Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
21. AKIK A VIZEN ÉLNEK SZÉP ÉLET A HAJÖSÉLET K evesen tudják, hogy a Dunának éppúgy megvanak a közlekedési szabályai és forgalmi jelzései, mint az országutaknak. Itt is figyelembe kell venni a különböző előírásokat, mintha a betonon hajszolnánk a kocsikat. Legfeljebb annyi a különbség, hogyha a Dunán figyelmetlenkedik a „sofőr“, tízmilliókban mérhetjük le az anyagi veszteségeket. Persze nem a lélekvesztőkre és a motorcsónakokra gondolok, hanem azokra a személy- és áruszállító hajókra, amelyek csehszlovák, osztrák, nyugatnémet, magyar, román, bolgár, jugoszláv és szovjet felségjel alatt szántják a vén folyam hullámait. Hogy milyenek ezek a nemzetközi hajózást is biztosító jelzések, és hogy kik dolgoznak velük, ezekről az érdekességekről számolok bs ebben a riportban. részben tőlük függ a csehszlovákiai dunaszakasz biztonságos hajózhatósága. Fényképész kollégám és én a korszerűbb Cajka hajón kísérhettük el a Bíró Antal kapitányból, Patassy Sándor kormányosból, Bartal István ás Csörgő Béla gépészekből, valamint a Varga Lászlóból és a Brezov szky Andrásból álló személyzetet. Azért titulálom a Cajkát korszerűbb hajónak, mert amíg a GabCíkovo régóta járja már a Dunát, a Cajkát mindössze öt esztendeje vásárolták a balatonfüredi hajógyárban. Különbség azonban az is, hogy a Cajka, terhei ellenére, 25—26 kilométeres óránkénti sebességgel halad. Ami azonban a legjobban tetszett, három csinotal kapitányt, miért is felelősségteljes a munkájuk? — Sokan gondolják azt — válaszolta a kapitány —, hogy azért, mert széles a Duna, nem kell aggódni a hajók összeütközése miatt. Nos, először is áradások és apadások után mindig más és más a vízállás. Hol magasan ellepi a víz az orvul megbújó zátonyt, hol pedig ott is megfenekelhet a hajó, ahol tegnap még a mélyjáratú uszályok is veszély nélkül haladhattak. Nem is beszélve arról, hogy hajóroncsok, víz alatti kőgátak és kábelek fenyegethetik a hajókat. Más okból is fontos azonban a víziút kijelölése. A zátonyok és egyéb veszélyek miatt ugyanis többnyire cikcakkban közlekednek a vízi járművek. Így aztán szükséges előre látni, hogy hol lesz éles kanyar, mikor kell a folyam közepére, vagy az egyik partról a másikra kormányozni a hajókat. Külön veszélyt jelent a váratlanul leszálló hírhedt dunai köd, amikor csakis a kirakott radarjelekben bízhat a kormányos. És végül azért is fontosak a vízre és a partra kirakott jelzések, mert a folyamot jól ismerő hazai hajósokon kívül idegen országbeli hajósok is végigúsztatják hajójukat a Dunán. Éppen úgy segítenünk kell tehát ezeknek az idegen hajósoknak a tájékozódását, mint ahogyan a nemzetközi jelzések a mi hajósainkat segítik a többi dunaszakaszon. Kiemelik a Dunából a megrongált bóját Amikor a bősi [GabCíkovo) kikötőben 7-kor felszálltunk a Cajkára és elindultunk Párkány (Stúrovo) felé, csodálkozva ta- pasztaltuk, hogy hajósaink bizony nem nagyon erőltetik meg magukat a munkával. Egy-egy parti jelzőlámpát megtisztogattak ugyan, de inkább a napsütést élvezték. Később árulta el aztán az egyik matróz, hogy a munka oroszlánrészét vízfolyás ellen haladva végzi a legénység. A súlyos bójákat könnyebb illvenkor vízre tenni és a vízből kiemelni, hiszen ilyenkor csak „lépésben“ halad a hajó. — Majd meglátja hogy még a Hold is kikecmeredik felhődunyhája alól, mire visszaérkezünk Bősre — vigasztalgatott a matróz. — És még a cipőnk is izzadt lesz, mire megtisztogatjuk a vízi jeleket a hínártól, kiemeljük azokat a bójákat, amelyeket úszó fatörzsek nyomtak a víz alá és pótoljuk azokat a Eshet és fújhat, vagy kánikulai meleg forrósíthatja a levegőt, két kis dunai hajó, a GabCíkovo és a Cajka fáradhatatlanul szántja a Duna csehszlovákiai útszakaszának vi2ét. Ezen a két hajón dolgoznak azok a különlegesen kiképzett dunai hajósok, akik megerőltető, s nagymértékben felelősségteljes munkát végeznek. Hiszen mázsás súlyú vízi jeleket, bójákat kell emelgetniük, s A Cajka san berendezett kajüt, meg egy konyha is rendelkezésére áll a legénységnek. Meg egy kis miniatűr daru is, amely sokat segít a bóják ki- és berakásánál. Nem szeretnék azonban elkalandozni a témától. Hadd kérdezzem meg inkább Bíró AnPatassy Sándor kormányos és Bíró Antal kapitány forgalmi jeleket, amelyeket felelőtlen vadevezősök tettek használhatatlanná. Fotós barátomat és engem is nagyon zavart hajósaink „tétlensége“. A Cajka legénysége ugyanis ez alatt az idő alatt lelkileg teljesen „kigombolkozott“ előttünk. Ogy tréfálkoztok, olyan kacagtató hajóstörténeteket meséltek, hogy még Toncsi kapitány is velük hahotázott hajókürt vastagságú hangján. Az egyik hajósnak például, aki a legbeszédesebb volt közöttük, de a fáma szerint annál némább az asszonya mellett, krétával papuöot rajzoltak a hátára. A vadászatot is kedvelő Bíró Antalt pedig azzal ugratták, hogy egyszer egy olyan farkast lőtt, amelynek adóplakett fityegett a nyakán. Játékos, kamasz gyermekeknek ismerhettük meg ezeket a kemény víziembereket, akiknek a jókedv volt az igazi elemük, de akik életüket is kockára tették volna bajtársaikért. SZÍVVEL, ésszel, ERŐVEL Ogy is történt, ahogyan matróz barátunk megjósolta. Alig fordult meg fürge kis hajónk a Szob előtti határnál, máris lázas munkához fogott a Cajka legénysége. Csupán a kormányos maradt a hajóhídon, még a kapitány is ott sürgött-for- gott, ahol legnehezebb volt a munka. Márpedig nehéz volt és fölötte veszélyes, s nem is csinálhatta volna más, csakis egy ilyen lelkes és jól összeszokott kollektíva. Amikor megpillantottunk egy gallyakkal, hínárokkal te’.eaggatott bóját, kiléptek az emberek a hajó arasznyi párkányára és több méter hosz- szú, nehéz rudakkal húzták a súlyos bóját a hajó oldalához. Azután a víz fölé hajolva a rudak hegyével tisztogatták le a nem kívánatos kölöncöket. Még veszélyesebb azonban az új bóják vízre helyezése. Hosz- szú lánchoz és egy nehéz vasmacskához kötve dobják be a vízbe, vagy pedig több méter hosszú fakaróhoz kötik, s ezeket a karókat szintén a hajó párkányán állva 12 kilós kalapácsokkal verik bele a fenékbe. Közben a kormányosnak arra kell vigyáznia, nehogy a hajó eltávolodjon a bójától, mert ekkor könnyen veszélyes fürdés lenne a munka vége. Ma már ügyes kis emelődaru is segíti a legénység munkáját, a veszély azonban ebben az esetben is éberen leselkedik rájuk. Még a két partot sűrűn ellepő jelzőtáblák és jelzőlámpák tisztogatása sem teljesen veszélytelen, hiszen nagyobb áradáskor is ki kell a partra evezniük a hajó törékeny lélekvesztő jón. Hadd mutassak be azonban néhány vízijelzést is. Ilyen például a piros és a fekete bója. A fekete bója azt jelenti, hogy balra kell hajózni, a piros pedig azt, hogy jobbra. Ezt a jelzést mindig a vízfolyás irányában kell értelmezni. Találkozhatunk aztán radarbójákkal is, amelyek jelfogói négyzet vagy háromszög alakúak. Ezeket foszforréteg borítja, hogy sötétben is megláthassa a hajó radarja. És végül információkat adnak a parton elhelyezett jelzőtáblák és jelzőlámpák is. Négy ilyen jelzőtáblát mutatunk be az egyik felvételünkön. Balról jobbra az első jelzés azt jelenti, hogy a hajónak itt meg szabad fordulnia. A második: itt kötelező a hajódudálás. A harmadik jelzés arra figyelmeztet, hogy veszélyes útszakasz következik. A negyedik tábla részint iránymutató, felső része pedig éjjeli jelzőlámpa. A bemutatott jelzések azonban csak töredékei a parton található sok-sók információnak. Érdekesek például azok a táblák, amelyek azt mutatják, hogy a Fekete-tenger nulla pontjától hány kilométerre halad a dunai hajó. EPILÓGUS Köteteket mesélhetnék még a bősi hajósok áldozatos munkájáról, de azt hiszem, így is érzékeltettem, hogy nélkülük talán csak a vikingek tudnának biztonságosan végighajózni a Dunán. Ha normann bátorságra nincs is ma már szükség, egykét hajós jó tulajdonságért azért a GabCíkovo és a Cajka legénységének sem kell a szomszédba mennie. így például kikötés után olyan finom sült hallal és jégbe hűtött sörrel traktáltak, hogy még az ínyencségéről híres fotós kollégám is megnyalta ujjait. Mert ha igaz is, hogy a hajósoknak a víz az elemük, a halat azért ők is, mi is mégiscsak jobban szeretjük — sörrel! NEUMANN JÁNOS Forgalmi jelok a parton [PRANDL SÁNDOR felv.)
