Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-17 / 29. szám
JaroS nem harcosok, mint téged. Valószínűleg épp ezért képtelen vagyok az őrült viszálykodásaitokhoz igazodni. Amióta az eszemet tudom, mindig találtatok okot arra, hogy más termését elorozzátok, ökröket hajtsatok el és gyilkoljatok. Helené csak ürügy. Neked is, meg annak a vén trotyli- nak is. Az még arra is hajlandó, hogy a nyomorék vagy beteg újszülötteket letaszítsa egy hegyről, csak azért, hogy erős és egészséges katonái legyenek. Mi ez, ha nem idiotizmus? Helené csak ürügy, barátocskám. — Na, tartsd a szád, amíg jó kedvem van. Mindezt a feleségedért csinálja, a nődért, akit elszedtél tőle ... Mindenki utál már. Nem veszed észre? Elszeretted a más asszonyát és ezért két nép háborúzhat. Mit bizonyítottál ezzel, te szerencsétlen? — Azt, hogy nem kell vagyont gyűjteni, nem kell háborúkban harácsolni. Szeretni kell. — Félmeztelenül sütkérezve és virágot szagolgatva, mi? ... Hogy köveznének meg!... De nem, neked nem fogják kövekkel széthasogatni a fejed. Úgy elhülyítetted már a népet is, hogy összevissza henteregnek éjszakánként- itt a várfal tövében. Mert, ugyebár, szeretni kell. Az asszonyok és lányok elszívják katonáink erejét.. . — Még mindig jobb, mintha beteg csecsemőket dobálnának egy szakadékba. — Nem, ezek nem köveznek meg téged — fújtatott tovább dühösen Hektór, meg se hallva bátyja közbeszólását. — Mert itt vagy te, a pásztorok neveltje, virágimádó! És a feszülő mellű, telt com- bú barátnőd ... No, majd Mene- laosz, az majd ad neked! Készülj! Délfelé jár, már gyülekeznek. — Miből gondolod? — Már mondtam, követet küldött tegnap. — Mit üzent? — Hogy ha fejünk felé hág a nap, megindul az összes kelevé- zes, gerelyes, érckardos katonájáAz első világháborúban a huszároknál szolgált nagyapám. Hogy mi mindenen ment keresztül, amíg huszárt faragtak paraszt mivoltából, azt annyiszor elmondta már nekünk, hogy kívülről tudtuk az egészet. Meg az a számtalan huszártörténet, élmény! Képzelhetik, hányszor elmondta ezeket, a végén már csodáltuk'is. Persze, néha akaratlanul is okot adtunk rá, hogy mesélni kezdjen. Elég volt, ha csak véletlenül szóba került a ló, már dőlt is belőle a szó. Nemcsak hogy újra meg újra mesélni kezdett, később már arra is jogot formált, hogy kritizálja a lovakat és lovasokat egyaránt. Például a Par- dubicei Nagydíjért folyó verseval. Már tegnap mondtam, csak elfelejtetted a nyögdécselő Helenéd- ben, bátyuska. — Szóval megint ezt üzente? — Miért? Mit vártál? Talán egy csokor mezei virággal sétáljon ide a vár alá? ... Aztán te is szedsz egy maroknyit és csokrot cseréltek, mint a szerelem és virág imádatára nevelt pederaszta katonáid. nyen, meg egyéb alkalmakkor is. Ebből is világos, hogy a nagyapám nemcsak hogy a lovaglás csalhatatlan szakértőjének tartotta magát, hanem a legjobb lovasnak is, amit az ő huszár kora óta senki sem tudott különben csinálni. Csupán egyetlenegyszer tévedett, nem is olyan régen, amikor eladta az utolsó hátaslovát. Csodálkozott is ezen az egész környék, a városka lakói még gúny- verset is költöttek rá: Te vén kópé, mit teltél, lovat adtál kutyáért. Nem láttam nála dühösebb em — Szóval elkerülhetetlen?... Hát, rendben van ... Ogy látszik, nem tehetek mást... Majd én felvállalom. — Miről dadogsz? Parisz kiköpte a fűszálat a foga közül és átnézett a virágos rét túlsó oldalára. — Üzenj Menelaosznak, alkonyat előtt találkozunk a mezőn, de egyedül. Párviadalt teszünk. Ha győz, vigye Helenét, ha nem, úgy legyen vége ennek az őrültségnek ... — Te fogsz dárdát és pajzsot? — Ha nincs más megoldás? ... Apró kis magánügyeket felfújtok, hogy igazoljátok őrült terveiteket. Persze értékmérő lehet az a szenvedély is, amit az ember maga körül felkorbácsol. A kérdés csak az, hogy ez a ráruházott érték pozitív-e vagy negatív? Már ami a jellemét illeti. — Nagyon helyes, tegyetek párviadalt! — harsogott Hektór, mert egyetlen szót sem értett, abból, amit Parisz mondott, s ha kettejük beszélgetése számára érthetetlenné lett, parancsolgatva buzdított, megfontolás nélküli cselekvésre. Parisz azonban most eleresztette füle mellett a buzdítást és így folytatta: — Ha az ember kérdez, kételkedik. És a kérdések feltevése is lehet életcél. Te azt hiszed, jó öcsém, hogy tíz éve nem akarok részt venni a csatákban, pedig csak kérdések gyötörnek. Pontosan tíz év óta. Például: te vajon nagyobb fájdalmat érzel két ismeKopócs Tibor illusztrációja bért, mint amikor tudomást szerzett erről a csűfondáros versikéről. A szomszédunk is huszár volt hajdanában. Egy században szolgált a nagyapámmal. Amikor a nagyapa már nem győzte szóval, hogy a két unokájával elhitesse, milyen hetyke huszár volt ő hajda-' nában, hát ilyenkor áthívta a szomszédot, aki aztán bizonyította is, hogy minden szava színigaz. Hanem azóta, hogy a nagyapa az utolsó lovát is eladta, szombatonként a szomszéddal együtt bezárkózott a fészerbe. A fészer kulcsát mindig magánál hordta, úgyhogy oda nem tehettük be a lábunkat se, így aztán nem is sejrősöd halálakor, mintha húsz elvesztésén kellene bánkódnod? Nos? — Figyelmeztetlek, a fűbe harapsz! — ugrott fel Hektór. — Lehet — mondta Parisz és nyugodt, kimért mozdulatokkal felcsatolta a lábvértjét. — Mondom, fűbe harapsz, mert Helené mellei között te már azt is elfelejtetted, melyik a dárda hegyesebbik vége. — Lehet, Majd meglátjuk — mondta Parisz. Harcosok kísérete nélkül lépkedtek egymás felé az alkonyi napsütésben. Parisz nem a közeledő Menelaoszt figyelte, hanem a lába alatt roppanó virágokat. Valójában egy apai háztól elvert, hegyi legelőkön felcseperedett, egyetlen asz- szony testéhez szokott, - kissé fi- lozófikus hajlamú szépfiú közeledett, a bozontos szemöldökű, barázdált arcú, pajzsát és kardját májfoltos, öregedő kezével szorongató harcoshoz. — Üdvözöllek — mondta Parisz, mikor Menelaosz elé ért. — Tíz éve nem láttuk egymást, hogy szolgál az egészséged? — kérdezte, könnyedén, mintha egy fürdő- medencében csevegnének. — Majd mindjárt meglátod, kölyök, hogy vagyok — válaszolta Menelaosz, és'lélegzetvételnyi szünet nélkül folytatta: — Először dárdát váltunk, aztán kelevézt, végül kardot. Remélem, a sorrend megfelel? — Nézd, bátyám, talán megengeded, hogy ígíy szólítsalak. A katona arra rendeltetik, hogy öljön. Én ezzel szemben azt gondolom: miközben öl, saját magát is tönkreteszi. Sőt, az anyját, az apját, az egész családját. Vagyis ... — Elég! — ordított Menelaosz. — Kotródj hátrább, és kezdjük! Azt hiszed, azért zsarnokoskodtam tíz éven át a harcosaimon és szolgálóimon, hogy most veled alkudozzam? ... Gyerünk, és vedd úgy, hogy halott vagy. Trója pedig az enyém ... Az összes olajfátok, ökreitek, termésetek ... — Menelaosz! — kiáltott az izgatottan hadonászó királyra Parisz. — Most már én mondom, hogy kezdjük! És figyelmeztetlek, győzhetsz, de nemcsak az örökzöld olajfák fürWs virága, ökreink bőre, termésükből sütött kenyér lesz a tiéd, hanem a mocsaraink és hibásan született gyerekeink is, akiket nem rontottak meg az anyjuk hasában és nem is taszítottak le egy sziklaoromról. Menelaosz szó nélkül küzdő távolságba hátrált és elordította magát: — Na, gyerünk! Menelaosz dárdája repült elsőnek. A sisakukba dobált sorshúzás neki kedvezett, Parisz félrehajolt. A következő pillanatban viszont, Parisz dárdavetését mellőzve, disznót felszúró nyársként maga elé tartott karddal rohant az öreg Menelaosz Parisz felé. Parisz néhány szál kutyatejvirágot látott és Helené mosolygó arcát, mielőtt üveges szemmel az ég felé meredt volna. Helené és Hektór a várfokról figyelték a küzdelmet és nyilván nem hallották Parisz Utolsó szavait: — Szegény Helené, szegény barátaim. tettük, mi történik olt. Néha ugyan kihallatszott egy-két hangosabb parancs- és vezényszó, vagy értelmetlen szilkozódás meg veszekedésféle, de csupán csak eny- nyi. Tegnap aztán átható jajkiáltás hallatszott. Felszakítottuk az ajtót és a szemünk elé tárult a titok: a fészerben két faló, az egyiken ott ült a szomszéd, a másik alatt meg nagyapó feküdt és nyögött. — Három kerítést akart átugratni egyszerre, oszt leesett — magyarázta a szomszéd. Így volt. Mire megvirradt, az én huszár nagyapám meghalt. VÉRCSE MIKLÓS fordítása 3któr és Parisz, apjuk bás- tyás várának faltövében gub- ittak. Mar kora reggel óta. hogy delelőre kapaszkodott eg májusi nap, Párisz páncél- lábvértje a fűben feküdt, ő derékig mezítelenül a napon t, de Hektőr teljes harci öl- jen, mozdulatlanul támasztottál a kőfalnak, és csak ar- látszott, -mennyire izzad a 1 alatt. isz egy fűszálat rágcsált, Hek- >edig szemét összehúzva a túlsó oldalán nyüzsgő spár- bvértes harcosokat figyelte, •mészetesen a harcosok mö- egy kisebb dombon, a sátra őgyelgő Menelaoszt. ó lenne, ha összeszednéd lagad, te szerencsétlen — a Hektór, de szemét se ve- bátyja felé, csak idegesen azította félrecsúszott láb- t. Parisz nem válaszolt. — d szóltam, te! darhák! — mondta Parisz főzött szorongatva a fűszálat, mne összetaposni ezt a ren- virágot. — Nyilván az előt- ízódó, frissen sarjadt sok sárga kutyatejre gondolt, legint a virágok! — csattant Hektór, — Tíz éve, mióta aosz csodálatos barátnődért ózott, mindig kitalálsz vala- sak ne kelljen harcolnod. Az csatát én vezéreltem he- i... fagyjuk ezt, öcskös, meddő Már tegnap megmondtam; olt. diből volt elég, te taknyos? is ... — és Hektór olyat ká- dott, hogy a bástyafalon lé- harcosokig is felhallatszott, neg röhögve nyugtázták ve- dühödt kedvét, falóban, Helenét azért hoz- ie, mert megszerettük egy- — mondta csöndesen Parisz. ikhogy közben bebizonyítot- zt is, Helené nem szerethet reg disznót. Főként nem a iáért. És egyetlen fiatal nő (iváltképpen, ha olyan tes- , mint Helenének. Szerelem irdít minden mozdulata, min- llanatban a pepluma alatt. !a és? Tisztességesebb dolog, i azon törné a fejét, kineki a ét rabolja el, vagy kinek az hajtsa el a hites ura. Az len és gabonában'nem sok ! lelhet. ezzeg az olyan bikában, }... le túlozz — nevetett Parisz, [elállt, nyújtózkodott, odasé- öccséhez és vállára tette a Hektór lelökte a vállát la- kezet és a mozdulatot foly- ngerülten megtörölte a honimért a sós izzadság már a ie csurgott. dondtam, hogy vetkőzz le, 3leg van. lint a katonáid, akiket rábe- hogy félmeztelenül sütké- ak a várfokon. És virágot hassanak, mint a ... Virá- Ahelyett, hogy a dárdave- gyakorolnák magukat, vagy 'irágot!... Tíz év alatt ki lányadik marhaságot találod k hogy ne kelljen sisakot a fejedre, pajzsot markolni iben. ’ásztorok neveltek, öcsiké, Győrffy László ___ml........ ||? A -fín 0 tPr
