Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-13 / 46. szám

A világbajnokság tükrében Amikor a II. torna Világ Kupa előtt azt írtuk: ez az esemény jó alkalom lesz arra, hogy szakemberek, versenyzők egyaránt felmérjék, hol tart a világ leg­jobbjainak felkészülése, még nem tudtuk, milyen mezőny gyűlik egybe Oviedóban. Miután nyilvánva­lóvá vált a legjobb szovjet tornászok részvétele, könnyű volt megjósolni a végeredményt. Azt azon­ban kevesen merték volna lefogadni, hogy vala­mennyi szeren szovjet versenyző viszi el a pálmát, illetve osztozik két esetben — a lólengésben és a nyújtón — vetélytársaival az aranyérmeken. Amint ez várható volt... A Szovjetuniót a férfiak mezőnyében Andrianov, Markelov és Tkacsov, a nőknél Saposnyikova, Filato­va és Muhina képviselték. Nincs szándékunkban ol­vasóink türelmét statisztikai adatokkal próbára tenni, éppen ezért csupán egyetlen példával támasszuk alá a szovjet tornászok fölényét. A gyűrűn és a talajon az első három helyet ők szerezték meg. A kétszeres olimpiai bajnok japán S. Kató és Kadzsijama is olyan versenyzők benyomását keltették, akik felett már eljárt az idő. Kadzsijama legjobb eredménye két ne­gyedik hely volt. Kató korláton — legerősebb szerén — bronzérmet nyert, a gyűrűn viszont rontott, utolsó lett. Hiába, ismét bebizonyosodott: harminc éven fe­lüli tornász ma már nemigen tud lépést tartani tíz évvel fiatalabb vetélytársaival. Andrianov december 1-én lesz 25 éves, Markelov most tölti be 20. életévét, Tkacsov még nála is fia talabb. otthon pedig egy tucat tehetség bontogatja szárnyait és minden igyekezetével arra törekszik, hogv mielőbb biztosítsa a helyét a szovjet váloga­tottban. Nyikolaj — 1972 és 1976 olimpiai bajnoka — 1975-ben győzött először a Világ Kupán, és nem tit­kolta. Ovideóba is vérmes reményeikkel érkezett. Oj, anvaeerős, precízen kivitelezett és nagyon ele­gánsan előadott gyakorlatai, mitn a múltban, ezúttal is kivételes élményt jelentettek e sportág híveinek. Andrianov 19 éves korában Münchenben kezdte — s nem *s akárhogyan — olimpiai szereplését. Saját bevallása szerint Moszkva lesz pályafutásának utolsó állomása. Erre készül, s úgy tűnik, megfelelően. M,arkelovék Ovideóban nyújtott teljesítménye iga­zolta «"okát a szakembereket, akik a jövő évi világ­bajnokság esélyeit latolgatva egyéniben és csapatban is szovjet győzelmet jósolnak. Nem vitás, Strasbourg- ban a szovjet tornászok dominálnak majd. A lólen­gésben Magyar Zoltán — sérülése miatt nem indult a Világ Kupán — és Nikolay, lóugrásban Tabák, nyújtón Gienger és Delcsev lehet méltó ellenfelük az európai tornászok közül. A japánok? Lehet, hogy tartogatnak meglepetést, de ez nem valószínű. A jövő: Saposnyikova? Egyelőre még Muhina és Filatova uralta a me­zőnyt, de Saposnyikova olyan elemekkel rukkolt ki, elsősorban a felemáskorláton, hogy a közönségnek elállt a lélegzete. A kivitelezésbe azonban apróbb hibák csúsztak, s így a szovjet női tornasport nagy reménysége egyelőre még a vert mezőnyben végzett. Nem nehéz azonban megjósolni: lesz ez még másként is. Kim, a lóugrás olimpiai bajnoknője (CSTK-felvétel) Az oviedói események szovjet tv-kommentátora Larisza Latinyina volt. A világ legsikeresebb tor­násznője 1956-ban és 1960-ban nyert az összetettben olimpiai bajnokságot. Vitrinjét összesen 18 olimpiai érem díszíti, s ebből nem kevesebb, mint kilenc arany. A szovjet — és a világ fiatal tornászainak ő a legjobb példakép. Persze, amikor még Latinyina ragyogó csillagként tündökölt a tornasport egén, akkor még nők tornásztak és nem gyereklányok, s így gyakorlataik előadásmódja a mozdulatok harmó­niája, elegancia, nőiesség tette rendkívül érdekessé. Azóta fokozatosan esett a korhatár, de még a 16 esztendősek is tízéves kislányok benyomását keltve adják elő gyakorlataikat. Hogy közben hatalmas tet­szést aratnak, azon nem lehet csodálkozni, mert amit művelnek, az valóban rendkívüli. A dupla szal- tó például ma már egyiküknek sem jelent problémát. A 14 esztendős csehszlovák Cerná csak 135 centimé­ter magas és 29 kg súlyú, lehet, hogy éppen ezért tud úgy „röpködni“ a levegőben. Látványos talajgya­korlatát magasra értékelték, és így Kräkerrel együtt a második helyen végzett. Ebben az erős mezőnyben ez bizony kitűnő teljesítmény. Az érdekesség kedvé­ért jegyezzük meg: tavaly Montrealban az NDK-beli Kräker 156 centiméterével az alacsonyak közé tar­tozott, most viszont magasnak számított. Latinyina a közvetítés során feltette a kérdést, vajon hová vezet, hol köt ki a női torna, van-e egyáltalán határ? Ki tudná megmondani, mi a hasz­nos, mi szolgálja a fiatal tornásznőik egészségét? Tény — válaszolt azonnal saját kérdéseire —, hogy a női torna hatalmasat fejlődött, s ebből a szovjet lányok is jócskán kivették részüket. A múlt években sikert sikerre halmozva váltották egymást a generá­ciók, s ma olyan szintet értek el a 'szovjet torná­szok, hogy nemcsak bizakodva, hanem vérmes re­ményekkel tekintenek a moszkvai olimpia elé. A fentieket igazolják a Tokióból és Osakából jött hírek, melyek az egészen fiatal tornászok teljesít­ményéről zengenek dicshimnuszokat. E két japán városban immár hagyományosan ismét megrendez­ték a tornászok „gyermekolimpiáját“, amelyen 12—14 éves lányok indulhattak. Tokióban a román Itu, Osa- kában Agapova végzett az első helyen, ami pedig a meglepetést jelentette: mindkét versenyen a 13 éves amerikai Stephanie Willim lett második. A világklasszis fiatalok tudásáról úgy kaphatunk valós képet, ha elmondjuk, hogy a 14 éves Agapova olyan erős, mint honfitársnője, Mitrofanova, az idei antibes-i (Franciaország) nemzetközi verseny győz­tese, aki a többi között olyan nagynevű és tudású tornásznőket utasított maga mögé, mint például Stef­fi Kräker. A Japánban lebonyolított versenyről a tudósító azt írta, hogy a lányok artistáknak is be­csületükre való mutatványokkal lepték meg a kö­zönséget. Willim a lóugrásban a Cukahara-szaltót egész csavarral oly tökéletesen teljesítette, mint Nelli Kim olimpiai győzelme során. Ünneplésre még lesz idő Nemrég kaptuk a hírt: Nelli Kim és Vlagyimir Acsaszov október 1-én Minszkben házasságot kötött. Az esküvői ünnepségekre azonban csak később, talán decemberben kerül sor. Nellinek indulnia kellett vol­na Oviedóban, de mivel hosszabb időn át beteges­kedett, a kihagyást még nem tudta pótolni, így nem volt olyan formában, hogy célszerű lett volna a Vi­lág Kupán szerepeltetni. A jövő évi strasbourgi világbajnokságra szorgalma­san készül, és biztos benne, hogy a moszkvai olim­piáról sem fog hiányozni. Lesz segítőtársa is, még­pedig a férje, aki ugyancsak a szovjet férfi váloga­tott kapuját döngeti. Acsaszov 1976-ban nyerte az IBV-t, de utána nem folytatta a komoly edzéseket, pedig 16—17 éves korában olyan tudású tornász volt, mint Andrianov annak idején. Most ismét csatasor­ba állt, s mivel felesége Mínszkbe költözik, egymást segítve, lelkesítve dolgozhatnak a válogatottságot jelentő eredményekért. Nelli az elmúlt évek szovjet női tornászváloga­tottjának legcsinosabbja, Montrealban az összetett­ben Comaneci mögött a második helyen végzett, ta­lajon és lóugrásban pedig aranyérmet nyert. Gyönyö­rűen kivitelezett, aranyat érő holdszaltójáről még ma is áradozva beszélnek. Ez segítette hozzá az első helyhez, de őszintén bevallja, azóta nem tudta ilyen tökéletesen előadni. Jövőre elvégzi a pedagógiai főis­kolát, azután pedig a tornán kívül az angol nyelv­nek szenteli minden idejét. Mi is szurkolunk Kim­nek, hogy sikerüljön eljutnia az 1980-as olimpiára, ami bizony nem lesz könnyű, erről tanúskodott a leg­utóbbi Világ Kupa is. A Világ Kupán — mely a tornászok idei utolsó leg­nagyobb és legrangosabb eseménye volt — nem ta­lálkozott a világ teljes élmezőnye, de így is fel le­hetett mérni azt a fejlődést, amely ebben a sportág­ban Montreal óta bekövetkezett. A teljesítmények még nem hibátlanok, ami érthető, hiszen az olimpia után sokan ''megváltoztatták gyakorlataikat, új ele­mekkel tették nemcsak nehezebbé, hanem igényeseb­bé, értékesebbé, mindezt a jövő évi világbajnokság jegyében. Strasbourgban, ahol valóban a világ leg­jobbjai jönnek össze, ott kell majd csúcsteljesítményt nyújtani, arra a néhány napra kell a felkészülést időzíteni, a legjobb formát biztosítani. Csupán így le­het sikert remélni! (kollár) ÓŰJSZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szorko István és Csető János. Szerkesztöséq: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532 20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29. gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállolat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda. 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÁS. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Clj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14.70 koíon.a* Az ^ Szó v0SÓrnaPl számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti á Postai Hírlapszolg •'lat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlaőe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. *rst 3 O ja > u ® 3 * > O 3 m > 3 t; ^ r » C&I NŐJ-• S 'S * — o a •* M .* . < B S .­5 •o g s £5« g » s S ~ — « ja o « ■« ■*- .2 2L 3 C p 00 a g * « ► ei — .5 n >0« «0 fi * « ■js »— 6 > a t» ® a o ’S s M »1 IS O u <U a

Next

/
Oldalképek
Tartalom