Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-30 / 44. szám
X. 30. Látogatás a bratiszlavai ékszerkészítőknél A 22 éves Németh Mária ügyes kezekkel késziti a fülbevalót, út műszak alatt 25 pár függőt készít el Akik séta közben megpihennek a bratislavaí Diebrovo tér színes padjain, nem is képzelik, hogy az egyes számú házban milyen izgalmas munka folyik. Igaz, hogy e csöndes épület bejáratánál ott szerénykedik a Zlato- kov felirat, dehát 'kitalálhatnánk-e ebből a cégérből, hogy ez az ékszerek készítőinek üzemét jelenti? Márpedig, ha megnyílna a kíváncsiskodók szeme előtt e vaskapu, lenne min csodálkozniuk. Mintha valamilyen arab mese színhelyére tévednénk, annyi arany csillog itt a munkások és munkásnők fürge ujjai között. Járjuk hát körül együtt ezt a trenCíni igazgatóCasnovsky Kálmán „meós“ asztalát nem hagyhatja el aelejt Milan Maleníik üzemvezető és Ma- Ián Lajos mester, aki egyben a rendelési osztály vezetője is, kísér végig a néhány munkateremből álló, nem túlságosan nagy üzemben. Megmutogatják a raktárt és benne a betonba ágyazott, riasztóberendezéssel ellátott hatalmas páncélszekrényt, amelyben a mesés értékű aranylemezeket, arany- rudacskákat és aranyékszereket őrzik. Azután az idősebbek és a fiatalok — akik közül mindenki SZISZ-tag — műhelyére kerül sor. Azért mondom ezeket a tágas termeket műhelyeknek, mert ezekben bizony több a kézimunka, mint a gépi. Az itteni szakmunkások és szakniunkásnők csupán a hengergépet, a prést, a csiszoló és a fényező gépet veszik igénybe. Kézzel hajtogatják-a gyűrűk karikáját, nyújtják a megadott vékonyságúra a nyakláncok érmecskéjéhez szükséges aranylemezeket és szerelik, kalapálják a fülbevalók apróbb részecskéit. Mintegy 150 kiló 14 karátos aranyat dolgoznak fel ezek a művészi érzékkel Is rendelkező aranyművesek évente. Oly híven „másolják“ le a tervezők által készített mintadarabokat, hogy akár egy angol hercegnő is büszkén viselhetné. Nem is beszélve arról, hogy ékköves ékszereket is 'készítenek a Zlatokov dolgozói, sőt rendelésre akár briliánsokkal is díszítik ezeket. A Diebrovo tériek ugyanis -nemcsak az ország ékszernagykereskedői részére dolgoznak, de a Leningradská 20. szám alatti üzletük közvetítésével a magáníelek elképzeléseit is ékszerré valósítják. — Büszke is vagyok dolgozóinkra — dicséri üzemlátogatás közben az ékszer-készítőket Milan Malenéik. — Méltó utódjaik ők az egykor oly híres pozsonyi aranyműveseknek. Olyan nagyszerűen dolgoztak ezek az elmúlt századokban, hogy még Mária Terézia is rendelt náluk ékszert. — Hát ha a királynők nem is vevőink ma, egy kis büszkélkedésért nem kell azért a régi időkbe mennünk — vette át a szót Malán Lajos mester. — Ebben az aránylag nem nagy üzemben például hét kollektíva kapta meg a szocialista munkabrigád címet, s ezek közül négy brigád idén ezüstérmes lesz. De az üzem többi dolgozója is lépést tart „érmes" társaikkal. Így a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy teljesítik évi tervüket, 1 százaléknál nem lesz több reklamáció, a megengedett hulladékból megtakarítanak 140 grammnyi aranyat és a Z akcióban 300 brigádórát dolgoznak majd le! Milan MalenCik üzemvezető a jelvény és plakett-készítményekre is büszke Üzemlátogatás közben telefonhoz hívták az üzemvezetőt, így aztán arra használtam fel a kis „pihenőt“, hogy megkérdezzem Malán mestertől, miért hívják egyesek „sárga ördögnek“ az aranyat, mások meg a legnemesebb fémnek? — Mert mindkét meghatározás igaz — válaszolta némi töprengés után Malán Lajos. — Az arany birtoklásáért annyi vér folyt már s annyi gonoszságot követett el érte az ember, hogy ha lenne pokol, rég kint lenne már kapuján a „megtelt“ felirat. S mindennek az a magyarázata, hogy valóban az arany a legnemesebb fém. Az arany ugyanis a legalkalmasabb arra, hogy ékszerré és egyéb dísztárggyá dolgozzák fel. Az összes fém közül a legjobban nyújtható, a színaranyból készített aranyfüstlemez például 0,00008 milliméter vékonyságú lemez. Továbbá nem oxidálódik, a vegyi hatásoknak legjobban ellenáll, és a savak nem oldják. Egyedül a király víz oldja, amely a tömény sósav és a tömény salétromsav v-együlete. További értéke, hogy préseléssel, kalapálással hidegen is „'hegeszthető“ ez tette alkalmassá fogászati célok felhasználására. S persze az is, hogy nem rozsdásodik, fertőzést nem okoz. A legnagyobb népszerűségét azonban az okozta, hogy — viszonylag kevés volt és van belőle. Ezek a tulajdonságok adnak magyarázatot arra, hogy pénzként, pénzfedezetként és ékszerként használják a népek — és hogy bűntettre is képes érte az ember. — Ezek szerint, ha nem lenne asz- szonyi tetszeni vágyás, talán fel sem szednék az aranyat a porból? — vetettem közbe. — Csaknem így van — válaszolta Malán mester. — Hiszen az emberiség fejlődésében nem nagy szerepet játszott. Oly puha ugyanis, hogy sem szerszám, sem fegyver készítésénél szóba sem jöhetett. Főképp a régebbi korokban csupán ékszer és dísztárgyak készítésére használták. Pedig az emberiség az összes fém közül az aranyat az első között ismerte. Így például a keleti országokban már időszámításunk előtt 3—4 ezer évvel fejlett volt az aranybányászat. Babilónia aranykincseiről, Dávid és Salamon király arany templomairól és az athéni fellegvár arany szobrairól máig is mesés legendákat hallhatunk. Mi sem jellemzőbb az arany utáni vágyra, hogy maga II. Rudolf császár is lelkes pártolója volt az alkímiának, az aranycsinálásnak. Érdemes még megemlíteni, hogy nemcsak az aranyérc, de a folyók homokja és kavicsa, sőt a tenger vize is tartalmaz aranyat. Nálunk a Csallóközben egykor különösen az elszegényedett parasztság kereste aranymosással a szerencséjét. Sőt, a harmincas évek elején maga a Magyar Nemzeti Bank is -költséges vizsgálatot végzett. A Dunában, a Drávában és a Murában kísérletezte ki, hogy érdemes-e üzemi méretben aranyat mosni. A kísérlet azonban negatív eredménnyel járt, nem fizetődön volna ki a nagy anyagi befektetés. Amíg ugyanis a Rajnában például 20 000 szemcse tesz ki egy grammnyi aranyat, a Dunában 100 000 aranyszem tenne ki ugyanennyi súlyt. A tenger vize még ennél is szegényebb: köbméterenként alig adna ki néhány milligrammnyi aranyat. A „sárga ördögöt“ egyébként ma már nemcsak pénzfedezetként és a női szépség díszítésére szolgáló ékszerkészítésre használják. A technika fejlődése folytán előbb említett "tulajdonságai révén a fogászatban, a sebészetben, az elektrotechnikában is hasznosan alkalmazzák. Sőt újabban a rakéták készítésénél is nélkülözhetetlen fém. — Azt mondta az előbb, hogy nagyon puha fém az arany. Magam is hallottam, hogy ha egy bankban őrzött aranytégla leesne a földre, bizony belapulna. Az ötvözés teszi talán, hogy az aranygyűrű és az egyéb aranyékszer szinte alig kopik? — Természetesen — válaszolta mosolyogva a mester. Ezüsttel, rézzel, platinával, palladiummal, nikkellel keverjük a színaranyat, hogy keményebb, kevésbé koptatható legyen. Ezt a keverési arányt fejezi ki a karát. A színaranyat például 24 karátosnak nevezzük s ebben 1000/1000 arányban van az arany. A 22 karátos aranyban már csak 916/1000 a színarany. A nálunk is használatos 14 karátos aranyban viszont 585/1000 a színarany és az egyéb fém aránya. Az ötvözés egyébként a színét is megváltoztatja a „legnemesebb“ fémnek. A palladiummal való ötvözés útján például „fehéraranyat“ nyerünk. Mi természetesen már ötvözött aranyat kapunk. Az ötvözés úgy történik, hogy grafit csészékben megolvasztják a színaranyat (1063 Celsius-fokon olvad ) és az ötvöző fémet a megfelelő arányban apránként adagolják hozzá. Közben visszatért Milan Malenéik üzemvezető is, és így tovább folytattuk az üzem „felfedezését“. Megtekintettük a „meósok“ szobáját, ahol sok évtizedes gyakorlattal rendelkező aranyművesek nagy szakértelemmel és gondossággal ellenőrizték az elkészített ékszerek minőségét és -művészi kivitelezését. Utána azt a műhelyrészt tekintettük meg, ahol nem ékszerféleségeket készít az üzem. Sport- jelvényeket és érmeket, jubileumi plaketteket is gyártanak, ugyanis a Zlatokov bratislavai üzemében, sőt, ha a jelvénygyűjtők megrendelik, még a tengerentúli jégkorong, vagy egyéb sportegyesület jelvényeinek másolatát is elkészítik. Le is fényképezett ezekből a jelvényekből néhány tucatnyit fényképész kollégám. — Két dolog érdekelne még — fordultam az üzemnéaés után két derék vendéglátómhoz. — Hogyan gon doskodnak megfelelő utánpótlásról, és hogyan gátolják meg, hogy el ne „vesszen“ néhány milligrammnyi arany. — Az első kérdésre nehezebb felelni — mondják. — Mert vannak ugyan szaktanintézetek, sőt egyes iparművészeti iskolában is tanulják a fiatalok az aranyművesi szakmát, számuk mégsem elegendő a hiány pótlására. Nehéz szakma ugyanis, mert nagy kézügyesség, végtelen türelem s emellett művészi érzék és Igen jó ízlés kell hozzá. — Arany pedig nem veszhet el nálunk. Minden dolgozónak pontosan el kell számolnia, hogy mennyi aranyat dolgozott fel és mennyi maradt vissza. Sőt még a vágásból, reszelésből elszóródó aranypor nagy része sem mehet veszendőbe. Kimossák a dolgozók munkaköpenyeit s ennek szennyvizéből, továbbá a seprésből, takarításból származó porból, valamint a moedóvízből egyszerű eljárással kivonják az aranyszemcséket. NEUMANN JÄNOS Malán Lajos a SZISZ-esek között (Felvételek: Prandl Sándorj \
