Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-20 / 47. szám
Későn este érkezett haza a Szlovák Nemzeti Tanács üléséről, és^ szombaton .már kora reggeltől az üzemben volt. Így nem csoda, hogy nagyon örült a vasárnapnak. Fia, Vlado segített a takarításban, az ebéd is időre elkészült. A terített asztalnál azonban csak később foglalhatott helyet. Váratlan látogató érkezett. — Ne haragudjon, hogy zavarunk. Erre jártunk, szeretnénk elmondani, hogy a déli lakótelepen akadozik az ellátás. Tegnap, de azelőtt is már többször, reggel kilenckor sem kaptunk tejet, kenyeret... Mindenkire szakít időt Elena Podracká képviselő figyelmesen meghallgatta az észrevételeket, jegyzetelt. Néhány nap múlva a panaszt tolmácsolta a 2iar nad Hronom-1 Járási Nemzeti Bizottság elnökének. A kereskedelmi osztály vezetőjétől azonban azt a felvilágosítást kapta, hogy a panasz alaptalan, az üzlet áruellátása kifogástalan. — Jól van, elnök elv- lárs, holnap gyere velem, megnézzük, hogy tízkor kapunk-e kenyeret abban az üzletben. El is mentek, kenyeret nem kaptak. Tokár elvtárs, a jnb elnöke nyíltan és szigorúan az osztályvezető szemére hányta, hogy az ügyet felületesen vizsgálta ki. Azóta a lakótelepen levő kis üzletbe naponta kétszer szállítanak friss kenyeret. A képviselőt — aki egyébként a Banská Stiavnica-i Piéta minőségellenöre — úgy ismerik, hogy mindig pontos és következetes. Közelebbi ismerősei azt állítják, hogy még sohasem késett le autóbuszról vagy vonatról és a gyűlésekre is pontosan érkezik. — Ez igaz — bólint a fiatalasszony —, de a múltkor mégis lekéstem az autóbuszról. A járási pártbizottság elnökségének ülésére siettem, az üzem előtt azonban megállított egy asszony. Sírva panaszkodott durva, iszákos férjére. Türelmesen meg kellett hallgatnom. Nem mondhatom senkinek, hogy problémái nem érdekelnek. A képviselőnek mindenki számára kell időt szakítania. Az elnökségi ülésre azonban időben érkeztem, az elvtársak autót küldtek értem. Ismerni kell a problémákat A közelmúltban az SZNT bizottsága az egészség- ügyi ellátásról tárgyalt. Az előterjesztett beszámoló megállapította, hogy Szlovákiában elegendő az orvos. Elena Podracká hozzászólásában ellentmondott: — Nincs az egészen így, a mi városunkban nincs szemész, fülorvos és bőrgyógyász, és a helyi gyermekorvosi rendelőt át akarják helyezni a járási székhelyre. Hogy miért? Mert a rendelő nem megfelelő épületben működik. Ez igaz, de mégsem lehet ok arra, hogy a rendelő megszűnjön. Másnap már hívta is az egyik orvos: Képviselő elvtársnő, jó hogy felszólalt ott Bratislavában. Éppen most telefonáltak a minisztériumból. Bejelentették, hogy a helyszínen vizsgálják ki az esetet, helyet kell találni a gyermekorvosi rendelő számára. Nagy öröm ez az anyukáknak. Valóban örülhettek. A probléma megoldódott. Az üzemben egyszer nem találtam munkahelyén a képviselőt. Kollégájától megtudtam: az egyik műhelybe ment. Már itt kellene lennie, de bizonyára valamilyen panasszal foglalkozik. — 0 már ilyen. Szigorúan ellenőrzi a minőséget, de közben érdeklődéssel hallgatja meg az embereket is — mondta. Közben megérkezett. Haragos volt, a műhelyben hallott panaszt azonnal el akarta intézni. Hiába tárcsázott, a hívott szám nem jelentkezett. — Nem baj, elmondom az üzemi szakszervezeti bizottság ülésén és az üzem vezetőségének is, hogyan törődnek dolgozóinkkal. Miről is volt szó? Az egyik munkásnő panaszkodott, hogy üzemi lakásában már három hónapja leszerelték a vízmelegítőt azzal, hogy néhány napon belül újat kap! örültek, mert jobb villany- melegítőt ígértek. Csakhogy az ígéretből semmi sem lett, a család azóta meleg víz nélkül van. A képviselő nem ért egyet az ilyen módszerekkel: — Ha valamit megígérünk az embereknek, azt mindig meg kell tennünk. Ellenkező esetben a mester, a tisztség- viselő vagy a képviselő elveszti tekintélyét. Nem elegendő, ha a panaszokat csak feljegyezzük ... A Pletában dolgozó képviselőt nemcsak Banská Stiavnicában, hanem a környező falvakban is ismerik. Talán nincs is olyan község, ahol még nem járt volna nyilvános gyűlésen. így természetes, hogy jól ismeri választókerületi problémáit és sikereit. Nagyon büszke arra, hogy a járásban sok nő tölt be közéleti tisztségeket. Badan, Vysoká és Prencov községekben nők állnak a helyi nemzeti bizottság élén, és meg kell mondanunk, hogy jól dolgoznak. Örül annak is, hogy Stiavnické Baneban a lakosok szép művelődési házat és emlékművet, Trnava Horában pedig vízvezetéket építettek. Körzete többi községében is lelkes, kezdeményező a lakosság. A tél végén Banská Bystricába utazott. Hronská Dúbrava előtt a hídnál megállt az autóbusz, és a sofőr határozottan kijelentette: Mindenki szálljon le, a hídon csak üres autóbusz mehet át. Leszállt, sajnálkozva nézte a fagyos reggelbe kilépő utasokat, időseket, fiatalokat, kisgyerekes anyákat. Az egyik gyűlésen fel is hozta az esetet: — Látszik, hogy funkcionáriusaink nem utaznak autóbusszal. Különben már szorgalmazták volna a híd megjavítását. Nem utazhatnak így az emberek. — Egyeseknek nem tetszett, amit mondott. Kisült, hogy a híd már a zvo- leni járás területén van. A tanácskozáson jelen volt a kerületi pártbizottság vezető titkára is, aki igazat adott Podracká elvtársnőnek, hangsúlyozta, hogy mielőbb tenni kell valamit. Az a híd nincs a választókerületében. Nem nézheti azonban szótlanul az emberek gondjait.- Arra a kérdésre, hogy hogyan szerezhető meg a tekintély, így válaszolt: — Azt senki sem örökli, nem jár együtt a tisztséggel. Tekintélyt alapos szervező munkával, az emberekkel szembeni becsületes magatartással lehet csak szerezni. Nem szabad félni kimondani az igazságot, még akkor sem, ha az valakinek kellemetlen. A Vízgazdálkodási Kutatóintézet zsigárdi kutatóállomása „Bizonyára nem szándékosan, de kétségtelenül nagyon jő helyre telepítették“ — gondolom magamban, ahogy elnézem a bratislaval Kultúra és Pihenés Parkjától aíig egy kőhajításnyira levő Vízgazdálkodási Kutatóintézet szinte a Dunához simuló és föléje magasodó épületét. A valamikor keringő komponálására ihlető kék folyo régen zavarossá vált vize itt tudományos és kutatómunkásokat „hív fel keringőre“. Űk tudják a legjobban, hogy megalapozott becslések szerint az itt átfolyó víz- mennyiségnek és kisebb-nagyobb mértékben más felszíni vizeinknek is egy- nyolcada, sőt egynegyede — szennyvíz. Most azonban nem közvetlenül és nem általában a Duna problémái vezettek el ide. Inkább arra a kérdésre akartam választ kapni, hogy mennyiben és hogyan hat ki a Csallóköz egyik legértékesebb kincsére, az ország leggazdagabb és kitűnő minőségű talajvízkészleteire, nem az Ausztriából és nem kisebb mértékben a bratislavai Slovnaftból származó kőolajszénnyezés, hanem magának a Csallóköznek másik kincséből, a mezőgazdasági termeléséből származó sok káros következmény. Igen komoly kérdés ez, hiszen köztudott, hogy a dunai vízműrendszerek felépülése utáni időszakban, vagyis a közeljövőben — folyamatosan 2000-ig — ebből a készletből kívánjuk egészséges, ivóvízzel ellátni Szlovákiának és Dél- Morvaország egy részének mintegy ötmillió lakosát. — Igen, azt mondhatjuk, hogy a Csallóköz nemcsak a köztársaság éléskamrája lesz, hanem a „kútja“ is — így összegezi ezeket a gondolatokat dr. Lehocky János vegyész, ennek a problémakörnek egyik leghiv.atottabb szakembere. Huszonhárom éve dolgozik a Vízgazdálkodási Kutatóintézetben, jelenleg azt az osztályt vezeti, amely a talajvíz minőségének kutatásával és védelmével foglalkozik. S fontos körülmény, hogy 1973 óta figyelmük homlokterében éppen ,a Csallóköz talajvizével kapcsolatos problémák állnak. Minden jó szakemberhez hasonlóan, kissé „megszállottja“ munkájának általában és ennek a kutatási programnak különösképpen. — Több más intézménnyel kooperálunk, a munka rengeteg, de nagyon érdekel ez a program — csak úgy közbe- vetőleg jegyzi meg, miközben szavai nyomán lassan a laikus előtt is kialakul az adott helyzet plasztikus képe. Tevékenységük lényege dióhéjban az, hogy a Csallóköz különböző pontjain elsősorban a saját, kutatási célokat szolgáló több tucat kútból, szondából, de a vízművek kútjaiból- is hetente, havonta, negyedévente vízmintákat vesznek. Ezeket bonyolult és esetenként hosszadalmas vegyi, biológiai, mikrobiológiai elemzésnek vetik alá. Mintegy harmincöt komponenst vizsgálnak, hogy megállapíthassák a víz szennyezettségét, ennek alapján levonják tudományos következtetéseiket, és az illetékes szerveknek az intézkedésekhez alapanyagot szolgáltassanak, A minap alkalmam nyílt megtekinteni Doborgaz (Dobrohoáf) és Körtvé- lyes (Hruéov) között a huszonegy különleges szondából álló hidrogeokémiai XI. 20. kutatóközpontjukat is, ahol már két éve vizsgálják a víz minőségét, a Duna-me- derből a víz és a szennyeződés kavics- és homokrétegen való átszivárgásánek dinamikáját. — Az eredményeket a jövő esztendőben fogjuk értékelni — tájékoztat dr. Lehocky, — s ennek alapján adunk majd választ arra, hogy a közeljövő vízműrendszerének kútjait hol fúrják le és mivel, hogyan védjék ... MEGOLDHATATLAN ELLENTMONDÁS? — Váltsunk kissé témát — vetem közbe —, és vegyük szemügyre — éppen a talajvíz szennyezése szempont-
