Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-21 / 21. szám, szombat

1978

I. 21.

Ma 54 éve, hogy meghalt Vlagyimir lijics Lenin, a proletariátus vezére, a Szovjetunió megalapítója, a marxizmus továbbfejlesztője. Az évforduló ulkalmából alább részletet közlünk V. Zevin, G. Golikov: Lenin élete és tanítása című könyvéből.

L

enin a szociálreformizmust, a jobboldali revizioniz- must a marxista tanítás, a világ kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalma fő ellenségének tekintette. „Az opportunizmus a mi jő ellenségünk — mondta. — A munkásmozgalom felső rétegeinek opportunizmusa nem proletár, hanem burzsoá szocializmus. A gyakorlat bebizonyította, hogy a munkásmozgalomnak az opportunista irányhoz tartozó vezetői jobb védelmezői a bur- zsoáziának, mint maguk a bur- zsoák. Ha nem ők vezették volna a munkásokat, a burzsoázia nem tudta volna fenntartani uralmát.“

A jobboldali opportunizmus és revizionizmus lényege és veszélye abban van, hogy megpróbálja lejáratni a marxizmus—leninizmus tanítását, elavultnak minősíteni és olyan reformista ideológiával felcserélni, amely tagadja az osztályharcot, a szocialista forradalmat és a proletárdiktatúrát, igyekszik elkendőzni a burzsoá társadalom fő ellentmondásait, elhitetni, hogy az állammonopolista kapitalizmus átalakul szocializmussá, az opportunizmus és a revizionizmus tagadja u munkásosztálynak mint fő forradalmi erőnek a szerepét, abszolutizálja a parlamenti módszereket, lebecsüli a parlamenten kívüli tömegharc jelentőségét. A jobboldali opportunisták és revizionisták az úgynevezett „liberalizált“ szocializmus koncepcióját hirdetik, amely tagadja a marxista—leninista pártok vezető szerepét, burszoá színezetű renddel cseréli fel a szocialista demokráciát, megszünteti a népgazdaság központi tervezését és irányítását, a szabadjára akarja engedni a piaci spontaneitást és a konkurrenciát. Megróbál- ják befeketíteni a Szovjetunióban és más szocialista országokban folyó szocialista építés tapasztalatát, tagadják az adott országban folyó forradalmi harc kapcsolatát a nemzetközi színtéren folyo osztály harccal, és a szocialista rendszer szerepét ebben a harcban.

Ó

riási veszélyt jelent a „baloldali“ opportunizmus, a dogmatizmus és a szektásság is — hangsúlyozta Lenin. — Figyelmeztetett arra, hogy ha nem harcolunk ellenük a legerélyesebben, súlyos kárt okozhatnak nemcsak egy—egy kommunista és munkáspártnak, hanem az egész kommunista világmozgalomnak is. Lenin megállapította, hogy a „baloldali“ opportunizmus „kispolgári for- radalmiság“, amely közel áll az anarchizmushoz. A „baloldali“ opportunizmus egyik sajátossága, amely rendkívül veszélyessé teszi, az, hogy gyökerében hibás elméleti és politikai nézeteit „forradalmi“ frazeológiával leplezi, s a marxista—leninistákat vádolja „reformizmussal“, „revizíonizmus- sal“, stb. A valóságban viszont a „baloldali“ opportunisták kalandor politikája amely egyesíti a dogmatizmust az elméletben és a szektás maradiságot, aláássa a kommunista mozgalmat és az egész x forradalmi mozgalmat.

A „baloldali“ opportunizmus lényege és veszélye a jelenkori viszonyok között abban van, hogy tagadja az antiimperialis- ta harc széles körű általános demokratikus programjának, valamint az általános demokratikus és a proletár osztály-célok és — érdekek egybehangolásának szükségességét; felidézi azt a veszélyt, hogy a kommunisták elszigetelődnek a dolgozók széles rétegeitől, passzív kivárásra, illetőleg balos kalandor akciókra kárhoztatja őket,

ami megnehezíti a forradalom politikai hadseregének előkészítését és a munkásosztály győzelmét. A „baloldali“ opportunizmus ellenzi, hogy a jelenkor fő forradalmi erői összefogjanak, akadályozza a változó helyzet és az új tapasztalat idejében való és helyes érté^ kelését, gátolja a munkásosztályt, az összes demokratikus erőket abban, hogy minden lehetőséget felhasználjanak az imperializmus, a reakció és a háborús veszély ellen vívott harcban; abszolutizálja a hatalomért folytatott harc fegyveres formáit, tagadja vagy elferdíti a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét.

A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus álláspontja számos elvi kérdésben megegyezik, összefonódik: különböző

oldalról támadják például a munkásosztály hegemóniájának és a proletariátus diktatúrájának eszméjét, a? új típusú pi'oletár párt szerepéről és szervezeti elveiről szóló marxista—leninista tanítást; mind a jobboldali, mind a „baloldali“ opportunisták megkísérlik aláásni a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, gyengíteni a testvérpártok internacionalista kapcsolatait az SZKf-val. A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus ilyen összefonódásának szemléletes példája a trockiznms és a neotrookizmus, melyek eklektikus nézeteiben a kalandorkodás és a kapitu- láns tendencia keveredik.

L

enin nagy veszélyt látott a nacionalista tendenciákban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Rámutatott arra, hogy a jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus kapcsolatban van ezekkel a tendenciákkal. „Az opportunizmus és a szoeiálnaeionalizmus eszmei-politikai rokonsága, kapcsolata, sőt azonossága — egészen kétségtelen“ — írta. Ott, ahol megengedik a revizionista elhajlásokat a marxista—leninista elmélettől, rések nyílnak, melyeken behatolhat a forradalmi mozgalomba a kispolgári nacionalista ideológia. És ellenkezőleg, minden eltérés a proletár internacionalizmus pozícióitól teret nyújt a jobboldali és balos töltetű revizionista elemek tevékenységéhez.

A kispolgári nacionalizmus, mutatott rá Lenin, internacionalizmusnak hirdeti a nemzetek egyenjogúságának elismerését és csak ezt, érintethetetlenül fenntartva a nemzeti egoiz- • must; a proletár internacionalizmus viszont megköveteli, hogy „az egy országban folyó proletárharc érdekeit alárendeljük a világméretekben folyó proletárharc érdekeinek“; megköveteli minden ország proletariátusának, kommunista pártjainak egységét, összeforrottsá- gát és testvéri kölcsönös segítségnyújtását. Tőrőlmetszett nacionalizmus hajja át a szociál- reformisták és a revizionisták elképzelését, akik az egyes országoknak a szocializmushoz vezető „külön“, saját „nemzeti“ útjáról, a szocializmus „különböző modelljeiről“ beszélnek, s ezeket a fogalmakat opportunista tartalommal telílik; eltérnek a marxizmus—leninizmus alapelveitől, tagadják a proletárforradalom, a szocialista és a kommunista építés általános törvényszerűségéit. Az internacionalizmus fogalma és politikája opportunista elferdítése ellen, az internacionalizmus szavakban való elismerése és tettekben nacionalizmussal való felcserélése ellen vívott harc Lenin megállapítása szerint „a legelső és legfontosabb feladat

A marxista—leninista pártok ideológiai harcának egyik legfontosabb iránya a maoista elméleti koncepciók antimarxista, antileninista lényegének és politikai irányvonalának leleple- » zése.

A

maoizmus a marxizmus— leninizmussal szemben elvileg ellenséges kispolgári eszmei-politikai áramlatként lép fel. Marx—Engels—Lenin tanítása követőinek tógájába bújva a maoisták valójában elferdítik ezt a tanítást. „Mao Celling eszméivel“ cserélik fel, melyekét a jelenkor marxizmus —leninizmusának nyilvánítottak. A maoisták szembeállítják ideológiájukat és politikájukat a nemzetközi kommunista mozgalommal, bomlasztó tevékenységet folytatnak a marxista— leninista pártok ellen, arra törekednek, hogy rájuk kényszerítsék nacionalista, anlileninis- ta platformjukat. A maoizmus- ra jellemző a nagyhatalmi sovinizmus, a világ társadalmi fejlődésében vezető szerepre való törekvés, az ádáz szovjet- ellenesség.

A szocialista építés területén a maoizmusra jellemző a proletárdiktatúra fogalmának elferdítése és katonai-bürokratikus diktatúra rendszerével való felcserélése, a proletariátus és pártja vezető szerepének tagadása a szocializmus építésében, a kommunista párt szétzilálása, a gazdasági és társadalmi fejlődés történelmileg szükséges szakaszain való átugrás, az erőszak módszerei, a szocializmusról való kispolgári elképzelések erőszakos terjesztése.

A forradalmi világfolyamattal kapcsolatban a maoisták álláspontjára az jellemző, hogy szembehelyezkednek a jelen kor forradalmi erőivel, tagadják a szocialista világrendszer vezető szerepét és a nemzetkö zi munkásosztály hegemóniáját, lebecsülik a lőkésországok proletariátusának harcát,

irányt veitek a szocialista kö zösség és a kommunista világmozgalom szétbomlasztására, tagadják a proletár nemzetköziség elvét, hirdetik a szektássá- got és a puccsizmust a forradalom kérdéseiben.

A külpolitikában a kínai ve- zetőjí támogatják a legagresz- szívabb imperialista körök irányvonalát a feszültség fenntartására és további szítására. A maoizmus egyetlen koncepciója sem állta ki a gyakorlati próbát magában Kínában, nem igazolta és nem is igazolhatta azokat a forradalmi világfolya mat fejlődése,' a nemzetközi kapcsolatok fejlődése.

A kommunisták határozott és elvi harcot folytatnak a raao- izmusnak a marxista — leninista tanítás elferdítésére irányuló mindén kísérlete ellen, a mao istáknak a kommunista világmozgalomban, az antiimperia- lista front soraiban elkövetett fondorlatai ellen. A kommunisták következetes eszmei-politikai harcot folytatnak a maoizmus - antileninista platformja ellen, azért, hogy a kínai nép ismét a szocialista országokkal való szövetség és testvéri együttműködés útjára léphesA kommunisták feladatuknak tartják, hogy a burzsoá ideológia, az antikommunizmus, a revizionizmus ellen vívott harcban szilárdan és kö vetkezetesen védjék a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus forradalmi elveit, érvényesítsék ezeket az elveket, állandóan fejlesszék a forradalmi elméletet, gazdagítsák az osztályharc, a szocializmus és a kommunizmus építése jelenkori tapasztalata alapján. A marxizmus—leniniz- mushoz — a nagy internacionalista tanításhoz — való hűség a kommunista mozgalom további sikereinek biztosítéka.

„Ütünk... biztos út — mondta Lenin, — mert erre az útra előbb utóbb elkerülhetetlenül eljutnak a többi országok is.“ A társadalmi fejlődés eg#;z menete igazolja ezt, bizonyítja a leninizmus történelmi igazát.

Fordította: K. K.

V. I. Lenin séta közben Gorkiban. 1922.

ÚJ MOZGALOM:

a művezetők versenye

A CSKP, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom és a SZISZ, valamint a vállalati gazdasági vezetőségek céltudatos politikai szervező munkája nagymértékben elősegíti a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista munkaversenynek a fejlődését. Főleg akkor, ha megteremtik a feltételeket progresszív mozgalmak kibontakozásához, ilyen például a „Tervszerűen az egész 6. ötéves tervidőszakban", „Szocialista munkabrigádokba tömörülve“ vagy „A jövő év mutatói sze rint“ mozgalom. E mozgalmak irányítása nagy igényeket támaszt a vezető dolgozók, főként a művezetők munkájával szemben.

Vállalatunkban a vezető dolgozók között a legtöbb a művezető, az irányítás rendszerének bázisát képezik. Nagymértékben előmozdítják a gazdaságpolitikai feladatok megvalósítását, mert mindennap és közvetlenül részt vesznek a terv teljesítésében. A pártcsoportok vezetőivel, a szakszervezeti bi- zaJmikkal és a SZISZ-csoportok vezetőivel szorosan együttműködve törődnek a terv teljesítésével, erre ösztönzik a kollektívákat.

Az egyes üzemegységek művezetőinek szocialista versenye nagymértékben fellendíti az összes dolgozók kezdeményezését és szocialista munkaverse nyét. E verseny a művezetők igényes tisztségéből adódó célok elérését szolgálja. Erősíti a kollektívák összetartását és előmozdítja azt, hogy fokozódjon a művezetőknek az általuk

Félmillió korona értékű felajánlást tett a michalovcei kerámiaipari vállalat több mint 600 dolgozója. Egyebek közölt megígérték, hogy több mint 100 000 korona értékű villanyáramot takarítanak meg, és a csempe- gyártás tervét 5000 négyzet- méterrel túlteljesítik. A képen: Görög Mária a csempepréselő gépet kezeli.

(Felvétel:

A. Haščák — ČSTK)’

irányított kollektíva optimális munkafeltételei megteremtése iránt tanúsított érdeklődése, A művezetők versenye egyúttal fokozza a politikai szervező és a nevélő munka hatékonyságát. Elvtársi együttműködésre «& kölcsönös segítségre ösztönöz az üzemzavarok következményeinek felszámolása, a termelés fogyatékosságainak kiküszöbölése, az ellátás, szállítás és a munkaerőhiány problémáinak megoldásíj során. Éppen ezen a területen fontos, hogy jól betöltse a művezető a szervező szerepét.

A verseny kritériuma a tervfeladatok teljesítése, mégpedig a kiegyensúlyozott tervteljesítés, továbbá a termelés gazdaságossága és minősége, a munkaszervezés és fegyelem, a dolgozók neveléséről való gondoskodás, a munka- és politikai aktivitás fejlődése és a művezető szerepe az eredmények elérésében.

A verseny eredményeit negyedévenként értékelik, és eldöntik, kik sorolhatók a vállalat legjobb hét művezetője közé. Negyedévenként jutalmazás nincs. Félévenként azonban a legjobb művezetők jutalomban részesülnek. Az éves értékelés során a legjobb művezető 1000 korona pénzjutalmat kap. Fizetésemelésre, vállalati vagy más kitüntetés odaítélésére terjesztik elő; A második legjobb művezető 700 korona, a harmadik legjobb pedig 500 korona pénzjutalmat' kap. A negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik legjobb művezető tárgyi jutalmazásban részesül.

Azok a művezetők, akik mind a négy negyedévben teljesítették a verseny feltételeit, s az irányításuk alatt álló kollektíva évszakonként legalább 0,2 százalékkal csökkentette az önköltségeket, s až üzemi balesetek számaránya nem volt nagyobb 4,15-nél, megkapják a reszort kiváló művezetője címet. Stanislav Strelec, Karel Adamus és Zdenék Staník a címet már elnyerte.

A művezetők versenye sikeresen folyik tovább. Valamennyien mindent megtesznek a kritériumok teljesítéséért. Ezzel is előmozdítják a XV. párt- kongresszuson kitűzött igényes célok elérését.

PAVEL BOLEK, a Frýdek—Místek-i Bádoglemezhengerde dolgozója