Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-21 / 34. szám

Az édesanya és a három iker: Rudi, ]ózsi és Mártika N agy feltűnést keltett annak idején a hír, ami­kor 1967-ben a csilizradványi (Cilizská Rád vafi) Mészáros családban hármas ikrek szü­lettek. A szenzációs esemény ugyanakkor együttér­zést váltott ki a három gyermeket világrahozó édes­anya iránt. Hogyisne, hiszen egyetlen csecsemő gon­dozása is milyen nehézl A napnak szinte mind a huszonnégy óráját leköti. Hányszor hallottuk kisgyer­mekes anyáktól, hogy szülés után hónapokig ki sem aludhatták magukat, s hogy mekkora megkönnyeb­bülést jelentett, amikor a pici elszunnyadt, mert •olyankor ők is pihenhettek egy keveset. De vajon pihenhetett-e Mészárosné, amikor Rudikét aludni lát­ta, hiszen az még nem jelentette, hogy Józsika is alszik, esetleg nem sír-e Mártika ... Hogy sokszor bizony alig állt a lábán a fáradtság­tól — már el is felejtette Mészáros Rudolfné. Csak arra emlékszik, ami szép volt, ami örömet jelentett a három gyermek gondozásában, mert hiszen abból is kijutott neki bőven. Ma is szívesen emlékszik visz- sza a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kórház szü­lészeti osztályának orvosaira, akik megkülönbözte­tett figyelemmel vették körül a szülés alatt, a bra- tislavai gyermekkórház alkalmazottaira, akik hóna­pokon át féltve őrizték a három gyermek veszélybe került életét. Hálával gondol vissza a Doprastav nemzeti vállalat vezetőségére, amely fizetett személyt állított az édesanya és három kicsi gyermeke mel­lé, hogy egyéves korukig a gond egy részét leve­gye az édesanya válláról. A helyi Nőszervezet tagjai pedig szép és hasznos ajándékkal lepték meg az újszülötteket. A CSSZSZK kormányának népesedési Gyökeres György felvétele TÍZÉVESEK AHÄRMAS IKREK bizottsága mindhárom gyermek nevére ezer ezer ko­ronát helyezett letétbe a bankban, a betétkönyveket pedigf átnyújtotta a szülőknek. A nagyszabású névadó után a hármas ikrek kö­rül elcsitult a zaj. Alig hallottunk azóta hírt róluk. Pedig a Mészáros családban a későbbiekben sem te­hették le egy percre sem a három gyermek nevelé­sének terhét. Az ezt követő időszak is sok-sok ne­héz napot, ugyanakkor azonban sok-sok felejthetet­len élményt is jelentett a szülőknek. A gyermekek a közeljövőben töltik be életük ti­zedik esztendejét. A Csilizradványi Kilencéves Alap­iskola tanulói, és szeptemberben már az ötödik ősz tályba fognak járni. Rudi és Józsi olyan egyformák, mint két tojás. Já­tékosak, csintalanok, mint általában a fiúk. Mártika termetre erősebb, arckifejezése más, mint a testvé­reié. Kedves, bájos kislány. Az utcában, ahol lak­nak, rajta kívül csak egy leánygyermek van, fiata­labb nála, de ő a legjobb barátnője. Egyébként jól lelhet játszani a fiúkkal is: futballozni, célba lőni... Néha ugyan civakodnak vele, de általában jók hozzá. Józsi az iskolában még súg is, ha fennakad a lec­kemondásban. — Csak az a baj, hogy Márti sokszor nem hall­ja meg — bosszankodik Józsi. — A két fiúnak még a gondolata is egy — mond­ja gyengéd szeretettel az édesanya. — Ügy látszik, még az álmaik is egyformák. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Rudika meséli a többieknek, mit ál­modott, Józsi pedig közbeszól: „Nem igaz ezt nem te álmodtad, hanem én“. Ugyanazokra a betegségekre hajlamosak. Mindketten érzékenyek a légcsövükre. Mártikénak viszont a látása gyengébb. Hogy mennyi lemondással jár a gyermekek neve­lése, arról Mészárosné nem beszél. De mi tudjuk, hogy sokkal nehezebb a dolga, mint azoknak az édesanyáknak, akik három különböző korú gyerme­ket nevelnek. Már csak azért is, mert az ikrek egészsége még ma is törékenyebb, mint általában a velük egykorú gyermekeké. Ezért nem tud alkalma­zásba menni. Pedig nagyon jól jönne a második ke­reset a családban. De hát hogyan is mozduljon el mellőlük, amikor a három gyermek nevelése telje­sen az ő gondja. A nagy lánya már férjnél van, rá­adásul más faluban lakik. A férje pedig a Doprastav alkalmazottja, útépítő munkásként dolgozik, csak he­tente egyszer kerül haza a családhoz. Jól keres, de bőven van helye a pénznek ott, ahol három egykorú gyermek növekedik a családban. Hiszen minden ru­hadarabból hármat kell venni egyszerre. A Mészáros szülők tisztában vannak azzal, hogy Rudi, Józsi és Mártika az ő gyermekeik, elsősorban nekik kell értük a legnagyobb anyagi áldozatot hoz­niuk. Gyermekeiket végtelen odaadással, de az át­lagosnál szerényebb körülmények között nevelik. Mi azonban megkérdezzük: a hnb és a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya nem tüntethetné-e ki figyelmével jobban a Mészáros családot? Hiszen ne­kik módjukban állna könnyíteni a család anyagi terhein. És még egy kérdés az iskola igazgatóságá­nak címére, vajon nem járhatna-e közbe a jnb is­kolaügyi szakosztályán annak érdekében, hogy a gyermekek ezentúl ne járjanak nagy létszámú össze­vont osztályba? Az elmúlt iskolai évben ugyanis az volt a helyzet, hogy a negyedik osztályt, ahová a Mészáros gyerekek jártak, összevonták a második­kal, és így harmincöt lett a tanulók száma. Aligha lehet egy pedagógustól elvárni, hogy szükség szerint foglalkozzon egy-egy negyvenöt perces óra keretében ennyi gyermekkel. Ráadásul az ikrek esetében in­dokolt lenne még az is, hogy nekik több időt szen­teljen, és velük még külön is foglalkozzon. Meggyő­ződésünk, hogy egy kis jóindulattal ez is elintézhető, még akkor is, ha egy-két gyermek hiányzik az előírt létszámból. Jő lenne, ha az illetékes szervek egy kis többlet­tel kiegészítenék azt, amit a szociális juttatások ke­retében egyébként ez a család is megkap. KOVÁCS ELVIRA Forró napok a határon Hosszú kocsisor kígyózik a leenge­dett sorompó előtt. A csomagokkal megrakott, utánfutókat és lakókocsi­kat vontató autók rendszáma és or­szágjelzése ugyancsak különféle. Az autók utasai a Balatonhoz igyekvő len­gyelek és keletnémetek, Romániába utazó nyitraiak, a bolgár tengerpartra tartó bratislavaiak, nyári szünidőre hazautazó bolgár diákok, Csehszlová­kia után Magyarországot megismerni akaró nyugatnémetek, hivatalos úton levő olasz üzletemberek, rokoni láto­gatásról hazatérő magyarországiak. Türelmesen várakoznak, már ameny- nyire ez az utazási láz, a mindenna­pok szürkeségét felváltó szabadságo­lás és talán elsősorban az országha­tár átlépését megelőző vám- és útle­vélvizsgálat előtti izgalom átélésével lehetséges. A helyszín ugyanis ha­zánk egyik legforgalmasabb közúti határátkelőhelye: Rusovce—Rajka. Tavaly három és fél millió turista lép­te át itt át a határt. — A jelek szerint idén sem lesz kisebb a forgalmunk — mondja a múlt évi adatok említése után Milan Jasenovec, a vámrészleg parancsnoka, fő vámellenőr. — Idei, eddig legfor­galmasabb napunkon 92 ezer utasunk volt. Huszonnégy óra alatt 23 000 sze­mélykocsi, több mint 200 autóbusz és 150 tehergépkocsi haladt át itt két irányban a határon. Hogy a megsok­szorozódott forgalmat is győzzük erő­vel, ilyenkor főszezonban erősítést kapunk az ország belsejében működő vámhivatalokból, Zilináról, Nyitráról, Banská Bystricáról. A nyár tehát vámhivatalnokaink számára, bármilyen legyen is az idő­járás, „forró“ napokat hoz. Számukra a turistaidény nem a szabadság, ha­nem a legnagyobb munka időszakát jelenti. — Közülünk bizony kevesen jutnak el nyáron szabadságra, ezért is nem túl vonzó a mi szakmánk — moso­lyog a fiatal parancsnok, aki 1969 óta űzi ezt a foglalkozást. Hogyan lett belőle vámőr? — Újsághirdetésben figyeltem fel a szakmára. Mivel Bratislavába húzott a szívem, nem sokat gondolkoztam, jelentkeztem. Azóta megszerettem a munkámat, s ma már nem cserélném fel semmi mással. Vámasszisztensként kezdte, számos szakvizsga árán jutott mai felelősség- teljes beosztásába. Az utasok és azok, akik éppen türelmesen vagy türelmet­lenül várnak a határátkelőhelyen, nem igen gondolnak arra, mi minden­re kell ügyelniük vámőreinknek, mi mindent kell tudniuk, ismerniük, hogy munkájukat becsülettel teljesíthessék. — Érdekes és soha nem unalmas a munkánk. Naponta sokféle emberrel kerülünk kapcsolatba, s jókora ember- ismerettel kell rendelkeznünk. Erre az elméleti tudás birtokában a gyakorlat­ban tesz szert az ember. De azért a nyári turistaforgalomra való előkészü­letek idején felelevenítettük, jobban mondva átismételtük a legfontosabb tudnivalókat, hogy a fiúk semmilyen helyzetben se feledkezzenek meg az udvarias, figyelmes fellépésről. A 10 —14 órás szolgálat bizony kimerítő, gyakran próbára teszi a türelmünket. S az utasok sem mindig a legudvaria- sabbak. Ök nem azt látják, hogy mi a kötelességünket teljesítjük, hanem csak azt, hogy éppen őket ellenőriz­zük, hogy az egyik utas szavával él­jek, turkálunk a holmijukban. Néha persze „a turkálásnak“ ered­ménye is van. Mert, sajnos, nem min­denki tartja meg az előírásokat. Erről Milan Jasenovec sokat tudna mesél­ni... — Mit gondol, milyen értékű ék­szert ábrázol éz a kép? — tesz elém egy albumot — Nem hiszem, hogy el­találná. Több mint 100 000 korona ér­tékűt. Áprilisban egy Törökországból hazafelé tartó turista próbálta átcsem­pészni. Túlságos idegessége felkeltet­te a kolléga figyelmét, s az alaposabb vizsgálat megmutatta, hogy volt miért izgulnia. Milan Jasenovec lelkesen beszél munkájáról, s nem felejti el megem­líteni azt sem, hogy a szocialista munkaverseny náluk is talajra talált. Kollektívájuk már az ezüst fokozat megszerzéséért versenyez. — A munkaverseny ösztönszerűen hat mindannyiunkra. Ez megmutatko­zik munkánkban és a munkán kívüli tevékenységben is. A szakmai tovább­képzés nálunk is elengedhetetlen. Ta­nulunk például magyarul, mert a mi átkelőhelyünkön erre a nyelvre van leggyakrabban szükségünk. Ebben az is sokat segít, hogy jó egyetértésben dolgozunk a magyarországi kollégák­kal. Nemcsak a hivatalos ténykedés­ben, hanem a kevés szabad időben is, főleg a sportban. A környezetszépítést — tájékoztató táblák készítését — is a kollektíva vállalta magára. A nyári csúcsforga­lom alatt pedig mindannyian tíz óra bérmentes szolgálatot tartanak. ooo Mialatt beszélgettünk, a kocsisor is elfogyott. A határainkon túlra készü­lő turisták — bármelyik átkelőhelyen lépik is át a határt — maguk is hoz­zájárulhatnak a várakozási idő le­csökkentéséhez, a gyors ügyintézés­hez. Hogyan? Ha a vámcédulákat elő­re — nem az utolsó percben az átke­lőhelyen — és pontosan kitöltik, az irataikat otthon ellenőrzik, s — főleg — ha az előírásokat megtartják. Ak­kor vámőreink is elégedettebben mondják majd: szerencsés visszaté­rést, jő pihenést! FLÓRIAN^ m. MARTA Gyülekeznek az autók a határsorompó előtt Gyökeres György felvételei VIII. 2 N 6/3 6 Milan Jasenovec

Next

/
Oldalképek
Tartalom