emberi szükségleteket kielégítő anya­gi javak termelésére, a ter­mészettel folytatott állandó harcra szolgálnak. A fő terme­lőerő moga az ember, de mel­lette a technika, u termelési eszközök képezik a termelő­erők „forradalmibb“ részét. Az ugrásszerű változások ugyanis először a termelőeszközök szakaszán következnek be, s az ember és az egész em­beriség csak ezeket követően igazodik — reformok és tár­sadalmi forradalmak útján — n technikai fejlődésben elért szinthez. A technikai forradal­mat tehát rendszerint társa­dalmi forradalom, mélyreható társadalmi változás követi. Alaposan meg kell azonban fontolni, hogy milyen esetek­ben beszélhetünk technikai forradalomról. A termelőerők történelmi fejlődését egyaránt elősegítik az apró, szinte je­lentéktelen változások, újítá­sok, tökéletesítések, valamint a korszakalkotó nagy találmá­nyok. Milyen sok változáson ment át például az emberiség történelmének legfontosabb termelőeszköze, az eke, amíg elérte a mai, nehéz erőgépek­kel vontatott formáját. Ez a fejlődés azonban csak a tech­nikai haladás fogalmát merít­heti ki. A tudomány további fejlődése bizonyára hoz majd valamilyen „forradalmi“ válto­zást is a talajművelésben, a növények termesztésében, ad­dig azonban továbbra is róni kell a barázdákat, amint azt őseink tették. A gőzgép esetében már jo­gosan beszélhetünk technikai forradalomról, hiszen ipari al­kalmazása gyökeresen megvál­toztatta az ember termelési és életfeltételeit. A gőzgépek he­lyettesítése korszerűbb robba­nó- és villanymotorokkal azon­ban már csak műszaki haladást jelentett, mert bármennyire is nagy volt a jelentőségük, „ug­rásszerű“ változást a megelő­ző technikához viszonyítva nem eredményeztek. A vasutak dízelesítésére és villamosításá­ra például csak a legutóbbi években került sor, s bár a korom már nem repül a táj­ban gyönyörködő utas hajába és szemébe, a vonatok azonban éppúgy késnek — talán még Jobban is —, mint azelőtt. Körülbelül tisztában vagyunk azzal’, hogy mikor beszélhetünk a technikában „forradalmi“ változásokról, és mikor kell megelégednünk a haladás fo­galmával. Mivel azonban a for­radalmi, ugrásszerű változás is haladást jelent, megállapíthat­juk, hogy a haladás egy tágabb fogalmat jelöl, melynek kere­tében — szűkebb, konkrét vo­natkozású fogalomként — forradalmi változások is elő­fordulnak. Ez a magyarázata annak is, hogy amíg a tech­nikai haladást a szerzők gyak­rabban helyettesítik a magya­rosabban hangzó műszaki ha­ladással, a forradalmi változá­sok esetében következetesen csak technikai forradalomról beszélnek, ami érthető is, hi­szen a technika, a termelőesz­közök forradalmáról van szó. A tudomány forradalma A huszadik évszázad máso­dik felében a technika fejlő­dése újból meglepő eredmé­nyekhez vezetett, amelyek jo­gosan nevezhetők forradalmi változásoknak. Ide sorolhatjuk például az atomenergia fel- használását, a félvezetőkre épülő kibernetikát, s ezzel ösz- szefüggésben a termelési fo­lyamatok automatizálását, az űrhajózást és a műholdak gya­korlati hasznosítását (távköz­lés, a Föld felszínének tanul­mányozása, nyersanyag-lelőhe­lyek felderítése, az időjárás előrejelzése, űrkutatás stb.), a vegyiparban a polimerizálást, a lézertechnika ipari érvénye­sülését stb., stb. Ezek a nagyszerű, korszak- alkotó vívmányok elsősorban abban különböznek az ipari forradalom korszakának talál­mányaitól, bogy amíg azokat lelkes mesteremberek, törekvő iparossegédek találták ki ■—< gondoljunk például Edisonra —, a huszadik század vívmá­nyait már intézményes tudo­mányos kutatás előzte meg, ami viszont teljesen új és szin­te beláthatatlan következmé­nyekkel járó jelenség az em­beriség történetében. Azért beláthatatlan, mert miként az ipari forradalom is megszülte a maga Verne Gyuláját, úgy a tudományos-technikai forrada­lom is tömegesen szüli a sci-fl irodalom művelőit, akiknek a fantáziája valóban nem ismer határt. Maradjunk azonban a tudo­mánynál. Már az eddig elmon­dottakból is kitűnik, hogy nap­jaink tudományos-technikai for­radalmából nagyon sok követ­keztetést vonhatunk le a tár­sadalom további fejlődését il­letően. Még csak a kezdetén vagyunk Az egyik ilyen következtetés az, hogy a tudományos-techni­kai forradalom napjainkban kirajzolódó lehetőségeinek ha­talmas méreteit latolgatva sze­rényen megállapíthatjuk, hogy az egész folyamatnak nagyon is a kezdeténél vagyunk. Ez egyaránt vonatkozik az ipari­lag legfejlettebb tőkés- és a fejlett szocialista országokra. Társadalmi vonatkozásban te­hát indokolt feltenni a kérdést, hogy melyik rendszer nyújt a Jövőben megfelelő feltételeket a tudományos-technikai forra­dalom teljes kibontakoztatásá­hoz. A kapitalista és a szocia­lista társadalmi rendszer esz­méit, céljait, szervezési felépí­tését, s mindezek alapján po­tenciális lehetőségeit összeha­sonlítva egyértelműen megál­lapíthatjuk, hogy a mérleg ha­tározottan és vitathatatlanul a szocializmus javára billen. Az ipari forradalom, amely­ben a dolgozó ember az általa kifejlesztett technika valóságos rabjává vált, lényegében, a kapitalista társadalom techni­kai forradalmát jelentette. Jól ti) sző 1978. I. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom