Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-09 / 41. szám

Pihenő közben jólesik egy-két alma. Hegedűs Júlia, László Virág, Vida Katalin és Csiba Gizella abadtéri festmény, szep­tember műve. A zöldet piroslón feszülő gyümölcs, mil­liónyi Jonatán színezi át, tá­volabb a sárga Golden delicious kacérkodik a fák leveleivel, amelyet a rozsdavörös Star- king vált fel. A színpompához az utakat szegélyező téli körte haragos zöldje adja a méltó keretet. A vásárúti (Trhové Myto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz almáskertjeiben beérett a gyümölcs, hetekkel ezelőtt meg­kezdődött a télialma-szüret. Legkésőbb október végéig 251 hektár sokezernyi almafájáról kell leszedni a termést, előre­láthatóan 450—500 vagonnyi .almát. Egyenként kézbe fogva, kíméletesen és kompjával együtt, hogy az még májusban is alma legyen. Az 58 hektáros nyárasdi (To- polníky) almás gyűjtőhelyén szól. Egy táskába 10—12 ki­logramm alma fér bele, így elég nehéz leemelni a fáról, „kiönteni“ viszont annál köny- nyebb, mivel egy kapocs meg­engedésével szétnyílik a táska alja és kicsúszik belőle az al­ma. így nem ütődik. Aki meg­szedte a táskát, azonnal osz­tályozza is a gyümölcsöt, de ,az idén ez is könnyű munka, mi­vel a termésnek négyötöde el­sőosztályú. A következő munkahelyen a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műsza­ki Középiskola 34 tanulója szorgoskodott. Valamivel ki­sebb lendülettel, látszott, hogy hiányzik a gy.akorlat. Az egy­más mellett sorakozó almával tetézett ládák viszont az igye­kezetei bizonyították. Aki elfáradt a munkában — mint például Hegedűs Júlia, László Virág, Vida Katalin és Csiba Gizella —, az pihent egyet és közben elfogyasztott pár almát. nénk a rengeteg almával. A gépek sokat segítenek, első­sorban, hogy elmaradtak a ne­héz munkák. Nem kell almá­val teli ládákat emelgetni, ami — mint mondani szokás — fogdmeg embereket igényel. A szedőtáskából közvetlenül a tartályládákba kerül az alma, azokat a fasorok közül villás emelővel ellátott traktorok vi­szik ki a gyűjtőhelyre, ahol emelővillás gépek rakják fel a szállító eszközökre — magya­rázta kísérőm, s hogy lássam mennyire egyszerű, végignéz­tük a műveletet. Szabó Sándor traktoros előbb egymásra tette, majd a gép karjával felemelte az éppen megtelt két tartály­ládát, és közben még csak ki sem kellett szállnia gépéből. — A kettes munkahelyen kevés az üres láda, újakát kell oda vinni, és egyesek sokat raknak a ládákba. A két végén nem szabad megtetézni, mert az alsóban levő termést meg­nyomja a felső láda — mondta — Látom, nem kell kínál­ni... ízlik? Mosolyogva bólogatnak, majd Hegedűs Júlia még hozzáfűzi. — Ennénk mi többet is, csak az a baj, hogy evés köz­ben nem lehet dolgozni, akkor üresek maradnának a ládák. — Jól jön az iskola segítsé­ge. Rajtuk kívül még a járási székhely magyar tanítási nyel­vű gimnáziumával van szerző­désünk. A napi 300—350 alma­szedő azonban még így is csak úgy jön össze, ha napközben ál­lattenyésztőink is besegítenek, mint például Krascsenics György és Szomolai Imre — mutatott kísérőm az egyik al­mafa irányába, amelynek ágai között ,a megnevezettek szor­goskodtak. Pár lépéssel tovább is állat- tenyésztők szedték az almát. Molnár Imre és Novoszák Ig­nác. — Nem unalmas így kettes­ben? — Négyen vagyunk mi, csak — mert dél van — Novoszák István és Krippel János kollé­gánk elugrott megetetni a hízó­marhákat. Természetesen a mi gondjainkra bízottakat is, .ami­ért cserébe helyettük is szed­jük az almát. Fél négykor azu­tán mindannyian megyünk etetni, és holnap hajnali négy­kor kezdjük elölről. Az etetés­sel, majd az almaszedéssel folytatjuk. — Így jön össze a napi lét­szám. A külső segítségf és dol­gozóink helytállása nélkül nem is tudom, hogy mit kezde­az agronómus Varga Ignácnak, akivel útközben visszafelé ta­lálkoztunk, mert ő irányítja közvetlenül a munkákat. A munkairányító fejbólintás- s.al nyugtázta az észrevétele­ket, és már indult is teljesíte­ni a kérést, de pár percre még feltartottam. — Mi az, ami a legtöbb problémát adja? — Elsősorban a válogatás. Nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy a munka folyamatában szabad szemmel kiszúrják a második osztályba tartozó, te­hát a 45 milliméter átmérőnél kisebb almákat. Az almaszedő törzsgárda tagjainak ez már nem okoz nehézséget, de a ki­segítőknek .annál nagyobbat. Az osztályozás ugyanis a sze­dés nagyon fontos része. Tíz százalékot tévedhetünk, de ha ennél több a nagyobbak között hagyott kisebb alma, akkor a felvásárlónak joga van alacso­nyabb osztályba sorolni az egész szállítmányt. Kerékpáron távozik, nagy a terület, így gyorsabban és ru­galmasabban irányítható, szer­vezhető a munka. E gyorsasá­got bizonyítja, hogy mire ki­érünk a fák közül, már talál­kozunk Katona Vilmossal. Kis traktorával rakodólapot vontat, rajta öt tartályláda. Viszi a szedőknek. — A termés jó, hideg van A gyűjtőhelyen almával tele ládák fogadják az érkezőt ugyan, de az idő egyelőre nem késlelteti a munkát, a szedők helytállásának eredményeként pedig a tervet is teljesítik. Van-e valami, ami csökkenti az eredményes almaszüret adta örömet? — kérdeztem az agro- nómustól. — Akadnak problémák is, de remélem, hogy idővel megol­dódnak. Mi a termésnek csak harmadát tároljuk, a többit az Agrofrigor közvetlenül átveszi. Nehézséget okoz a lassú átve- vés. Gépeink néha órákat vára­koznak, .amíg sorra kerülnek — felelte, s hogy hitelt adjon szavainak, bizonyságul Bugár István, majd Nagy György gép­kocsivezetőkkel is elmondatja, miként folyik az átadás. — Problémákat említett. — Igen, mert egy további is akad. Gondot okoz a hullott alma, ami az össztermésnek jelenleg 5, később pedig — egy-egy jókor.a eső, szél után — még nagyobb százaléka. A hullott alma teljes értékű gyü­mölcs, azzal a különbséggel, hogy nem alkalmas hosszabb tárolásra. Egy részét sikerült konzerválási célokra a Fo­gyasztási Szövetkezet közvetí­tésével csökkentett áron elad­nunk, de még így is bőven ma­rad. Ezért Nyárasdon, Vásár- útón és Kürtön megkezdtük az árusítását. Három koronáért adjuk kilóját, de attól tartunk, hogy nem lesz nagy érdeklő­dés. — A megoldás? — Egy mosóvonal beállítása, hogy a potyogott almát a gyü­mölcsüzletekben is árulhassák. Ez a termelőknek és a fo­gyasztóknak egyaránt gazdasá­gos lenne. EGRI FERENC — Kedves munkánk egyike, már előre készülünk rá. Az idén különösen örömmel végez­zük, mivel nagyra nőttek az al­mák. Gyorsan megtelik a sze­dőtáska, reggeltől estig egyé­nenként leszedjük az 5—6 má­zsát. Így a napi kereset is szép — mondja, miközben egy pillanatra sem áll le keze, s mire befejezi, a szedőtáska is megtelt. Egy-egy mondat erejéig a csoport többi tagja is közbe­lenyűgöző látvány fogadja az érkezőt. Székében és hosszá­ban hatalmas tartályládák so­rakoznak telis-tele pirosló jo­natánnal. Az ember egyszerűen nem tudj.a megállni, hogy bele ne harapjon a legszebbikbe, el­ismerő bólintással jutalmazva csodálatos ízét, zamatát. Azok, akik megtöltötték a ládákat, a fák között szorgos- kodnak. Belucz János mérnök, a gyümölcs- és zöldségkerté­szet agronómusa készségesen vállalkozik, hogy elkísér hozzá­juk. — Több csoport szedi .az al­mát. Állandó tagjainkon kívül, akik elsősorban a kertészetben dolgoznak, idénymunkások is segítenek, akiket csúcsmunkák idején alkalmazunk. A fák koronái között átszű­rődő mondatfoszlányok, fel-fel­hangzó nevetés jelzi, hogy kö­zeledünk a szedőkhöz. Aztán meglátjuk az almával telt ládá­kat és végül a szedőket is. Tí­zen V,annak, helybeli lányok, asszonyok, vezetőjük Forró Er­zsébet. X. 9. Nagyra nőttek az almák, gyorsan megtelik a szedőtáska (A szerző felvételei) Az állattenyésztők is segítenek. Molnár Imre és Novoszák Ignác

Next

/
Oldalképek
Tartalom