Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
A helybeliek vagy az átutazók, akiknek a város mellett vezet az útjuk, gyakran megállnak, hogy szemügyre vegyék az építkezést. A Bratislavá- ból Nyitrára vezető fő- útról jó kilátás kínálkozik, különösen onnan, ahol az út alagutat nyit a vonatoknak. Ahogy teltek a hetek és hónapok, úgy változott a látkép. Először csak hatalmas tartóoszlopok emelkedtek a magasba. Ezekre rakták a tetőelemeket, majd a falakat alkotó panelokat, így állt össze először az ötemeletes központi épület, majd a 20 000 négyzetméter alapterületű és U-alakú szerelőcsarnok, s végül a töbtyi, kisebb, kiegészítő létesítmény. — Az épületek külső szerelését lényegében befejeztük. Ezzel felhasználtuk a 170 milliós beruházás építési munkáira előirányzott, közel 100 millió korona felét. Az építkezési költség másik felét már elsősorban a belső — A brigádra jellemző minőségi munka — állapította meg elégedetten. — Felelősséget vállalunk érte, és az önellenőrzés mércéjét magasra helyezzük. — Nemcsak sima felületű a vakolatunk, hanem tartós is. Minket még nem hívtak vissza azért, mert elvált a faltól. — De ajtót vagy ablakot sem bontottunk még ki, mert rosszul falaztuk be — vallották a brigádról a jelenlevők társai: /öze/ Balazovié, Pavol Staroviő és Lelkes József helyett is, akik a tetőn dolgoztak. Peter Pitékét, az ácsok vezetőjét lent, a földszinten találtuk meg. A deszkák közül válogatta ki a legmegfelelőbbeket, vagyis azokat, amelyekből a szükséges mérethez a lehető legkevesebbet kellett levágni. — Ujjal könnyebb lenne dolgoznunk, és a szögeket sem kellene húzogatnunk, de igy olcsóbb. Annyiszor használjuk fel a zsaludeszkát, ahányA mester és tanítványa: Peter Piték (balról) és Benkó Vince Épül a STROJSTAV legnagyobb üzeme //SS///////'"'' AZ ÉPÍTŐIPAR SZÁMÁRA munkák kötik le, a beruházási költség fennmaradó részét pedig a termeléshez szükséges technológia költségei és szerelési munkálatai emésztik fel — mondta Matús Kiunidka, a Priemstav nemzeti vállalat fő építés- vezetője, és hogy igazolja szavait, terepszemlére hívott. Előbb sorra megismertetett az egyes épületek küldetésével — a messzebbiekre távolról rámutatva —, hiszen az üzem összterülete nem kevesebb, mint 7 hektár. Ezt követően megnéztük a hatalmas szerelőcsarnokot, majd létrán felmentünk emeleti részébe, ahol a szociális helyiségek lesznek. — A falak belső vakolását végezzük — tájékoztatott Budai Lajos, az ott dolgozó hattagú bronzérmes kőművesbrigád vezetője. — Látom, akad munka bőven. — Hosszú hónapokra való. Még jó, hogy géppel dolgozunk, nem kell csapkodni a habarcsot. — Régen bezzeg nehezebb volt. Nem volt gép, de be is dagadt estére az ember karja — kapcsolódott Nógell István szavaihoz a nálánál idősebb Perenczi Lajos, aki már 27 éve dolgozik a szakmában. Soká sorolta, hol mindenhol dolgozott már. Legkevesebb 15 nagy építkezésen hagyta ott keze munkája nyomát. — Vajon hány négyzetmétert vakolt be? — Négyzetkilométereket — javított ki a brigádvezető —, hiszen havi teljesítményük is 3000 négyzetméter felelt van.- Kísérőm közben körbejárta a helyiséget, tenyerét több helyen végighúzta a falon, másuit pedig oldalról vette szémügyre. szór lehet, vagyis amíg hulladék nem lesz belőle. Akkor pedig a szurokolvasztóknak adjuk, hogy fűtsenek vele. A Piték bronzérmes szocialista munkabrigád mindössze öttagú, mégis három helyen dolgoznak. A két Jozef, Lipovsky és Golsky több száz méterrel odább a transzformátorállomáson van, Jozef Svec anyagért ment, míg a vezetővel tanítványa, Benkó Vince maradt. — Büszke vagyok a fiúra. Segédmunkásként jött közénk, ma pedig már önállóan elvégzi a rábízott munkát, pedig nem is olyan egyszerű, amit csinálunk — mutatta be társát, miközben kiterített egy hatalmas tervrajzot. — Ez a szerelőcsarnok, ezek pedig a gépek helyei. Itt lesznek a gépeket rögzítő csavarok. Van olyan alap, amelyben 60 helyet kell kihagyni, pontosan ahogy a rajzon van. Különben véshetjük a betont. — Előfordul? — Mit gondol! Önmagunk ellenőrizzük munkánk minőségét, vállaljuk érte a felelősséget. Miért dolgoznánk hanyagul? — Egymástól távol dolgoznak, nem látja egyik a másikat. Nem hat ez károsan az összteljesítményre? — Azért vagyunk szocialista kollektíva tagjai, hogy megbízzunk egymásban. Nemcsak szétosztjuk a munkát, hanem azt is megbeszéljük és értékeljük, hogy aznap ki mennyit és hogyan dolgozott. Semmit sem szépítünk, szigorúan mindenkinek a szemébe mondjuk az igazságot. SEGÍT A SZARATOVI MUNKAMÓDSZER — Az üzemet a Strojstav számára építjük, és amit itt gyártanak majd, annak az építőipar további fejlesztésében döntő szerepe lesz. Az építkezés a kiemeltek sorába tartozik, és mi ennek megfelelően nagy gondot fordítunk a határidők megtartására — kezdte a fő építésvezető, miután visszaértünk az irodába. — És sikerül a határidők megtartása? — Eddig igen, de a nehezebbje csak most következik. A befejező, szerelő-szakipari munkák már igényesebbek, nehezebben pótolhatók a hiányzó emberek. A jelenlegi száznyolc dolgozó bizony vagy harminccal kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. — Hogyan pótolják a hiányzó munkaerőt? — Jobb munkaszervezéssel, pontosabb és minőségi munkával. Két brdnzérmes munkabrigádunk van, és tagjaik — amint tapasztalhatta — csatlakoztak a szaratovi mozgalomhoz. A munkamódszer meghonosítására további csoportokat akartunk megnyerni. Több kollektívánk a szocialista munkabrigád címért versenyez, és bizony nem ritka az olyan eset, amikor a tervteljesítés érdekében hosszabbított műszakokban dolgoznak, vagy szombaton pótolják a hiányt. Sokat segít vállalatunk SZISZ-alapszervezete is, amelynek tagjai az építkezés felett védnökséget vállaltak. HA MÁR ÜZEMELNI FOG A Szencen JSenec) épülő üzem a Strojstavnak sorrendben már a hetedik és egyben legnagyobb üzeme. Ha megindul a termelés, 750 dolgozója lesz, és országos jelentőségű gyártási programjának évi értéke meghaladja a 200 millió koronát. Addig persze még sok víz lefolyik az öreg Dunán — a gyártás a tervek szerint 1979. január 1-íg indul meg —, és addig Lu- dovít Halász mérnöknek, a Strojstav nemzeti vállalat beruházási osztálya főelőadójának is számtalan problémát kell megoldania.--- Eddig a nehézségeken is sikerült túljutnunk, és remélem, azután se támad legyőzhetetlen akadály. Maga az építkezés is rengeteg gonddal jár, de ezeken túl nekünk párhuzamosan a termelést is elő kell készítenünk. Már iskolázzuk a szakmunkástanulókat, és továbbiakat veszünk fel, akik Szencen fognak dolgozni. A gyártási programunk sok képzett szakembert igényel. Például többek között ötvenkét vasesztergályosra, huszonkét- marósra, harmincnyolc hegesztőre és százhatvannyolc géplakatosra. lesz szükségünk, nem beszélve a speciális szakmunkásokról. Például két öntőmunkást is fogunk alkalmazni. Számokkal, adatokkal folytatta, milyen fontos szerepet játszik majd a most épülő üzem az építőiparban, amelynek műszaki fejlesztése elsőrendű feladat. Csak így növelhető a munkatermelékenység, ami szükség- szerű. Az építőiparnak 1973-ban egy előre gyártott elemekből álló lakás elkészítéséhez 750 munkaórára volt szüksége, és ennek a tervek szerint 1980-ban 450 munkaórára kell csökkennie. Ehhez elsősorban az előgyár- tási kapacitásokat kell bővíteni és korszerűsíteni úgy, hogy a lehető legkevesebb legyen a lakásonként felhasznált építőelemek száma. Szükséges, hogy számos szakipari munkafolyamatot az előgyártás időszakába tegyenek át, mivel a szakipari munkák elvégzése még mindig az egész lakásépítés legbonyolultabb fázisa. — Mennyivel egyszerűbb például — hangsúlyozta a főelőadó —, ha olyan panelokat fogunk gyártani, amelyekre csak fel kell ragasztani a tapétát, és nem szükséges vakolni. Vagy ha kész térelemek készülnek a házgyárakban, és az épületbe a komplett fürdőszobát, konyhát emelik be. E célt fogja szolgálni szenei üzemünk. A gyártási program értékének háromnegyedét a házgyárakban használatos technológiai berendezések gyártása teszi ki, míg a fennmaradó részt az építési munkákat könnyítő gépek gyártása — mint például malter- és betonkeverők, vakológépek stb. — foglalja le. EGRI FERENC Az U-alakú szerelőcsarnok „rövid“ oldala Az új üzem központi épülete lesz (A szerző felvételei)
