Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének robaia visszhangzott az „üresen maradt tányérokon“ mindenütt a világon. A kapitalista társadalmi rend felgyülemlett ellentétei, amelyek az első világháborúhoz vezettek, éppen ennek az egyre erősödve terjedő visszhangnak a hatása alatt rázták meg a különböző országok alappilléreit. A japán forradalmárokra már az 1905-ös orosz forradalom is lelkesítőén hatott. 1905-ben és 1906-ban egymástól elszigetelten országszerte lázongott a nép, de a rendőrség megakadályozta, hogy ezek a megmozdulások országos méretűvé váljanak. 1911—1912-ben az anarchisták elleni hajtóvadászat címén a rendőrség terrorakciót indított a munkásmozgalom szervezői és vezetői ellen. Nagyon sok forradalmárt kivégeztek, sokat rábírtak arra, hogy elhallgasson, mások önkéntes emigrációba kényszerültek. Az első világháború kitörése előtt és a háború első éveiben a légkör nem kedvezett a japán munkásmozgalom továbbfejlődésének. Az ideológiai és rendőri elnyomás kegyetlen éveiben még a burzsoá intelligencia demokratikus beállítottságú haladó csoportjai sem fejleszthették saját szervezett mozgalmukat. Az első világháború kitörése a japán imperializmus előtt is megnyitotta az óriási lehetőségek kapuját. Az államot szerződés fűzte Nagy-Britan- -niához, ezért szövetségese oldalán belépett a hábórúba. A fő súlyt nem a katonai akciókra helyezték, a japán monopoltőke inkább a harcoló felek piacait igyekezett megkaparintani Kelet- és Délkelet-Ázsiában, és szövetségese katonai szállítójává vált. A hidegháború első éve így háborús konjunktúrához vezetett: a gyárak bővítették kapacitásukat, növelték a termelés ütemét. Oj üzemek létesültek. A munkalehetőség és a jó kereset reménye a városokba csábította a vidéki lakosságot. Kezdetben minden jó is lett volna, de a konjunktúra gyorsan növekvő áremelkedést váltott ki. S amíq a kereset négy év alatt 50 százalékkal emelkedett, az árak 200 százalékkal nőttek. Ezt a katasztrofális helyzetet betetőzte a nép fő táplálékának, a rizs árának gyors emelkedése. A városba költözött lakosság már nem termelt rizst. A földbirtokosok panaszkodtak a munkaerőhiány miatt, s a kormány, hogy érdekeiket védje, magas vámot vetett ki a külföldi rizsre. A belföldi piacot azonban egyre inkább a spekulánsok és azok a. gazdagok uralták, akik a háborúban szedték meg magukat. RIZSLÄZADÄS 1918-BAN A munkások embertelen kizsákmányolása, a munka- és életfeltételek gyors romlása következtében nőtt az ösztönös osztályharc, szaporodtak a sztrájkok. Az éhező tömegek is tudomást szereztek az oroszországi Októberi Forradalom győzelméről, s annak hatására — ha nem is szervezetten — felléptek elnyomóik ellen, mert a rizshiány és e fontos élelmiszer szabad árusításának betiltása miatt soksok tányérra nem jutott rizs. 1918 nyarán Honsu szigetén a halászasszonyok, akik már nem nézhették családjuk éhezését, több városban és kikötőben rizsraktárakat. hajórakományokat és üzleteket támadtak meg, illetve kényszerítették tulajdonosaikat a rizs kedvezményes áron való azonnali eladására. Megakadályozták a rizs elszállítását a tartományból, ahol tudvalévőén a legjobb minőségű rizs terem. A rizstermelő vidékek és halászfalvak lázadásai átterjedtek az ipari központokra is. Augusztus 9-től 15-ig Nagoya forrongott. Kyotóban a rizslázadásba bekapcsolódtak az ún. „tisztát- lanok“ is. (A tisztátlanok a városokban a számukra kijelölt negyedekben lakhattak csak, legtöbbször szörnyű körülmények között. Nevüket onnan kapták, hogy a középkortól kezdve ők végzik a „piszkos“ munkát, például állatok levágását). Osakában a felkelők összetűztek a rendőrséggel és a kivezényelt katonai alakulatokkal. Kobe ipari központ legjelentősebb vállalata a Mitsubishi-konszern. Az éhező tömegek spontán akcióiba szervezetten csak a Mitsubishi dokkmunkásai kapcsolódtak be. A kazángyártó részleg munkásaihoz csatlakoztak az öntöde dolgozói, majd a többiek is. Megtámadták az irodákat, a munkásság sokéves elkeseredettségét a gyári berendezés ellen fordította, tört, zúzott és széthordta a raktárakat. Augusztus 12-én este már az egész város lázban égett. A tüntető tömeg a Szuzuki-cég Irodaháza elé vonult, átszakította a rendőrkordont, bevonult A JAPÁN MUNKÁSMOZGALOM FEJLŐDÉSE OKTOBER TÜKRÉBEN A Sindzsuki negyed dolgozói tiltakozó gyűlést rendeztek. A kormánytól az általános válság felszámolását és jobb egészségügyi ellátottságuk biztosítását követelik (CSTK — Japan Press-felvétel) az épületbe, tönkretette a berendezést és felgyújtotta az épületet. A tűzoltókat nem engedte közel a tűzhöz. A népnek a kizsákmányolók ellen — akik szenvedéseikből hatalmas nyereségre tettek szert — érzett gyűlölete azonban nem vált a lángok martalékává. (A Szuzuki-cég egyike volt annak az öt cégnek, amelyek kivételesen rizsbehozatali jogot élveztek, s kény ük-kedvükre manipuláltak a nélkülözött élelmiszerrel.) Kobeban a felkelés több halálos áldozatot követelt. Az újkori legnagyobb számú japán tömegmegmozduláshoz csatlakoztak a Kyushu sziget bányászai is. Egy hónapig tartó harcukban 13 bányász vesztette életét, 16-an súlyosan megsebesültek. A monarchia rendőrapparátusa és a hatalmas katonai bürokráciára támaszkodó uralkodó rétegnek azonban sikerült megakadályoznia és elfojtania a proletárok megmozdulását, a rizslázadást. Japán már az első világháború előtt is fejlett iparral és nagylétszámú munkásosztállyal rendelkezett, de kellő szervezettség és forradalmi vezető párt hiánya miatt a munkásság győzelme elmaradt. A zavargások leverése után a rendőrség azonnal felszámolta a munkás- és a szakszervezeteket, amelyeket a japán forradalmárok az európai munkásmozgalmak szervezett osztagai mintájára akartak átalakítani. Az elnyomás erősödésével párhuzamosan növekedett a haladó gondolkodású emberek érdeklődése az oroszországi események iránt, s nagy lelkesedéssel fogadtak minden kis hírt az önkényuralom megdöntéséről és a forradalmi események alakulásáról. A LÄZADÄS TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE A japán burzsoá forradalom óta a rizslázadás először bizonyította be, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására milyen széles néptömegek mozdulnak meg az egész országban. Megmutatkozott az is, milyen erő rejlik az elnyomott néptömegben, amelyet a hatalom csak az elnyomó szervek teljes bevetésével tudott megfékezni. A lázadás részvevőivel szimpatizált a haladó intelligencia is, mert elősegítette annak terjedését. A második világháború előtt és után a haladó szakemberek, akik megértették a rizslázadás jelentőségét, feldolgozták az eseményeket, bizonyítékokat gyűjtöttek, és rámutattak az osztályharc fejlődésére tett hatására. A Kijevi Koreográfiái Intézet és Kyoto város balettiskolájának növendékei között már évek óta tart a barátság. A japán gyerekek Kijevbe látogattak v (CSTK — TASZSZ-felvétel) A monarchia iránti feltétlen engedelmességre és odaadásra nevelt néptömegek alapos leckét kaptak a lázadás közben a hatalmi szervektől. A rendőrség és a katonaság brutalitása ráébresztette őket arra. hogy kinek az érdekeit képviselik ezek a szervek. 25 000 részvevőt letartóztattak, 7000-et bíróság elé állítottak, 2 személyt halálra és 71-et több mint tízévi szigorított börtönbüntetésre ítéltek. Az elfojtott lázadás az uralkodó körök számára pedig bebizonyította, hogy változtatniuk kell az uralkodás eddigi módszerein. Szeptember 21-én lemondott a kormány. A felingerelt tömeget a kormánykörök nem merték tovább provokálni, ezért a bürokrá- tikus-katonai kormány helyett a burzsoá politikai pártokból alakított kormány vette át a hatalmat. A munkásság s vezetői tapasztalatokat szereztek és megértették, hogy harcuk győzelemreviteléhez szükségük van szervezettségre és harci programra. Felvették a kapcsolatot a bolsevik párttal és a nemzetközi munkásmozgalommal, s 1922-ben illegalitásban megalakult a Japán Kommunista Párt, melynek tagjai kezdettől fogva kegyetlen üldözéseknek voltak kitéve. 1925-ben Japán felvette a Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolatot, de ugyanakkor fokozta a demokratikus és kommunista elemek elleni terrort. A két világháború között az illegalitásban működő Japán Kommunista Pártja nem sok gazdasági és politikai jogot harcolt ki a dolgozóknak. A Párt 1945 óta legálisan működik. A militarizmus erői és a liberális csoportok politikája miatt azonban nem tud széles tömegeket megmozgatni. POLITIKAI VÁLTOZÁSOKRA NEM LEHET SZÁMÍTANI Harold Brown, amerikai hadügyminiszter a közelmúltban, mielőtt hazautazott volna Dél-Kóreában tett látogatásáról, Tokióban felkereste Fuku- de japán miniszterelnököt, és tárgyalt Hatojama külügyminiszterrel is. Brown-nak nemcsak az volt a célja, hogy mindkettőjüknek beszámoljon szöuli konzultációjáról. Az amerikai hadügyminiszter tokiói missziójának lényege az volt, hogy Japánt rábírja: vállaljon katonai vonatkozásban tevékenyebb szerepet a Távol-Keleten, s közölje a japán vezetőkkel, az USA továbbá követeli: Japán csatlakozzék az Ázsiára és a Csendes-óceán térségére kidolgozott amerikai stratégiai rendszerhez, növelje és erősítse légi- és tengerészeti erőit, s főleg fokozza a térségben játszott „politikai szerepét.“ Július utolsó napjaiban Fukuda kormányfő a választások utáni parlamenti beszédében jellemezte Japánnak a nagyhatalmakhoz fűződő külpolitikai viszonyát. Hangoztatta: a japán kormány a Szovjetunióval fejleszteni kívánja a gazdasági, a kulturális, a kereskedelmi és a személyi kapcsolatokat. Ugyanakkor megismételte azt a régebbi japán megalapozatlan álláspontot, amely a Szovjetunióval szemben támasztott területi követelések teljesítésétől teszi függővé a japán— szovjet kapcsolatok szilárd alapokra helyezését és fejlesztését. Japánban a baloldal erőit képviselő ellenzék, a Japán Kommunista Párt és a Japán Szocialista Párt nem ért egyet egymással. De annak, hogy az országban belátható időn belül valóban komoly, társadalmilag mérhető politikai változásokra nem lehet számítani, nemcsak ez az egyet nem értés az oka. Többek között figyelembe kell vennünk, hogy a szigetország társadalmi magatartását még mindig nagyon erősen befolyásolják a rendkívül mély hagyományok, kapcsolatok és értékítéletek, amelyek részben a két világháború közötti katonai- császári hatalom, részben a japán feudalizmus társadalmi és magatartási normáiban gyökereznek. A történelem számos fordulópontján megmutatko^ zott, hogy ezek a társadalmi és családi szerkezetben gyökerező hagyományok rendkívül szívósak. Igen sokáig kénesek ellenállni a társadalmi változások nyomásának. A japán munkásmozgalom haladó csoportjai tudják, hogy a forradalom győzelméhez vezető út göröngyös, és csakis a marxizmus—leninizmus elvei alapján szilárdan álló kommunista párt vezetésével gyakorolhatnak nyomást a kormányra, szerezhetnek befolyást, hogy az országra nehezedő amerikai nyomás ellen eredményesen felvehessék a küzdelmet, s győzelemre vihessék a japán munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeiért folyó harcot. KODAY BERTA VIII. 21. ÚJ SZÚ
