Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
EREDMÉNYES ÉVEK Az utóbbi években különösen sokrétűvé vált a prievidzai Ban- ské stavby nemzeti vállalat dolgozóinak munkája. Elsődleges feladatuk —, az új bányák, tárnák megnyitásra és fejtésre való előkészítésén kívül — egyre nagyobb gondot fordítani a szén- és az ércfejtő bányászok fárasztó munkájának megköny- nyítésére, egyre tökéletesebb gépesítésére. Kilenc éve, amióta megalakult a vállalat technikai fejlesztési részlege, már több olyan nagy teljesítményű gépet, berendezést szerkesztettek, gyártottak, amelyek nélkül aligha lehetne korszerűeknek mondani hazánk bányáit. A fejlesztési részlegen dolgozó tervezők, technikusok és szerelők közös munkája kezdettől fogva eredményes. A tavalyi évet különösen sikeresnek mondják. Nem véletlenül, hiszen egy olyan rakodó és kis- távú szállításokra is alkalmas bányagép két prototípusát sikerült szinte hihetetlenül rövid idő alatt elkészíteniük, amelyhez hasonlót eddig Franciaországból kellett importálni. A behozott gépek mindegyike közel kétmillió koronába került •devizában. — Tavalyelőtt októberben tervtárgyaló értekezleten voltunk a Martini Gépgyárak vezér- igazgatóságán — emlékszik vissza Ivan Kollár mérnök, a tervezési osztály vezetője. — — Akkor vitattuk meg többek között az új bányagép hazai gyártásának lehetőségeit. A hasonló importált gépeknél ugyanis azonkívül, hogy drágák, meghibásodások esetén sok gonddal járt a javítások elvégzése is. Martinban, miután áttanulmányoztuk a tervrajzokat, tizenhárom hónapos határidőre elvállaltuk két prototípus előállítását. Az értekezlet részvevői szinte hinni sem akartak a fülüknek, amikor a tizenhárom hónapos határidőt hallották. A Detvai Gépgyár képviselői pedig egyenesen lehetetlennek tartották, hogy a kitűzött napig elkészüljön a két gép. A többiek is azon a véleményen voltak, hogy körülményeink között legalább két-három év mindenképpen szükséges lesz a munka befejezésére. Az értekezletet követő napokban lázas munka kezdődött a vállalat fejlesztési műhelyeiben. Az ott dolgozók legtöbbjének azontúl egyre ritkábban ért véget a műszak a nyolcórás munkaidő leteltével. A géprészek elkészítése, szerelése, kipróbálása komoly szakértelmet és rendkívüli szorgalmat igényelt. Ennél nehezebbnek csak az anyagbeszerzés bizonyult. A vállalat anyagbeszerzői többnyire kevés eredménnyel járták az országot. Tavaly ősszel még 116 alkatrész hiányzott a gépek összeszerelésének megkezdéséhez. — Az mentette meg a hely zetet, hogy a fejlesztési részleg nyolcvanöt dolgozója felajánlotta a hiányzó alkatrészek elkészítését — mondja Viliam Grajza elvtárs, az üzemi párt- bizottság elnöke. — A részlegen három szocialista munkabrigád dolgozik. A brigádtagok, akik valamennyien jól képzett és tapasztalt szakemberek, becsületbeli ügyüknek tartották a kitűzött határidő megtartását. Első sorban ezért vállalták el ne héz feltételeik ellenére is a hiányzó alkatrészek elkészítését. Amikor a műhelyekben hozzáfogtak az előre nem tervezett feladat teljesítéséhez, már november közepét mutatta a naptár. Akkor még többedmagával az üzemi pártbizottság elnöke is erősen kételkedett abban, hogy az év végére kitűzött határidőre elkészülhet a két prototípus. A műhelyekben ugyanis még szanaszét hevertek a gépek darabjai. A munka azonban minden nap kora reggel kezdődött és csak a késő esti órákban ért véget. A fejlesztési részleg dolgozói valóban kitettek magukért. — December huszonkettedikén helyére került az utolsó csavar is a gépeken — mondja Cyril BlaSko mérnök, a műszaki fejlesztési részleg vezetője. — Valamennyiünk számára igazi ünnep volt az a nap. Egyrészt azért, mert néhány nappal a határidő előtt sikerült befejezni a munkát, másrészt pedig azért, mert a tervezettnél olcsóbban készítettük el a két gépet. A Franciaországból importált gépekért csaknem kétmillió koronát kellett fizetni, devizában, ami nem kis összeg. A miénk pedig ennek csak az egynegyedébe került. Az sem mellékes, hogy szinte kivétel nélkül, hazai nyersanyagokat, alkatrészeket használtunk fel az elkészítéshez. Ilyenformán a sorozatgyártásnál majd komoly anyagi megtakarítások érhetők el. Külföldről csak a hidraulikus berendezések nyomócsöveit kell megvásárolnunk. A gépek kipróbálása, tesztelése az idei év elején kezdődött. Ezt a munkát eredetileg egy mérőeszközökkel jól felszerelt brnói kutatóintézet szakembereivel akarták elvégeztet ni, akik már kiváló tapasztalatokat szereztek ezen a téren. Ott azonban kapacitáshiányra hivatkozva nem vállalkoztak erre. Így a Detvai Gépgyár illetékeseihez fordultak. Az eddig elvégzett tesztvizsgák eredményei felülmúlják a szakemberek minden várakozását. A gépek hibátlanul dolgoznak. Eddig még a legkisebb javításra sem volt szükség. Ugyancsak jónak értékelik a motor csendes járását, és a gépek legnagyobb megterhelésekor mért alig érzékelhető remegést. Ez a gépkezelők egészségvédelme szempontjából különösen fontos tényező. Ugyancsak nagy előny, hogy a gépek minden olyan munkahelyen dolgozhatnak, ahol nincs robbanásveszély. A bányászokon kívül a kőbányák, a homokbányák és az építkezések dolgozói is jó hasznát vehetik. — Tudomásunk szerint jelenleg mintegy 50 ilyen gépre lenne szükség hazánkban — mondja a fejlesztési részleg vezetője. — Az idén azonban még csak ötnek a gyártását vállalhatjuk. jövőre már tíz-tizenöt gépet gyártunk. 1980-tól kezdva évenként legalább 25 gyártására számítunk. A hazai igények kielégítése mellett már az exportgyártásra is gondolunk. A KGST-tagországok szakembere1 ugyanis már most nagy érdeklődést mutatnak a PN-1500-as típusjelzést kapott gépek iránt. A műhelyekben a két prototípus elkészítése óta nem szünetel a munka. A különböző új típusú fúrószerkezetek szerelésén kívül a Novákyi Szénbányák megrendelésére egy többrészes fejtőpajzsot készítenek. Ennek a gépnek a jövő év tavaszán kellene a bányába kerülnie, a részleg dolgozói azonban a tervezett határidő előtt öt hónappal akarják befejezni a szerelési munkát. Erre felajánlást is tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának tiszteletére. A jelenleg nehéz körülmények között dolgozó novákyi szénbányászoknak különösen nagy segítséget jelent majd a fejtőpajzsnak a tervezettnél korábbi munkába állítása. LALO KAROLY Jókedv és segítőkészség látogatóban egy ifjúsági szocialista Bevallom, a kromatográfiáról nem tudtam sokat, és tudomásom ezen a téren azután sem gyarapodott, hogy meglátogattam a bratislavai Slovnaft vállalat gázkromatográfiai laboratóriumaiban dolgozó kollektívák egyikét. A Margita Kováőová vezette ifjúsági szocialista munkabrigád tevékenységéről szerettem volna többet megtudni — nem véletlenül. A brigád a vállalatban ugyanis azok közé tartozik, amelyek tagjai — számos elismerő oklevélen kívül — már a legnagyobb kitüntetés, az aranyérem boldog tulajdonosai. Természetesen nem az egész 48 tagú kollektíva — amelyből csupán négy a férfi —, hanem az a 12 tag, akik valamennyi szigorú versenyfeltételnek eleget tettek. A többiek viszont őszintén együtt örülnek az aranyérmesekkel, mert úgy érzik, az elismerés valameny- nyiüknek szól. A múlt hét végén. június 16-án vették át ünnepélyes keretek között az aranyérmeket, s a rendezvényen mindenki ott volt. Az aranyérmek ünnepélyes átvétele előtti napokban látogattam meg a laboratóriumokat, ahol — érthetően — sok szó esett a magas kitüntetésről. A brigád vezetője, akit mindenki csak Gitának szólít, szakértelemmel magyarázza az itt folyó munkát. — A gázkromatográfia egyik megalapítója Mihail Szemjono- vics Cvet, orosz fiziológus és biokémikus volt — mondja, s hozzáteszi. — Ezért vettük fel a brigád megalapításakor, 1972 áprilisában a nevét. A laboratórium muuKájáról a nem be- avatottaKnaK annyit mondanék, hogy itt állandóan ellenőrizzük az etilen, a propilén és egyéb termékek minőségét, s azok csak az itt elvégzett analízis eredményeinek ismeretei után kerülhetnek tovább. Drága mérőműszerekkel dolgozunk, s a brigád egyik feladata éppen az, hogy fokozottan ügyeljünk épségükre, zavartalan működésükre, tisztaságukra. Az alapos gondoskodással lényegesen megnövelhetjük élettartamukat, amivel bizonyos megtakarítást érhetünk el. Igyekszünk jó minőségű, megbízható munkát végezni, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulunk néhány finomító és egyéb termelőrészleg biztonsága működéséhez. A brigád azonban nemcsak gazdasági téren végez kitűnő munkát, hanem egyéb szakaszon is. Ruzena Chrenová, a jókedvű kollektíva egyik tagja elénk teszi a brigádnaplót, amely beszédesen árulkodik sokrétű tevékenységéről. Fényképek, bejegyzések, újságcikkek jelzik, hogy mi minden történik a brigádban. Munkában, tanulásban, sportolásban és szórakozásban is együtt vannak. Az egyik oldalon beragasztott levélboríték és levélpapír található. A címzett Margita Kováőová ifjúsági szocialista munkabrigádja, amely megkapta a CSKP XV. kongresszusa elismerő kitüntetést. a feladó pedig Lubomír Strougal elvtárs, a szövetségi kormány elnöke. Kérdőn nézek Ruzena Chrenovára, aki készséggel és nem kis büszkeséggel világosít fel a köszönőlevél történetéről. — Ez a legértékesebb dokumentum, amelyre az egész brigád büszke. Tavaly, pártunk XV. kongresszusa után kaptuk, elismerésül a versenyben elért eredményeinkért. De további sikereinkről is szívesen beszéMUNKABRIGÄDNAL lek, mert — köszönet a vezetőknek —, csaknem minden rendezvényünkről elmondható, hogy jól zajlott le. Hogy ennek mi a titka? Szerintem az, hogy minden egyes akciót, legyen az politikai jellegű előadás vagy táncmulatság, jól megszerveztünk és ezért vonzó. A brigád többsége még a legszárazabbnak tűnő előadáson is ott van, mert biztosan tudja: nem lesz unalmas és tanulhat belőle. Gita KŐváéová született szervező, lelkiismeretesen, aprólékosan előkészít mindent, s ez visszatükröződik az akciók sikerében. Nem tudom, hogyan győzi munkája mellett a szervezésekkel járó rengeteg futkosást, de nagyon jól csinálja. Ez a vélemény általános a brigád vezetőjéről. Libusa Hrdi- nová, aki már kilenc éve dolgozik itt, a brigádvezető helyettese. A fentieket a következőkkel egészíti ki. — A 48 tagú kollektívában minden szempontból nagyon jó az együttműködés. Sok közöttünk a fiatal anyuka, s a gyermekneveléssel járó gondok gyakran visszatükröződnek egy- egy laboráns munkájában. A beugrások, a helyettesítések sem ritkák, s hogy ez aránylag simán megy, az nem utolsósorban a kollektívában uralkodó segítőkészségnek az eredménye. Stefan Svihran, a laboratórium vezetője pedig így vélekedik a részlegen folyó munkáról: — Valóban, a brigád nagyon szép eredményeket ér el, társadalmi téren, s ez kihat munkájukra is. Annál is inkább szükség van a jó együttműködésre és segítőkészségre, mert sajnos nagyon gyakran küszködünk munkaerőhiánnyal. Az itt dolgozó fiatalasszonyok közül sokan egy két évre gyermekgondozási szabadságra mennek. kiesnek a termelésből és ezeket a hiányzókat nagyon nehéz pótolni. Lányaink és asz- szonyaink többsége műszakra jár, s egy állandó délelőtti csoport van, mert reggel van itt a legtöbb munka. Az előbb említett gond nemcsak a mi sajátosságunk, hasonlóval egyéb részlegeken is küzdenek, éppen ezért a vállalat vezetőségével közösen keressük a megfelelő megoldást. A laboratóriumban közben megélénkült a forgalom. A délelőtt dolgozók munkaideje lejárt és a műszerek kezelését a délutáni műszakosok vették át. Margita Kováőová pedig gyorsan átöltözött és pártgyűlésre sietett. Útközben elmondotta, hogy ebben az évben telt le a tagjelöltségi ideje, s nemrég lett párttag. Még szerényen hozzáfűzi: „Azonkívül, hogy feleség és két gyermek anyja vagyok, s vezetem a szocialista munkabrigádot, tagja vagyok a szakszervezet üzemi bizottságának. s egyéb fontos funkciókat is betöltők.“ Mindezt szívesen, odaadással végzi. PÁKOZDI GERTRÚD A többnyire fiatal asszonyokból és lányokból álló kollektíva tagjai gyakran helyettesítik egymást. Balról az első: Margita Kováőová, a brigád vezetője (lmrich Gasparík felvétele) VII. 3. Michal Pammer és luraj Cervenák az áj rakodógép szerelése közben (J. Bachorec felvételei)
