Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-10 / 10. szám, kedd

n 1878. ío. 5 Igényes exportfeladatokat teljesít a hazai gépipar ÖTLETBÖRZE Nem kell különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, hogy a népgazdaságunkra, váró feladatok teljesítése szoros ősz- szefüggésben áll a KGST-tagországokkal való együttműkö­déssel, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével. Az együttműködés nemcsak a termelési gazdasági szférára vo­natkozik, hanem mindenekelőtt a tudományos kutatómun­kára, mert az első nem lenne hatékony az utóbbi nélkül. Bátran kijelenthetjük, hogy a szocialista tábor országai kö­zött az együttműködésben el kell jutni odáig, hogi/ a na­gyobb horderejű dolgok mellett az olyan kisebb ötleteket is átvegyük egymástól, amelyek a másik fél feltételei kö­zött is hasznosíthatók. Szintén sokat emlegetjük a minőség követelményét. Be­vallhaljuk, vállalatainkban találkozhatunk e téren nem megfelelő rangsorolással. Főleg azokról van szó, amelyek nyugati exportra is termelnek, s a minőség fogalmát ese­tenként elsősorban a Nyugatra irányuló árukkal kötik ösz- sze. A szocialista országokba és a hazai piacra kerülő ter­mékekre sok esetben nem fordítanak kellő gondot. Egyét azonban tudatosítanunk kell: a szocialista országok gazdaságának mai fejlettségi szintjén, a szocialista integ­ráció ilyen magas foka mellett maximális igényességre és erőbedobásra van szükség ahhoz, hogy helytálltunk a szo­cialista piacon. Bizonyítják ezt azok az áruszállítmányok — s ez nem titok —, melyek minőségét éppen szocialista partnereink bírálták.' De visszatérek az ötletek átvételére. Egyesek szerint a jó gondolatokért mi sem megyünk a szomszédba, s ez igaz is. De az elzárkózás sem helyes, gondoljunk csak a haladó szovjet munkamódszerek sikerére hazánkban. A budapesti televízió néhány héttel ezelőtti műsorát említem ez alka­lommal, mivel nálunk is gyakran panaszolják az ésszerű- sítök, újítók a vontatott, bürokratikus ügyintézést. Bizony nem egyszer hónapokba telik, amíg egy javaslat megva­lósul. A közbeeső huzavona anyagiiag is mínuszt jelent a vállalatnak, s erkölcsi kár is, a dolgozót érinti. Ez viszont bumerángként visszaüt a vezetéssel szembeni bizalmatlan­ság stb. formájában. De lássuk az említett tévéadást. Egy nagyvállalat — nem lényeges, hogy melyik — megrendezte az ötletbörzét, az ésszerű javaslatok árverését. Á vállalat vezetőiből álló bi­zottság az egybegyűlt munkások, mérnökök, újítók ötletei­ért ott az helyszínen kínált egy árat, megvette. A javaslatokat és az „árfolyamot“ tekintve olyan érzé­sem támadt, hogy nem az volt a fontos, ki mennyit vág zsebre, hiszen nagyszerű gondolatok keltek el pár száz forintért. Az igyekezetei, az igazi javítani akarást éreztem ki az akcióból, melynek előnyei: a bonyolult ügyintézés kiküszöbölése, s a közösség serkentő, egészséges verseny­zésre ösztönző hatása. A dolgozók felvetettek olyan gondo­latokat is, amelyek a vállalat további fejlesztését segíthetik elő, s a vezetőség, mivel ő ismeri a legjobban a fejlesztési terveket, megvásárolhatott olyanokat, amelyek megvalósí­tása még a jövő feladata. Nem kétséges: a dolgozók és a vezetők igyekezetét siker koronázta. Áz ötletbörze ötletes találmány, mindkét fél jól járt, s a közösség elismerése, az erkölcsi siker sem le­becsülendő senki számára. Az ötlet hasznosítható lenne nálunk is. A már felsorolt indokokat még azzal egészíteném ki, hogy az ilyen talál­kozók jobban elősegítik az üzemekben és vállalatokban az újítók központi irányítását. Szó sincs valamilyen „beskatu­lyázásról“, egyszerűen újabb lehetőség ez, hogy a dol­gozók figyelmét az illető termelési egységben mutatkozó legégetőbb problémákra irányítsák. MAL1NÄK ISTVÁN Készülnek a tervek Értékelik az eredményeket A mezőgazdasági üzemek ve­zetői és beosztottjai a napok­Az utóbbi három évtizedben a szlovákiai gépipar korszerűvé fejlődött. A CSKP IX. kongresz- szusa gazdaságfejlesztési prog­ramjának megvalósításával a régebben elmaradott ország­rész az ipari termelés szem­pontjából is megközelítette a cseh országrészek színvonalát. A kommunista párt már az előző ötéves tervek kidolgozá­sakor is megkülönböztetett fi­gyelmet fordított a gépipar fej­lesztésére. A gépipar lényegé­ben a többi ágazat legfonto­sabb fejlesztési bázisa. A CSKP XV. kongresszusa is leszögezte hogy népgazdaságfejlesztési stratégiánkban kulcsfontosságú szerepe van ennek az iparág­nak, mert a termelési-műszaki bázis színvonala, a társadalmi munkatermelékenység növelé­se, a népgazdasági hatékony­ság fejlesztése jelentős mérték­ben a gépiparunk által gyár­tott termékek minőségének a függvénye. Gépipari termé­keink exportképessége is fon­tos tényező. Kivitelünk döntő részét ez az ágazat adja, így gépexportunktól is függ, hogy milyen mértékben vagyunk ké­pesek pénzügyileg fedezni az importot. Az sem utolsó szem­pont, hogy a gépipar milyen mértékben képes biztosítani a lakosság iparcikkigényének a kielégítését. Az ágazat termékeinek szín­vonala az egész népgazdaság műszaki színvonalát és a la­kosság életmódját egyaránt befolyásolja. Ezt különösen Szlovákiában tapasztalhatjuk, ahol éppen a gépiparban meg­valósított fejlesztés eredménye­képpen érhettünk el hatalmas sikereket a mezőgazdaság fej­lesztésében is. Nyilvánvaló, hogy a falu korszerűsítése a legszélesebb tömegek gondol­kodásmódját is pozitívan befo­lyásolja, és a foglalkoztatott­ság színvonala is nagyot fejlő­dött. Egy statisztikai adat pl. arról tájékoztat bennünket, hogy 1972 és 1976 között or­szágos viszonylatban 3,7 szá­zalékkal nőtt a gépiparban foglalkoztatottak száma. Szlo­vákiában a növekedés 14,1 szá­zalékot tett ki. A 6. ötéves terv időszakában Igényes feladatokat kell telje­sítenünk a külkereskedelem­ben, és különösen nagy ex­portfeladatokat teljesít majd ,a gépipar. A tervek értelmében mintegy 70 százalékkal növeli a termelést. Ez lényegesen több a népgazdasági átlagnál. A mostani ötéves tervben ezt az ágazatot fejlesztjük a leg­dinamikusabban, a nemzetközi munkamegosztás magasabb szintűvé emeléséhez a gépipari vállalatok korszerűsítésével, gyarapításával járulunk hozzá ö legmarkánsabban. A gépipar döntő jelentősé­gűvé nyilvánított ágazatai 1975 és 1980 közölt csaknem 133 százalékkal növelik a terme­lést. Ugyanakkor éppen ezek az ágazatok járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a nem­zetközi gazdasági együttműkö­dés elmélyítéséhez. 1975-ben az újonnan üzembe helyezett gép­ipari üzemek adták a gépipari export 21 százalékát. 1980-ban ez a részarány már megköze­líti a 40 százalékot. Olyan kor­szerű ágazatokról van szó, mint a nukleáris gépipar, a tehergépkocsi-gyártás, az erdő- gazdasági traktorok gyártása, a nagyméretű csapágyak gyár­tása és a számjegy vezérlésű szerszámgépek gyártása. Az iparág korszerűsítése minden­képpen kifizetődő vállalkozás, hiszen korszerűbb termékekkel nagyobb külkereskedelmi ered­ményeket érhetünk el mind a szocialista közösség országai­ba, mind pedig a világ más or­szágaiba irányuló kivitelben. A szocialista országokba irá­nyuló gépkivitelünk a közösség tagállamainak összehangolt népgazdasági terveihez, a sza­kosítási és együttműködési szerződésekhez igazodik. A szocialista országok pillanat­nyi igénye nagyobb a cseh­szlovák gépipar lehetőségeinél. Ez a körülmény — és az a tény, hogy a világ gépipari terinékkülkereskedelme gyor­sabban növekedett a csehszlo­vák gépipar termelésénél (no­ha a tőkésországokban válság ütötte fel a fejét) — azt mu­tatja, hogy érdemes fejleszte­nünk a hazai gépipart. Az 1970—1974-es időszakban vi­lágviszonylatban és évente át­lagosan 18 százalékkal növeke­dett a gépimport (a fejlett tő*- késországokban 19 százalék­kal, a KGST-tagországokban pedig 16 százalékkal). Ezzel szemben a CS SZSZK gépex­portja csak 9 százalékkal növe­kedett ebben az időszakban. Ebből az következik, hogy a gépipar 6. ötéves tervé­nek teljesítéséhez főleg bel­földi intézkedésekkel kell megfelelő előfeltételeket te­remtenünk. Más szóval: a vi­lágszerte alkalmazott tudomá­nyos-technikai vívmányokat a hazai gépiparban is hasznosí­tanunk kell, hogy ennek ered­ményeként megfelelő színvona­lúra fejleszthessük a társadalmi munka termelékenységét. A gépipart tehát ne csak a kül­kereskedelmi mérleg javítása eszközének tartsuk, a gépgyár­tást ne csak a nyersanyag- és energiabehozatal ellenértéké­nek fedezésére szolgáló esz­köznek tekintsük, hanem az egész népgazdaság komplex fejlesztése fő tényezőjének és a nemzetközi munkamegosztás­ba való sikeres és hatékony bekapcsolódás eszközének is. Fokozott mértékben érvényes ez az SZSZK gépiparára, amely pillanatnyilag még nem veszi ki részét megfelelő mértékben a nemzetközi munkamegosz­tásból. Milyen ,az SZSZK-ból szárma­zó gépexport területi megosz­lásai’ A szlovákiai gépgyárak ter­mékei exportjának nem egész kétharmada a KGST-tagorszá- gokba irányul, és több mint egyötöde tőkésországokba ke­rül. Az 1972—1976-os időszak­ban a gépipari termékek kivi­tele 35 ponttal gyorsabban emelkedett a behozatalnál. Ugyanebben az időszakban a gépexport-növekedés egészé­ben véve több mint a három­szorosára, a tőkésországok vi­szonylatában pedig több mint a négyszeresére emelkedett. A fejlődő országokba irányuló gépexport növekedési indexe 349,2 volt. A legfontosabb sze­repük az olyan termékeknek volt, mint pl. a gördülőcsap­ágy, a szerszámgépek, a teher­gépkocsik, a motorkerékpárok, a daruk stb. Ezek hagyományo­san kelendő termékei a cseh­szlovák gépiparnak. A 6. ötéves tervidőszak kez­detén — a távlati igényeket vé­ve figyelembe — megkezdtük a szerszámgépgyártás, a nukleá­ris és klasszikus energetikai gépipar, a textilgépipar, a köz­lekedési és építőipari gépipar, valamint a termelési folyamat­szabályozó műszeripar gyorsí­tott fejlesztését. A gépkocsi- gyártás, a traktormotorgyártás és a csapágygyártás is gyor­san fejlődött. A szocialista gazdasági in­tegráció eredményeképpen nö­vekedett a gép- és fémfeldol­gozó ipari termékek exportja. Az SZSZK exportjából az ága­zat így részesedett: 1975 —' 30,4 százalék, 1976 — 50,2 százalék. Az is fontos kérdés, hogy milyen az export hatékonysá­ga, milyen a cserearány. 1976- ban a helyzet kedvezőbbre fordult, ebben az esztendőben az egy rubel értékű termék realizálásához szükséges ráfor­dítások 2,35 koronával csök­kentek 1975-höz képest. A tő­késországokba irányuló export viszonylatában nem volt ilyen kedvező irányú ,a fejlődés. Az 1976-os évben a gépim­port dinamikusabban fejlődött mint az előző esztendőben. Az 1972—1976-os időszakban is kedvező tendencia érvényesült. 1976-ban a növekedés (az elő­ző évhez képest) 2,5 milliárd koronát tett ki, 1972-höz viszo­nyítva pedig meghaladta a nyolc milliárd koronát. Leg­gyorsabban a Szovjetunióból származó gépimport növeke­dett. A szpcialista országokból fő­leg gördülőcsapágyakat, szer­számgépeket, építőipari, útépí­tő és erdőgazdasági gépeket, különféle áramfogyasztókat és hűtőgépeket vásároltunk. A tő­késországoktól elsősorban fa­ipari gépeket, textilipari be­rendezéseket, szerszámgépeket, építőipari gépeket stb. vet­tünk. A szocialista gazdasági in­tegráció komplex programjá­nak megvalósítása közben két feladatot tartottunk szem előtt: a szerződéses kötelezettségek teljesítését és az 1990-ig meg­valósítandó integrációs akciók megvalósításának előkészítését. Az SZSZK-ban ezeken a terüle­teken jó eredményeket értünk el. Az elkövetkező években to­vább fejlődik a szocialista or­szágok gazdasági együttműkö­dése. A külkereskedelem fej­lesztéséhez majd jelentősen hozzájárul a még jobban elmé­lyülő kooperáció, a szakosítás és a népgazdasági tervek ösz- szehangolása. A hatodik ötéves terv időszakában számos beru­házási akciót valósítunk meg az együttműködés fejlesztésére. A podbrezovái Šverma Vasmű pl. fejleszti a csőgyártó rész­leget, Nitrán pedig a textilipa­ri gépgyártást fejlesztik maga­sabb színvonalúvá. A CSKP XV. kongresszusa Irányvonala értelmében 1980-ig a gépipari termelést országos viszonylatban 48—51 százalék­kal, szlovákiai viszonylatban pedig kb. 70 százalékkal kell növelni. A 6. ötéves terv idő­szakában szerkezetileg is meg­változik a gépipar, és rátérünk a műszakilag igényesebb és gazdaságilag hatékonyabb ter­mékek gyártására, hogy így kedvezőbb feltételeink legye­nek a világpiacon. Az ágazat fejlesztése közben 16 fő fej­lesztési programot valósítunk meg, és ezzel már a nemzetkö­zi szocialista munkamegosztás színvonalának emeléséhez is jelentősen hozzájárulunk. ANDRE] MIKLÓS ban értékelik a múlt évi ered­ményeket, és a hatodik ötéves terv harmadik évének mutatói­val összhangban készítik a ja­vaslatokat az új termelési ter­vekre. Mérlegelik, hogy meny­nyivel lehet növelni a terme­lést. Előnyös helyzetben vannák azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek teljesítették vagy túl­teljesítették a terveket, mert az új esztendőben tartalékokkal indulnak, jó tapasztalataikat to­vábbra is kamatoztatják. A trnavai járásban a mező- gazdasági üzemek általában jól gazdálkodtak, terven felül 460 tonna húst, 250 000 liter tejet és másfél millió tojást adtak el. Az idei évre szóló járási tervvel már megismertették a mezőgazdasági üzemek dolgo­zóit. A múlt évhez viszonyít­va 2000 tonnával több gabonát adnak el. Lényegesen emelik a cukorrépa és más növények hektárhozamait. A komáromi (Komárno) já­rásban a mezőgazdasági üze­mek vezetőivel értekezleten is­mertették az igényes feladato­kat. Tanácsot kaptak, hogy mi­lyen módon lehet még kedve­zőbb feltételeket teremteni a termelés növelésére. A mező­gazdasági üzemekben, az egyes munkahelyeken a 'dolgozók máris javaslatokat tesznek a tervek készítéséhez, és egyben megvitatják, hogy milyen köte­lezettségvállalásokkal le he tne köszönteni a Februári Győze­lem 30. évfordulóját. A járásban a termelés növe­lésiére főleg az állattenyésztés­ben kedvezőek a feltételek. Lamy Árpád zootechnikus arról tájékoztatott, hogy a tejeladás tervét már december 17-én tel­jesítették. Az évi tejhozam te­henenként átlagosan mintegy 3200 liter lesz. A tejtermelés­ben a legjobb eredményeket a búcsi, nemesócsai (Zemianski Olča), šrobárovói, madari (Mod. rany) efsz-ben, valamint a Baj- csd és a Komáromi Állami Gaz­daságban érték el. Jól indult az új évben az izsai Béke Efsz is, amely a múlt évben terven felül 4000 liter tejet, 50 mázsa marha­húst, 40 mázsa sertéshúst és 154 mázsa baromfihúst adott el. Silvester Tvrdoň mérnök, zootechnikus elmondotta, hogy az állattenyésztésben az új év­ben még jobb eredményeket akarnak elérni. A Gútai (Kolárovo) Efsz-ben sokéves egy helyben topogás után végre döntő fordulatot ér­tek el a tejtermelésben. Juraj Skalnický, a szövetkezet főmér­nöke elmondotta, hogy terven felül 100 000 liter tejet adtak el. A tojáseladás tervét 3 és fél millió darabbal teljesítették túl. Egyes járásokban lemaradás is észlelhető. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a növénytermesztők nem a legsi­keresebben zárták az évet. Ez­zel szemben az állattenyésztés­ben egyes ágazatokban javulás állt be. Tejből mintegy két és léi millió literrel adtak el töb­bet. A tervkészítés nem könnyű munka, és csak akkor jár si­kerrel, hogyha minden dolgo­zó tehetsiége és lehetősége alapján hozzájárul. A kollektív munkával készült tervek telje­sítésére nagyobbak a lehetősé­gek. A feladatok nagyon igé­nyesek, hisz csak a kelet-szlo­vákiai kerületben a múlt évi eredményekhez viszonyítva 10 százalékkal több gabonát, 6,4 százalékkal több húst és 7 szá­zalékkal több tejet kell eladni. Megkezdődött tehát a tervké­szítés időszaka, ez a munka meghatározza, hogy a földmű­vesek az úl évben miből meny­nyit termeljenek és adjanak el. BALLA JÖZSEF A Vítkovicei Klement Gottwald Vas- és Gépgyár 5. számú üze­mének dolgozói csatlakoztak ahhoz a felajánláshoz, amelyet a vállalat dolgozói a Szovjetunióba kivitelre kerülő második agio- merációs gépsor hajtóműszekrényei gyártásának és szerelésének meggyorsítására tettek. A képen: Petr Blaschke szocialista bri- gádoezető az egyik hajtómüszekrény 7. fokozatát szereli. (Felvétel: F. Gabčan — ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom