Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
A DEMOKRÁCIÁÉRT ES A SZOCIALIZMUSÉRT VÍVOTT RADC ESZKÖZE írta: Tomás Trávnicek, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának elnökhelyettese NOSZF Mini a CSKP tapasztalatai mutatták, a munkásosztály hatalmának megteremtéséért folyó harc időszakában és a szocializmus építése során rendkívül nagy szerepet játszik a kommunistáknak más forradalmi és demokratikus erőkkel való együttműködése, amely népi vagy nemzeti egységfront formájában valósul meg. Az egységfront eszméjét Lenin alapozta meg. Lenin az orosz forradalmak tapasztalatait általánosította, majd mélyrehatóan elemezte azokat a körülményeket, amelyek között az első vi- lághálxirú után fejlődött a munkásmozgalom ntás országokban, és ennek alapján megállapította, hogy a kommunisták számára létfontosságú, hogy politikájukban valamennyi antiimperíalista, demokratikus, haladó erő, szervezet és párt egységének megteremtésére törekedjenek a demokratikus és forradalmi átalakulásokért vívott harcban. Veszélyes és hibás az az elképzelés, intett Lenin, .Jioyi/ e jurradalmat a jurtádul marok: munkájával lehel meqvalósitani egyedül... Szó sem lehet semmiféle ered menyes kommunista építésről hu a leg különbözőbb munkaterületeken szőnél ségre nem lepünk a nem kommunisták kai.“ (Lenin Összes Művei. 45. köt. Kossuth Könyvkiadó, 1975.. 23. old.) Ez ti lenini eszme beigazolódott különböző országokban és különböző történelmi körülmények között. Ebben ti cikkben arról kívánunk szól ni, hogvau alakult meg és fejlődött a Nemzeti Front Csehszlovákiában. A fi gyeimet elsősorban arra a harcra összpontosítjuk. ameiyet ti munkásosztály és a széles dolgozó rétegek vívtak a kizsákmányolok társadalmi és politikai elnyomása ellen a háború előtti évek ben, a hitleri megszállás és a vele szentben kifejtett ellenállás idején, a nemzeti demokratikus forradalom, majd a szocialista forradalom szakaszában. Ezekltől a tapasztalatokból pártunk az egyik legfontosabb tanulságként azt szűrte !e. hogy nemzeti front csak akkor alakulhat, csak akkor válhat a következetesen demokratikus, majd pedig a szocialista átalakítások eszközévé. ha biztosított a kommunista párt vezető szerepe .1 demokratikus és forradalmi erőket egyesítő pártok és társadalmi szervezetek szövetségében. Más szavakkal, a kommunisták csak akkor alkalmazhatják sikeresen a dolgozók más pártjaival való akcióegység politikáját egy ilyen front keretei között, ha a kommunista párt „fentről“ és „lentről“ folyó energikus harcot kezdeményez, amely a szövetséges pártok legreakcíó- sabb vezetőinek ás elemeinek elszigetelődésére vezet; ha a párt objektíve a nemzeti fron; vezető erejévé válik azáltal, hogy a legelszántahban harcol a demokráciáért, ugyanakkor nem feledkezve nteg szocialista forradalmi céljairól. és állhatatatosan törekedve ezek elérésére; ha a párt képes arra, hogy idejében helyesen értékelje a helyzetet, hogy kidolgozza a helyes irányvonalai, amely megfelel a dolgozó nép érdekei nek. s hogy mozgósítsa a népet ennek az irányvonalnak a megvalósítására; ha a párt képes megtartani és megszilárdítani ezt a vezető szerepét minden olyan próbálkozás ellenére, hogy lete- ritsék reformista vagy ultrabalos álláspontra, feloldják széles körű választási tömbökben stb. A CSKP-ban a harmincas évek elején nézetei térések voltak abban a kérdésben, hogyan kell értelmezni és gyakorlatban megvalósítani a népfrontkoncepciót. E koncepció helytelen alkalmazása következtében pártunkban akkor olyan helyzet alakult ki, hogy egyrészt elvtelenül, jobboldali opportunista szellemben értelmezték az együttműködést néhány polgári és reformista párttal, másrészt pedig baloldali opportunista szellemben fogták fel a népfront eszméit, vagyis a nem kommunistákkal mindenneiflü szövetséget elvetettek mint a forradalom elárulását. Miután Németországban hatalomra jutott a fasizmus, a Kommunista In- ternacionálé VII. kongresszusa következtetéseinek közvetlen hatására és a CSKP következetes politikai tömegmun kája eredményeképpen az alsó szinteken kezdtek kialakulni annak feltételei, hogy megvalósuljon a munkásosz tály, a demokratikus és a haladó erők akcióegysége. Ez az egyságtörekvés különösen akkor erősödött, amikor a nemzeti függetlenség elvesztésének veszélye fenyegette a polgári demokratikus Csehszlovákiát. De ekkor sem sikerült megteremteni az országban a népfrontot, hatalomra juttatni kormányát. A CSKP megadta a választ arra a kérdésre, miért alakultak így az események. A fő ok a burzsoázia árulása volt. A burzsoázia ugyanis — akárcsak a Csehszlovákiával szövetséges kapitalista államok — habozás nélkül feláldozta önző osztályérdekeiért a Csehszlovák Köztársaság önállóságát. Történelmi felelősség terheli különböző pártoknak és szervezeteknek (elsősorban a munkásokat és más dolgozó rétegek tagjait tömörítő pártoknak és szervezeteknek) azokat a vezetőit is, akik ellenezték a munkás- osztály egységét, és ezzel lényegesen gyöngítették pozícióit az ország politikai életében. Habár a burzsoá Csehszlovákia síin te klasszikus példája volt a kapitalista társadalom úgynevezett pluralisztikus politikai szervezetének (amelyet a marxizmus ellenfelei akkor is, akárcsak ma, az egyetlen igazi és legszélesebb demokráciának tüntettek fel), nem tudta elkerülni a nemzeti tragédiát. A valóságban a „pluraliszikus“ rendszer — lévén a burzsoázia kormányzási formája — nem adott lehetőséget a munkás- osztálynak és a dolgozó nép más rétegeinek arra. hogy befolyásolják az állam bel- és külpolitikáját, mivel ez a rendszer lényegénél fogva arra hiva tóit, hogy a polgári társadalom fő an- tagonizmusa egyik oldalának az érdekeit — a tőke érdekeit — fejezze ki és védelmezze. Akkor, amikor a cseh és a szlovák népet rettentő veszély fényé gette, a döntést nem a dolgozó tömegek hozták, hanem a „pluralisztikus“ rendszer igazi hatalmi központjai — a nagyburzsoázia politikai csoportosulá sai. Az ellenzék véleményét — noha az ellenzék létét és jogait a ..pluralizmus“ burzsoá és reformista bajnokai a de mokrácia fő ismérvének tekintik — nem vették figyelembe, pedig ebben az esetben az ország lakosságának jelentős többsége alkotta az ellenzéket. Mindez együtt — a CSKP erőfeszítései, a Szovjetunió által felajánlott segítség ellenére — a müncheni egyezményre, az ország feldarabolására és megszállására vezetett, a cseh és a szlovák néuet a tömeges megsemmisítés veszélyébe sodorta. V Az egyetlen szervezett erő, amely ilyen körülmények között aktív és következetes harcot vívott, Csehszlo vákia Kommunista Pártja volt. A CSKP vezetősége és személyesen Element Gottwald elvtárs által kidolgozott po litikai irányvonal a széles Nemzeti Front megalakulására vezetett. A Nem zeti Front célja a megszállók szétzú zása, Csehszlovákia függetlenségének helyreállítása és szuverenitásának biz tositása. a nép demokratikus jogainak kiterjesztése, röviden szólva a nemzeti demokratikus forradalom győzelme volt. A Nemzeti Front e koncepciója teljesen helyesnek bizonyult. Népeink számára sorsdöntő időszakban igazolódott, hogy a társadalmi haladásért vívott harcban mennyire fontos a munkásosztálynak ás marxista-leninista élcsapatának ideológiai és politikai álláspontja, a kommunista tábor szerepe és jelentősége az ország politikai életében, a kommunista párt tömegbefolyása. A CSKP folytonosan erősítette tömegkapcsolatait, a tömegek élére állt, hallgatott véleményükre, kitűzte azokat a létfontosságú célokat, amelyek megfeleltek a történelmi helyzetnek és amelyeket megértett az egész nép. A csehszlovák kommunisták megmagyarázták, hogy csakis a Szov jetunióval kötött szövetség biztosítja a nácizmus szétzúzását, hazánk felszabadulását, szabad államunk szuverenitását. A kommunisták az első sorokban küzdöttek a szabadságért, ők hozták a legnagyobb áldozatokat. A CSKP ezzel érdemelte ki a tömegek nagy bizalmát, ezzel szerzett óriási tekintélyt, amelynek révén a csehszlovákiai események alakulására döntő hatást tudott gyakorolni azután is, hogy a szovjet hadsereg felszabadította az országot. 1945 májusa után a CSKP elsőként szorgalmazta, hogy Csehszlovákia a külpolitikában fejlessze a szövetségi kapcsolatokat és az együttműködést a Szovjetunióval. A belpolitikában pártunk erélyesen követelte a nemzeti demokratikus forradalom végigvitelét, e forradalom olyan feladatainak haladéktalan végrehajtását, mint az államosítás, a földreform, a nemzeti bizottságoknak a néphatalom és az államigazgatás szerveiként való megszilárdítása, az új alkotmány előkészítése és jóváhagyása. valamint a kollaboráltok és a háborús bűnösök megbüntetése. A CSKP 1945—.1948 folyamán elkeseredett harcban vívta ki mindezeknek a céloknak az elérését. Irányvonalát következetesen érvényesítette és védelmezte a Nemzeti Frontban' és kormányban. A CSKP ezzel ismét megmutatta, hogy a városi és a falusi dolgozók létérdekeinek következetes védelmezője. Nem véletlen, hoev az 1946-os alkotmánvozó nemzetgyűlési választásokon a CSKP kapta a legtöbb szavazatot. A XX. századi osztályharcok tapasztalatai azt mutatják, hogy amikor az osztályharc a hatalomért vívott döntő összecsapás szakaszába lép, a burzsoázia habozás nélkül felhasznál minden eszközt arra, hogy megakadályozza a munkásosztály hatalomra jutását, a szocialista forradalom fejlődését. így történt a mi országunkban is, ahol 1946 februárjában a Nemzeti Front kormányából kilépő reakciós miniszterek segítségével ellen- forradalmi puccsot kíséreltek meg. A puccskísérlet meghiúsult, mert a CSKP éberen őrizte a nép forradalmi vívmányait, szoros kapcsolatot tartott a néppel, folytonosan erősítette szövetségét a nem kommunista pártok demokratikus és szocialista Orientációjú áramlataival, az egyesült forradalmi szakszervezetekkel és a földreform végrehajtását irányító parasztbizottságokkal. Újból beigazolódott a leninizmusnak az a tétele, hogy a szocializmusba való átmenet nemzeti front, népfront segít ségével a konkrét helyzettől függően végbemehet mind az egypártrendszer, mind a többpártrendszer keretei között. A szocializmus érdekeivel nem ellenkezik, ha az ország kormányzásába bevonnak olyan nem kommunista pártokat, amelyek támogatják a forradalmi folyamat propramcéljait. De a szocializmus érdekeivel összeegyeztethetetlen a szocializmussal szemben ellenséges pártok és erők tevékenységének passzív eltűrése. A kommunista párt vezető szerepe a szocialista átalakításokban — mint erről meggyőződtünk — éppen az, hogy a proletariátus diktatúrájának segítségével követ kezetesen érvényesíti azt a politikát, amely kifejezi a tömegek érdekeit, leküzdve a szocializmus ellenségeinek ellenállását és ugyanakkor támaszkodva a legszélesebb — köztük a nem kommunista — haladó erőkre, amelyek támogatják a reakciós elemektől megtisztított Nemzeti Front programját. A munkásosztály hatalomra jutásával Csehszlovákia előtt megnyílt az út a szocializmus felé. Ebben a szakaszban egészen nyilvánvaló lett a Nemzeti Front jelentősége, nevezetesen az, hogy a Nemzeti Front a szocialista átalakítások fontos eszköze, amely összefogja a tömegeket az új társadalom építésének egységes platformja és a kommunista párt vezető szerepének elismerése alapján. A Nemzeti Front elősegítette a dolgozók aktivitásának kibontakozását, hozzájárult a kommunista párt tömegkapcsolatainak erősítéséhez, a CSKP és az ország politikai életében részt vevő nem kommunista pártok, tömegszerve- zetek közti együttműködés mechanizmusának tökéletesítéséhez. Ugyanakkor, mint ismeretes, pártunk fejlődésében és a társadalomban egyre erőteljesebben jelentkeztek azok a negatív mozzanatok, amelyek 1968-ban válsághelyzethez vezettek. Ezeke a negatív mozzanatok hatással voltak a Nemzeti Front tevékenységére is. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum megállapította, hogy a párt vezető szerepe már jóval 1968 előtt meggyengült, megrendült a tömegekkel való szövetsége, meglazultak tömegkapcsolatai. Ezért abban az időszakban a Nemzeti Front tevékenysége is egyre formálisabb lett, a hozzá tartozó szervezetek fokozatosan szem elől vesztették az egész társadalom feladatait és céljait, elszigetelődtek, magukba zárkóztak. Ez volt az egyik oka az 1968—1969. évi válságos helyzetnek. Igen jellemző, hogy az antiszocíalista erők, amelye két a párt és a társadalom jobboldali opportunista és revizionista elemei tá mogattak, abban az időszakban hevesen támadták a Nemzeti Front valamennyi alapelvét, elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét. Megpróbálták felújítani a szociáldemokrata párt tevékenységét (noha ez a párt 1948-ban önként egyesült a CSKP-val), hogy ily módon megbontsák a munkásosztály politikai egységét, amelyet a kommunista párt testesít meg, a szociáldemokrata párt számára pedig biztosítsák a CSKP ellenzékének szerepét. Hogy megbontsák azt a testvéri barátságot, amely Csehszlovákiát a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség más országaihoz fűzi, dühödten támadták a Szovjetuniót, kétségbe vonták a proletár internacionalizmusnak, a szabadságért, a demokráciáért, a békéért, és a társadalmi haladásért küzdő összes erőkkel való szolidaritásnak az elveit. A jobboldali opportunisták és a revizionisták. akik 1968 előtt lekicsinyelték a Nemzeti Front jelentőségét, most a Nemzeti Frontot a régebbi, február előtti, sőt a München előtti politikai rendszer felélesztésének eszközévé akarták tenni. Ezért azon munkálkodtak, hogy gyengítsék az államhatalom választott és nem választott szerveit, bomlasszák a társadalmi tömegszerve- zetsket, megbontsák a szakszervezeti, az ifjúsági és más szervezetek egységét. A jobboldali erők azért tanúsítottak ilyen fokozott „érdeklődést“ a Nemzeti Front iránt, hogy felszámolják mint a csehszlovák társadalom erkölcsi-politikai egységének letéteményesét, mint a CSKP vezetésével a szocializmusért harcoló osztályok, pártok, szervezetek szövetségének megtestesítőjét. (A cikk befejező részét az Új Szó kivetkező, vasárnapi számában közöljük. ) X. 2. 14 ÚJ SZÚ
