Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

ÚJ szó / VI I. 31. — Hát, aki — hogy többet ne mond­jak —, tíz év óta nem járt a falunk­ban, nehezen ismerne rá. Egyre-másra épülnek át a házak, szaporodnak az újak. Vagy itt van például a patak. A falu közepén folydogál, kettészelve a főutcát, s öt évvel ezelőtt még olyan volt a partja, mint az őserdő. Akkor szabályoztuk, azóta a fiatalok tartják rendben. Ebben az ötéves tervidőszak­ban új művelődési ház épül, aszfaltoz­zuk az utakat. A közelmúltban új vil­lanyvezetéket építettünk, a hatodik öt­éves terv folyamán bevezetjük a vízve­zetéket a faluba, idős polgáraink szá­mára nyugdíjasotthont tervezünk. A kö­vetkező ötéves tervben egy szolgáltató­házat is szeretnénk építeni, mert az igé­nyek nálunk is nőnek — sorolja a je­lentősebb dolgokat a hnb elnöke. — A fiatalok a falufejlesztésbe is be­kapcsolódnak, mindenütt ott vannak, ahol tennivaló akad. Közösségi munká­jukról pedig elég, ha annyit mondok, hogy 1976-ban megkapták az SZLKP Központi Bizottságának vörös vándor­zászlaját. — Ez tehát azt jelenti, hogy Szlová­kia legjobb ifjúsági szervezete működik a faluban — fordultunk Mag János­hoz, aki a 64 tagú SZISZ-szervezet el­nöke. — A vörös vándorzászlót az 1975-ös mozgalmi év értékelése alapján kap­tuk, de tulajdonképpen ötéves mun­kánk gyümölcse. 1971-ben alakult meg szervezetünk, s 1975-ig állandóan fel­felé ívelt a tevékenységünk. — És azóta? — Azóta? Egy kicsit megtorpantunk. — Bent már nincs senki, de az elnök itt lakik nem messze — igazítottak út­ba bennünket a helyi nemzeti bizottság ■előtt. — Rendszerint csak későn este vető­döm haza, ma Rimaszombaton jártam, azért nem találtak már az irodában — mentegetődzik Urbán László, a hnb el­nöke, pedig már jól bentjártunk a dél­utánban, amikor otthonában felkeres­tük. — Csakugyan sok nálunk a fiatal — -erősíti meg a hallottakat. — A 830 la­kos 45 százaléka 20—30 éves. De hogy ne csupán ilyen száraz számot mondjak: 1971-ben építettünk egy óvo­dát, akkor kb. 18 gyerekre méretezve. Ma 30 óvodást „szorítunk be“ ide, de még így sem jut hely minden igény­lőnek. Erre az ötéves tervidőszakra egy új óvoda építését is beütemeztük. Mi vonzza haza a fiatalokat? Elsősorban a szövetkezet. Jól működik, évről évre fejlődik, helyben biztosít megélhetést. A tagság átlagos életkora 27—28 év. Pölhös Károly, az elnök is fiatal em­ber. Ö sem sőregi, máshonnan került ide. Az ő érdeme is, hogy a fiatalokat vonz­za a szövetkezet. — Engem tulajdonképpen a szövet­kezet elnöke csábított haza — folytatja Urbán László gondolatát Mag János, a szövetkezet fiatal technikusa. — Loson­con végeztem el az építőipari szakkö­zépiskolát, s ott is kezdtem dolgozni. Aztán, amikor a szövetkezetben nagy­szabású építkezés kezdődött, az elnök nyezet, a közösségi élet, a falu fejlődé­se, az emberek közötti viszony, és így sorolhatnánk tovább. Vagy úgy is mondhatom, hogy nem fejlődtünk tovább. — Mi ennek az oka?-— Ami minden falusi ifjúsági szer­vezetnek a gondja. Egymás után férj­hez mentek és megnősültek a tagok. S valahogy aztán már mintha nem lenné­nek fiatalok. A fiúk még csak-csak, de a lányok már lényegesen nehezebben mozgathatók. A tánccsoportunk például éppen ezért szűnt meg. Megbénult a színjátszó csoport tevékenysége is. Az­előtt két színdarabot is betanultunk egy évben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy most már nem csinálunk semmit. Ezzel azt akarom érzékeltetni, sokan nemrég kerültek a szervezetbe, csupán harminc százalék maradt az alapítók­ból, bizonyos fokig tehát újból kell kezdeni az egészet. — Mi a titka, hogyan lehet össze­fogni, megmozgatni egy egész falu fia­talságát? — Jó szervezéssel. Nemrégiben pél­dául szénát kellett begyűjteni szomba­ton. Kihirdettük a fiataloknak, de reg­gel a vezetőség két tagja motorbicikli­re ült, s végigjárta a tagságot: ébresz­tő, dologra! Mert ha este sokáig nézték a tévét, esetleg megfeledkeztek ígére­tükről. így még azok is eljöttek, akik­nek kis gyerekük van. Elhozták a gyerekeket is, s egy lány felcsapott óvó néninek, vigyázott rájuk. — Jól felszerelt klubunk, 4500 köte­tes községi könyvtárunk van, így szó­rakozni, művelődni is tudunk, s ha az új művelődési ház elkészül, lehetősé­geink tovább bővülnek. Aki pedig a város után vágyik, annak sem kell messzire mennie, Losonc pár kilomé­ternyire fekszik. Majdnem minden má­sodik házban van autó, így a távolság nem akadály. Közel van a város, de az embereket egymástól elszigetelő hatása ide, a Bagolyvár alá még nem ért el. A sö- regiek büszkék falujukra, s arra, hogy ide tartoznak. A múlt emlékét nem­csak a régi várrom, de egy-két nép szokás is őrzi. Egy-egy lakodalom még faluszámba menő esemény. Ilyenkor összegyűlnek a baltások (a legényekf lesőbe, menyasszonytáncoltatásra. S ott, ahol mindenki mindenkit ismer, minden­ki mindenkit köszönt, ilyen, az idegen szemében esetleg apróságnak tűnő ese­mény is fűszerezi, szebbé teszi a hét­köznapokat, s a helyhez kötődés kicsi, de erős kapcsa lehet. FLÚRIÁNNÉ M. MARTA rábeszélt, jöjjek haza építésvezetőnek. S nem bántam meg, hogy meghallgat­tam. (A legmodernebb bútorokkal beren­dezett szobában ülünk, a ház előtt au­tó parkol, pedig Mag János még 30 éves sincs. Nemrégiben nősült, pár hó­napos kisfiú büszke édesápja.) A szövetkezetben nemcsak jó munka- lehetőséget találnak a fiatalok, hanem segítséget kapnak saját, önálló életük megalapozásához Is. Ha tíz év ledol­gozását vállalják, 65 000 korona köl­csönt kapnak a szövetkezettől. Ilyen plusszal kezdeni az életet, már nem csekélység. A munkakörülmények is jók a sőregi szövetkezetben. 1200 hek­táron gazdálkodnak, 23—24 millió ko­rona az évi teljesítményük, öt év óta 200 hektáron gyümölcsöt és szőlőt ter­mesztenek. A falu dimbes-dombos hatá­ra beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket, s ma már virágzik ez az üzemág is. Állattenyésztésük szintén jó. Koca- neveldéjüket törzstenyészetté nyilvání­tották, egy ezer férőhelyes farmon pe­dig hízó bikákat tartanak. — A farm három — egyenként 250 férőhelyes — épülete már elkészült. A negyedik most épül. Az új farmon négy ember gondoz majd ezer állatot. Ért­hető hát, hogy fiataljaink az állatte­nyésztéstől sem húzódoznak — magya­rázza Mag János. A szövetkezetnek nemcsak a tagsága, a vezetősége is fiatal: a 23 tagú szö­vetkezeti vezetőség tagjai, négy kivé­telével, 33 éven aluliak. — Szövetkezetünk gondoskodik az utánpótlásról. Nemcsak a falubelieket tartja itthon, hanem idegenből is hoz fiatalokat. Ösztöndíjjal még a főiskolán leköti őket. Ma már nyolc fiatal mér­nök dolgozik nálunk. Mag János tői (FÜakovo) pár kilométerre fekvő fa­luba. Mi más „nevezetességet“ hallot­tunk róla Losoncon (Luéenec), a járá­si székhelyen: azt, hogy Sőreg a fiata­lodó községek közé tartozik, azaz, in­nen nem mennek el a fiatalok, hanem — ha elmentek — visszatérnek, sőt olyanok is akadnak, akik új lakosként itt telepednek le. Mi az a vonzerő, ami visszahozza, maradásra készteti •őket? Ez azonban csak a kérdés anyagi ol­dala. Fontos, de az elégedettséghez tá­volról sem elegendő. A hétköznapokba sok minden más is beletartozik: a kör Urbán László — Kölyökkoromban mindig a környé­ket Jártuk. Legjobban a Bagolyvár von­zott bennünket. De sokszor megmász- tuk a legmeredekebb sziklaoldalt isi Ma már nehezen csinálnám meg. Majd a fiam, mert a gyerekek ma is olya­nok, mint mi voltunk. Ök is mindig a Bagolyvár környékén csellengenek. — Az öregek szerint a Bagolyvár va­lamikor betyártanya volt. Állítólag alagút kötötte össze az Ajnácskői és a Pogányvárral. Ma már jóformán csak egy szikla emlékeztet rá, s valóban csak a baglyok tanyája. A Bagolyvár, azaz a festőién szép bazalt sziklakúp a vár maradványaival, Sőreg (SuríceJ község nevezetessége. A falu lakói büszkén beszélnek róla, mutogatják, de nincs is rá szükség, mert mágnesként vonzza az arra járó idegen tekintetét. Mi is megcsodáltuk, habár nem e célból mentünk a Fülek­KICSI EROS KAPOCS Gyötawes György fátvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom