Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-30 / 5. szám
AHOL NINCS JBORKASZEZON1' Nagy Ilona és Nagy Emília a fóliát vasalták össze A hőmérő higanyszála a fagypont körül mozog, amit a környék egyre jobban foltosodó fehér hóleple is tanúsít. Meleg kabátban és sapkában így aránylag elviselhető a kinti munka, de a Trhové Myto-i (vásárúti) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz üvegházában minden kétséget kizáróan kellemesebb dolgozni. Különösen az üvegház fólialepedővel is körülkerített részén, ahol közel 30 fokos a meleg. Szükség van erre, hiszen a ládákban már kikelt a paprikapalánta, és a rövidesen pikírozásra kerülő növény nagyon érzékeny a hidegre. Persze, a fóliaszobán kívül dolgozók sem panaszkodhatnak. Az üvegfal útját állja a kinti szélnek, a vascsövek pedig öntik a meleget, hiszen bennük forró víz cirkulál. Nagy Ilona és Nagy Emília a fólialepedőket ragasztják össze. Ügyesen dolgoznak, és ami lényeges, hibátlanul. A tavaszi — hasonló célú — próbálkozásom jut eszembe. A vasaló egyszer lyukakat olvasztott a fólián, másszor pedig összeragasztatla- nul hagyta. Emlékemen mindketten mosolyognak, Ilona beszédesebb, ő felel: — Gyakorlat kérdése az egész. Erezni kell, hogy milyen gyorsan húzhatja az ember a vasalót. Én például már a második télen ragasztom a fóliát. Az idén három hónapra való munka van, és naponta 500 métert vasalunk össze. Belucz János mérnök, a gyümölcsös zöldségkertészet agronómusa még hozzátette: — Kiszámítottuk, hogy tavaly megközelítően 40 kilométer hosszúságban vasalták össze a fóliát. Néhány méterrel tovább is asszonykezek szorgoskodnak. Libárdy Mária és Krascsenits Mária ládákba rakják a tápkockákban levő salátapalántákat. — Ez könnyebb munka — mondtam, látva, hogy ülve dolgoznak, és párhuzamosan felidézve hajlongó társaikat, akik a fóliasátrakban a palánták ültetését végzik. — így igaz, de mi jó kollektívához méltóan cserélgetjük egymást. Jgy mindenkinek egyaránt kijut a kellemesebből és a nehezebbjéből is. — Valóban cserélgetjük egymást, de azért az ültetés se olyan borzasztó. Igaz, este kissé fáj a derekunk, de ez érthető, hiszen így kilencen naponta 10 000 palántát is kiültetünk — mondta Krascsenits Mária már a fóliasátorban, amikor az üvegházban hallottakat hoztam szóba. Ollári Júlia folytatta: — Beszélgetünk, viccelődünk, közben szinte megfeledkezünk a munkáról. Jó, összetartó kollektíva vagyunk, ezt más is bizonyítja. Előfordul, hogy lejárt már a munkaidő és még nem fejeztük be ezt vagy azt a munkát. Ilyenkor maradunk és elvégezzük azt, amit kell. — Miről beszélgetnek? Mosolygás, itt-ott félhangos nevetés a válasz, majd Tóth Jolán felel: — Sok mindenről. Például a főzésről. Megbeszéljük, hogy kinél mi volt vacsorára, ki mit főz aznap. Ez egyben tanács azoknak, akik még nem döntöttek az aznapi főzést illetően. Feltűnik, hogy az asszonyok nehéz, meglehetősen átázott talajba palán- tázzák a salátát. — Sajnos, ez nagy probléma — mondja kísérőm. — A rendelkezésünkre álló termálvíz lehetővé teszi, hogy korai zöldségféléket termesz- szünk. Április végéig 120 000 salátát és több ezer karalábét adunk a piacra. Megfelelő talajba viszont csak akkor ültethetnénk, ha már október végén kifeszítenénk a fóliát. Ehhez, persze, megfelelő minőségű anyagra lenne szükségünk, olyanra, ami kibírja a zordabb téli időt, és az aránylag kevés napsugarat teljes egészében átengedi. Ilyen egyelőre, sajnos, nincs, így a fóliát csak közvetlenül a kiültetés előtt feszíthetjük ki. Hogy mit jelent ez, azt azonnal megmutatom. Bevezet egy további fóliasátorba. A tetőhöz spárgával kikötött virágzó paradicsom birtokolja a sátrat. Kísérőm lehajol az egyik tőhöz, és elégedetten mutatja a szép termést, amely februárban—márciusban már piros lesz. A talaj laza, könnyebben művelhető. — Ezt jelenti, ha még a téli csapadék előtt kifeszítjük a fóliát. A paradicsom egyébként próbálkozás — mondja már útközben az iroda felé. — A paradicsompalántát október végén ültettük ki, de a jövőben már úgy fogjuk, hogy október végére kifejlődjön a termés, és így a napsugarakban szegény téli hónapokban beérjen. Nem fűtik a Kis-Dunát Az irodában ott folytatjuk, ahol kint abbahagytuk: a paradicsomnál. — A téli hónapokban a salátán és a karalábén kívül a paradicsomra is szükségünk van. Annál inkább, mivel évek múltán a jelenlegi 0,75 hektárnyi területű üvegházat 10 hektárra bővítjük, tehát valóságos üvegvárosunk lesz. Fő növényünk a paprika lesz, és a paradicsommal a megfelelő vetésforgót tudjuk biztosítani: Közben megérkezik Dórák Alajos, a zöldségtermesztés agronómusa. A jövőből ismét visszatérünk a jelenbe, a másfél hektárnyi összterületet kitevő fóliasátrakhoz. — Jelenleg a fűthető területen évente két növényt termesztünk — mondja —, de ha megoldódna a fóliakérdés, évente három növényt termeszthetnénk. Decemberre salátát, utána ugyanezt vagy karalábét, s ezt követően paprikát. Hogy ez lehetséges, azt konkrét példával bizonyíthatjuk, hiszen most karácsonyra 10 000 fej salátát adtunk el. — Az elővetemény nem hat károsan a paprikára? — Hat, s nem is keveset. Különösen így, ha a saláta termesztésekor meggyúrjuk a puha talajt. Persze, nekünk a társadalmi igényre is tekintettel kell lennünk. Erkölcsi kötelességünk, hogy a bevétel mellett a fogyasztók érdekeit is tekintetbe ve gyük. Ha nem tennénk és a termálvizet télen kiengednénk a Kis-Dunába, talán kevesebb lenne a gondunk, de szegényebb lenne a zöldségellátás. A koncentráció és a szakosodás útján Az üveggel és a fóliával fedett rész a kertészetnek csak a kisebb hányada, hiszen a szövetkezetben zöldséget 80 hektáron termesztenek, s az igazság az, hogy a nagyobb gondot a szabadföldi rész okozza. Különösen az idén, s nem véletlenül. Nagyüzemi mezőgazdaságunkban a zöldségtermesztést is koncentráltan, szakosított kertészetekben kell megoldani. A vásárúti kertészet is elindult ezen az úton, s a kezdet mindig nehezebb. A központi tervvel — amely messzemenően a társadalmi igényeket veszi figyelembe — és a kertészet lehetősé geivel összhangban az idén három olyan zöldségfélét fognak termeszte ni, amelyek a specializálódást jelen tik. Ez a petrezselyem, a paradicsom és a csemegeuborka, amelyekből együttvéve 134 vagonnyi mennyiséget kell megtermeszteni. — Ezzel további mutatóval gazda godott a tervünk. Tudom például, hogy a kertészetben összesen 379 vagonnyi zöldséget kell megtermeszte ni. A mennyiségi mutató mellett a szövetkezet évi terve megadja, hogy a kertészet mennyivel járuljon hozzá a pénzügyi terv teljesítéséhez, és adott tehát az is, hogy a koncentráció és a szakosodás keretében a három zöldségféléből külön-külön menynyit kell megtermeszteni — mondta Belucz János, majd rövid gondolko dás után folytatta. — Vége azoknak az időknek, amikor a kertész azt termesztette, ami neki a legjobban megfelelt. Ma a jó kertész szakember és ökonómus egy személyben. Ügy kell terveznie, hogy a mennyiségi és a pénzügyi tervet is teljesítse, s közben a tervek összhangban legyenek a lehetőségekkel. Szavait konkrét példákkal bizonyítja. A gyökérzöldség teljesíthető feladat, bár a vidék talaja termesztésére nem a legjobb. A paradicsom kétharmadát vetni fogják és csak har madát palántázzák. A magról termesztett növény sűrűbb, nem dől meg, így gyümölcse tisztább, és a kései nyári hónapokban fogyasztási célokra jobban értékesíthető. A meny- nyiségi terv teljesítése érdekében négy hektáron főzőtököt fognak termeszteni, tehát magukra vállalták u járás egész szükségletét. A fennmaradó 20 hektáron káposztafélék lesznek, előbb tavasziak, majd ősziek. így a 20 hektárról átlagosan 6—7 vagonnyi termést gyűjthetnek be. — A legbizonytalanabb — mondta elgondolkodva —, és teljesen az idő járás alakulásától függő növény a csemegeuborka. Nagyon munkaigé nyes, és termesztése talán még akkor is ráfizetéses lenne, ha az időjárást meg tudnánk rendelni. Hetente kétszer eső és — arányosan elosztva — háromszor napsütés, mivel a termést hetente legalább ennyiszer kell szedni, hogy beleférjen az első három osztály valamelyikébe. Sajnos, időjá rás rendelésre nincs, s előfordul, hogy egy hétig egyfolytában esik. Ilyenkor megnőnek az uborkák, a konzervgyár pedig kijelenti, hogy a méreten felülit még 70 fillérért sem veszi át. Természetesen csemegeuborkát is fogunk termeszteni, hiszen itt is a társadalmi igény az irányadó, viszont a konzervgyárnak a negyedik és az ötödik osztályba tartozó termés feldolgozását is kellő arányban kellene terveznie. EGRI FERENC Libárdy Mária és Krascsenits Mária a palántákat készítették elő asszonytársaik számára 1977. I. 30. Rövidesen elkészül az újabb üvegház (A szerző felvételei)
