Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-27 / 48. szám
Szülők az iskoláért Z-akciőban építik a po- zsonypüspöki (Pod. Biskupi- ce) alapiskola 4 millió korona értékű tornatermét. Már a padlózat lerakásánál tartanak. Az udvaron heverő rengeteg deszka elrendezésében a munkára való nevelési órákon a tanulók segítenek, de az igazi, építőmunka a szülőké. Wurster János, a szülői tanács elnöke, s a szülői munkaközösség vezetősége nagyon sokat tett azért, hogy sikeres legyen a szülők munkája. Nagy Ilona, Bodnár Ottóné és a többiek sorra meglátogatták a szülőket, megbeszélték velük a szervezési problémákat. Eredmény: az iskolának 300 tanulója van és 105 szülő egy-egy egész hetet ledolgozott a tornaterem építésénél. A végzős diákok, vagyis a volt kilencedikesek közül a nyáron 15 tanuló egy egész hónapot dolgozott. Persze, más téren is segítik, támogatják a szülők az iskolát. Lehetőséget teremtenek a diákok számára, hogy azok megtekinthessék a MATESZ előadásait, évenként legalább egy-két operaelőadást is megnézhessenek a Nemzeti Színházban, és gyakran szerveznek számukra budapesti színházlátogatást. Ugyancsak a szülők érdeme, hogy évente három hetet töltenek a negyedik osztályos tanulók a természet iskolájában, valamelyik üdülőben. önkéntelenül felvetődik a kérdés: Mi a titka ennek a nagyszerű szülők—iskola közötti kapcsolatnak? Erre így válaszol az. igazgató elv- társ: „Semmi különös, csak igyekszünk a tanulóknak maximálisát nyújtani minden téren, és ebben feltétlenül egyetértünk a szülőkkel.“ Egyszerű ügy, de azért példaként szolgálhat más iskoláknak, más szülőknek is. Tóth Erika SOKAT TANULUNK TŐLE A szerző felvétele Pártunk veterán harcosa a felsőszeli (Horné Saliby) Kertész Károly. Ügy kezdődött az élete, mint a legtöbb szegény falusi gyermeké. 1909-ben született, s alig tette meg az első lépéseket, mondta ki az első szót, meghalt az édesanyja. Elveszítette azt, akit a legjobban szeretett. Nemsokára édesapját is elvitték katonának, és a fronton orosz hadifogságba esett. Amikor onnan hazatért, nem jött üres kézzel a forradalmat megismert édesapa, mert hátizsákjában röpiratokat hozott. Reá bízta azoknak a szétosztását. Teljesítette a feladatot, és ekkor látta, tapasztalta, hogy milyen nagy jelentőségű az Októberi Szocialista Forradalom. El is határozta: egész életében küzdeni fog a kizsákmányolás ellen. A Vörös Szakszervezetbe 1928-ban lépett be. Társaival együtt tüntetéseket, sztrájkokat szervezett. 1933-ban lett a kommunista párt tagja, mert meggyőződése, hogy a párt mutatja a győzelem felé vezető utat. A vörös zászlót nem tette le azóta sem. Még az emlékezetes, véres kosűti tüntetésen sem, pedig szuronyokkal nézett szembe. Később rendszeresen terjesztette a röpiratokat, plakátokat. Ezért többször börtönbe került. Megbízhatatlan személynek minősítették, gyakran kellett jelentkeznie a csendőrségen. A hosszú, nehéz küzdelem aláásta az egészségét, de ő folytatta. Még az illegalitásban, a háború alatt is. Amikor a hős szovjet hadsereg meghozta a várva várt szabadságot, újult erővel kapcsolódott be az építőmunkába. És azóta is mindig ott található elvtár- saival együtt, ahol példát kell mutatni. Mi, fiatalabbak sokat tanulunk tőle. Mindig szívesen hallgatjuk visszaemlékezéseit, tanácsait, mert azon az úton akarunk haladni mi is, melyet a dicső Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcosai választottak. F. Szabó Béla Gergely András elvtárs a méhi (Vöelince) Oj Élet Efsz dolgozója 39 esztendős, erős, életvidám ember. A földművesszövetkezet javítóműhelyében dolgozó, bronzfokozattal kitüntetett szocialista munkabrigád tagja. Fél évvel ezelőtt, amikor tanácskozásra hívták össze a közép-szlovákiai kerület föld- művésszövetkezeteinek legjobb dolgozóit, megkapta a „Szocialista munka úttörője“ címet és kitüntetést. Miért kapta? Erre ő maga így válaszol: — Történt egyszer, hogy az egyik környékbeli szövetkezetben jártunk. Felfigyeltem itt egy különös kazalrakó gépre. Megtetszett nekem, mert láttam, hogy működtetése nemcsak időmegtakarítást jelent, hanem emberi munkaerőt is helyettesít. Ekkor gondoltam rá először, hogy ezt a gépet tökéletesíteni kellene. Mondtam is Asztalos Ferencnek, gépparkunk vezetőjének, hogy megpróbálkozom vele. Az elképzelés után számítás, elmélkedés következett, majd két hét megfeszített munka. Elkészült a találmány. A szerkezetnek nevet is adtunk: mechanikus kazalrakó villa. Jöttek a látogatók, mindenki érdeklődéssel nézte, figyelte, hogy miként tudja a mechanikus kazalrakó villa a kocsi tartalmát két fogással kiszedni, és még ráadásul hat méter magasban bárhol elhelyezni. A kocsi tartalma legalább öt köbméter, tehát nem csekély teljesítményről van szó. Az újítási javaslatot elfogadták. Egyébként felesége is a földművesszövetkezetben dolgozik, a virágkertészet vezetője. Mindkettőjük munkáját nagyra becsüli az efsz vezetősége és tagsága. Polgári László Rekordtermésű filodendron Izidor Benedek virágkertész A szerző felvétele A filodendron (Monstrea deliciosa) egyszikű, a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó, Mexikóból származó, kúszószárú, léggyökeres növény, nagy levelekkel. Termése édes, ehető. Nálunk kedvelt szobanövény. Mindössze ennyit közöl erről a növényről a lexikon, de többre talán nincs is szükség. Mindenki ismeri, szereti, nagyon sok lakás -és középület dísze. Ritkábban találkozunk azonban virágával, gyümölcsével. Ahhoz, hogy nálunk termést hozzon, állandó meleg helyen, üvegházban kell tartani. Így ajánlotta Izidor Benedek, az ipolysági [Sa- hy) szolgáltatóüzem virágkertésze. Ugyanis: az üzem üvegházában nemcsak virágot, hanem egyszerre hat termést is hozott a filodendron. Ezt pedig a mi éghajlatunkon rekordtermésnek ismerik el a virágkertészeti szakemberek. Bellus Imre Büszkék vagyunk rájuk A Horváth testvérek Munkahelyünkön, a Rima- szombati (Rim. Sobota) Traktor- és Gépállomás feledi (Jesen- ské) műhelyében rendszeresen értékeljük a cigányszármazású dolgozók magatartását, munkateljesítményét. A legutóbbi értékeléskor örömmel állapítottuk meg, hogy hasznos az ilyen értékelés, mert magatartásuk, munkateljesítményük sokat javult. Külön dicséretet érdemelnek a Horváth testvérek, Gyula A szerző felvétele és Károly (felvételünkön.) Mindketten tagjai a szocialista munkabrigádnak, rendezett családi életet élnek, gondos édesapák, két-két gyermeket nevelnek. Gyula 1974 óta tagja a pártszervezetnek. Büszkék vagyunk rájuk. És örvendenénk, ha a jövőben hasonló módon dicsérő szavakat írhatnánk a többiekről is. Simon László H olice csendes, tiszta kisváros Csehország északkeleti részében. Gyártanak itt élelmi- szeripari gépeket, sportcipőt, kárpitozott és fémbútort, meg sok egyebet. A termékek nagy részét külföldre exportálják. A legtöbben persze a holicei motocross kapcsán hallották először a városka nevét, hiszen ez a motorkerékpár-verseny ma már nemzetközi jelentőségű. A város másik nevezetessége a korszerű művelődési ház mellett épült fel, az itteni születésű Afrika-utazó orvos, Emil Holub emlékmúzeuma. A kiváló cseh kutató 125 évvel ezelőtt született, 100 évvel ezelőtt indult első, hét esztendeig tartó afrikai útjára, 80 évvel ezelőtt nyitotta meg Prágában nagyszabású dél-afrikai kiállítását, s 70 esztendő telt el halála óta. Tízéves koráig élt a városban, ahol édesapja orvos volt. Azután Prágában és Zatecben tanult, orvosnak készült. Kisdiák korától fogva tanulmányozta a természetet, gyűjtötte s rendszerezte a növényeket, bogarakat és ásványokat, így szokta meg a rendszeres munkát. Ifjúkorának legkedvesebb olvasmányai közé az útleírások tartoztak, különösen az Afrikáról szóló könyvek érdekelték, s olthatatlan vágyat keltettek benne, hogy e világrész ismeretlen tájait és lakóit közvetlenül is megismerhesse. Csupán bátorsága és szilárd akarata segítette a fiatal orvost álma megvalósításában. Ismeretlenül, nyelvtudás nélkül és szinte pénztelenül indult első dél-afrikai útjára. A Gyémánt-mezőkön vállalt orValóra váltott álmok vosi munkát, hogy pénzt keressen s továbbhaladhasson Afrika belseje felé. Eljutott a Zambezi folyó partjáig. Ennek az útnak az eredménye a „Hét év Dél-Afrikában“ című kétkötetes útleírás, előadások egész sorozata és a prágai városházán egy nagy kiállítás. Ám mindez csupán kezdete volt a nagy kutató- és felfedezőmunkának. Ezután még két nagy utazást tett az ismeretlen tájakon, és amit utazásai alkalmával gyűjtött, feljegyzett, feldolgozott, világszerte nagy feltűnést keltett. Közben megírta „A Fokvárostól a Masuku- lumbék országába“ c. könyvét, amelyet később cseh nyelvről más nyelvekre, többek közt magyarra is lefordítottak. Több száz előadást tartott afrikai utazásairól, távoli országokban, még Amerikában is érdeklődést keltve. Nagy hatást ért el Prágában és Bécsben rendezett kiállításaival, ahol az afrikai bennszülöttek életét, használati tárgyait, szokásait, környezetét, valamint a növény- és állatvilágot szemléltető, szinte kézzelfogható módon mutatta be. Ilyen szellemben rendezték be Holicében a nagy Afríka-kutató és népszerűsítő emlékmúzeumát. Az első teremben áll Emil Holub dolgozószobája és könyvszekrénye, itt állítják ki az életét és művét bemutató okiratokat és más írásos emlékeket, könyveket is. A második terem a prágai Nemzeti Múzeumnak az afrikai állatvilágot bemutató kiállítása. A harmadik terem Afrika néprajzát mutatja be egy néger település életének figurális kereszt- metszete által. A város joggal büszke nagy szülöttére, s emlékének szobrot is állított. Szántó György XI. 27. Példás újító
