Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
Az édesanya és a három iker: Rudi, ]ózsi és Mártika N agy feltűnést keltett annak idején a hír, amikor 1967-ben a csilizradványi (Cilizská Rád vafi) Mészáros családban hármas ikrek születtek. A szenzációs esemény ugyanakkor együttérzést váltott ki a három gyermeket világrahozó édesanya iránt. Hogyisne, hiszen egyetlen csecsemő gondozása is milyen nehézl A napnak szinte mind a huszonnégy óráját leköti. Hányszor hallottuk kisgyermekes anyáktól, hogy szülés után hónapokig ki sem aludhatták magukat, s hogy mekkora megkönnyebbülést jelentett, amikor a pici elszunnyadt, mert •olyankor ők is pihenhettek egy keveset. De vajon pihenhetett-e Mészárosné, amikor Rudikét aludni látta, hiszen az még nem jelentette, hogy Józsika is alszik, esetleg nem sír-e Mártika ... Hogy sokszor bizony alig állt a lábán a fáradtságtól — már el is felejtette Mészáros Rudolfné. Csak arra emlékszik, ami szép volt, ami örömet jelentett a három gyermek gondozásában, mert hiszen abból is kijutott neki bőven. Ma is szívesen emlékszik visz- sza a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kórház szülészeti osztályának orvosaira, akik megkülönböztetett figyelemmel vették körül a szülés alatt, a bra- tislavai gyermekkórház alkalmazottaira, akik hónapokon át féltve őrizték a három gyermek veszélybe került életét. Hálával gondol vissza a Doprastav nemzeti vállalat vezetőségére, amely fizetett személyt állított az édesanya és három kicsi gyermeke mellé, hogy egyéves korukig a gond egy részét levegye az édesanya válláról. A helyi Nőszervezet tagjai pedig szép és hasznos ajándékkal lepték meg az újszülötteket. A CSSZSZK kormányának népesedési Gyökeres György felvétele TÍZÉVESEK AHÄRMAS IKREK bizottsága mindhárom gyermek nevére ezer ezer koronát helyezett letétbe a bankban, a betétkönyveket pedigf átnyújtotta a szülőknek. A nagyszabású névadó után a hármas ikrek körül elcsitult a zaj. Alig hallottunk azóta hírt róluk. Pedig a Mészáros családban a későbbiekben sem tehették le egy percre sem a három gyermek nevelésének terhét. Az ezt követő időszak is sok-sok nehéz napot, ugyanakkor azonban sok-sok felejthetetlen élményt is jelentett a szülőknek. A gyermekek a közeljövőben töltik be életük tizedik esztendejét. A Csilizradványi Kilencéves Alapiskola tanulói, és szeptemberben már az ötödik ősz tályba fognak járni. Rudi és Józsi olyan egyformák, mint két tojás. Játékosak, csintalanok, mint általában a fiúk. Mártika termetre erősebb, arckifejezése más, mint a testvéreié. Kedves, bájos kislány. Az utcában, ahol laknak, rajta kívül csak egy leánygyermek van, fiatalabb nála, de ő a legjobb barátnője. Egyébként jól lelhet játszani a fiúkkal is: futballozni, célba lőni... Néha ugyan civakodnak vele, de általában jók hozzá. Józsi az iskolában még súg is, ha fennakad a leckemondásban. — Csak az a baj, hogy Márti sokszor nem hallja meg — bosszankodik Józsi. — A két fiúnak még a gondolata is egy — mondja gyengéd szeretettel az édesanya. — Ügy látszik, még az álmaik is egyformák. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Rudika meséli a többieknek, mit álmodott, Józsi pedig közbeszól: „Nem igaz ezt nem te álmodtad, hanem én“. Ugyanazokra a betegségekre hajlamosak. Mindketten érzékenyek a légcsövükre. Mártikénak viszont a látása gyengébb. Hogy mennyi lemondással jár a gyermekek nevelése, arról Mészárosné nem beszél. De mi tudjuk, hogy sokkal nehezebb a dolga, mint azoknak az édesanyáknak, akik három különböző korú gyermeket nevelnek. Már csak azért is, mert az ikrek egészsége még ma is törékenyebb, mint általában a velük egykorú gyermekeké. Ezért nem tud alkalmazásba menni. Pedig nagyon jól jönne a második kereset a családban. De hát hogyan is mozduljon el mellőlük, amikor a három gyermek nevelése teljesen az ő gondja. A nagy lánya már férjnél van, ráadásul más faluban lakik. A férje pedig a Doprastav alkalmazottja, útépítő munkásként dolgozik, csak hetente egyszer kerül haza a családhoz. Jól keres, de bőven van helye a pénznek ott, ahol három egykorú gyermek növekedik a családban. Hiszen minden ruhadarabból hármat kell venni egyszerre. A Mészáros szülők tisztában vannak azzal, hogy Rudi, Józsi és Mártika az ő gyermekeik, elsősorban nekik kell értük a legnagyobb anyagi áldozatot hozniuk. Gyermekeiket végtelen odaadással, de az átlagosnál szerényebb körülmények között nevelik. Mi azonban megkérdezzük: a hnb és a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya nem tüntethetné-e ki figyelmével jobban a Mészáros családot? Hiszen nekik módjukban állna könnyíteni a család anyagi terhein. És még egy kérdés az iskola igazgatóságának címére, vajon nem járhatna-e közbe a jnb iskolaügyi szakosztályán annak érdekében, hogy a gyermekek ezentúl ne járjanak nagy létszámú összevont osztályba? Az elmúlt iskolai évben ugyanis az volt a helyzet, hogy a negyedik osztályt, ahová a Mészáros gyerekek jártak, összevonták a másodikkal, és így harmincöt lett a tanulók száma. Aligha lehet egy pedagógustól elvárni, hogy szükség szerint foglalkozzon egy-egy negyvenöt perces óra keretében ennyi gyermekkel. Ráadásul az ikrek esetében indokolt lenne még az is, hogy nekik több időt szenteljen, és velük még külön is foglalkozzon. Meggyőződésünk, hogy egy kis jóindulattal ez is elintézhető, még akkor is, ha egy-két gyermek hiányzik az előírt létszámból. Jő lenne, ha az illetékes szervek egy kis többlettel kiegészítenék azt, amit a szociális juttatások keretében egyébként ez a család is megkap. KOVÁCS ELVIRA Forró napok a határon Hosszú kocsisor kígyózik a leengedett sorompó előtt. A csomagokkal megrakott, utánfutókat és lakókocsikat vontató autók rendszáma és országjelzése ugyancsak különféle. Az autók utasai a Balatonhoz igyekvő lengyelek és keletnémetek, Romániába utazó nyitraiak, a bolgár tengerpartra tartó bratislavaiak, nyári szünidőre hazautazó bolgár diákok, Csehszlovákia után Magyarországot megismerni akaró nyugatnémetek, hivatalos úton levő olasz üzletemberek, rokoni látogatásról hazatérő magyarországiak. Türelmesen várakoznak, már ameny- nyire ez az utazási láz, a mindennapok szürkeségét felváltó szabadságolás és talán elsősorban az országhatár átlépését megelőző vám- és útlevélvizsgálat előtti izgalom átélésével lehetséges. A helyszín ugyanis hazánk egyik legforgalmasabb közúti határátkelőhelye: Rusovce—Rajka. Tavaly három és fél millió turista lépte át itt át a határt. — A jelek szerint idén sem lesz kisebb a forgalmunk — mondja a múlt évi adatok említése után Milan Jasenovec, a vámrészleg parancsnoka, fő vámellenőr. — Idei, eddig legforgalmasabb napunkon 92 ezer utasunk volt. Huszonnégy óra alatt 23 000 személykocsi, több mint 200 autóbusz és 150 tehergépkocsi haladt át itt két irányban a határon. Hogy a megsokszorozódott forgalmat is győzzük erővel, ilyenkor főszezonban erősítést kapunk az ország belsejében működő vámhivatalokból, Zilináról, Nyitráról, Banská Bystricáról. A nyár tehát vámhivatalnokaink számára, bármilyen legyen is az időjárás, „forró“ napokat hoz. Számukra a turistaidény nem a szabadság, hanem a legnagyobb munka időszakát jelenti. — Közülünk bizony kevesen jutnak el nyáron szabadságra, ezért is nem túl vonzó a mi szakmánk — mosolyog a fiatal parancsnok, aki 1969 óta űzi ezt a foglalkozást. Hogyan lett belőle vámőr? — Újsághirdetésben figyeltem fel a szakmára. Mivel Bratislavába húzott a szívem, nem sokat gondolkoztam, jelentkeztem. Azóta megszerettem a munkámat, s ma már nem cserélném fel semmi mással. Vámasszisztensként kezdte, számos szakvizsga árán jutott mai felelősség- teljes beosztásába. Az utasok és azok, akik éppen türelmesen vagy türelmetlenül várnak a határátkelőhelyen, nem igen gondolnak arra, mi mindenre kell ügyelniük vámőreinknek, mi mindent kell tudniuk, ismerniük, hogy munkájukat becsülettel teljesíthessék. — Érdekes és soha nem unalmas a munkánk. Naponta sokféle emberrel kerülünk kapcsolatba, s jókora ember- ismerettel kell rendelkeznünk. Erre az elméleti tudás birtokában a gyakorlatban tesz szert az ember. De azért a nyári turistaforgalomra való előkészületek idején felelevenítettük, jobban mondva átismételtük a legfontosabb tudnivalókat, hogy a fiúk semmilyen helyzetben se feledkezzenek meg az udvarias, figyelmes fellépésről. A 10 —14 órás szolgálat bizony kimerítő, gyakran próbára teszi a türelmünket. S az utasok sem mindig a legudvaria- sabbak. Ök nem azt látják, hogy mi a kötelességünket teljesítjük, hanem csak azt, hogy éppen őket ellenőrizzük, hogy az egyik utas szavával éljek, turkálunk a holmijukban. Néha persze „a turkálásnak“ eredménye is van. Mert, sajnos, nem mindenki tartja meg az előírásokat. Erről Milan Jasenovec sokat tudna mesélni... — Mit gondol, milyen értékű ékszert ábrázol éz a kép? — tesz elém egy albumot — Nem hiszem, hogy eltalálná. Több mint 100 000 korona értékűt. Áprilisban egy Törökországból hazafelé tartó turista próbálta átcsempészni. Túlságos idegessége felkeltette a kolléga figyelmét, s az alaposabb vizsgálat megmutatta, hogy volt miért izgulnia. Milan Jasenovec lelkesen beszél munkájáról, s nem felejti el megemlíteni azt sem, hogy a szocialista munkaverseny náluk is talajra talált. Kollektívájuk már az ezüst fokozat megszerzéséért versenyez. — A munkaverseny ösztönszerűen hat mindannyiunkra. Ez megmutatkozik munkánkban és a munkán kívüli tevékenységben is. A szakmai továbbképzés nálunk is elengedhetetlen. Tanulunk például magyarul, mert a mi átkelőhelyünkön erre a nyelvre van leggyakrabban szükségünk. Ebben az is sokat segít, hogy jó egyetértésben dolgozunk a magyarországi kollégákkal. Nemcsak a hivatalos ténykedésben, hanem a kevés szabad időben is, főleg a sportban. A környezetszépítést — tájékoztató táblák készítését — is a kollektíva vállalta magára. A nyári csúcsforgalom alatt pedig mindannyian tíz óra bérmentes szolgálatot tartanak. ooo Mialatt beszélgettünk, a kocsisor is elfogyott. A határainkon túlra készülő turisták — bármelyik átkelőhelyen lépik is át a határt — maguk is hozzájárulhatnak a várakozási idő lecsökkentéséhez, a gyors ügyintézéshez. Hogyan? Ha a vámcédulákat előre — nem az utolsó percben az átkelőhelyen — és pontosan kitöltik, az irataikat otthon ellenőrzik, s — főleg — ha az előírásokat megtartják. Akkor vámőreink is elégedettebben mondják majd: szerencsés visszatérést, jő pihenést! FLÓRIAN^ m. MARTA Gyülekeznek az autók a határsorompó előtt Gyökeres György felvételei VIII. 2 N 6/3 6 Milan Jasenovec
