Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-27 / 48. szám

TUDOMÁNY*! TECHNIKA A napenergia hasznosítása A Nap évmilliók óta ontja fény- és hő­energiáját a világűrbe. Ez a kisugárzott energia tette lehetővé az élet kialakulását. Mivel a hagyományos fűtőanyagok, a fa, a szén, a kőolaj is növényi, illetve állati ere­detűek, fosszilis energiatartalékaink is a napsugárzás következtében alakultak ki — ezeket egyfajta „napsugárkonzerveknek“ te­kinthetjük. Annak ellenére, hogy a nap fény- és hő­energiája központi szerepet foglal el min­dennapi életünkben, a legutóbbi évtizedekig kevés volt a nap hőenergiájának közvetlen hasznosítására irányuló kísérlet. Az egyenlítőhöz közel eső vidékeken mind gyakrabban alkalmazott napkohók ősét Arkhi­médész találta fel. Homorú és domború tük­rökkel végzett kísérletei során jutott arra a felfedezésre, hogy a homorú felületek a fényt összegyűjtik. Ö még akkor nem sej­tette, hogy a láthatón túl (ultraibolya és in­nen (infravörös) is vannak sugarak. A fó­kusztörvény természetesen ezekre is érvé­nyes. A hőenergiát az infravörös hullámok hordozzák. így a napból kisugárzott hő is összegyűjthető. A monda szerint a siracusai nők az Arkhimédész által szerkesztett tük­rökkel gyújtották fel a várost fenyegető ró­mai hajóhadat. Arkhimédész csiszolt réz- és bronztükreinél lényegesen jobb minőségű tükrökkel dolgoznak a mai napkohók: a rá­eső fény és hő néhány ezrelékét nyelik el csupán, a többi a tükör fókuszába helyezett céltárgyat hevíti. A Szovjetunió déli vidékein, az egyesült államokbeli Halál-sivataeban é- Kaliforniában, valamint a Dél-Franciaország- ban folyó kísérletek biztató eredményekkel kecsegtetnek: 3000 C fokos loká'is hőmér­sékletet is sikerült már elérni. Mivel a vas olvndá'Dontja 1534 C fok, forráspontja pedig 3200 fok. fémek olvasztására használható ez a berendezés, ezért is nevezik a nagyméretű tükörrendszereket napkohóknak. Bár e ko­hók éníté'i költsége ma még meghaladja a szénfűtésű kohóét, de mivel fűtőanyaga in­gyenes. hosszú távon valószínűleg az ener­giaszegény egyenlítői országok egyik fontos ipari berendezése lesz belőle. Sokkal nagyobb jelentőségűnek ígérkezik, bár ipari felhasználás szempontjából egye­lőre még drága, a napsugázás közvetlen át­alakítása villamos energiává. Kilencven évvel ezelőtt, 1887-ben Hall- wachs angol fizikus figyelte meg először, hogy a fémekből fény hatására negatív töl­tésű részecskék, ún, fotoelektronok lépnek ki. További kutatásai során megállapította, hogy ez a fényelektromos jelenség az alkáli fémeken mutatható ki a legjobban. Ez volt a7 p'<só bizonvtték arra hoev fénvenergia átalakítható villamos energiává. A fény ha­tására ugyanis megbomlik egves anyagok töltésegyensúlya, feszültségkülönbség, ennek hatására elektromos áram jön létre. A Hall- wachs által felfedezett jelentés a külső fénv- elektromosság, melynél az elektronok el­hagyják a fém felületét, ha egy meghatáro­zott hullámhosszúságú fény éri a fémet. Ehhez hasonló jelenség figyelhető meg egyes félvezetőkben (szelén, gallium, tellur, germánium, szilícium), ahol fény hatására az elektronok vándorolni kezdenek. Mivel az elektronok nem hagyják el a félvezető felü­letét, a jelenséget belső fénye'ektromosság- nak nevezték el. Ez a felismerés vezetett a ma már általánosan ismert napelemek felfe­dezéséhez. Ahhoz, hogy működésképes legyen a félve­zetőből készült napelem, különféle módosítá­sokat kell rajta végrehajtani. Az iparban használt félvezetők nagy része négy vegyér­tékű elem. Régebben a germániumot, újab­ban a szilíciumot használják a félvezetőtech­nikában, amely előnyösebb elektrotechnikai tulajdonságai miatt az utóbbi időben egye­dülálló helyet vívott ki magának az elektro­nikában: diódák, tranzisztorok és az integ­rált áramkörök csaknem kizárólag szilícium felhpsználásával készülnek. Hp a félvezetőhöz, pl. a négyvegyértékű szilíciumhoz ötvegyértékű elemet (arzént, foszfort) adagolnak, ennek négy elektronja kapcsolódik a szilícium négy külső elektron- jáhpz, ötödik elektronja pedjg szabaddá vá­lik. A tiszta szilíciumban 20 0 fokon kb. egy- milllárd atoipra jut egy szabad elektron. Egymil’iomod résznyi arzénnal szennyezve már egymillió szilíciumra jut egy szabad elektron, tehát ezerszer lesz nagyobb ez elektronok koncentrációja, ezzel az anyag vezetőképessége. Ezért az ötvegyértékű elem­mel szennyezett nngvobb vezetőkéoesséeű szilícium negatív töltésű, ún. n-típusú félve­zető lesz. A szilíciumhoz három vegyértékű elemet (pl. índiumot) keverve ennek három elektronja kapcsolódik a szilícium négy kül­ső elektronjához. Mivel az indium külső elektronhéján csak három elektron helyez­kedik el, a kötés közben egy elektronhiány, „lyuk“ keletkezik. Egymilliomod résznyi in- diummal szennyezett szilíciumban a lyukak száma lesz ezerszer nagyobb, vagyis a veze­tőképesség is az ezerszeresére nő. Ez az in- diummal szennyezett szilícium pozitív, p-tí- pusú félvezető. Ha egy szilíciumlapka egyik felén n-típusú, másik felén p-típusú félvezetőt alakítanak ki, a két félvezetőréteg között határréteg keletkezik. A határrétegen elektronok lépnek át az n-típusú részből, a p-rétegből pedig „lyukak“ az n-rétegbe, az átrendeződés után a határréteg ellenállása megnő. Ha az ily módon elektronokkal és „lyukakkal“ feldú­sított diódát hő-, vagy fényhatás éri, a két rétegben generációs folyamat játszódik le, tehát az elektronok és lyukak száma meg­sokszorozódik, ennek következtében az elekt­ronok pozitív, a „lyukak“ (látszólag) a ne­gatív pólus felé kezdenek vándorolni, fe_- szültségkülönbség, illetve elektromos áram jön létre. A keletkezett áram egyenesen ará­nyos a beeső fény intenzitásával, függ an­nak hullámhosszától. A jó minőségű napelemek 100 000 luxos su­gárzás mellett (erős napsütés idején) 108 mW teljesítményt tudnak négyzetcentiméte­renként szolgáltatni 22 százalékos elméleti hatásfok mellett, vagyis több mint egy kilo­wattnyit négyzetméterenként. Műszakilag nem nehéz feladat, de annál költségesebb a s'.ilícium-monokristályok elő­állítása. A polikristályos állapotban előfor­duló szilíciumot 1200 C fokra felhevítik, a félvezető megolvad, majd gondosan szabá­lyozott hűtési eljárással három-négy centi­méter átmérőjű monokristályrúd húzható be­lőle. Ha azonban a hűtés üteme nem meg­felelő, a megszilárduló anyagot nem ponto­san úgy húzzák az olvadékból, ahogy kell, ha az olvadék vegyileg nem eléggé tiszta, vagy ha mechanikus behatás éri (ütés, rá­zás stb.) húzás közben a szilíciumot, a kris­tályosodási folyamat tökéletlen lesz, hibás félvezető keletkezik belőle. Mivel csak drá­ga és műszakilag tökéletes gépekkel lehet nagyméretű szilícium egykristályokat előállí­tani, az első napelemek által előállított vil­lamos energia ára csaknem négyszázszorosa volt a hőerőművek által előállított energiáé­nak. Ezért kezdetben csak űrhajók, műhol­dak, hegycsúcsokon elhelyezett obszervató­riumok műszereinek áramellátására használ­ták, tehát olyan esetekben, ahol csak ez volt az egyetlen mód az elektromos energia elő­állítására. Közben lázasan folytak a kísérletek az ol­csóbb napelemek előállítására. Nyilvánvaló volt, hogy a szilícium egykristálynövesztés költségeinek csökkentésével lehet csak a napelem által előállított energiát olcsóbbá tenni. A figyelem hamarosan á jó tulajdon­ságokkal rendelkező polikristálynövesztés fe­lé fordult. Ez a módszer még a napelemek hatásfokának csökkentésével is kifizetődőnek ígérkezett. A legintenzívebb kutatások ter­mészetesen a legnagyobb űrhajózási tapasz­talatokkal rendelkező Szovjetunióban és az Egyesült Államokban folytak. 1976 végén közölte a szaksajtó a szenzá­ciós hírt: a két ország tudósainak sikerült megtalálniuk a gyorsan húzható szalagkris­tály növesztésének a módját, s ezzel meg­nyitni az utat az olcsó napelem előállítása felé. Az egyetlen kristályként működő cel­lát nagyméretű polikristállyal helyettesítet­ték,-az ebből készült napelem hatásfoka 10 százalék körül mogoz (500 watt négyzetmé­terenként). Ezzel az eljárással a napelem előállítási árát egycsapásra az egytizedére csökkentették, így már „csak“ negyvenszer drágább a napelemek által előállított villa­mosenergia a hőerőművekénél. A kutatók azonban még távolról sem mondották ki az utolsó szót a napelem ügyében. A kutatások fokozott erővel folynak. Kerámia alapra fel­vitt félvezető rétegekkel kísérleteznek, ol­csóbban előállítható napelem-alapanyag kikí­sérletezésén is fáradoznak. Egyelőre a Szov­jetunióban és az Egyesült Államokban fel­állított több száz négyjetméteres napelem­mezők kísérleti jellegűeknek tekinthetők, azopban ha újra a tizedére sikerül csökken­teni az előállítási költségeket, minden aka­dály elgördül a gyakorlati alkalmazás áljá­ból. OZOGÁNY ERNŐ A Skoda Plzen szakágazati vállalatban jó ütemben halad az első VVRR 440-es típusú atomreaktor-tartály készítése. A felvételen a Turbina üzem dolgozói a tartály alsó részének belső felületét csiszolják (A CSTK felvétele) A TOKÁMAK Prágában A huszadik század olyan szavakra tanított meg bennün­ket, mint komputer, lézer, szputnyik stb. Az utóbbiakhoz hasonló szóvá válik a TOKAMAK. Hosszú orosz szakkifeje­zés rövidítése — Toroidnaja kamera sz magnetnimi katus- kami — toroidalakú mágnestekercses kamrát jelent. A rö­vidített TOKAMAK kifejezés már meghonosodott a szak­nyelvben. Maga a berendezés ősztől Prágában működik. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Plazmafizikai Inté­zetében helyeztek üzembe egy TOKAMAK TM-1 típusú beren­dezést. Az irányított termonukleáris reakció fenntartásá­hoz szükséges nagy hőmérsékletű plazma előállítását teszi lehetővé. A Szovjetunióban kifejlesztett berendezés üzembe helyezésével a csehszlovák tudósok előtt új lehetőségek nyíltak a nukleáris energiatermelés tanulmányozására. A moszkvai I. V. Kurcsatov intézet berendezése a termonuk­leáris reakció tanulmányozására a legalkalmasabb. Mind­ennek nagy jelentősége van, hiszen korunk egyik legége­tőbb problémája a hagyományos energiaforrások kimerü­lése. Milyen úton nyerünk energiát, ha kimerül a Föld kőolaj- és szénkészlete? Ma már ismerjük a választ: ter­mikus atomreaktorok termelik majd a villamos energiát. Minden ország lehetőségeinek megfelelően építi atomerő­műveit. A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi lesz, ha föléltük Földünk uránkészleteit? A válasz itt is tudott: a könnyűelemek egyesítésekor (fúzió) felszabaduló óriási energia, amely gyakorlatilag kimeríthetetlen, hosszú távon megoldja gondjainkat. Ez az elv egy liter vízből 300 liter benzinnek megfelelő hőenergia kinyerését teszi lehetővé. Sajnos, a megvalósítás még távoli. A folyamat már meg­valósult a hidrogénbombában, de megzabolázását még nem sikerült megoldani. Az irányított termonukleáris reakció fenntartásának legbiztatóbb módját éppen a TOKAMAK berendezésekben valósították meg. A könnyűelemek egyesítéséhez elsősor­ban ezek gyors ütköztetését kell megvalósítani. A mozgás gyorsítása csupán nagy hőmérsékletre való hevítéssel old­ható meg. A kialakítandó hőmérséklet több millió Celzius fok. A második feltétel, hogy a reakció fenntartásához fel­használt energia kevesebb legyen, mint az abból kinyert. Nagy atommagsűrűség, hosszú ideig fennmaradó plazma- állapot biztosítása a követelmény. A legnagyobb gond azonban a nagy hőmérsékletű plazma elszigetelése a környezettől. A TOKAMAK berendezésben az erős mágneses tér biztosítja, hogy a tórusz alakú kamra középvonalában alakuljon csak ki az óriási hőmérséklet. A tórusz alakú kamra körül létesíthető mágneses tér erős­sége 1,5 Tesla. M.aga a kamra egy transzformátor szekun­der oldali tekercsét képezi és tetszőleges gázzal tölthető. A kialakuló plazmában 20 kA áram folyhat. A plazmaál­lapot főbb jellemzői: részecskesűrűség: 3,1013 részecs- ke/cm3, az elektronok hőmérséklete 1—3 millió C, az io­nok hőmérséklete 0,3—0,5 millió C. A berendezés egyik jellegzetessége, hogy 1/20 másodperc alatt az energiafel­vétele 1,5 MW. A csehszlovák kutatók a fenntartásához szükséges induktív gázhevítés kidolgozása mellett az erős­áramú relativisztikus elektronnyalábok segítségével való hevítés problémáit is tanulmányozni fogják, FÜRI BÉLA XI. N m A Ceské Budéjovice-i kerületi kórház radioterápiai osztályán az elavult céziumos besugárzót felcserélték a Chirana nemzeti vál­lalatban gyártott Cesioterax 3n jelzésű telecéziumos besugárzó­val, amely ötször több radioaktív céziumot tartalmaz, mint előd­je. Ez mélyebb besugárzást tesz lehetővé a testben, s egyúttal lerövidíti a besugárzás, idejét. A nagyobb adagok nem okoznak a bőrben káros tüneteket (A CSTK felvétele) L

Next

/
Oldalképek
Tartalom