Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

Címzett: A VI ADOTT SZAVUK SZERINT A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumi évfordulójának tiszteletére indított vállalási mozgalom eredményei a vállalások tel­jesítésében mutatkoznak meg igazán. Ezért örvende­tes tény, hogy levelezőinktől egyre több olyan tudósítást kapunk, melyekben a válla­lások teljesítéséről számol­nak be. Adott szavuk szerint becsülettel teljesítik válla­lásaikat azok, akik megér­tették, hogy napjainkban az építőmunka, az alkotás je­lenti a forradalmi helytál­lást. A következő tudósítá­sok erről a nagyszerű helyt­állásról számolnak be. Egy éve üzemel Libád (Euba) községben a lóhere­szárító üzem. Veréb János villanyszerelő, az üzem mes­tere elmondta, hogy már túl­jutottak a kezdeti nehézsége­ken, problémákon. Saját ma­ga, Cilling József és Rad- ványszky Vilmos több újítási javaslatot dolgozott ki. Al­kalmazásukkal elérték, hogy ma már fennakadás nélkül üzemel a lóhereszárító gép. A lucernát, a lóherét felvo­nó viszi a szecskázóba, on­nan ventillátor segítségével jut a szárítóba. Az 1200 fo­kon szárított takarmányt megdarálják, s az takar­mányliszt formájában kerül zsákokba. Ezután következik a szállítás. A munka folya­matos, közben ügyelnek a minőségre. A jubileumi év­fordulót 102 százalékos terv- teljesítéssel köszöntik. Tóth Gyuláné Társadalmi munkával két- tantermes óvodát építenek Györke (Durkov) községben. Feckó Mihály hnb-titkár el­mondta, hogy a terv sze­rint 1978-ban kellene befe­jezni az építést, de a Nagy Októberi Szocialista, Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalták: a ha­táridőt egy évvel lerövidítik, és az épületet már az idén szeptemberben átadják ren­deltetésének. A helyszínen járva arról győződtem meg, hogy a község lakossága be­csülettel teljesíti vállalását. Az épületet már bevakolták, sőt, az emeleti helyiségek falait is bemeszelték, s meg­kezdték az ablakok tisztítá­sát. Kmec Ilona, a hnb ta­nácsának tagja és 15 asz- szony vidáman, nótázgatva mosta, tisztította az ablako­kat. Nem kétséges, hogy szeptember elsején kaput nyit az óvoda. Iván Sándor Már összegezték a vállalá­sok teljesítésének eredmé­nyét a Rokkantak Szövetsé­gének komáromi (Komárno) járási titkárságán. Juhász József titkár tájékoztatása szerint a járás 26 alapszer­vezetének 2500 főnyi tagsá­ga ilyen eredménnyel dicse­kedhet: „A“-akcíóban ledol­goztak 8590 órát, a faluszé- pítési akcióban 4700 órát, a mezőgazdaságban 5420 órát, összegyűjtöttek 25 700 kg vas- és fémhulladékot, 3700 kg papírt, 907 kg gyógynö­vényt. A járási bizottság ér­tékelése szerint jó szervező munkájukért dicséretet ér­demel Szűrövéé János, Ger­gő István (Vojnice), Cafran­gó Ferenc, Valgon Irén (Ko- lárovo), Szénái Erzsébet (Okoliőná na Ostrove), Ko­vács Imre (Zem. Oléa), Mi- lecz Mária (Calovec), Izsák István, Pintér Gyula (I2a), Túrán János, Ivanics Gábor, Bihary Mihály, (Komárno.). Holczer László Sikersorozat jelzi, hogy a CSEMADOK bussai (BuSin- ce) szervezetének tagsága miként teljesíti vállalását. A színjátszók együttese a já­rási versenyben „A vén sze­relmes“ című színdarab be­mutatásával első helyezési ért el. A címszerepet játszó id. Bombór Ferenc kiváló alakításáért különdíjat is ka­pót. A menyecskekórus fel­lépett a járási ünnepségeken is. A folklórcsoport szép si­kert aratott a népszokások és a helyi népviselet bemu­tatásával a Zselízen (Zelie- zovce) megrendezett XXII. országos népművészeti fesz­tiválon. Az énekkar vezető­je Fajcsik János villanysze­relő, a folklórcsoport ko­reográfusa, szervezője, Bom­bór Gáborné, az efsz tagja. A színjátszók rendezője Vá­mos Lászlóné tanítónő. Budai József Többet, olcsóbban! FARADHATATLAN Stupák László elvtárs Már 74 esztendős Stupák László elvtárs, de munkahelyén, a honcei kőbányában olyan lel­kesedéssel dolgozik, mint a fia­talabbak. Fáradhatatlan a tár­sadalmi munkában is. Legutóbb a szovjetbarátok járási konfe­renciáján találkoztunk. Ö volt a legidősebb küldött. őszinte meggyőződéssel mondta: „A szovjet nép iránti szeretet ösz­tönöz arra, hogy még sokáig propagandistája legyek szövet­ségünknek, a csehszlovák— szovjet barátság ügyének, hi­szen jelenünkért nagyon sokat áldozott a szovjet nép.“ Egy­szerű munkáscsaládból szárma­zik. Annak idején a családban három fiút nevelve küszködött az édesapa a proletársorssal. Jól emlékszik a kenyér nélküli napokra, azért becsüli, értékeli nagyra jelenünket. A felszaba­dulás után szülőfalujában, Krasznahorkán, egyik alapítója volt a szovjetbarátok helyi szer­vezetének. Később munkahelyén is segített a szervező munká­ban. Kezdetben húsz tagja volt a szovjetbarátok üzemi szerve­zetének, de azóta jelentősen megnövekedett a tagok száma, hiszen fáradhatatlan szervező, igaz ügyért tevékenykedő pro­pagandista. Szívből kívánjuk, hogy még sokáig az legyen. A legközelebbi Világifjúsági Találkozót jövőre Kuba főváro­sában, Havannában rendezik meg. Erre a találkozóra már most készül a világ ifjúsága.. Minden országban másképpen. A felkészülés azonban komoly problémát jelent azokban az or­szágokban, ahol félgyarmati sorsban él a nép. Ott még az is probléma, hogy miként fedez­zék a küldöttek utazásának költségeit. Erre gondolt a HYDROSTAV nemzeti vállalat Jaslovské Bohunice-i üzemében dolgozó Alexander Svihorik ve­zette bronzérmes ifjúsági szo­cialista munkabrigád, amikor felajánlotta, hogy segíteni fog az ilyen küldöttek számára szükséges anyagiak előteremté­Jellegzetes izsal (Iza) népvi­seletben vonulnak fel, így lép­nek színpadra. Nemes céljuk: Izsa község és környéke népi hagyományainak ápolása, ter­jesztése. Legújabb műsoruk cí­me: Aratási ünnepély. Az együt­tes vezetője Szabó Ferenc. A tagok száma 35. Legidősebb táncosuk 45 esztendős, a leg­fiatalabb 17. Nem feledkeztek el az utánpótlás neveléséről, öt évvel ezelőtt alakult az együt­tes, mégpedig a CSEMADOK helyi szervezetének kezdemé­nyezésére. Azóta minden évben rendszeresen fellépnek a járási fesztiválon, 1974-ben az orszá­gos népművészeti fesztivál mű­sorában is szerepeltek. A kö­vetkező évben Gombaszögön, majd a Csehszlovák Televízió műsorában. Az idén is sikere­sen szerepeltek a felnőtt népi tánccsoportok járási fesztivál­ján, majd Zselízen (Zeliezov- ce), de Gombaszögön a mar- tosi (Martovce) együttes kép­sében. Elhatározták: 100 túlórát ledolgoznak, és annak árát be­fizetik a VIT számlájára. Egyébként ez a munkabrigád már máskor is bizonyságát adta a szocialista gondolkodásmód­ból eredő emberszeretetnek: a brigád tagjai mindannyian részt vettek a térítésmentes véradási akcióban, s a munkahely kör­nyékének rendezésekor 100 órát ledolgoztak. Ján Bizony elv­társ, a műhely vezetője, és a két mester, Koneény és Ondráé- ka elvtárs pedig — ismerve a munkabrigád példás munkáját —, állítja: Bizonyos, hogy az idén ez a munkabrigád megkap­ja az ezüstérmet is. viselte a komáromi járást, es nem ők. Ez nem szegte kedvü­ket. Éppen ellenkezőleg! Gond­jaik persze nekik is vannak, akárcsak a többi amatőr nép- művészeti együttesnek: zenekar és koreográfus. A problémát át­menetileg megoldották Lőrinci Géza segítségével, aki vendég­koreográfusként nagyon sokat segített nekik. Problémájuk azonban jelzi: járási szinten többet kell tenni a koreográfu­sok szakmai továbbképzéséért. Találó az együttes vezetőjének megállapítása is: „Több szerep­lési, fellépési lehetőségre van szükségünk.“ Arra gondolunk — hogy szavai nyomán —, en­nek nem lehet különösebb aka­dálya, hiszen négy öt népművé­szeti csoport már egész estét betöltő színes műsort adhat, csak meg kell szervezni közös fellépésüket. Vajon a szervezők is így gondolják? Ennek a jelszónak a jegyé­ben határozták el a vágsellyei (Safa) DUSLO nemzeti vállalat acetiléngyártó részlegén dolgo­zó szocialista munkabrigádok, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumi év­fordulójának tiszteletére rend­kívüli vállalást jelentenek be. A tervezettnél 150 tonnával több acetilént gyártanak, ugyanak­kor megtakarítanak 800 000 köbméter földgázt, rendkívüli műszakokban ledolgoznak 1000 órát. Gyurcsis Károly mester és Fábián György csoportvezető, akik felvételünkön is láthatók. (balról jobbra), a vállalás tel­jesítéséről elmondták: „Az eredmények nem születnek ma­guktól, meg kell küzdeni értük. Mind a négy szocialista munka­brigád tudja ezt, úgy is dol­gozik. Folyamatosan túlteljesí­tik a havi munkaterveket. Nem kétséges tehát, hogy a rendkí­vüli vállalást az év végére tel­jesíteni fogják.“ A vállalat ve­zetősége már több alkalommal megbizonyosodott arról, hogy a részleg dolgozói becsülettel tel­jesítik vállalásaikat, s tudja: most sem lesz másképp. Milan Alakia Rigier János Gaál István Ma már igazán otthon Naponta elmegyünk a so- morjai (Samorín) ház előtt, melynek homlokzatán „Nyugdíjasok otthona“ fel­iratú tábla hirdeti, hogy a házban fontos szociális in­tézmény működik. Hofcska, Istvánná igazgató szívesen fogad bennünket, és tájékoz­tat az itteni életről. — Kezdetben, a háború utáni években — magyaráz­za — a ház csak hajlékot adott az öregeknek, akik maguk főztek. 1953-ban az egészségügy vette át a há­zat, egy év múlva a szociá­lisügyi bizottság anyagilag is támogatni kezdte az in­tézményt. Később, 1958-ban fürdőszobákkal, mellékhelyi­ségekkel bővítettük az épü­letet. Ma 12 alkalmazottunk van, egy kivételével vala­mennyi nő. A lakók száma 40. Ebből 26 nő, 14 férfi. Az idős emberek 75 százaléka •ágyban fekvő beteg. Négy öt olyan betegünk is van, akit etetni kell. Jól ismeri az intézmény múltját is, hiszen 1957 ja­nuárjában került ide, mint nővér. Hosszabb ideig he­lyettesítette a beteg igazga­tót. Utána pedig átvette az otthon vezetését. A legrégibb lakó Barbara Stroblová, aki 1948-ban köl­tözött ide. A legidősebb Mar­kolt Etelka néni, 92 eszten­dős. Magas kora ellenére is fürge, tiszta asszony. Az ott­honba 14-féle újság jár, tv- készülék, rádió mellett is' -szórakozhatnak a lakók. Szívesen segítenek a nővé­reknek a ház körüli mun­kákban. Az egyik néni, akit csak Maminak hívnak, rend­szeresen segédkezik a fő­zésnél. Lengyel bácsi neveli a sertéseket, Zsofka néni a csirkéket. Régebben Vilma nénit rendszeresen látogat­tuk. Most is felkeressük. Amikor észrevesz bennün­ket, szemét ellepik a köny- nyek. — Hát nem felejtettek el engem? Eljöttek hozzám? Nagyon beteg volt. Fél évig kórházban feküdt. Már kicsit jobban érzi magát, de a lába nehezen javul. — A gyerekek, az uno­kák? Eljárnak? — Ritkán lelkem, sok a dolguk, nem érnek rá. De ha tudnak, ha az idejük en­gedi, meglátogatnak. — Milyenek a nővérek? — Aranyos, jó asszonyok. Jól bánnak velünk. Olyan itt, mint otthon. Jó tudni, hogy az otthon nemcsak nevében viseli az otthon szót. Hogy a ház ma már igazán otthon. De talán még jobb volna, ha nem len­ne rá szükség. Kertész Lídia Gyurcsics Károly mester és Fábián György csoportvezető (A szerző felvétele) Miiller Róbert VII. 31. ÚJ SZÚ A BÚZAVIRÁG TÁNCEGYÜTTES

Next

/
Oldalképek
Tartalom