Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
volt valami félelem, öntudatlan Igazolás, keresés a század kiterebélyesedő barbárságával szemben. A „gyermek évszázada“ a romlatlanhoz való menekülés volt a rontás-bontás előérzetében. A felnőttben már tüzel, gyújt a démon, a „nincs más kiút“: a háború. A felnőttek gyerekekkel fedték, álcázták magukat. Álszentek voltak: mindenkinek megadták a magáét. Volt madarak és fák napja és volt gyermeknap is: úri hölgyek társasjátéka, gyűjtés az utcasarkon a lelencek javára. A fontos az új toalett volt és a statisztáló huszárhadnagy. Aztán jött 1914 a „gyerekarcú hadnaggyal“: A farizeuskodás később sem ismert határt, a gyermeket mindenhová becsempészték. ,, Gyermek őfelsége“, szavalhatta Mécs László és a világvárosi rendőr, aki tegnap munkanélküliek tüntetését verte szét, mosolyogva stoppolja le a forgalmat, hogy az eltévedt gyermeket, saját kezűleg vezesse át az úttesten. Az egész világ elfeledkezve tapsol a rendőrjóságnak, és egy pillanatra a gyermeken keresztül megbékél mindenki mindenkivel, hisz oly jó megmutatni, bebizonyítani, hogy a világ azért nem durvult el egészen, hogy az ember jó! Lám, itt van a Lindberg bébi esete, akit ismeretlen gonosz gengszterek elraboltak. így egész világ visszafojtott lélegzettel lesi a hajszák eredményét. Egyetlenegy gyerek! Mégiscsak van, létezik „gyermek évszázada“! De én ugyanakkor egy verhovinai kunyhóban 6 gyereket láttam: „Elő kicsi férgek ülnek a sut kockájában. Halottsápadt gyerekek meztelenül vagy valami piszkos ruhadarabbal befedve. Némán, mozdulatlanul, csontkezekkel, angolkóros lábakkal és puffadt hassal. A szemekben a haldoklók búcsútekintete és okossága. A szemekben: vád, félelem és torokfojtogató szomorúság. A vágóhídra cipelt borjú szemei. Hat gyerek egy sorban, és döbbentő, lázító, megfoghatatlan, hogy nem lehet megkülönböztetni: melyik az ötéves és melyik a tizenkét éves“ — írtam 1932-ben az Éhség legendájában, melyet a bratislavai ügyészség azonmód elkoboztatott. Az agrárpárt köztársaságának érthetően más fogalmai voltak a kárpátaljai ukrán gyerekekről, kiknek testvérei túl a Kárpátokon akkor már új arccal nézték a világot. A világ szenzációként figyel fel egy szovjet könyvre. Balázs Béla, a nagy mesemondó írja a magyar fordítás előszavában: „Kosz- tya Rjabcev tanuló Naplója izgalmasan érdekes történelmi dokumentum __Még akkor is , ha az egész kitalálás lenne, még akkor is, ez a könyv a legszebb és legjelentékenyebb utópia maradna, mely valaha létrejött. Ez a remény könyve és könyv a boldoggá levésre“. A Tiltylek és Miltylek elvetélt boldogságkeresése a szocializmus valóságtalaján, a szovjet-unióban kezd realizálódni__ Eu rópában ugyanakkor felsírnak és elnémulnak Guernica gyermekei. A világ halott és csonka gyerekek fényképeit borzongja. A felnőttek alaposan elhessegették a kék madarat: helyébe halálmadarak jöttek. A világszínen Hitler személyében új Heródes pompázott és nyomában gyilkos gépmadarak, gázkamrák: gyerek- gyilkosságok futószalagon. A hitlerizmus bukása után békének kellett volna lenni, de helyette új fényképek jöttek: Szöul gyermekei! Új halálmadarak, új bombázók áldozatai: anyák borulnak gyerekhullákra vagy kis bamba ártatlanságok vackolód- nak anyjuk mozdulatlan hullája mellé ... „A gyermek évszázada“ félúton pontos számadást tarthat: tetemrehívást celebrálva szemen köpheti magát. Utat, irányt, így még nem tévesztettek, embert gyilkosságban ennyire meg nem gyaláztak, mint a XX. században a felnőttek a gyereket az imperializmus nágyobb dicsőségére ... Ki csodálkozik még a gyermekáldozat voltán? Aki békében felelőtlen bűnös profit eszköze, az háborúban csak áldozat lehet. A gyermek az imperialista háború elmaradhatatlan áldozata Guernicától Koreáig egyenes út vezet. És tovább? A totális háború bombázógépe nem ismer különbséget és könyörületet. Az atombomba sommásan temet. Az atombomba csak hullákat és hullajelölteket ismer. Még nincs háború, de az imperializmus — a tekintetnélküli háború fáradhatatlan szervezője — már jó előre megbé- lyegzi áldozatait. És ki az első áldozat? A gyermek! Egy amerikai hírügynökség — talán háborús pszihózist erősítőn ... különös fényképpel árasztja el a világsajtót. Iskolapadokban gyerekek ülnek, kezük a zsinóron nyakukból lógó kis fémlappal játszik. Nincs ennél napjainkat jellemző megren- dítőbb kép. Megrázóbb és borzalmasabb, mint a guernicai vagy koreai képek. A csonka gyerekhulla, vagy a megszenese- dett holttest egy már jóvátehetetlen bűntényt rögzít. Itt azonban a halálra való előkészületnek vagyunk a tanúi. Velünk szemben édes bután, bamba büszkén, élő, csillogó gyerekszemek bámulnak és — vádolnak. Amivel ezek az ártatlan elemisták játszva babrálnak, nem más, mint a halál névjegye: a halálcédula, a hullabárca, a totoZnik, a fémből készült legitimáció, mit eddig csak a frontra induló katonák kaptak meg, hogy majdan hullájukat ag- noszkálni lehessen. A fasizmus szörnyű valósága — a tekintetnélküli háború — mint a pestis terjed tovább: a gyermek nem kivétel többé. Rajta a bélyeg: hullajelölt! Nyakán a kötél, mint a borjúnak, aki épp ilyen buksi, bamba, ártatlan szemekkel bámul a világba, amikor a vágóhíd felé terelik ... A gyermek éretté nyilváníttatott a mészárszékre: durván, nyersen, ennyi az igazság! A tőkés csődbejutott társadalmi rend háborús felelőtlenségében magával akarja rántani a pusztulásba a gyermeket, a jövőt, a békét! IV. A „gyermek évszázada“ óriásoknak való játékot hozott törpe felnőtteknek; háborút. E viszonylatban a gyermek csak vádló lehet. „A háború: a szüléink“: a felnőtt már az első világháború idején sem akarta hallani a történelmi elmarasztalást. És mert a felnőttek türelmetlenek, a farizeus szorongás gyerekszájból akarja hallani az igazolást, a felmentvényt, az azonosulást és az iskolákban azonmód megindult a kérdés^felelet játék. A német alaposságnak köszönhetjük, hogy ezek a kérdések és feltételek rendezve és csoportosítva ránk maradtak. (Dr. O. Karstadt: Kinderaug im Weltkrieg.) Hogy látják a gyerekek spontán azonmód a háborút: mindennél érdekesebb fejezet. És ami a fő: felnőttek tanulhatnak belőle. A gyerekszáj: igazság. A gyerek őszinte: világosan látja és kívánja az élet, az étel, a játék örömeit, és egykettőre felismeri ezek ellenségeit. E háborús kérdés-felelet játék a tanítók és szülők „dühödt hazafisága“ folytán sokszor csupán a felnőttek szócsöve; a gyermekek a felnőtteket majmolják, vagy a tanítónak akarnak hízelegni. De a gyerekigazság mindenek ellenére itt-ott feltör és álcázás nélkül nyilatkozik meg. Érdekes, hogy a háborút elítélő példák magyar eredetűek. A német professzor mintegy elrettentő példának hozza a Magyar Gyermekkutató Társaság kérdőíveit. A magyaroknak idegen német háború, a másért, a messze vérzés sutasága itt újra szót kér. Ady egész háborús magyar sira- tását most íme gyerekek támasztják alá, a háború és béke igazságának legilletékesebb perdöntői. Idézzük tehát fel a kérdés-felelet játék tetemrehívó realizmusát: Kérdés: „Mi tetszett eddig legjobban a háborúban?“ Felelet: „Hogy apám csak segédszolgálatos“. Kérdés: „Miért van háború?“ Felelet: „A népek nem tudnak egymással megegyezni, a veszekedés elkerülhetetlen.“ Kérdés: „Most háború van, mit szeretnél a legjobban?“ 25 felelet közül, a fele: „Békét kötni!“. 1. felelet: „Szeretnék arról írni dolgozatot, hogy ezentúl senkinek sem szabad többé háborút viselni“. Kérdés: „Szeretitek a háborút?!. A gyerekek közt nincs senki, aki szeretné. Íme, a feleletek: 13 felelet indoklás nélküli „Nem!“, 22 felelet: „Nem, mert sok ember otthagyja életét“. 6 felelet: „Nem, mert minden olyan drága". A többiek: „Nem, mert apának el kell menni“... „mert sok család tönkremegy“ ... „mert, ha nem lenne háború, nem lenne olyan nagy a nyomor és vajhoz meg zsírhoz jutnánk“. Kérdés: „Mit fogsz csinálni, ha a háborúnak vége lesz?“ Felelet: „Ellógom az iskolát, este nem megyek aludni az örömtől és olyan hangosan fogok énekelni, hogy senkit sem hagyok aludni!“ Akik a „gyermek évszázadát“ oly köny- nye.lműen elvetették, megérdemlik, hogy ne aludhassanak a gyerek béke-örömétől. A felelet mindennél jobban mutatja, hogy az örömgyilkosok mit vettek el a háborúval a gyerektől! Kérdés: „Hogy végződik majd a háború?“ A feleletek megoszlanak: „Azt senki sem tudja“ ... „Azt csak a jó Isten tudja" ... „Vége lesz, ha az egyik országot már teljesen tönkretették és elpusztították". És végül az utolsó felelet: „Könnyekkel!“ Ezért az egy szóért, ezért a cáfolhatatlan bizonyosságért érdemes volt a könyvet kiadni és elolvasni. A lapidáris egyszerűség, az egyszavú felelet kötetek helyett beszél. És a gyermekért beszél: a háború és béke problémáját senki; még ilyen tömören ki nem fejezte, a háború igazságát, bűnét, eredményét senki ily szomorú bölcsességgel nem szögezte le, mint ez a gyerekszáj. Ez a felelet telibe talált. Tanúsága és tanulsága a gyerekszájból világrengető igazság lehetne. De az emberek nem hallják, elsiklanak felette: mit tudhat és mit mondhat nekünk egy ötödikes elemista? Elmondott mindent! És ez a magyarul kisikoltott igazság ott rejtőzik egy háborúra lelkesítő német pedagógiai könyvben, - ahol Rinderburgot ugyanúgy dicsérik, mint két évtizeddel, később a német népet „világhódításba“ kerítő és csábító Führert. És az eredmény? Az eredményt a gyerekszáj, a kérdés- és feleletjáték 1947-es változata pontosan rögzíti. A német tanító a nürnbergi leánypolgári első osztályának feladja az unalomig ismert dolgozatcímet: „Életem legszebb napja“. És ,a felelet így hangzik: Életem legszebb napja 1947. febr. 17-e volt, amikor testvérem meghalt és kabátját és cipőjét én kaptam" ... A német gyerekek mindenkinél pontosabban tudják, hogy végződik a háború?! íme, vannak embertelen örömei. Egy testvér halála például, akiről le lehet húzni a cipőt és kabátot és így tovább élni!... A gyermek mindent látott, a gyermek mindent tud. A háború és béke perében mindenképpen ítéletre jogosult. Végeredményében a „gyermek évszázadáról“ lenne szó. De ezt már rég elfeledte mindenki. A gyerekek azonban lépten-nyomon emlékeztetnek rá. Az előbb a nürnbergi leánypolgárit idéztük és a „leánypolgári“ név felidézi a szlovákiai emléket. Erdő- házi Hugó írt egyszer ilyen címen egy regényt. Azt mondtam róla annak idején: „egy melegszívű pedagógus csapnivalón rossz regénye“. De van e könyben egy kérdés-felelet játék: „Miért nem akartok háborút?“ íme, Virág Magda, komáromi fecskefészek-lakó felelete: „Oly jó enni a friss kenyeret, amit mama süt. Boldog vagyok, mert apám már egy hete dolgozik. Mindennap hóz haza 20 koronát. Anya vásárol rajta lisztet, húst, főzeléket, meg adósságot is fizet Lempertnél, a kereskedőnél,- mert tartozunk ott. Háborúban, beszélte anyám, nem dolgozik apa, mert katona, nincsen liszt... Anya mondta, hogy a háború borzalmas embermészárlás. Ogy folyik a vér, mintha folyóból ömlene, vagy felhőből, mint az eső. Nem akarok háborút! Felszólítom az egész osztályt, hogy jelentse ki, hogy nem akarunk háborút. Felszólítjuk az összes iskolákat, hogy jelentsük ki együtt, hogy nem akarunk háborút ... Azt akarjuk megmondani, hogy ha háború lesz, bennünket magunkra hagynak. Mi bízunk a jó emberekben ... Mi élni akarunk... nem akarjuk a háborút, és ha felnövünk, megakadályozzuk ... Hadd tudja meg az egész világ!“ Hadd tudja meg a világ: a gyermek, a gyermek nem akar háborút és addig is, míg felnő, megakadályozhatja, bízik a jóakaratú emberekben. Hol vannak? A kapitalizmus nem tudta, nem akarta megváltani a gyermeket: a tőkés imperializmus lelkén jóvátehetetlenül ott szárad az emberiség két legnagyobb háborújának vér- és szégyenfoltja. Ha a „gyermek évszázada“ igaz akar lenni, akkor csak háború nélkül, csak háború ellenében lehet igaz. Ki hozza? Hol a felnőttek megváltó felelete? E percben érdemlegesen felelni csak egy új emberfelelős társadalmi rend tud. A gyermek évszázadát, a béke valósítását csak a tőkés társadalmi rend ellenében lehet realizálni. Berlinben egy monumentális szobor áll: a felszabadítás emlékműve. A szovjet katona jobb kezében palosszerű széles kard, de bal keze a mellére búvó gyermeket öleli. A gyermek egy új társadalmi rend ígéreteként, félszázadfordulón újra manifesztálódott és ezzel a gyermek évszázadnak új fejezete kezdődik ... Miroslav Válek A Kását főzött egyszer az egérke, a kandúr meg mellette dalolt, fújta, fújta, tudta már betéve, egyik hangjegy fyossiú, másik kurta voll Fekete a kandúr ŰMl wA papucsa fehér]JMBm Eu Miről szólt a nóta? Hogy a kisegér olyan finom kását főzött vacsorára, hogy a kanalát ő lenyalta utána! Rab Zsuzsa fordítása Tóth László Rajzóra Rajzoltam szánkót, szánkó elé lovat, szánkó fölé csákót, csSJcS alá fejet, fej alá nyakat, kezet, lábat — hullhat a hó, ' húzhat a ló! Fent, fent, Ipof&liil olt, ahol a varjú’ül, a hetedik emeleten - azon is túl? Igen, i tojj fent, oafefc,— magasan, Bors néninek kertje van. Benne három mályvatő, kivirít a háztető, Bors nénié három mályva, rózsaszirmába, sárga, hogyha hullik tarka hó, az a mályváról való. Hogyha pedig eső esik: fent a mályvát öntözgetik. ÉVSZÁZADA
