Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-10 / 28. szám
ílsz te itt! Zuhanás, kijózanodás, resség. A repülőtér épülete, kö- ije gyűlt férfiak, kérdések. Me- ;ven, dermedten ül. Hogy hív- ak? Hol laksz? Mit keresel itt? allgat. Az egyik leül melléje és »észen másképp kezd beszélni azzá: Ha nem akarod, semmit ;m kell mondanod. Gyere, nézz ;ak körül. Viszi őt ide-oda, egmutogat mindent, s amikor alaki úgy véli, a fiúnak átugrott ?y kereke, azt válaszolja: Bízd jak rám. A férfinak éppen lesük a szolgálata, kocsijába ül- íti. A rendőrségre azért mégis kell mennünk, ez csak for- lalitás, és: Igazán nem kell félad. Valahogy tényleg nem is sl, ahogy ez a pasas itt ül meinte, csak amikor végül a rend- rparancsnokságon vannak, és »y teremben egészen egyedül all ülnie, és amikor a pasas »y civil kíséretében előjön a :omszéd szobából, és leülnek és ijelentik. hogy elmehet, nem all ittmaradnia, csak a nevét all megmondania, meg hogy hol kik, és az ég szerelmére ne iljen, akkor aztán elönti a for- iság. Meglógott a napköziből, rt a papánál, összevissza csa- irgott és most elkapták. Volt ;y fiú az osztályban, iskola án mindig az Alexre ment, az •uházba, a szállóba, és egyszer ilön csípték, mert lopott, és >ész este a rendőrségen kuk- ilt, mfg csak az anyja érte nem tt, másnap meg egy rendőr äreste az iskolában, és a fiúnak : egész osztály előtt színt kel tt oailania. Tehát ki is vagy , hol laksz tulajdonképpen, me- tik iskolába jársz. Hinz a nein, Dieter Hinz, de mindenki indúrnak hív. No, Kandúrka, akkor most menjünk. És mennek, a pasas meg ő, és a férfi barátságos hozzá és olyan más. Mielőtt hazavinnélek, mondja, eszünk még egy fagylaltot. A pasas rendes, meg oké, de haza akar engem vinni. Csöngetni fog, és az ajtóban a ikövér Frau Hinz- nek azt mondja: Itt a fia, ni, a kis szökevény! És ott lesz Kandúr, meg a testvérei, és a kövér Frau Hinz azt mondja majd: Ez nem az én fiam, ez a fiam barátja. És a mama, a mama szomorú és szemrehányó szeme: Hogyan bízzak meg azután benned! Mindennek vége, befellegzett. A férfi ott ballag mellette, beszél magáról meg a gyerekeiről, aztán megkérdi: Mi akarsz lenni, ha megnősz? Pilóta, feleli, pilóta akarok lenni. Azelőtt kozmonauta akart lenni, de kozmonauták csak a Szovjetunióban vannak. Nos, mondja a férfi, ha pilóta akarsz lenni, nézz fel egyszer hozzám. Majd meglátom, mit tehetek, hogy repülhess. Süt a nap, fél három van, baktatnak az Alexen keresztül, emberáradat, belekeverednek, s akkor ő futásnak ered. Rohan, tülekszik, nyomako- dik előre, beszáguld az ajtón, áruház, lárma, nyüzsgés és a férfi elhaló hangja: Kandúr, Kandúr! Még látja, ahogy tülekszik a sokaságban, egy pillanatra fölvillan tanácstalan, kétségbeesett aroa, majdhogynem sírva kell fakadnia. Szemét lehunyja: egy ház felé lovagolnak, a férfival, aki más, mint a többiek, a ház magányosan áll a préri közepén, tűz a nap, és a verandán papa áll: Jöjjetek közelebb, ismeretlenek, pihenjetek meg, mondja, és mama lép ki az ajtón, kezét nyújtja feléjük, de akkor fellökik, tovább kell rohannia, kisurran az oldalsó ajtón, mellékutcákon száguld, már nem látja maga mögött a férfit, és egy percre megnyugszik. Megy tovább, lassít, éhséget érez, amikor egy büfé kerül elébe. Bemegy. Ül, eszik és töpreng. Négykor a napközi előtt kell lennie. Kandúr nevét hazudta. A papa talán vár. Felültette a férfit, de most vajon mit fog csinálni? Régen, ha valami baj volt az iskolában, a mamával vagy a papával, Nagyihoz futott. Nagyi görbe volt és fehér hajú, és volt egy kövér albuma, abban az ősök. Fekete szakállas férfiak, a nők hosszú ruhákban. Papa papája, papa nagypapája, a kövér nagyapó és Lene nagymama. Ö ilyenkor sose mesélt el semmit, de mindig biztonságban érezte magát, és valahogy teljesnek. Egyszer, röviddel a válás után, szintén hozzá akart menni. Csak az úton döbbent rá, hogy már senki sem várja, Nagyi meghalt. Egyszerűen eltűnt, nincs többé. Ugyanúgy, ahogy a papa is egyszer csak eltűnt és nem volt többé, hiába volt nála kétszer is látogatóban. Mindenesetre nem volt ott reggelente, amikor fölébredt, sem esténként, amikor elaludt. Most biztosan vár. Otthon ül és rá vár. Az a férfi meg, aki olyan más volt, lekopott. De ha most elmegy Kandúrékhoz, a kövér Frau Hinzhez, és a kövér Frau Hinz azt mondja: Akire gondol, az nem az én fiam, az csak a fiam barátja lehet. És akkor a pasi elmegy mamához! Kandúrhoz kell menned. Meg kell tudnod, hogy a férfi, aki olyan más volt, beszélt-e Kandúr mamájával. Gyerünk! A sarkon megtorpan. Kandúrék ajtaja előtt senki. Az út szélén autók. A férfinak fehér Polski Fiatja volt. A ház előtt nincs egy se, de amott tovább. Nem tudja fölismerni, mi az, Polski vagy Zsiguli. s amikor óvatosan odasettenkedik, és megállapítja, hogy valóban Polski Fiat, nem tudja pontosan, vajon a férfi Ikocsija-e. Lehet is, meg nem is. Mind olyan egyformák. Kandúrékhoz nem lehet fölmenni. Várakozik. Gyerekek közelednek, kettejüket ismeri. Hé, mit keresel te itt! öregem, figyelj ide, láttad Kandúrt? Szükségem van rá! Kandúrt, á, dehogy, nem láttuk, öregem, ugorj föl hozzájuk, szükségem van rá mindenképpen. Az egyik valóban megy, sokáig odavan. Ö ott áll a többiekkel, izzad, pedig hűvös van. Kandúr nincs otthon. El kellett mennie, előbb a templomba, aztán meg a bácsijához. Csak később jön haza. Mondott valamit az anyja velem kapcsolatban? Hogyhogy veled? Ej, hát nem volt dühös, vagy nem kérdezősködött rólam? Á, nem kérdezett semmit, de valahogy furcsa volt. Szóval furcsa. No akkor tud valamit. Akkor itt járt a pasas. Biztosan volt itt. Gyere velem a csarnokba, van pénzem! Á. nem lehet, dolgom van! És megy. Papa vár. Biztosan. Négyig még van idő. Kilencéves lettem. Repülni akarok. Megígérte. Talán holnap jön velem. Otthon kell lennie. Hinzné biztosan átmegy a mamához. Mama szeme: Miért okozol nekem csalódást? Egyszer sírt is. Tüzet raktak, Kandúr meg ő, a kályha előtt, a pléhlapon. Tulajdonképpen semmi baj sem történt, csak a padló kissé meg- pörkölődött. Először észre sem vették. Minden nyomot eltüntettek, csak a bűz, azt nem lehetett kihajtani a szobából, és amikor mama hazajött a munkából, észrevette és sírt. Este jött a látogató, másnap reggel pedig mama elvette tőle a kulcsot: Fiam, te kényszerítettél rá. Hogyan bízzak meg benned? Rohanva veszi a lépcsőket, áll az ajtó előtt, csönget. Semmi. De hisz nem mehetett el. Megbeszélték. Jönnie kell. Ha ma már nem repülnek is, legalább otthon lenne. A ház előtt áll, vár. Emberek özönlenek az irodákból, autósorok kígyóznak, asszonyok bevásárló- szatyorral: nem Frau Hinz az ott a túloldalon? Frau Hinz közeledik, szatyor a kezében, arca komoly. A lépcsőbázba rohan, onnan leselkedik a sarokból. A nő megáll az út közepén, meg kell várnia, amíg az autók elhúznak előtte, aztán nekiindul, egyenest feléje. Felszalad a lépcsőn. Te jó ég, ez a papához megy. Lélegzetvisszafojtva vár a fordulóban. Csönd. A nőnek már a kapuban kell lennie. Semmi. Éppen készül kifelé, amikor megcsikor- dul a kapu sarokvasa. Kétségbeesetten nyomkodja a csengőt, de bent semmi sem mozdul. Léptek a lépcsőházban. Meglapul, majd nekiered, kettesével veszi a lépcsőfokokat, olyan halkan, ahogy csak lehet. Még mindig léptek. Lenyomja a padlásajtó kilincsét, az ajtó enged. A legtávolabbi sarokba surran, közvetlenül a padlásablak alá. Egek, ha ez feljön. Ha meglátott. Fülel, az ijedtségtől eláll a lélegzete, de nem jön senki. Ha a nő észreveszi, hogy a papa nincs otthon, elmegy mamához. Vagy talán itt vár az ajtó előtt, míg csak papa meg nem érkezik. Biztos ott vár. Talán a férfi is vele van. Óvatosan kinyitja a padlásablakot, kikukucskál. Autók, villamosok, emberek. Minden apró, távoli. Munkaidő vége. Te jó isten, milyen késő van! Fél négy is lehet. Négyig ér rá, aztán jön a ma- | ma és neki a napközi előtt kell lennie. De most nem mászhat > innen elő. A nő biztosan áll az aitó előtt és vár. És akkor min- | den kiderül. Meglógott a napköziből, csavargón, elkapták. Visz- száélt a bizalommal! Miért nincs s itt a papa. Hisz megígérte. A születésnapodon. Nem feledkez- : hetett meg róla. Nem, papa nem. Papa segít. Kilencéves lettem. Ma. De papa nincs itt. Eltűnt, i egyszerűen eltűnt, mint Nagyi ; is eltűnt egy szép napon, nincs többé. Az utolsó látvány: hideg teremben sötét koporsó, fakó arc, sokkal kisebb, mint ami az emlékezetében élt. Csöndesen sír- dogál, ajkát harapdálja. Mindjárt négy óra, talán már van is any- nyi. Talán mama már a napközi előtt áli: Nem, a fia ma egyál- . talán nem volt itt. Jaj, nekem ebből elegem van. Nem megyek többé vissza. Csak tudja meg a mama, milyen az, ha én egyáltalán nem jövök többé. Ha én = egyáltalán nem vagyok többé. Újra sír. Nyomorultul érzi magát, • egy nagy űr. Mint akkor, amikor ki akart valamit találni, és a hatalmas, szétvető érzés lassan elmúlt. Lehunyta a szemét, egy koporsót lát, mögötte papa, mama, meg az az ember, aki olyan más volt, mindnyájan virágokkal és komor arccal, és zene, mint a Kandúr templomában. Megtör- li a szemét. Kint megint süt a nap. Tetőket lát. A várost, az embereket. Aztán lépteket hall, - egyre közelednek. Már egészen megnyugodott. Ma lett kilenc- ’ éves. Látja maga alatt a várost, messze nyúlik és hatalmas, ut- : cák, házakon ablakok, tetők, égbolt. Becsukja a szemét és repül. Minden olyan szelíd, lágy, min- V« den kicsiny és távoli. És nyu- í godt. Az apja kezét fogja, egy . megállón ácsorognak, és jön a 5 busz és ott van nagymama és a , fehér arcú, fekete szakállas ősök, és a papa virágcsokrot nyújt ma- | mának, és felkapják őt, ő van 1 középen és hagyja magát vitetni, 1 és lebeg, és végre. szabad. NAGY JUDIT fordítása Dgy aláássam a nagytekintélyét, megadóan rtettem: gén, bizonyos esetek- kenguruk Afrikában Eredj hokizni. ól van, megyek — a a fiam. kiment, visszajött ütővel a kelem akarsz velem ját- Van korongom is, ci- ból csináltam — csa- tt. izabadságom van — neztettem őt kitartóan, lenek, fekszem! ól van, feküdj — a a fiam sóhajtva. — te az egész szabadsá- att feküdni fogsz? válaszoltam, s beta- i magamat egy újságyedóra múlva arra eb- í, hogy a fiam csu- :es kesztyűjével csik- za az orromat, puci, a Vityka azt a, hogy kenguruk csakis Ausztráliában élnek — szólalt meg szemrehányóan a gyerek. — Sehol másutt! Kissé idegesen jegyeztem meg: — Mit tud a te Vitykád a kengurukról! — Sokat! — mondta a fiam. — Te például meg tudod mutatni, hogyan ugrálnak a kenguruk? — Az ember nem ugrál úgy, mint a kenguru — fe leltem. — Főleg amikor szabadságon van. — Hát pedig Vityka tud úgy ugrálni — mondta a fiam kedvetlenül és még csendesen hozzátette: — Vityka azt is mondja, hogy a kenguruknak erszényük is van. Te ezt tudtad? A hasukon. Éreztem, hogy a tekintélyem egyre kisebb, hogy itt az ideje a mindentudó Vityka lejáratásának. Ezért hát nagy hangon ezt kérdeztem: — Aztán tudja-e az a Vityka, miért van a kengurunak szüksége arra a hasznos, praktikus erszényre? Nem tudja. Hát azért, hogy a kenguruk ezekben az erszényékben a kicsinyeiket hordhassák. A fiam elámult, de nyomban rávágta: — Apuci, de a Vityka azt is mondja, hogy a kenguruk hátsó lábai háromszor olyan hosszúak, mint az elsők! — Ez részben igaz — feleltem, elismerve Vityka ismereteit. — De tudja-e Vityka, hogy a kenguru, hogy a kengurunak... A fiam, várva az újabb információt, nagyra kerekítette a szemét. — Hogy ezeknek a kenguruknak — mondtam én —, csakis a kenguruknak olyan valamilyük is van, ami egyetlen másfajta állatnak sincs... Leugrottam a díványról és futkosni kezdtem a szobában. — Hogy a kenguruknak olyan... fülük van,’ vagy mi, olyan szájuk, hogy ... az ujjadat nehogy beledugd ... — Miért? — kérdezte a gyerek. — Csak! — kiáltottam, miközben öltözködtem. Este én majd annyit mesélek neked a kengurukról, amikről a te Vityád még csak nem is álmodik! A fiam sóhajtott egyet és azt mondta: — És Vityka azt is mondja, hogy a kenguruk kicsik mint a házinyúl. — És még mit mond? — kérdeztem morcosán. — De hogy vannak olyanok is, amelyek nagyobbak, mint az ember vagy a ló. — Szamárság! — kiáltottam és bevágtam magam mögött az ajtót. A könyvtár olvasótermében kikölcsönöztem a Nagy Szovjet Enciklopédia K-betüs kötetét, egy Brehm-kötetet és egy monográfiát a ken gurukról. Mire dél lett, úgy felké szültem, hogy akár a zooló gusok tudományos egyesületébe is előadást tarthattam volna a kengurukról. Vacsora után diadalittasan fi fiamra tekintettem, s a kezeimet dörzsölve vidáman mondtam: — Akkor hát beszélgessünk a kengururól! A fiam elgondolkodva nézett rám és így szólt: — Apuci, és mi az a pézsmapatkány? A Vityka azt mondja ... — Olyan állat nincs is! — mondta a nagymami haragosan. — Sajnos, van — mondtam én és rosszul titkolt kíváncsisággal kérdeztem a fiamtól: — Nos, mit mondott Vityka? — Vityka azt mondta, hogy a kicsinyeit csecsemőknek hívják. Tudtad? — Nem csecsemőknek, hanem csemetéknek. — És Vityka azt is mondja, hogy ezek a pézsmapatkányok a vízben élnek. Te is úgy tudod? — Ne izgulj! — mondtam szigorúan. — Holnap én any- nyit mesélek majd neked a pézsmapatkányról, ingy a te Vitykád csak tátani fogja a száját. Másnap már reggel elmentem a könyvtárba. Kikölcsönöztem egy lexikont, és biztonság kedvéért nem csupán a pézsmapatkányról, hanem a tevéről és a vidráról szóló adatokat is alaposan áttanulmányoztam. Este aztán, amikor terjedelmes előadást akartam tartani a pézsmapatkányról, megszólalt a fiam: — Apuci, a Vityka azt mondja, hogy a százlábúnak nem mindig van száz lába! — De mindig! — mondtam szigorúan. — Mindig pontosan száz lába van. Se több — se kevesebb! — Te megszámoltad? kérdezte a fiam. — Mikor számoltam volna meg? Szabadságon vagyok! — De Vityka megszámolta — mondta a gyerek szemrehányóan. — Apuci, és azt tudod, hogy miért csíkos a zebra? Vityka azt mondja, hogy ... — Holnap! — üvöltöttem. — Holnap elmondom majd neked, hogy miért csíkosak a zebrák, miért van az ele fántnak ormánya és a cápának uszonya! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Kopócs Tibor illusztrációja
