Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
KÖZÉRDEKŰ BEJELENTÉSEK ÉS PANASZOK A MÉRLEGEN Fogjak tollat? — Nyissam ki a számat? — az esetek túlnyomó többségében felvetődik bennünk ez a kérdőjeles gondolat, amikor olyasmit látunk meg, tárunk fel, olyasmi érint bennünket vagy környezetünket, amiről írni és szólni kellene az illetékeseknek, hogy tegyenek valamit. Többnyire bántó, sértő, visszás jelenségekről, hibákról és fogyatékosságokról van szó, amelyek nem egy esetben gátolják gyorsabb iramú előrehaladásunkat, és ami nem kevésbé rossz — bősz szaútanak bennünket, sőt néha mérgezik a közhangulatot is. Jó dolog, hogy az emberek a kérdőjeles mondatokat javarészt igennel válaszolják meg, mégpedig nemcsak akkor, amikor kizárólag őket éri sérelem, hanem akkor is, amikor a munkatársukat, ismerősüket, kollektívájukat, községüket, egyszóval közelebbi vagy távolabbi környezetüket is. S amikor kezükbe veszik a tollat, vagy elmennek az illetékes helyre, és ott „kinyitják a szájukat“, akkor ezzel tanújelét adják, hogy nem tartoznak abba a — sajnos, elhanyagolhatatlan nagyságrendűnek még nem mondható — kategóriába, amely elsiklik a közösség gondjai, bajai fölött, és bezárkózik a kényelmes, de hosszabb távon felette rövidlátó é$ önkárosító közöny önös fellegvárába. Ezzel szemben a tollat ragadó és a száját kinyitó ember közvetlenül részt vesz — ezáltal is — a közügyek intézésében, és gyarapítja a valóban közösségi emberek táborát. Teszi ezt akár egyszerűen emberi gerincességtől, a kollektivitás érzésétől, különféle erkölcsi indítékoktól vezérelve, akár annak tudatában, hogy szocialista rendünkben minden állampolgárnak nemcsak joga, hanem egyben kötelessége is rámutatni a fogyatékosságokra és hibákra, hozzájárulni az állami és gazdasági szervek munkájának javításához és végül harcolni a rendünktől idegen jelenségek ellen. „Ennek a hivatalnoknak, vagy mo dern szóval élve, ügyintézőnek magatartása — belátják — aligha minősíthető másnak, mint bürokratikusnak .. AZ ORVOSLÁS MIKÉNTJE Részvételünk a közügyekben fontos dolog ebben a formában is. De közös haszon csak akkor származik belőle, ha az állampolgárok jogos panaszai or voslásra is teáinak. Mi a helyzet e téren? — erre a kérdésre próbálkozott választ adni a Szlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrző Bizottsága elemzésében, amelyben átfogó módon felmérte annak tapasztalatait, hogy a szlovákiai minisztériumok, más központi hivatalok és szervek, valamint a nemzeti bizottságok 1976-ban miként foglalkoztak az állampolgárok panaszaival, bejelentéseivel és javaslataival, és hogyan intézték el azokat. Megállapították, hogy tavaly csaknem negyvenezer ilyen ügyet vettek nyilvántartásba, ami lényegében megfelel a legutóbbi négy esztendő szintjének. A változatlanságból természetesen egyértelműen nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy kevesebb lett, vagy legalábbis nem több a szemet szúró dolog. Hiszen ez részben magyarázható azzal is, hogy egyesek panaszos ügyeik intézése során kedvezőtlen tapasztalatokra tesznek szert és ugyancsak megfontolják, mikor nyúljanak tollhoz. Meg a vállrándítő közöny is még érezteti a hatását. „Nehéz hozzászoknunk ahhoz a már idültté vált fogyatékossághoz, hogy az autóbusz-menetrendhez nagyon kockázatos dolog igazodni, ha valahová pontosan el akarunk jutni.“ A nemzeti bizottságok dolgozói sem könyvelhetik el pozitívumnak azt a tényt, hogy tavaly, 1975-höz képest, csaknem kétezerrel csökkent a nekik címzett panaszok száma. Ezzel egyidejűleg ugyanis a központi szervek több ilyen jellegű ügyet kaptak kézhez, ami jelzi, hogy az emberek helyenként kételkednek a nemzeti bizottság tárgyilagos ügyintézésében. Vannak például olyan járási nemzeti bizottságok, amelyek a panaszos ügyek több mint egy- harmadát a felsőbb szervektől kapják meg. S az ilyen csökkent bizalom nemcsak költséges, időigényes, hanem következménye a hosszadalmas ügyintézés is. Persze tisztában kell lennünk azzal is, hogy a panasztevőknek ilyen eljárását nemcsak valamiféle bizalmatlanság diktálja, hanem sokszor a meggondolatlanság is. Nem gondolják végig, hogy az ügyet mindig az illetékes szerv kapja meg elintézésre. Akkor is, ha felesleges, időrabló módon több példányban fordul különféle központi hivatalokhoz és szervekhez. Ez minden esetben a panasztevő számára sem kívánatos időveszteséggel jár. A hibák gyors orvoslásának egyik fontos módja tehát az ügyet mindig az illetékes szervhez juttatni és a döntés megfellebbezésekor is a közvetlen felettes szervhez fordulni. „Ennek alapján kérem, járjanak köz be a szerintem helytelenül megállapított nyugdíjam rendezése érdekében.“ JOGOS BEJELENTÉSEK Nagy jelentőségű mutató, hogy a bejelentéseknek milyen hánya'da minősül alaposnak, vagyis jogosnak, hiszen ezeknek esetében gondoskodni kell a helyreállításról és a hibák okainak megszüntetéséről. A rendelkezésre álló adatok szerint a tavaly felterjesztett bejelentéseknek nem egészen a fele, pontosan a 46,8 százaléka bizonyult alaposnak. S bár az előző évekhez mérten ez kisebb mértékű csökkenés, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy a bejelentések igen jelentős hányadának tanúbizonysága szerint az állami és a gazdasági szervek, szervezetek és intézmények tevékenységében van még mit javítani. Sorrendben a legtöbb bejelentés a gazdasági szervekre és szervezetekre érkezett (34,4 százalék), továbbá a nemzeti bizottságokra ( 22,2 százalék) és a költségvetési szervezetekre (15,7 százalék). „Az általam említett esetek, úgy hí szem, meggyőzően tanúskodnak róla, hogy a megvesztegetés különféle formái — nem is elvétve — még ma is kísértenek.“ Meg kell jegyeznünk, hogy még a névtelen, anonim bejelentéseknek jelentős része is, mégpedig a 3378-nak 37,5 százaléka jogosnak bizonyult. Az elemzés szerint többnyire az állami és a gazdasági apparátus dolgozói és tisztségviselői tevékenységének és magánéletének különféle „szépséghibáira“, továbbá a társadalmi tulajdon megkárosítására, a tárgyilagosságot nélkülöző döntésekre, a sőgor-komaságra, a megvesztegetésekre, a nyerészkedésre hívták fel a figyelmet. Más lapra tartozik viszont, hogy a névtelen bejelentéseknek csaknem kétharmada nem felel meg az igazságnak. Ez magyarázható a rossz tájékozódott- sággal, szubjektív nézetekkel, de nemegyszer jellemficamokkal, a rágalmazás, a befeketítés előre megfontolt szándékával is. S meg kell mondanunk, hogy ebben a vonatkozásban az érintett felek jogrendünktől nem részesülnek még megfelelő védelemben, még akkor sem, amikor fény derül a rágalmazóra. Ez annál is inkább szükséges lenne, mivel az ilyen, minden alapot nélkülöző bejelentések nemcsak oktalan sérelmet idéznek elő, hanem kivizsgálásuk sem olcsó dolog. (Igor Grossmann felvétele) SZÁLKA, SŐT GERENDA A SZEMÜNKBEN Legalább nagy vonalakban szeretnénk vázolni, hogy melyek a leggyakrabban célba vett, kifogásolt és bírált jelenségek. Előrebocsátjuk, hogy e tekintetben lényegében évek óta váltó zatlan a helyzet, vagyis többé-kevésbé ugyanazok a rákfenék kerülnek terítékre. Legfeljebb változik a velük kapcsolatos bejelentések indokoltságának a mértéke. „Miért kell a vásárlóra szinte ráerőszakolni a már romlott gyümölcsöt, fonnyadt zöldséget?“ Rosszabbodott a helyzet a közlekedésben és a távközlésben. De három és félszer ennyien és kétharmadában az igazsággal teljes összhangban kifogásolták a kereskedelem és a szolgáltatások olyan kinövéseit, amilyen például az eladási idő meg nem tartása, a szolgáltatások alacsony minőségi színvona la, a higiéniai követelmények elhanya golása, a jogtalan előnyben részesítés, az áruválaszték hiányosságai, a reklamációs eljárás gyenge pontjai, a hazai piac nem egyenletes ellátottsága egyes élelmiszerfajtákkal, a javítóműhelyek és szervizek ki nem elégítő hálózata, a szállítási határidők meg nem tartása, a rossz minőségben elvégzett javítások. Mindazt tehát, amire legutóbb a CSKP Központi Bizottsága is rámutatott 7. ülésén. „Sajnos, ebben a gépkocsiszervizben nem tudok már megbízni. Nem az első eset, hogy csak utólag vettem észre: a jó alkatrészt elcserélték kevésbé jóra.“ Csaknem hatvan százalékban a céltábla kellős közepébe találnak azok az észrevételek, közérdekű bejelentések, amelyek számos ténnyel bizonyítják: sok helyen árdrágításra kerül sor. Vonatkozik ez az állami és a szövetkezeti kereskedelemre és a szolgáltatásokra egyaránt. Igen gyakori jelenség a fogyasztók különféle anyagi megkárosítása, aminek egyik magyarázata, hogy az illetékes szervezetek vezetői nem biztosítják dolgozóik megfelelő ellenőrzését, és így sok esetben az alkalom szüli a tolvajt. Az utóbbi években elég gyakoriakká válnak az építkezésekkel, a telkek kisajátításával és odaítélésével, valamint a lakásgazdálkodással kapcsolatos panaszok. Tavaly szám szerint igen sok volt (5582) az olyan panasz, amely az egyes szervek és szervezetek belső vi szonyaira, tisztségviselőikre, továbbá a társadalmi tulajdon megkárosításának eseteire vonatkozott. Nem volt kevés (3439) az olyan bejelentés sem, amely a szociális biztosítás egyes intézkedéseit kifogásolta. Viszont — s ez érdekes dolog — itt az indíték nagyrészt a tájékozatlanság volt, mivel az észrevételeknek teljes kilencven százaléka indokolatlannak bizonyult. „Azért hívtam fel a figyelmüket erre az esetre, mivel mély meggyőződésem,, életünkből száműznünk kell a sógor- komaságnak ilyen rendkívül ártó, közhangulatot rontó megnyilvánulásait...“ SZIGORÚBBAN ÉS KÖVETKEZETESEBBEN Tény az, hogy a panaszok, közérdekű bejelentések kivizsgálása alapján tavaly szigorúbb mércével mérték a felelősséget. Elég megemlíteni, hogy hozzávetőleg azonos számú alapos bejelen tés- mellett az előző évhez képest egyötödével többen „fizettek“ is hibájukért, hanyagságukért, felelőtlenségü kért vagy a törvény megszegéséért. Ez előrelépést jelent, összesen 5299 személyt büntettek meg a Munkatörvénykönyv, a Tt. 103/71 sz., 111. a 60/61 sz. törvény stb. alapján.------------------------------------------------------- VII. 3. „Mi más ez, mint a közösnek, a társadalmi tulajdonnak szemérmetlen meg- dézsmálása? Ezt nem hagyhattam szó nélkül.. .1“ Ez helyes és jó, de elégnek még távolról sem elég, ha meggondoljuk, hogy a jogos panaszoknak csupán egy- harmadánál vonták le a következtetéseket is. , Nem vitás, hogy a nagyobb szigor és igényesség nemcsak apasztóan hatna a negatív jelenségek számára, hanem egyben jobban biztatna is elvszerű bírálatban, mert többen éreznék, hogy érdemes kézbe venni a tollat és kinyitni a szánkat. GÄLY IVÁN 6 ÚJ SZÚ
