Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-16 / 42. szám
X. 16. N C/3 A ZÁSZLÓNK VÖRÖS, MINT A LÁNG mozgalmi dalok többségének szövegéből is — még korántsem volt kiforrott, tökéletes, mai mércével mérhető. A mag volt ez csupán, a jő földbe vetett egészséges mag. Ebben az időszakban a merész hangvételű, lelkesen bizakodó vagy maróan gúnyos dalok bátorságot, politikai elkötelezettséget jelentettek, de áldozat- és kockázatvállalást is. Mondják meg a legilletékesebbek, mennyire igaz ezl Lássuk csak Bodnár Gyula cikkének első bekezdését, amikor jarábik Imre elvtárs szavait idézi: — „Patason is énekeltünk egy temetésen. Megyerig vonattal jöttünk, innen meg hosszú úton, nagy sárban, Zakál A JÖVŐBE LÁTTAK Május 1-től lapunk vasárnapi számaiban sorozatot közöltünk, amelynek a célja „... Dél-Szlovákia gazdag forradalmi hagyományaiból merítve — a munkáskórusok érdemdús tevékenységét legalább vázlatosan feleleveníteni és a munkásdalokat összegyűjteni.“ A célkitűzés első részének megvalósítása, tehát a munkáskórusok tevékenységének felelevenítése, véleményem szerint, valóban jól sikerült. Az Új Szó szerkesztői valóban szép és színvonalas írásokban elevenítették fel a múltat, szólaltatták meg az ezen a téren legilletékesebb idős elvtársakat, s állítottak emléket azoknak is, akik már nincsenek az élők sorában, de megérdemlik, hogy gyakorta emlegessük őket. Ezzel nagy és nemes munkát végeztek. Ismét beigazolódott, hogy a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság bukása, vérbe fojtása utáni döbbenet, a dermedt időszak csak a gyávák és a gyengék elnémulását eredményezte, de a proletariátus hitét még inkább megacélozta a kegyetlen, kemény próbatétel. Az eszme nem bukott, nem bukhatott el! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a Szovjetunió léte, a Vörös Hadsereg sikerei bizonyítottak és erőt adtak a további, az eddiginél következetesebb küzdelemre. A cári fogságból szabadult katonák között sok olyan volt, aki önként beállt a Vörös Hadseregbe, mert tudatában volt annak, hogy orosz földön is az elnyomottak, a nemzetközi proletariátus szent ügyét szolgálja. Haza érkezve elmondták, mi történik a Szovjetunióban, erőt öntöttek a csüg- gedőkbe. Megmagyarázták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság bukásával nem bukott el a nemzetközi proletariátus ügye, hogy „a harcban nem szabad megállni“! A csehszlovákiai munkásosztály a megalakult kommunista pártba vetette minden hitét, s teljes erejével támogatta annak törekvéseit. A politikailag képzett elvtársaktól már tudta, hogy az összes eddigi párt csupán részmeg oldásokat tűzött ki célul, s így a széles tömegek égető problémáit korántsem oldotta volna meg, hiszen erre még csak ígéretet sem tett. Viszont a CSKP programja forradalmi volt, megalkuvás nélküli.' Ezért sorakozott fel a munkásság és a parasztság osztálytudatos része a kommunista párt zászlói alá. A CSKP programja nem csupán a politikai és gazdasági problémák megoldására — és végleges megoldására — törekedett, hanem a kommunista agitátorok népnevelő és kulturális vonalon is igen komoly és lényeges tevékenységet fejtettek ki: A munkásságnak egy új, egészségesebb kultúrát akartak adni. Harcoltak az elavult kispolgári ízlés minden megnyilvánulása ellen — az adott kereten belül — a zene. a színjátszás és a sport terén egyaránt. S hogy ezzel mennyire megnyerték a széles néptömegek tetszését, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a gomba módra szaoorodó színjátszó körök, dalárdák és Proletár Testedző Egyesületek. Amint az Oj Szó vasárnapi számainak hasábjain közölt anyagokból is kitűnik, szinte lehetetlen is a háromféle, de egy célt szolgáló tevékenységet különválasztani. Az esetek többségében ugyanis a sportolók és a színjátszók énekeltek a dalárdákban is, az énekesek és a színjátszók pedig sportoltak a Proletár Testedző Egyesületekben. Az új munkásműveltség valóban új volt és egészséges, mentes a falvédő szövegek, a kispolgári írók minden szentimentalizmusától, olcsó érzelgősségétől, bár — mint ez lemérhető a Zsigmond és Buzgó Kálmán vitt kocsival, lovas kocsival. Miután megérkeztünk, tudomásunkra jutott, hogy a pap kihirdette: aki el mer menni annak a kommunistának a temetésére, az elkár- hozik. Amikor kihozták Csépi Károly holttestét, dalárda énekelni kezdett. A patasi pártszervezet elnökének temetésére az egész falu kijött. Zengett, szállt a dal: „Munkásoknak minden nap új szenvedés, de véres lesz egyszer a nagy felkelés...“ Ékesebben bizonyít egy ilyen munkásmozgalmi dal minden szónál. Nincs is szükség egyéb bizonyítékra! Ezek az emberek már a jövőbe láttak! Látták a börtönök helyén a kórházat és az iskolát. Látták, hogyan tűnnek el a munkáskaszárnyák és a perifériák. Ezek a férfiak már tudták, hogy fiaikból, unokáikból a nagy cseh költő, Ji- fí Wolker szavai szerint emberek lesznek: szabad, boldog emberek, akik a népeket elválasztó szakadékok fölé hidakat emelnek majd árnyalatból, dalból, pompás vasbetonból, hogy összekössék embert az emberrel, nemzetet a nemzettel. Szilvássy József a losonciakról írt, akiknek nevében Máj Béla elvtárs beszél a küzdelmes múltról: — „Kommunisták voltunk, pártmunkát végeztünk. Tüntetéssel, harccal, énekszóval, muzsikával, színjátszással, mikor mivel kellett, lehetett... Nem tudtak rájönni, hol nyomjuk a röpcédulákat. Honnan is sejthették volna az urak, hogy a katolikus plébánia padlásán .. — „Füleken születtem, apám cselédember volt, öt gyereket nevelt föl — mondja a fülek! Stefanik Béla elvtárs, majd folytatja: — A Magyar Tanácsköztársaság katonája volt a bátyámmal együtt. En huszonhatban kezdtem dolgozni a zománcgyárban ... Abban az időben munkanélküliség volt, a baloldali emberekei hamar kidobták ... Harmincöttől énekeltem a dalárdában ...“ És most valamit abból a híres vöröskői nótából: „ ... egyszer majdcsak ütni fog a győzelem órája, Amikor ti, munkásnyúzók, mentek az utcára. Molnár Lajos, Szőke Panni, sztrájktörők vezére, jönnétek még ti is közénk jel a Vöröskőre .. ■“ Pedig akit akkor elbocsátottak munkahelyéről, magát, a munkaerejét kí- nálgatta, és a szó szoros értelmében eladta a húsát, hogy a családnak kenyere legyen. De csak a húsát adta el, a becsületét, az elvtársait, a hitét soha! Mert: .......szellemét a tűz nem ég eté meg! Nem félemlíthették meg őket a csendőrszuronyok és a sortüzek, de még a kosúti véres események sem. Igen, hősöket szült ez a föld, olyan kiváló népvezéreket, mint Major István, Steiner Gábor, Mező István, Nagy Gyula és még sokan mások. Akik hitet, erőt adtak a csüggedőknek. Akik kimondták bátran, határozottan, hogy az emberi életet, az emberi jogokat elgázoló törvény törvénytelen! Kimondták: Ha éhezünk, ha fázunk, ha nincs lakásunk — álmodnunk kell, dalolnunk kell, akarnunk kell, tennünk kell! Hogy soha senki ne vonhassa kétségbe legszentebb jogainkat majd abban az elkövetkezendő új világban! Hogy jogunk legyen a munkára és annak minden gyümölcsére s a kulturáltabb életre! Ezért — és csak ezért vállalták az üldöztetést, a börtönt vagy akár a halált is. Ezek az emberek tudtak úgy élni, úgy harcolni és meghalni Is, ahogyan férfihoz illik. Tudták azt, hogy csak addig óriás a zsarnok, amíg térdelnek előtte. Hát akkor meg fel kell állni! „... a hómezőktől a brit tengerig hadseregünket le nem verik..." — énekelték a dalárdák, a munkáskórusok névtelen hősei. Ilyen emberek álltak őrt az 1926-os sztrájkban a diószegi cukorgyár előtt. Az egész dalárda botokkal fegyverkezett fel, hogy a sztrájktörők be ne juthassanak a gyárba. Malínák István írja Kosútról és a ko- sútiakről: „Kosút. A falu nevének hallatán elő szőr a sortűz, a véres pünkösd, az aratómunkások sztrájkja, Major István bebörtönzése jut eszembe. Dél-Szlová- kia munkásmozgalmának jelentős fejezete játszódott le itt, a két világháború között a »kommunista fészekének nevezett faluban.“ Török Elemér a bodrogköziekről, pontosabban a királyhelmeciek dalárdájáról ír. Egyik ősz harcos így emlékezik vissza a városka vörös mártírjára: „..Utcai sejtek alakultak. Az egyik sejt nem tudott a másikról, erre azért volt szükség, hogy el ne árulhassák a párt munkáját. Igaz, szegény Leco Miskát végül mégis elárulták, s a hitleri fasiszták helyben kivégezték. Ma márványtábla őrzi emlékét a hajdani kis szabóműhely falán __ It t Királyhelmecen énekelték: Kölyköd ordít szüntelen, mert nincs otthon kenyér. Nézd csak ott a nagy urakat, Hogy él és henyél!.. Szímőn minden május elsejét megünnepeltek. Közben össze-összecsaptak a csendőrökkel és ilyenkor aztán vér is folyt. A rozsnyói dalárdatagok közül az egyik így nyilatkozott: — Mi dalban mondtuk és mondjuk a politikánkat. Dalban is mondjuk, amit el akarunk érni...“ S hogy ők akkor mit énekeltek például? „Vedd el a gyárat a lusta herétől, nem lehet élni dologtalanul. A tőke uralma a semmibe szédül, ellene hogyha a munka vonul...“ Gútán meg én személyesen jártam, s meg kell mondanom, hogy az általam gyűjtött munkásmozgalmi dalok jelentős részét éppen itt jegyeztem le. 1944-ben, amikor a nyilasók hatalomra jutottak, Gútán is összeszedték a kommunistákat. Majdnem mindnyájan Da- chauban haltak meg. Tehát, amint már írásom elején is utaltam rá, az Oj Szó szerkesztői valóban szép munkát végeztek, mert a munkáskórusok tevékenységének felelevenítése jól sikerült. (Természetesen a szerkesztőség a jövőben is visszatér a témához, mert bizonyára vannak még idős elvtársak, akik szerepeltek munkásdalárdában, színjátszó csoportban, esetleg sportegyesületben.) Gazdag anyag, terjedelmét tekintve is bőséges anyag gyűlt össze, mely igazán kiadásra méltó lenne éppen most, a nagy évfordulók időszakában. Bízom is abban, hogy ez vagy a Madách vagy a Pravda Könyvkiadó jóvoltából már a közeljövőben megvalósul. Mostantól kezdve valóban gazdag anyag áll mindazok rendelkezésére, akik a dél-szlovákiai munkásmozgalom történetével, s ezen belül is a dalárdák, színjátszó együttesek vagy a Proletár Testedző Egyesületek tevékenységével akarnak ilyen vagy olyan célból foglalkozni. Ez az anyag igazán megérdemelné, hogy így, esetleg még kibővítve, nagy példányszámban jusson el a csehszlovákiai magyar olvasókhoz, de leginkább a fiatalokhoz, hogy áttekintést nyerhessenek a dél-szlovákiai munkás, dolgozó magyarság életébe a két világháború közötti időszakban. Amennyiben a Pedagógiai Könyvkiadó a most összegyűjtött anyagot jónak tartja, nagy példányszámban jelentethetné meg és így eljuthatna kötelező olvasmányként az iskolákba is, s ezzel maradandó emléket állítanánk azoknak, akik már nincsenek az élők sorában vagy nagyon öregek, de minden tőlük telhetőt megtettek a jelenünkért, sokan még az életüket is feláldozták érte. Szép munka, nemes feladat lenne ... S erre a lehetőségre, remélem, felfigyel valaki! A sorozatban érthetően viszonylag kevés munkásmozgalmi dal látott nyomdafestéket. Ezért még egyszer, de korántsem utoljára szükségét látom hangsúlyozni, hogy a tizenkettedik órában vagvunk! . . . Ezek ® ds'ov c-^erv^sen hozzátartoznak a dél-szlovákiai mun- kásmczgaiomnoz, érueKas es érten.as adalékul, de bizonyságul is szolgálhatnak. Bizonyságául annak, hogy a munkásosztály Dél-Szlovákiában is helyesen ismerte fel történelemformáló feladatát és küldetését, s vállalta a reá háruló nehéz küzdelmek szinte végtelennek tűnő sorozatát. DOBI GÉZA Gyökeres György felvétele
