Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

ÚJ szú A PART SZOCIALPOLITIKAIA ÉS GAZDASAGPOLITIKAIA A (EHETI SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK IDŐSZAKÁBAN írta: LUBOMÍR STROUGAL, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnöke VII. 3. NOSZF (A cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.) Az új anyagi lehetőségek megterem­tésével párhuzamosan megoldottuk az életszínvonal emelésével összefüggő kérdések egész komplexumát is. Ná­lunk az egyik elsőrendű probléma volt az élelmiszer-ellátás javítása, annak biztosítása, hogy az egész lakosság az orvostudomány által megállapított nor­mák szerint táplálkozhasson — mind kalóriatartalom, mind pedig az élelmi­szerek összetételét, változatosságát te­kintve. Csehszlovákia ma e mutatók szempontjából a legjobban ellátott or­szágok közé tartozik. Ugyanilyen kö­vetkezetesen és állhatatosan oldottunk meg más szociális problémákat is: biz­tosítottuk azt, hogy minden embernek legyen ruhája, lábbelije, lakása. így például a nagyszabású lakásépítésnek, a régi lakásállomány rekonstrukciójá­nak, a környezet javításának és a la­kások belső korszerűsítésének eredmé­nyeképpen Csehszlovákia e mutató te­kintetében is az élvonalba került a vi­lágon. A CSKP a szocializmus építésének már első éveitől céljának tekintette a komplex társadalombiztosítást, abból kiindulva, hogy a szocializmus körül­ményei között érvényre jut a társa­dalom új viszonya tagjaihoz, a család­hoz, az aggpkhoz. Államunk évről év­re mind nagyobb összegeket fordít az egészségügyre, a közoktatásra, a kul­túrára, az öregségi és a betegségi biz­tosításra, a családalapításhoz és a gyermekneveléshez nyújtott segélyekre. Ezek a költségvetési tételek gyorsab­ban növekszenek, mint a munkából származó jövedelmek. 1961 és 1976 kö­zött például a lakosság keresete és munkából származó egyéb jövedelmei 2,1-szeresre nőttek, a társadalmi fo­gyasztási alapból származó juttatások, vagyis a társadalomnak az állampol­gárok szociális szükségleteire és az ingyenes szolgáltatásokra fordított ki­adásai 2,9-szeresre emelkedtek. Ennek eredményeképpen a társadalmi jutta­tások aránya a lakosság jövedelmében 35 százalékról 47,5 százalékra nőtt. A hetvenes évek elején végrehajtott intézkedésekkel betetőztük azt a szó teljes értelmében grandiózus progra­mot, amelyet a sokgyermekes csalá­dok és az anyák segítésére dolgoz­tunk ki. Ezáltal sikerült megszüntet­nünk azt a hosszú évek óta megfigyelt kedvezőtlen demográfiai tendenciát, amelynek következtében Csehszlovákia a legkisebb születési arányszámú eu­rópai országok közé tartozott. A szüle­tési arányszám szempontjából Cseh­szlovákia ma a harmadik helyén áll Európában. Jelentősek eredményeink a kultúra fejlesztésében. A színházak, a művészi intézmények stb. számát tekintve Cseh szlovákja már a szocializmus építésé­nek kezdetén az egyik első helyre ke­rült Európában. A közoktatásban minden szinten megszüntettük az osztálysorompókat. A felsőfokú és a középfokú tanintéze­tek diákjainak összetétele például visszatükrözi a csehszlovák társadalom osztályszerkezetét, amelyen belül a munkásosztály a legnagyobb létszámú osztály, a vezető erő. Az oktatás szín­vonala és méretei az ország története során első ízben meghaladják a nép­gazdaság szükségleteit, de mi vállal­juk ezt, mivel az a célunk, hogy meg­teremtsük az alapvető feltételeket min­den ember társadalmi aktivitásának, erejének és képességeinek sokoldalú fejlesztéséhez. Hogy milyen arányú át­alakítások történtek a közoktatás te­rületén, arról képet nyújthat pél^&ul a következő tény; Szlovákiában ma háromszor több tanár működik a fel­sőfokú tanintézetekben, mint ahány főiskolai hallgató volt a burzsoá Szlo­vákiában. A CSKP az ország gazdasági fej­lesztése során megkülönböztetett fi­gyelmet fordított és fordít azoknak a feltételeknek a megteremtésére, amelyek szükségesek ahhoz, hogy meg­szűnjenek a különbségek a testvéri cseh és szlovák nép társadalmi-gazda­sági fejlettségének szintjében, mivel ez igen fontos feltétele a nemzeti egyen­jogúság biztosításának. Új szakasz, új feladatok A CSKP a mostani ötéves tervidő­szakban és távlati szempontból a szo­ciális és a gazdasági fejlesztés prog­ramjának kidolgozása során figyelem­be veszi mindazokat a tényleges lehe­tőségeket, amelyek társadalmunk ren­delkezésére állnak az élet minden te­rületén, mind pedig azoknak a szociá­lis céloknak a nagyságát és jellegét, amelyeket objektíve napirendre tűz a fejlett szocialista társadalom építé­se. A gazdasági és a szociális fejlesz­tés egységének ez a koncepciója lett az alapja annak a politikai irányvo­nalnak, amelyet a CSKP XV. kong­resszusa dolgozott ki. A kongresszus hangsúlyozta, hogy nagy jelentőségű az emberek alkotó- képességének fejlesztése és a szocia­lista életmód kialakítása. A kongresz- szus határozatai értelmében folytatni kell a szocialista életmód kialakítását, ami nem korlátozódik csupán az anya­gi fogyasztás növekedésére, hanem feltételezi a szükségletek összességé­nek, mind az anyagi, mind a szellemi jellegű szükségleteknek a kielégítését is. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára a CSKP XV. kongresszusán a következőképpen határozta meg a fejlett szocializmus fő vonásait: „A fejlett szocialista társa­dalmat, amelynek építése a mostani szakasz tartalma, elsősorban a tudo­mányos-technikai forradalom eredmé­nyeinek az új társadalmi viszonyokkal, a politikai, szociális-gazdasági, kulturá­lis és eszmei-nevelési feladatok komp­lex megoldásával való összekapcsolá­sa jellemzi, ami lehetővé teszi a nép egyre nagyobb növekvő szükségletei­nek kielégítését.“ Tapasztalataink azt mutatják, hogy minél intenzívebb az ország gazdásági fejlődése, vagyis minél erőteljesebben támaszkodik a gazdasági fejlődés a tudományos-technikai haladásra, a ter­melés racionális szervezésére és a dol­gozók képzettségi fokának emelkedé­sére, minél gazdagabbak, tartalmasab­bak az emberek közti kapcsolatok, an­nál nagyobb mértékben változik a gaz­dasági fejlődés eredményeinek a jel­lege. Nevezetesen: a fejlődés nem csu­pán mennyiségi változásokra vezet a gazdaságban, hanem — sokkal na­gyobb mértékben — minőségi változá­sokra is, mivel mozgásba hozza a szo­cialista társadalom fejlődésének belső hajtóerőit; új szükségletek és értékek keletkeznek, megváltozik a munka tar­talma és a társadalmi aktivitás foka, emelkedik a dolgozók képzettségi és iskolázottsági szintje. A fejlett szocializmus építésének idő­szakában tehát az ember, minden dol­gozó sokoldalú társadalmi fejlődése egyre nyilvánvalóbban úgy jelenik meg, mint a szocializmus építésének közvet­len célja. Ugyanakkor ez a fejlődés újabb hatalmas erejű eszköze is a szo­cializmus építésének. És éppen ebben van a szocializmus erejének és elő­nyeinek legmélyebb forrása, amely a kapitalizmus számára elérhetetlen. Hasonlóképpen kettős aspektusa van a szocialista életmódnak is: ez egy­részt szociális célja a gazdasági és a tudomártyos-technikai haladásnak, másrészt e haladás aktív tényezője. A szocialista életmód tudatos és célratörő fejlesztése lehe­tővé teszi annak elérését, hogy a szo­ciális célokra szánt erőforrásokat ren­deltetésszerűen, vagyis a dolgozók erőinek és képességeinek fejlesztésére használjuk fel, s ne fecséreljük el merőben “fogyasztási javakra, vagy ép­pen az ember képességeinek és egész­ségének rovására. Nem csupán a termelés és a fogyasz­tás, az életszínvonal stb. általános, mennyiségi növeléséről, illetve emelé­séről van szó. Itt a minőségi oldal vá­lik lényegessé. Azt a kérdést kell el­döntenünk, mit részesítsünk előnyben: milyen tárgyak és cikkek termelése legyen különösen nagy arányú, a szol­gáltatások mely fajtáit fejlesszük el­sősorban, milyen arányokat tartsunk az anyagi és a szellemi szükségletek ki­elégítésében, milyen követelmények­nek feleljen meg a közoktatás és a szakmai képzés, és milyen következ­ményekkel jár mindez az egyes embe­rek és az egész társadalom életmódjá­ra nézve? Ebben a tekintetben társadalmi szem­pontból nagy jelentőségű a munka tartalmának megváltoztatása, például a segédmunkák, az egyhangú munka, különösen a rakodási munkák gépesí­tése; a szolgáltatási szféra technikai felszereltségének fokozása; a környe­zet védelméről és javításáról való gondoskodás stb. A munkaerő-megta­karítás itt korántsem redukálódik a béralap-megtakarításra, hanem azt je­lenti, hogy lehetővé válik a nehéz, szakképzettséget nem igénylő munkák fokozatos megszüntetése, a dolgozó erejének és képességének termeléke­nyebb tevékenységre való felhasználá­sa. Ilyen megközelítés esetén a dol­gozó iskolázottsági szintjének emel­kedése nem értékelhető csupán abból a szempontból, hogy a termelésnek és a társadalomnak közvetlenül szüksé­ge van a szakképzett munkaerőre. Ügy kell figyelembe vennünk ennek az értékét és jelentőségét, hogy ez a mutató önálló forrása a tudományos­technikai és a szociális haladásnak, a dolgozók alkotó tevékenységének. A szocialista országok kommunista pártjainak szociálpolitikája nem szo­rítkozik csupán az érvényesülő gazda­sági törvények korrigálására, az em­ber szolgálatába állításukra. A szociál­politika szabályozza az osztályok és a társadalmi csoportok, a közösség és az egyén közti kapcsolatok egész rendszerét, és alapja a szocializmus és a kommunizmus programcéljának megvalósítása — a minden egyes egyén sokoldalú fejlődéseként felfo­gott teljes társadalmi egyenlőség el­érése. A szocializmus tehát a történelem­ben az első olyan társadalom, amely­ben nincsenek zárt, megkövesedett, egymástól mereven elkülönült társa­dalmi csoportok, amelyben az érdekek nyitott és dinamikus struktúrája a tár­sadalom minden tagja közt érvénye­sülő együttműködési viszonyokat tük­rözi vissza. Ez megteremti a teljes szociális egyenlőség elérésének szük­séges feltételeit. Ezen a téren a további haladásban való érdekeltségünk nem filantróp megfontolásokból és nem egyenlősdire való törekvésekből fakad. Érdekeltsé­günk mélységesen összefügg azokkal a szociális célokkal, amelyeket, magunk elé tűztünk, és azoknak a körülmé­nyeknek gondos elemzésén alapszik, amelyek között ezeket a célokat el lehet érni. Abból indulunk ki, hogy, mint már hangsúlyoztam, a szocialista építés mai szakaszában minden egyes ember erejének, képességeinek és ak­tivitásának fejlesztése az egész szocia­lista társadalom fejlődésének feltéte­lévé válik. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása Nyugaton életre hívta az olyanfajta nézetek egész garmadá­ját, amelyek szerint az egész társa­dalom teljesen szétbomlik tudományos és technikai „elitre“ és az „eliten“ kí- vülrekedő tömegre. Az effajta koncepci­ók megcáfolása szempontjából felbe­csülhetetlen jelentőségű az a tény, hogy Csehszlovákiában és a többi szo­cialista országban a tudomány, a tu­dás nem „intellektuális magántulaj­don“, nem is társadalmi kiváltságok forrása, hanem a munkásosztályt, az összes dolgozót szolgálja. A tényleges és a fiktív humanizmus A szocializmus a történelem során első ízben változtatta a humanizmust elvont ábrándból konkrét gyakorlati feladattá az emberek forradalmi tár­sadalmi tevékenységének értelmévé és tartalmává. Tulajdonképpen éppen a gyakorlatban minél átfogóbban és tel­jesebben realizált humanizmus jelenti a szocializmust, amely fokozatosan kommunizmusba nő át, és ehhez az út az emberiség történelmének legradi­kálisabb átalakításain át vezet. Hat évtizeddel ezelőtt, amikor Orosz­ország dolgozói Lenin pártjának veze­tésével hozzáláttak a szocializmus épí­téséhez, a burzsoá propaganda elárasz­totta a világot olyasfajta „bizonyíté­kokkal“, hogy bármilyen vonzók is az elméletben a szocializmus eszményei, gyakorlati megvalósításukhoz nem voltak, nincsenek és nem lesznek esz­közök, úgyhogy a szocializmus örökké elérhetetlen ábránd marad. Ezt a gon­dolatot vetették fel a legkülönbfélébb változatokban a második világháború után is, amikor a szocializmus felépíté­se reális feladattá vált több kelet-eu­rópai és ázsiai ország dolgozói szá­mára. Ma, amikor már senki sem tagad­hatja azt az óriási haladást, amelyet a szocialista országok a termelésben és a fogyasztásban, a modern tudo­mány és technika vívmányainak hasz­nosításában elértek, az ellentétes pro­paganda az ellentétes oldalról próbálja megközelíteni a szocializmus kérdését: szembeállítja a szocialista átalakítá­sok céljait és eszközeit, értelmét és út­jait, azt állítva, hogy a szocialista for­radalom egyetlen eredménye csupán az egykor többé-kevésbé elmaradott országok gazdasági fejlődése, iparosí­tásuk meggyorsítása. A szocializmus, mondják a marxizmus—leninizmus és a valóságos szocializmus ellenségei, „feláldozza“ az embert a termelés fejlesztése kedvéért, az egyént csak eszköznek tekinti a gazdasági célok eléréséhez, ezért, úgymond, a valósá­gos szocializmus nem „igazi szocia­lizmus“, nem „emberi arculatú szo­cializmus“ stb. Ezeknek a kijelentéseknek, amelyek szöges ellentétben vannak a valóság­gal, nagyon is világos a hátterük. Ter­jesztőik elsősorban azt a tényt akar­ják eltitkolni a nem szocialista orszá­gok dolgozói előtt, hogy nálunk a munkásosztály, a dolgozók összessége a kapitalista kizsákmányolás tárgyából igazi alkotóvá vált. Az antikommunis- ta propaganda egyik fő célja éppen az, hogy csökkentse, lehetőleg pedig teljesen megbénítsa -a dolgozók szo­cialista aktivitását, amely a szociális, technikai és gazdasági átalakításokra támaszkodva egyre szélesebb társadal­mi alapra és egyre nagyobb területre tesz szert a szocialista országokban. A burzsoá propagandának a valósá­gos szocializmus elleni támadásai egy­szersmind abból a törekvésből fakad­nak, hogy eltereljék a figyelmet a ka­pitalizmus mostani súlyos válságáról. Az elmúlt évtizedekben a tudomány, a technika és a termelés viszonylag gyorsan fejlődött, gyakran mesterségesen is „gyorsították“ ezt a fejlődést a tudományos-technikai ha­ladás gyors üteme révén, abból a cél­ból, hogy megmentsék a kapitalista rendszert. Most viszont ez a fejffllés — éppen azért, mert a kapitalizmus képtelen a gazdasági és a tudományos­technikai fejlődést a dolgdzó ember javára fordítani — irracionális, gya­korta katasztrofális jellegű, végzetes spontán folyamatok formáját ölti ma­gára. Ezek a folyamatok együtt jár­nak azzal, hogy újra meg újra meg­bomlik az egyensúly a társadalom és a természet közti „anyagcserében*, de­formálódik a társadalmi termelés a fegyverkezési hajsza és a roppant nagy katonai kiadások következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom