Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-10 / 10. szám, kedd
EMLEKEK, LEVELEK 5. GAÁL GÁBOR A Korunk című folyóirattal Prohászka Pista ismertetett meg. A Tőke után, illetve azzal egyidőben a Korunknak ha nem is rendszeres, de eléggé gyakori és alapos olvasása volt az a forrás, amely révén sok minden ismeretanyaghoz hozzájutottam. (Azt hiszem, Prohi vásárolta a lapot, de rajtam kívül sok jelentkező volt rá nála.) Mert abban az időben — 1934—1938-ban — a tanulni vágyó, a haladó eszmékből ismereteket szerezni akaró magyar — Csehszlovákiát kivéve — az ismereteknek enmél jobb tárházára aligha akadt. (Csehszlovákiát kivéve! Az első republika: burzsoá uralom, kizsákmányolás, munkanélküliség, nyomor, osztály- és nemzetiségi elnyomás, és még hosz- szan lehetne sorolni; de: polgári demokrácia, legális kommunista párt — erős bázissal MORVMK ifiSÉZETI ÉS IRODAL88X ^ HA VC CZEHLE velejárója, másrészt pedig azért, mert a lap szerzői, s ha azok nem, akkor a szerkesztő, ha „rázósabb“ dologról akart Imi, akkor „virágnyelven“ fogalmazott. A lap olvasói lassan megtanulták, majd ismerték ezt a virágnyelvet, s így megértették annak tulajdonképpeni mondanivalóját.) A Korunk Szlovenszkón viszonylag elég elterjedt volt. Nem tudom már, hány példány jutott ide belőle, de jóval több, mint az Oj Hangból, vagy a Sarló és Kalapácsból (a moszkvai magyar emigráns írók lapja). Igaz persze az is, hogy közelebb állt a szlovenszkói valósághoz, mint az utóbbiak és ez elsősorban is és főleg Fábry Zoltán érdeme volt. Fábry volt a lap szlovenszkói szerkesztője (és többedmagával a lap terjesztője), s gondoskodott nemcsak arról, hogy Csehíróra és költőre, például Olb- rachtra, Nezvalra emlékszem a Korunkból. Körülbelül ez volt a Korunk, Gaál Gábor szinte halhatatlan életműve. Ebben a lapban megjelenni bizony nagy dolog volt. Bár igen magabiztos fiatal voltam, mégis nagyon nehezen vettem a bátorságot ahhoz, hogy a Korunkhoz merészkedjek. Prohi bíztatott, s aztán egyszer Lőrinczcel összejöttünk és kettőjük tanácsára két elbeszélésem elküldtem. 1937 elején volt ez. Ám hetekig kellett várnom, míg megjött Gaál Gábortól a levél. Cluj, 1937. II. 16. Kedves Uram! Nagy elfoglaltságom miatt csak most tudok visszatérni pár héttel ezelőtt küldött szíves soraira, illetve kéziratára. Kéziratait elolvastam. Határodul KadVős TJráwI JTagy elfoglaltságom miatt csak most tudok visszatérni ’pár hét te IvezelÖtt küldött szive?', soraira, illetve kézira* tára. Kéziratait elolvastam. Határozottan talentumon Írások, napilapban, kisebb igényű folyóiratban mindon további nélkül megjelenhetnének, különösen az első /Csősz és a libapásztoj? ennek a kis darabnak jnár sajátos az ize, érezhető ritrauá lengi át, a második szokványosabb szepréný-irodalom/ de ez utóbbiban # is látszik -valamiféle irásravaló készség és hajlam. Föltétlenül Írjon, olvasson, klasszikus realistákat, csak realistákat, ezen kivül művelje önmagát. Bizonyára 9k«3d arrafelé idősebb értelmlöé- gi, aki Önművelését könyvekkel, tanácsülval elősegíti. •Szeretném, ha miáé.i előbb a Korunk "számára haez** Hálható Írással jelentkezne. Dél-Szlovákiában —, az iskolákban huszita nevelés, röviden: pl. Horthy-Magyarországhoz viszonyítva sok lehetőség a bal- loldal, de más haladó törekvés számára, amelyeket ki kellett • és ki is használtunk. S ahol még magyarok éltek, Romániában és Jugoszláviában: királyság. Az itteni, csaknem egymil- liónyi magyar kisebbséget ez is segítette determinálni a haladásra, amelynek útján 1938-ig nagyot lépett előre, a többi magyarhoz viszonyítva az élen járt. És 1938: Tornócl Demonstráció a polgári demokrácia, a haza, a republika megvédéséért a fasizmussal, a háborúval szemben. Ám Tornóc — és nemcsak nálunk — csak egy volt. Gottwald: Prága után Budapest következik. Sajnos — rajtunk kívül a — tragédiát Jósló szavakat 1938 novemberében kevesen értették meg.) Csehszlovákiát kivéve! Mert mi volt a helyzet nálunk? Először volt a Kassai Munkás, utána a Munkás, azt követően pedig a Magyar Nap (egyedüli kommunista pártlapok az egész magyar nyelvterületen). Azonkívül Az Üt, a Szovjetföld, az időszaki kiadványok, a Komin- tern határozatai, a naptárok és a könyvkiadás: Prager. Nekem Solochovnak (akkor így írták) až az Oj barázdát szánt az ekéje van meg, melyet a Prager adott ki, elsőnek magyar nyelven. Ám mindezek ellenére, mégis jelentős szerepe volt nálunk a Korunknak, ennek a marxizmushoz közelálló világnézeti és irodalmi folyóiratnak, melyet Dienes alapított és indított útjára, majd tőle Gaál Gábor vette át. A Korunk nálunk kiegészítője volt marxista ismeretszerzési lehetőségeinknek, elsősorban is és főleg a marxista irodalom-esztétikában. A Korunkban olvastam először Veres Péter elbeszéléseit is. A Korunk úttörő szerepet vállalt a szocialista realista magyar irodalom megteremtésében, Fábry szavaival élve: a valóságirodalom meg te ne m té'sé be n és terjesztésében. (Persze, most megkérdezheti valaki — főleg a fiatalok közül — hogyan volt lehetséges az akkori Romániában marxista folyóiratot kiadni? Lehetséges voltl Lehetséges volt egyrészt azért, mert az akkori Romániában erős francia beütés érvényesült, s ennek volt egy ilyen, mégha furcsáinak is tűnő Szlovákia, illetve Szlovenszkó helyet kapjon a lapban, hanem elsősorban is és főleg arról, hogy a szlovenszkói baloldali írástudók és általuk az itteni magyar kisebbségi élet- és sorskérdései is. Maga Fábry is sokat írt a Korunkba. (Igaz, e folyóirat hasábjain követte el élete egyik legnagyobb tévedését is. Mikor utoljára nála jártam Stószon, a kölcsönös üdvözlések, a szívből jövő: Hogy vagy Zoli? Nincs semmi baj? után az asztalhoz vezetett, felvett onnan egy Korunkat, kinyitotta és elém tartotta: — Életem legnagyobb tévedése! Fábry egyik szélsőségesen negatív cikke Móricz Zsigmond- ról. Az oldal margójára ceruzával odaírta: Életem, legnagyobb tévedése. Ránéztem Fábryra és tekintetéből mindent megértettem. — Mi az Zoli. tévedhetetlennek tartottad magad? — ...de ezt a szégyent! Ha Fábry szobájában minden úgy van, ahogy életében volt, akkor ennek a Korunknak ott kell lenni az asztalon.) Fábryn kívül Dömötör Terire, Morvay Gyulára, Sellyei Jóskára, Háber Zoltánra Ss nem egy cseh haladó, sőt kommunista zottan talentumos írások, napilapban, kisebb igényű folyóiratban minden további nélkül megjelenhetnének, különösen az első {Csősz és a libapásztor), ennek a kis darabnak már sajátos az íze, érezhető ritmus lengi át, a második szokványosabb szegény-irodalom, de ez utóbbiban is látszik valamiféle írásra való készség és hajlam. Feltétlenül írjon és olvasson, klasszikus realistákat, csak realistákat, ezen kívül művelje önmagát. Bizonyára akad arrafelé idősebb értelmiségi, aki önművelését könyvekkel, tanácsaival elősegíti. Szeretném, ha minél előbb a Korunk számára használható írással jelentkezne. Megbecsüléssel Gaál Gábor Boldogan kerekeztem Proliihoz és mutattam a levelet. — No, látod? Tudod, hogy mit jelent egy ilyen levelet kapni Gaál Gábortól? Tudtam, de ma még Inkább tudom. Aztán még kétszer próbálkoztam, de sikertelenül. Nem csodálom, hiszen csak 18 éves voltam még. Jött 1938 novembere. A Korunkkal sajnos minden kapcsolatom megszakadt. BÁTKY LÁSZLÓ KULTURÁLIS HÍREK □ Dean Reed, népszerű énekes és színész Berlinben és Bulgáriában forgatja Az énekes című új filmjét, amelynek ő a forgatókönyvírója, rendezője és főszereplője. A film Victor fara chilei énekesnek állít emléket. 0 Amint már hírt adtunk róla, a Moszfilm műtermeiben Leonyid Gajdaj rendezi a Pé- tervárról, inkognitóban című filmet, amely A revizor című Gogol-vígjáték filmváltozata. A filmben igen sok á zene, Alek- szandr Zacepin, a rendező „házi komponistája“ írja. Gogol vígjátékából mégsem valamiféle filmmusical készül. — Nem! mondja a rendező határozottan. — Szigorúan ragaszkodunk Gogolhoz. A forgatókönyvíró Vladlen Bahnovijjal és Szergej Polijanov operatőrrel együtt arra törekszünk, hogy a film Gogol szellemét árassza. Tartózkodunk mindenféle fölösleges „újítástól“, % Először bocsátanak árverésre egy Goya-festményt Spanyolországban. A madridi Duran galéria képviselője bejelentette, hogy a nagy spanyol festő 1785-ből származó festményének kikiáltási ára 47 ezer dollár. 0 Sigmund Freud Pszichoanalízis című könyvéből összeállított kötetet jelentetett meg a bukaresti Kriterion könyvkiadó népszerű Téka sorozatában. □ Dino Risi 1963-ban készült Szörnyetegek című filmje világszerte nagy sikert aratott. A téma most újra feltámad, mert három rendező: Dino Risi, Éttere Scola és Mario Monichelli ezúttal a hetvenes évek olasz polgárságának kegyetlen szatíráját dolgozza fel, Üj szörnyetegek címmel. A 21 epizódból álló film főszereplői — az előzőhöz hasonlóan — Ugo Tog- nazzi és Vittorio Gassman, de most csatlakozik hozzájuk Alberte Sordi is. ÚJ FILMEK KENYÉR ÉS CIGARETTA (magyar) Mind tematikájában, mind rendezői felfogásában figyelemre méltó film a Kenyér és cigaretta. Egy életkezdő fiatal és egy idősebb, nyugdíjazás előtt álló ember életútjának találkozása áll a mű középpontjában. András, a fiatal nem találja helyét az életben, nem érzi, hogy szükség van rá. Éppen a kiegyensúlvozott. küzdelemtől tisztaságának ez a — rendőri következményekkel is fenyegető — beárnyékolása jelent. * És András, a felelőtlen, semmihez és senkihez tartósan nem kötődő fiatal megérzi ebben a helyzetben, hogy az öregnek szüksége van rá, ő az, aki segítséget nyújthat, hogy kilábol- jon ebből a válságból. Talán e vázlatos összefoglalásból is kiderül: egy szép gonJelenet a magyar filmből őt óvó családi háttér, az apa mindent elrendező gondoskodása készteti arra, hogy szakítson családjával, s Feri bácsihoz, a keresztapjához költözzön és beálljon melléje a papi rgyárba segédm u n k ásna k. Andrásnak viszonya van Annával, keresztapja lányával, de nem hajlandó őt elvenni. A lány megunva az egyoldalú ragaszkodást, úgy dönt, hogy hozzámegy egyik kérőjéhez. S ekkor váratlan tragédia történik. Feri bácsi, akit a gyár Finnországba küldött, hogy elsajátítsa egy új gép technikáját, a gép üzembe helyezésekor halálos baleset felelősévé válik. Hogy gondatlanság, gyakorlatlanság vagy esetleg a munkás hibája idézte-e elő a tragédiát — ezt nyitva hagyja a film. A lényeg: Feri bácsi felelősnek érzi magát, s a negyven éve tisztességgel, egy helyen dolgozó munkásember belerokkan ebbe a kettős csapásba, amelyet munkatársának halála és élete céljának, értelmének, A NAGY WALDO PEPPER dolat fogalmazódik meg a film* ben, s a forgatókönyvi egye* nőtlenségek é<s hibák ellenére is a rendezőnek — stílusa és az élet jellemző apróságainaík érzékeny meglátása révén — sikerült elkerülnie a didaktikus moralizálás és az érzelgősség buktatóit. Szirtes Ádám, pályájának egyik legjobb alakítását nyújtva, vázolja fel azt az utat, ame> lyet hőse a derűs magabiztosságtól a finnországi kiküldetés élményeitől az összeomlásig, a tanácstalanságig, a tétova útkeresésig tesz meg. Fried Péter* a látszólag hányaveti fiatalember felelősségre ébredésének folyamatát érzékelteti finom természetességgel, minden olcsó hatástól tartózkodva. És igazi karaktert formálnak a töbibek is: Fekete Gizi, Hegedűs Erzsi, Kállai Ferenc és Ro* nyecz Mária. Jana Plichtová (bratislavai natúr szereplő) a szüleitől elhagyott mai fiatal dacosságát hitelesen tudta ér-* zékeltetni. (amerikai) Még mindig divatban van a „retro“: a visszapillantás, a múlt (jobban mondva félmúlt) nosztalgikus vagy gunyoros felelevenítése. Ehhez a divathullámhoz sorolható A nagy Waldo Pepper című amerikai film is, melynek cselekménye a húszas években játszódik. George Roy Hill alkotásában egy vadászrepiilővel ismerkedhetünk meg; Waldo Pepper az első világháború befejezése után nem tud és nem is akar felhagyni a repüléssel, így sajátos módon folytatja háborús „pályafutását“: akrobatikus léizgalmas és romontikus je* lenetek váltják egymást a film* ben, a légi mutatványok hatásosak, s bár az alkotás mes^ térségbeli tudással készült, a film mégsem éri el a rendező korábbi alkotásainak színvonalát és ötletességét. A nagy Wal^ do Pepper cselekménye korántsem olyan ötletgazdag, mint á Hutch Cassidy és Sundance Kid vagy A megvágás. Robert Red1 ford sem kapott a tehetségének és remek színészi képességei1 nek megfelelő teret; ennek hiányában nem éri el az általa ko=- rábban felállított mércét. Az amerikai film egyik kockája; jobbra Robert Redford gi mutatványokat rendez később pedig dublőrként keresi meg mindennapi kenyerét. Kaszkadőrként teljesül életének legnagyobb vágya: a levegőben találkozik a világ egyik legjobb pilótájával, az első világháború volt német vadászrepülőjével. Látványos, bravúros párharcra kerül sor közöttük. Jóllehet az alkotók legfőbb célja a szórakoztatás volt, mégsem hagyhatjuk szó nélkül: a film túlságosan romantikus színezetben mutatja be a világháború légi ütközeteit, így nincs benne semmiféle háborúellenes hang, sőt a néző azzal az érzéssel megy lei a mozibél, hogy a háború holmi izgalmas parti. —ym—* 1978. L 10.
