Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
XII. 25. A napokban egy gondosan kifényesített petróleumlámpát láttam az egyik régiségkereskedésben. Petróleumlámpa ... hát bizony feletted is elszállt az idő ...! Ha ma bevásárol a háziasszony, még véletlenül se jut az eszébe, hogy petróleumot is vegyen. Egyrészt, mert nincs rá szüksége, másrészt pedig nem is igen találna az önkiszolgáló üzletek áruval megrakott polcain. A súlytalan, szagtalan villamss áramot még a legeldu- godtabb falvak távoli házaiba is elvezetik a huzalok, és ha besötétedik, megnyomjuk a kapcsoló gombját és fényárban úszik a lakás. Ezért került az egykor sápadt fényt (sokszor émelyítő füstöt) árasztó petróleumlámpa a régiségkereskedésbe. Renczes Gyula igazgatóhelyettes, az üzemi pártszervezet elnöke Akik a Csallóköz hajdani tanyavilágáról, a régi idők romantikus nádasairól, mocsarairól írtak, nem is álmodoztak arról, ami az itt élő mai emberek számára logikus ás természetes: a korszerű utakról, a rendezett városokról, falvakról és az ipari üzemekről. Még a második világháború utáni években sem emelkedtek ki a tájból ezen a vidéken gyárat sejtető magas kémények. Annál több van belőlük ma, ezért a Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda) 1964-ben üzembe helyeztek egy korszerű áramelosztó üzemet, melyet a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalat irányít. Renczes Gyula igazgatóhelyettes mutatja be ezt a Szénéről (Senec) Dunaszerdahelyre helyezett, és itt korszerűen átépített üzemet. — Két járás — a dunaszerdahelyi és a galántai — ipari létesítményeibe, lakásaiba juttatjuk el a villamos áramot. A központi elosztóval együtt hét üzemrészleg, vagy inkább üzemág működik az említett két járás területén: Nagymegyeren (Calovo), Diószegen (Sládkoviőovo), Somorján (Samorín), Galántán (Galanta), Szereden (Sered) és Vágsellyén (Sala). A körzetek nagyságától függően hat-nyolc ember dolgozik ezeken a munkahelyeken. Dolgozóink karbantartják a vonalakat, ellenőrzik a folyamatos áramszolgáltatást biztosító berendezések műszaki állapotát, nagy- és középjavításokat végeznek, feltárják és eltávolítják azokat a gócokat, melyek meghibásodást idézhetnek elő a berendezéseken. Míg az igazgatóhelyettes dióhéjban elmondja, hogy az elosztó állomás dolgozói mivel foglalkoznak és hol, merre találhatók meg a két járás területén, akaratlanul is eszembe jut: hányszor szidják jogtalanul ezeket a becsületes, munkaszerető embereket, ha áramszünet miatt nem nézhetik a televízióban a futball-, vagy a jégkorongmérkőzést, ha akkor borul sötétség a szobákra, mikor vendégeket várnak és terítve az asztal. Tehetnek ők róla? — Én csak annyit mondok — válaszol a kérdésre Hegedűs László technikus —, ha itt lennének azok, akik szidnak bennünket és nekik kellene bemérniük az áram nélkül maradt területet, s ami még fontosabb: eltávolítaniuk az áramszolgáltatást megbénító hibákat, azt hiszem, kiegyeznének több napig tartó áramszünettel is, csak haza mehetnének. Nem olyan egyszerű ugyanis az üzemzavar kiküszöbölése. Hát igen, bírálni könnyebb, mint kijavítani egy bonyolult elosztórendszerben keletkezett hibát. Télen váratlanul nagy sebességű szél söpörhet át a vidéken, hiába rögzítették gondosan a magas- és alacsonyfeszültséget „szállító“ huzalokat, elszakadnak, lehull a vezeték, ami azontúl, hogy üzemzavart okoz, életveszélyes is! Az utak síkosak, ha megcsúszik egy villanyoszlop mellett elhaladó teherautó vagy traktor, kidönti az oszlopot, s lehet, hogy lelkiismeretlenül továbbhajt. Tettét nem jelenti és az energetikusok műszerek segítségéve! kereshetik: miért nincs villany Csilizradványon, vagy a nagymegyeri tejüzemben?! — A téli időszak, mely a mi szakmánkban október elsején kezdődik és március utolsó napján ér véget, próbára teszi az embereket és a gépi berendezéseket — mondja Renczes Gyula. — A kidöntött villanyoszlopok beásása nem gyerekjáték. A talaj fagyos, kemény, és technikát nem vonultathatunk fel mindenütt, mert az oszlop közelében víz- vagy gázvezeték húzódhat a föld alatt, s ha csőtörést okoznánk, nagyobb lenne a kár, mint a haszon. Marad a csákány és a lapát. Az idén nehéz télnek nézünk elébe, mert a villanyszolgáltatással szemben támasztott követelmények túlnövik a lehetőségeinket: Tavaly 900 megawattot fogyasztott a két járás, az idei előrejelzések ezernél is többre utalnak. Az üzemek járásaink területén is növelik a termelést, a felújítási programok keretében több, az eddiginél nagyobb teljesítményű gépeket állítanak a termelésbe, s a háztartásokban is egyre több a konyhai robotgép, a porszívó, a hűtőszekrény és a mosógép, a közvetlenül a konnektorba kapcsolt fűtőberendezések gomba módra történő elszaporodásáról nem is szólva. Az igazgatóhelyettes szavai elgondolkoztatok. Megoldást azonban lehet és kell is találni. Sok szó esik manapság a gazdaságosságról. Ha feltalálták volna a lelkiismeret-röntgent, sok ember ijedne meg önnön kórképétől. Mert öntsünk csak tiszta vizet a pohárba: vajon kell-e sokszor órákon át világítania a lámpának az udvaron vagy a folyosón, hány helyen szól reggeltől estig a rádió, s közben oda sem figyelve beszélgetnek! Hát ezekből a cseppekből lesz a tenger! A dunaszerdahelyi áramelosztó állomás vezetősége dicséretet érdemel, mert a téli időszak előtt nemcsak a hatáskörükbe tartozó területükön levő üzemek energetikai dolgozóit kérték meg aktívaértekezleten, hogy takarékoskodjanak a villamos árammal, hanem találkoznak a nemzeti bizottságok tisztség- viselőivel is, akiknek elmondták, győzzék meg a lakosságot, hogy feleslegesen ne üzemeltessenek elektromos fogyasztókat. Áram azért lesz, mert az energetikai üzemek dolgozói éjjel-nappal dolgoznak, hétMINDIG Kill __ M2 köznap és vasárnap egyaránt. A kilowattóra-eladás tervét túlteljesítették, és a tervek szerint az üzem bővítésére, egyes részlegeinek felújítására is sor kerül. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat már végzik az Elektrovod dolgozói. — A takarékossági intézkedések persze nem azt jelentik, hogy most már fagyoskodjanak az emberek, vagy — ahogy mondani szokás — vakoskodja- nak a sötétben — mondotta az igazgatóhelyettes.— A fűtést illetően van olyan megoldás, amely nekünk is előnyös és az üzemeltetőknek is. Mindenekelőtt a Carmen 33 T jelzésű, hőtárolóval ellátott korszerű kályhákra gondolok, melyek éjszakai árammal üzemelnek. Huszonkét órától hatig bőven van áramunk. Akkor ezek a kályhák feltöltődnek, s egész nap melegítenek. Az üzemek dolgozói is megértők: ahol ez lehetséges, két, sőt három váltásban dolgoznak, s így tehermentesítik az elektromos berendezéseket a csúcsidőben. Rendszeresen két-három műszakban dolgoznak a Slovlikban, a cukorgyárban és a vágsellyei Duslóban. Nagy gondot jelent számunkra a Dunaszerdahelyen épülő húskombinát és nagyhizlalda elektromos árammal való ellátása, de mire ezek az üzemek megkezdik a termelést, valószínűleg technikailag mi is felnövünk a feladatokhoz. Az elosztóállomás minden dolgozója szívügyének tekinti a fényt, a meleget, hajtóerőt biztosító elektromos áram zavartalan biztosítását. Tíz munkacsoport hetven tagja bekapcsolódott a szocialista munkaverssnybs, és ezekben a napokban a két legjobb eredményt elérő kollektíva tagjai megkapják a címet. A versenyző csoportok gazdaságosan dolgoznak. Ha vaskonstrukciót cserélnek, nem szállítják az anyagot a hulladékgyűjtő-telepre, hanem gondosan megtisztítják, átfestik és újra felhasználják. A bányászok és energetikai dolgozók ez idei ünnepén többen megkapták a „Példás dolgozó“ kitüntetést. Hogyan lehetne tovább javítani munkájukat? A lakosság, vagyis a fogyasztók megértőbb magatartásával. Mert vegyünk csak górcső alá egy hibabejelentést: este van, a háziasszony bekapcsolja a villanyvasalót, pukkanás és kialszik a lámpa. Gyufa lángja lobban, gyertyát gyújtanak és fürge ujjakkal lapozzák a telefonkönyvet. Mondani sem kell, a szerelőket hívják. Drámai hangon jelentik, nincs villany, fáznak a gyerekek, fürdetni kellene a kicsit... Az ügyeletet tartó szakember rövidesen megérkezik és bosszankodva látja, hogy a vasaló „kiverte“ a biztosítékot. Banális hiba, melyet szakember igénybevétele nélkül is bárki eltávolíthat, nem is szólva arról, hogy legtöbb lakásban már automaták működnek, melyek visszakapcsolása úgyszólván gyerekjáték. Ha tehát megszakad az áramszolgáltatás, először gondolkodjunk, nézzük meg, hogy a szomszédban van-e villany, s ha azt látjuk, hogy mindenütt sötétség van, csak akkor hívjuk az ügyeletet! Ez csak egy példa az időrabló kiszállásokból, melyek elvonják a szakembereket olyan területekről, ahol valóban szükség van rájuk. — Nyilván sokakat érdekel — mondja Renczes elvtárs —, hogy az ünnepek alatt dolgozunk-e, ha áramkiesés lenne, el tudjuk-e hárítani a hibát? Az elcsztóállomáson nincs ünnep! Karácsonykor és szilveszterkor se. A két járás területén húsz ember tart ügyeletet, többek között én is szolgálatban leszek. Az energetikai dolgozók számára minden nap egyforma, mert villanyáramra, fényre, melegre, a kórházak életmentő berendezéseinek működtetésére akkor is szükség van, ha pirosbetűs ünnepet mutat a naptár. xxx Hosszú út vezetett a petróleumlámpától a villany- égőkig. A villanytelepek és elosztóállomások dolgozóinak ezrei szédítő magasságokban szerelték, feszítették a magasfeszültségű vezetékeket, melyek az ország legtávolabbi részeibe is eljuttatják a kényelmet, komfortot, civilizált életstílust biztosító villamos áramot. Míg ünnepelünk, ne feledjük el, hogy az ország minden elosztóállomásán éber szemek, tiszteletet érdemlő szakemberek figyelik az üzemelést ellenőrző műszereket, s ha a telefonok valamelyike felberreg, és a drót túlsó végéről segítséget kérnek, veszik a műszertáskát, s ha kell, a lapátot, csákányt, és nekivágnak a karácsonyi vagy a szilveszteri éjszakának, hogy ismét fény árassza be a lakásokat. KOMLÚSI LAJOS Félelmetes erejű a magasfeszültségű áram. A villamosenergia távvezetékeken jut el az áramelosztó központokba
