Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
A leszereléséi}, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért! A szocializmus meghozza a békét az emberiségnek H at évtized társadalmi és gazdasági fejlődésének eredményeit, az Októberi Forradalom győzelme óta eltelt időszak tapasztalatait foglalta össze Leonyid Brezsnyev a jubileumi ünnepségen. A szovjet állam kezdettől fogva a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítésére törekedett. Az imperializmus a szocializmus erőinek növekedésével párhuzamosan fokozatosan rákényszerült ennek az elvnek az elfogadására. A békés egymás mellett élés elvének érvényesülése nyomán kibontakozott enyhülési folyamat gazdasági, politikai, szociális értelemben egyaránt előnyös a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalmak harca szempontjából. Már csak azért is, mert korlátozza az imperializmus, a nemzetközi burzsoázia agresszivitását, megnehezíti a szélsőséges módszerekhez való folyamodást. A nemzetközi politikai élet legfontosabb eleméről, a békés egymás mellett élés elvéről az SZKP KB főtitkára méltán hangsúlyozta, hogy ez az egyedüli reális és ésszerű elv eléggé meggyökerezett a gyakorlatban, s ez az erőviszonyokban bekövetkezett változásoknak, a szocialista közösség tekintélynövekedésének köszönhető elsősorban. A kedvező változások legvilágosabban Európában láthatók. A földrészünk államai közötti viszonyban bekövetkezett nagy jelentőségű változások a Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük hazánk békepolitikájának eredményei. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti két- és többoldalú egyezmények — így á helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet is — új fejezetet nyitottak a kontinensünk államai közötti kapcsolatokban és nagy jelentőségűek az egész világ számára. A szocialista közösség országai ezek megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folytatják erőfeszítéseiket. A lenini útmutatásoknak megfelelően a Szovjetunió a második világháború befejezése óta számtalan kísérletet tett az atomkorszak új problémáinak rendezésére. Már 1946-ban javaslatot nyújtottak be az Egyesült Nemzetek Szervezetében az atomfegyverek ellenőrzésére. A szovjet külpolitika ezt követően is minden erőfeszítést megtett ás megtesz az ENSZ-en belül és a világszervezeten kívül a világot fenyegető termonukleáris háború elhárítása érdekében. Elsősorban ennek köszönhető, hogy egyezmény jött létre az atom- és rakétafegyverek további elterjedésének megakadályozására, valamint e fegyverek alkalmazásának eltiltására. A szovjet—amerikai kapcsolatok természetesen nagy jelentőségűek. Leonyid Brezsnyev jubileumi beszédében hangsúlyozta: „Az élet követeli meg, hogy e viszonyban a hosszú távú elképzelések legyenek a döntő tényezők. A Szovjetunió kész folytatni a kapcsolatok fejlesztését az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján.“ A fokozódó fegyverkezési hajszával kapcsolatban megállapította, hogy a Szovjetunió, a fegyverkezés görbéjének lefelé hajlítását, az atomháború veszélyének csökkentését, majd megszüntetését szeretné elérni. Ezért radikális lépést javasolt: meg kell állapodni abban, hogy minden or szág egyidejűleg megszünteti a nukleáris fegyverek gyártását és kijelentette: „Készek vagyunk megállapodni abban, hogy valamennyi atomfegyver-kísérlet meghatározott időre történő betiltása mellett hirdessük meg a békés célú robbantások moratóriumát.“ A Szovjetunió világhatalommá válásával, a szocialista világrendszer létrejöttével és erősödésével, a szocializmus eszméjének világméretű térhódításával a proletár internacionalizmus új értelmezést nyert, s megnövekedett a kölcsönös szolidaritás jelentősége a forradalmi erők összefogásában. A kommunista és munkáspártok összefogásától, közös fellépéseitől nagymértékben függ a szocializmusért folytatott világméretű küzdelem eredményessége, az emberiség békéjének, biztonságának megoldása, az enyhülési folyamat további előrehaladása. A szocialista országok kezdettől fogva arra törekednek, hogy társadalomformáló tevékenységükhöz kedvező nemzetközi körülményeket biztosítsanak. Ebből következik az a cél is, hogy a kapitalista világrendszerrel szembeni osztályküzdelmet ne az emberiséget pusztulással fenyegető termonukleáris háborúban, hanem a békés, gazdasági versenyben, a politikai és ideológiai harc eszközeivel vívják meg. Ez a törekvés objektíve megfelel az emberiség érdekeinek. „Olyan korszak felé haladunk — mondotta Leonyid Brezsnyev —, amelyben a szocializmus valamilyen történelmileg meghatározott konkrét formában uralkodó társadalmi renddé válik a Földön, s meghozza a békét, a szabad ságot, az egyenlőséget és a jólétet az egész dolgozó emberiségnek." PROTICS JOLÁN Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Nagy Október 60. évfordulójára rendezett ünnepi ülésen (A CSTK felvétele) Tetteket vár a világ „Világ népei, dolgozói, jóakaratú emberei! A béke, az enyhülés, a társadalmi haladás közös létérdek! A siker ösz- szcfogásunktól, elszántságunktól függ! A háború és a reakció erői meghátrálnak az egységes békeakarat előtt! Meghátrálásra kell kényszeríteni őket! — olvassuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, « Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a világ minden országa népéhez, parlamentjéhez és kormányához intézett felhívásában. Hatvan éve a lenini békedekrétumot az imperialista hatalmak a gyengeség jeleként értékelték. Nyugaton az egyes imperialista körök az újabb békefelhi- vást, a moszkvai leszerelési javaslatokat most is a Szovjetunió korlátozott és az USA nagyobb gazdasági teherbírásával, technológiai előnyével igyekszik „magyarázni“. Tetteket vár a világ. Főleg annak a több mint 400 millió embernek fontos a szovjet javaslatok gyors realizálása, akit éhhalál fenyeget. A világ élelmezésével foglalkozó szakemberek számításai szerint 2010-ig az éhség egymilliárd emberáldozatot fog követelni. A közelmúltban, amikor 1971-ben megrendült a nyugati világ pénzrendszere, amikor 1973- ban az olajválság megbénította az ipari üzemeket, melynek következtében nőtt az infláció és a munkanélküliség — a gazdagok is rádöbbentek arra, hogy az ő jólétük is veszélyben forog. 1972-ben — a szeszélyes időjárás következtében — gyenge volt a termék Kína. India, Dél-Ázsia, Afrika, s a világ más részein is. S láttuk megdöbbentő, katasztrofális következményét. Emelkedtek az árak, nőtt az infláció. A fejlődő és a szegényebb kapitalista országokban éhhalál pusztított. A XXI. század első húsz esztendejében körülbelül hétmilliárd ember él majd a Földön (jelenleg hozzávetőlegesen 4 milliárdnyion vagyunkj. Földünk a termőtalaj tartalékainak helyes kihasználásával, jobb munkamódszerek alkalmazásával és a föld igazságos elosztásával körülbelül negyvenmilliárd embert lenne képes táplálni. Sajnos, a megtermelt javak is sokszor csak arra szolgálnak, hogy egyesek pénztárcája dagadjon. A világ szójabab-termésének kétharmadát az USA termeli, s ezzel a táplálékkal egymilliárd éhező élelmezését lehetne biztosítani. Az USA azonban ezt az értékes emberi táplálékot Nyugat- Európának és Japánnak adja el — állatok etetésére. Közismert az a tény is, hogv az északi féltekén egy macska napi élelemadagja több fehérjét tartalmaz, mint amennyi például egy indiai gyermeknek jut naponta. A béke és a jóakarat ünnepét ünneplő világ az éhség, a nyomor, és a Földünket fenyegető éhhalál veszélye teljesebb ismeretében még jobban méltányolja a Szovjetunió következetes lépéseit, amelyekkel a leszerelést szorgalmazza, és újabb és újabb javaslatokkal igyekszik e probléma megoldására. A szovjet állam születésének pillanatában a békefelhívást tűzte zászlajára, s hat évtizede mindent megtesz a békéért, a fegyverkezési verseny ellen, az általános és teljes leszerelésért, s a szovjet külpolitika e nemes céljait ma már a Szovjetunió alkotmánya is magában foglalja. Tévelyegnek, rossz úton járnak mindazok, akik a szovjet békekezdeményezéseket másként magyarázzák. A Szovjetunió békejavaslatai világosak és reálisak, az egész emberiség legalapvetőbb érdekét, az élethez való jogát fejezik ki. Következetesen tovább folytatja a harcot a békéért, s vele együtt a szocialista országok közössége. KODAY BERTA Növekszik az ENSZ szerepe Politikusok, államférfiak, sőt laikusok is sokszor nyilvánítottak véleményt a háborúról és a békéről. De egyik sem maradt meg olyan mélyen bennem, mint az, amelyiket egy alkalommal Leonyid Brezsnyev, mondott: „A második világháborút megért generációnak addig nem szabad távoznia a történelem színpadáról, amíg kemény munkával nem jut el oda, hogy alkotása — a béke — szilárd, megváltoztathatatlan legyen." Elszántságot, a jövő generáció és a béke féltését, a háborús nemzedék felelősségét sugárzó szavak ezek. Immár 33-ik éve béke van. Mégis, a háborút átélt nemzedéknek sokat kell aggódnia amiatt, hogy műve esztelen háború, a modern fegyverek áldozata lesz. A béke napjainkban azonban már nem álom, már valóság. A második világháború éveiben született, szilárdult és bontakozott ki a hatalmas erejű békemozgalom. Ezekben a vajúdással teli években érlelődött egyre jobban a gondolat: létre kell hozni egy olyan világ- szervezetet, amelynek feladata, hogy „megmentse a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól, erőit a béke és biztonság megőrzésére összpontosítsa". Ez a szerep jutott 1945-ös megalakulása óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének. önmagában az a tény, hogy jövőre már a 34. békés évbe lépünk, bizonyítja, szükséges volt az ENSZ életre hívása. A világszervezet azzal, hogy folyosóin, tárgyalótermeiben lehetőséget nyújt a világ diplomatái, az egymással szemben álló felek számára, hogy találkozzanak és szóban tárgyalják meg azt, amit korábban talán fegyverrel oldottak volna meg, hatalmas mértékben járult hozzá a háborús konfliktusok kirobbanásának megelőzéséhez. Nem állíthatjuk természetesen, hogy az ENSZ mindig hiánytalanul teljesítette küldetését, hiszen a militarista körök mindent megtettek egyes határozatok meghiúsításáért, de a világszervezetben is óriási változásokra került sor az utóbbi években. Ma már 149-re emelkedett a tagországok száma, tehát csaknem megháromszorozódott. A tagországok kétharmada fejlődő ország. De nemcsak mennyiségileg, létszámbelileg erősödött meg az ENSZ, hanem a szocialista országok és fiatal független államok egymást követő megalakulásával előretörtek a haladás erői, míg az imperialisták visszaszorultak. De korántsem hátráltak meg, sőt, vétójuk gyakran akadályozott meg fontos, az enyhülést, a leszerelést célzó javaslatok elfogadását. Többek között például ezért nem került sor még annak a szovjet javaslatnak az elfogadására, amely szorgalmazza, hogy a tagországok tíz százalékkal csökkentsék katonai kiadásaikat. Pedig így milliárdok szabadulnának fel békés célokra. Hiszen a világon jelenleg mintegy 350 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. A Szovjetunió a szocialista országokkal közösen számos nyugati állam elutasító magatartása ellenére, évről évre újabb javaslatokat terjeszt elő a világ- szervezet fórumán. Abból indul ki, hogy állandóan figyelmeztetni kell a nukleáris háború szüntelen veszélyére. E tán toríthatatlan, következetes békeerőfeszitések eredménye, hogy az utóbbi időben egyes nyugati országok reálisabb álláspontra helyezkedve egyetértettek több leszerelési javaslattal. Az idei 32. ülésszak kulcskérdése is a leszerelés, az enyhülés és a béke megőrzésének problémája volt. Hogy mi volt az idei ülésszak legfontosabb eseménye? Feltétlenül az a döntés, hogy a tagországok beleegyezésével jövő év júniusára összehívják a rendkívüli leszerelési ülésszakot. Az ülésszak egybehivása a szocialista országok kitartó erőfeszítéseinek eredménye, hiszen az ő kezdeményezésükből született meg e gondolat. Kezdetben egyes tőkésországok ezt is ellenezték, most azonban átértékelve álláspontjukat, rájöttek arra, hogy tovább nem halogatható a fórum összehívása. Egyre többen döbbennek rá arra, hogy napjainkban nincs más kivezető út, mint a békés egymás mellett élés. A szocialista országok továbbra is feladatuknak és legszentebb kötelességüknek tekintik, hogy a világ minden kormányát meggyőzzék: az atomkorszakban nincs más választás: vagy a béke, vagy a nukleáris háború. Ügy látszik, hogy az ENSZ-ben is egyre inkább a békés út támogatása hódít teret. P. VONYIK ERZSÉBET XII. 25. 14 ÚJ SZÓ
