Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-25 / 52. szám

Most külön rudak tartják a kerekeket. Kollár Gyula gépjavító Adamovics Béla az esztergapad mel­lett Szőke józsef gépesítő is az eredmé­nyes újítók közé tartozik Halász Dezső, ez újítók családjának legidősebb tagja (A szerző felvételei) So krétű az a lelkes csoport, amely­nek tagjai arra törekednek, hogy egy­re ésszerűbbé tegyék a szövetkezetben folyó termelést. Például azt a beren­dezést, amely a sertéshizlaldában a szemes takarmány elszóródását aka­dályozza meg, a szövetkezet elnöké­nek javaslata alapján készítették. A gabonatisztítót tervező és készítő cso­portot a főgépesítő vezette, a palántá­zás és öntözés egyidejű végzésének gépesített módját a műhely egyik fia­tal dolgozója, Adamovics Béla dolgoz­ta ki, de a nálánál kétszer idősebb gépjavító, Halász Dezső is az eredmé­nyes újítók sorába tartozik. Az utóbbit a kamocsai (Komoca) géptelep udva­rán kerestem fel. — Én bizony még akkor kezdtem „újítgatni“, amikor nem nagyon hall­gatták meg az embert. így elsősorban olyanon törtük a fejünket, ami köz­vetlenül a mi munkánkat könnyítette meg. Nem csináltunk akkora dolgot, mint például az — mutatott a közeli gabonatárolóra, amelynek vasszerke­zetét ők tervezték meg és készítet­ték el. — Mi készteti az embert, hogy újít­son? — A segíteni akarás. Panaszkodik valaki, hogy problémát okoz valami. Az ember nekiül, töri a fejét, amíg meg nem találja a javítás módját. Ez is így született — vezet oda egy csa­varokkal összefogott alig méternyi hosszú kettős vasrúdhoz. — Három éve csináltam, amikor nem lehetett a kom­bájnokhoz hullámos pléhet kapni, amely a törek továbbítására szolgál. Megbecsült szerkezet volt, a környék valamennyi kombájnjához itt hajtogat­tuk a pléheket. — Hallottam, a sertéshizlaldába ja­vasolt trágyakiemelő berendezés nem vált be. Elkedvetlenítette a sikertelen­ség? — Dehogy kedvetlenített! Sőt! Tör­tük a fejünket, és egy kis módosítás­sal tökéletes moslékkeverő lett belő­le. — Többes számot használt... — Kollár Gyula kollégámmal — mutatott az időközben hozzánk csatla­kozott munkatársára. — Most külön, vagy együtt törik a fejüket? Vagy ez még titok? — Nem titok. Már előrukkoltunk az ötlettel. Egy átalakított autóról van szó, amellyel megtisztíthatnánk, sőt le is moshatnánk telepeink útjait. De di­Dolgozótársaiktól csak annyiban kü­lönböznek, hogy munka közben — vagy azt követően — arra is gondolnak, miként lehetne egy-egy munkát köny- nyebben, vagy kisebb költséggel elvé­gezni, esetleg valamelyik szerkezetet, gépet és berendezést úgy megváltoz­tatni, hogy az tökéletesebben, gazda­ságosabban működjön. Ez teszi őket újítókká, s az a mű­szaki érzék, amelynek segítségével egy lépéssel mindig munkatársaik előtt járnak. A szímői (Zemné) Haladás-Egy­séges Földművesszövetkezetben népes és szorgalmas családot alkotnak. Bizo­nyíték erre, hogy az év folyamán 45 újítási javaslatot nyújtottak be, és ezek között mindössze három olyan ötlet akadt, amely nem állta meg a próbát. Cél .a vándorzászló visszaszerzése — Sikeres évet zárunk. 1970 óta — amióta következetesen foglalkozunk az újítómozgalom szélesítésével — a legsikeresebbet. Az idén benyújtott újítások alkalmazásával évente mint­egy 60 000 koronát tudunk megtakarí­tani és reméljük, hogy ez az érték fiég lesz az 1975-ben már egyszer el­nyert vándorzászló visszaszerzéséhez, amelyet mindig a járás legeredménye­sebb újító kollektívájának ítélnek oda — mondta Hamran László mérnök, a szövetkezet főgépesítője. Az eredmény, persze, nem jött ma­gától, érdekében tenni kellett. A szö­vetkezetben működő újítási bizottság pályázatot írt ki bizonyos feladatok megoldására, de talán még ennél is lényegesebb, hogy valamennyi javasla­tot a gyakorlatban is kipróbáltatta, sha bevált, késedelem nélkül kifizette az. újításért járó díjat. — A megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésnek nagy szerepe van újító­mozgalmunk fellendülésében. Az em­berek nálunk biztosak abban, hogy öt­letüket, javaslatukat akkor is kipró­báljuk, ha azt nem tudják papírra vet­ni, illetve segítség nélkül gyakorlati­lag megvalósítani. Szerintünk az újítás lényegében maga az ötlet, azért mi mindig az ötletet értékeljük — hang­súlyozta a főgépesítő. csekedj el te is — adta át a szót kol­légájának. — Tudod, az ekével... — Talán nézzük meg — fogadta el a javaslatot Kollár Gyula, és mind­annyian elindultunk. — Panaszkodtak a nagy Skodával szántó traktorosok, hogy az eke két farkerekének közös tartóruda nem praktikus. Átalakítottam a szerkezetet, így most a két kereket külön rudak tartják —■ magyarázta újításának lé­nyegét már az ekénél. — így készen egyszerűnek tűnik, de rájönni a megoldásra bizonyára ne­hezebb volt. Sok idő kellett hozzá? — Az időt nem tartja számon az ember, és a kapott pénzzel sem veti össze, hogy megérte-e. Panaszkodik a traktoros, törik a csapágy, áll a gép, amikor minden perc drága. Valami arra készteti az embert, hogy gondol­kodjon. Két-háróm, és nem tudom, hány megoldáson, majd ezek közül kiválasztják a legjobbat. Szőke ]ózseffel, a szímői részleg gépesítőjével a másik telepen talál­koztam. Nem volt kéznél az átalakított műtrágyaszórók egyike sem, így egy régin magyarázta el, miként oldották meg, hogy a régi típusú trágyaszórók­nál használhassák az újabb típusok hosszabb szállítóponyváját. Szintén hiányzó alkatrészt pótoltak, amikor az URSUS traktorokba megfelelő mó­dosítással Zsiguli olajszűrőt szereltek be. Ajándék mindenkinek Folytathattuk volna az utat, és még soká értünk volna a végére, hiszen az újítások közül csak párat emeltünk ki. Mészáros Sándor javító például kidol­gozott egy eljárást, amely lehetővé tet­te, hogy az S—180-as traktorok sebes­ségszekrényében a hiányzó tűcsapá­gyakat beszerezhető alkatrésszel pó­tolják. Kantár Imre és Bodó Ferenc a takarmánypogácsázás menetében dol­gozott ki több figyelemre méltó újí­tást. Javaslatuk alapján például a ta­karmánykeverő csigamentes forgó ré­szét csőbe helyezték, és ezzel lénye­gesen megjavult a keverés minősége. — Irodáink egyforma, kellemes me­lege is egyik újítónk, Balogh Péter érdeme — kezdte Faludi Vince, a szövetkezet főmérnöke. — Az olajtü­zelésű kazánhoz önműködő hőszabály­zót szerkesztett, és ezzel jelentős mennyiségű tüzelőanyagot takarítunk meg. Talán nincs is szövetkezetünkben munkahely, ahol ne hasznosítanánk valamilyen újítási ötletet, örülünk en­nek és ügyelünk rá, hogy egyetlen javaslat se maradjon meghallgatatlan. Szeretném hangsúlyozni, hogy az újí­tások hasznát nem szabad koronában mérni, hiszen az, hogy a dolgozók job­ban megismerik a földművesszövetke­zet egyes problémáit, aktívan segítik megoldásukat, és így a termelési fel­adatok teljesítéséért is személyes fe­lelősséget éreznek, szintén az újító­mozgalom érdeme. Nem egy esetben épp az újítási feladat ébresztette rá a dolgozót arra, hogy még tanulnia kell. Ezt bizonyítja, hogy újítóink kö­zül többen a dolgozók esti iskolájába járnak, vagy már elvégezték azt. így válik az újítómozgalom egyben ember- formáló mozgalommá, amelynek ered­ménye a köz javát szolgáló hasznos ötletek sokasága. EGRI FERENC Idősebbek és fiatalok — beosztottak és vezetők XII. 25. f a jg j g m tm |

Next

/
Oldalképek
Tartalom