Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-30 / 5. szám
1977. I. 30. N C/3 A CSKP KB Elnöksége 1976. június 4-én kiemelkedő fontosságú határozatot hagyott jóvá iskolarendszerünk fejlesztésének távlati programját illetően. E pártdokumentumnak nemcsak társadalmi hordereje jelentős, hanem egy emelkedettebb igényű időszak kezdetét jelzi szocialista oktatásügyünk alakulásában, s általában neveléstudományunk történetében is. Már a következő öt-tíz évben olyan fejlődést határoz meg, amely az oktató-nevelőrendszer minőségi szempontjaira helyezi a hangsúlyt. Döntő jelentőségű változások mennek végbe a szocialista szakemberképzésben, amelyek nagy mértékben elősegítik társadalmunk további gyors ütemű előrehaladását. Az említett határozatokkal kapcsolatban az új oktatási-képzési rendszer gyakorlati vonatkozású kérdéseiről beszélgetést folytattunk Ondrej Báláz projesszorral, a pedagógiai tudományok doktorával, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Pedagógiai Intézetének vezető dolgozójával. — Professzor elvtárs, kérem, foglalja össze a csehszlovák oktató-nevelörendszer továbbfejlesztésére kidolgozott javaslat kiindulópontjait. — A javaslat elsősorban oktató-nevelőrendszerünk több mint harmincéves pozitív eredményeire támaszkodott. Ez az elgondoló? biztosítja az eddigi fejlődés kontinuitását, amellett minden korábbinál nagyobb kiteljesedést nyernek benne a progresszív, minőségi elemek. A több mint harmincéves rendszeres és tervszerű szocialista iskolafejlesztési politika megfelelő feltételeket teremtett ahhoz, hogy a műveltség minden állampolgár számára hozzáférhető legyen. Ma már megvannak az objektiv lehetőségei, intézményesített formái, anyagi és szellemi bázisai annak, hogy mindenki művelődhessen, fejleszthesse képességeit, azaz érdeklődésének megfelelően kibontakoztathassa alkotóerejét és személyiségét — társadalmi és egyéni érdekből egyaránt. Iskolarendszerünk továbbfejlesztése — a társadalmi elvárásokkal összhangban — nagy lehetőségeket nyújt az ifjú nemzedéknek magasabb műveltségi-képzettségi színvonalra emelkedni. Egyebek közt például — hogy más vonatkozásokat most ne említsek — a középiskolai végzettség és műveltség fokozatosan általánossá válik. — A javaslat az oktatás tartalmának s egész folyamatának modernizálását formulázza. Ennek felelnek meg bizonyos módosítások az oktató-nevelőrendszer szervezetében is. Mindezek a konkrét tervek és javaslatok összhangban vannak a tudományos-technikai fejlődés szabta követelményekkel. Iskolarendszerünk elismert színvonalasságát és jó eredményeit nemcsak tartanunk kell, hanem tovább akarjuk növelni és gyarapítani, hogy lépést tartsunk a többi szöcialista országban folyamatban levő oktatási reformokkal. — Az új oktatási rendszer messzemenően szem előtt tartja a tudományos kutatások, különösképpen a pedagógia és a pszichológia legújabb eredményeit. Többek közt azokra a tényekre alapoz, amelyek az úgynevezett akcelerációt bizonyítják. Intézetünk igazgatója, Gustáv Pavlovié akadémikus sokéves kutatásai meggyőzően bizonyítják, hogy a gyermekek növekedési és fejlődési folyamata a jelenlegi életkörülmények között korábban következik be, mint évtizedekkel ezelőtt. Leginkább az alsó korosztályokban, az óvodás- és az alapiskolás korban nyilvánul meg szembetűnően ez a folyamat. Az ifjúság szellemi és testi fejlődésének ez a korunkban tapasztalható felgyorsulása megköveteli, hogy az iskola tovább serkentse a gyermekek személyiségének kialakulását. Intézetünk, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Pedagógiai Intézete az eredmények közlésével hozzájárult a javaslat tudományos kiindulópontjainak kialakításához, a további elméleti feldolgozás pedig főleg a Pedagógiai Kutatóintézet igazgatójának, Emil Straéár professzornak az érdeme. Elmondhatjuk tehát, hogy az elméleti pedagógusok aktívan részt vettek a javaslat előkészítésében. A dokumentumok részletes feldolgozását munkacsoportok végezték, amelyeknek tevékenységét a párt és az oktatásügy vezető személyiségei irányították. — Iskolarendszerünk távlati fejlesztésének bizonyára vannak súlypontjai. Kérem Báláz elvtársat, ismertesse ezek főbb tudnivalóit, illetve közérdekű kérdéseit. — Oktató-nevelőrendszerünkben céltudatosabban és tervszerűbben fogjuk alkalmazni a korszerűsítés szempontjait, mégpedig a tanulás és művelődés egész tartalmában — tehát az összes iskolatípusban, minden szinten s valamennyi tantárgyban. Az egyes iskolatípusok egymásra kapcsolódása elmé lyül. Az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben nyilvánul meg a fokozatosság elve, valamint az elmélet és a gyakorlat kapcsolatainak általános alkalmazása, s ezáltal iskolarendszerünk egysége még inkább kifejezésre jut — az óvodáktól a főiskolákig. — A módosított iskolaszervezetben az óvodák az iskolarendszer szerves alkotórészévé válnak — első és nagyon fontos láncszemét fogják képezni. Oktatási és nevelési feladataik megnövekszenek — kellő tartalmi és módszertani igényességgel rendszeresen felkészítik a gyermekeket az iskolára. Az alapiskola nyolcéves lesz — négyéves alsó és négyéves felső tagozattal. Az alapiskolához szorosabban fognak kapcsolódni a középiskolák: a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a középfokú szak munkásképző tanintézetek. Mindhárom típus a középfok egyenrangú tagjait képezi. Hangsúlyoznom kell azt a tényt, hogy a szakmunkásképzés középiskolai szintre emelkedik, és a szakmunkásképző tanintézetek jelentős része — a szakmai képzésen kívül — egyúttal olyan színvonalú általános képzést is biztosít, amely érettségi vizsgával fejeződik be. A főiskolai rendszerben lényegében nem történik külső, szervezeti változás, de a tartalmi korszerűsítés és egyáltalán az egész művelődési folyamat intenzívebbé válása szorosabban kapcsolja a felsőfokú képzést a társadalomhoz: hatékonyabban szolgálja majd a tudományos-technikai haladás igényeit a szakemberképzésben. Tovább fejlődik a felnőttoktatás rendszere is. A szocialista társadalomban a jó szakembernek állandóan képeznie kell magát, s szüntelenül művelődnie kell, ha nem akar lemaradni a felgyorsult társadalmi fejlődéstől. S ehhez megfelelő lehetőségek állnak mindenki előtt. — Melyik problémakört tartja a legfontosabbnak, professzor elvtárs? — Az egész javaslat összefüggő egységet képez — minden alkotóeleme egyenrangú, egyformán fontos. Ha mégis kiemelem a szakemberképzést, az egyszersmind nem jelenti azt, hogy a rendszer többi része kevésbé fontos — csupán arra akarok utalni vele, hogy a legközelebbi években főleg ez a probléma kerül homlokterünkbe. — A szakemberképzés komplexumában a szakmunkásképzést tartom rendkívül fontosnak. Egész népgazdaságunkra kihatóan e téren következnek be nagyobb változások, s ezek színvonalbeli, minőségi vonatkozásai meghatározó jellegűek. — Lehetne erről részletesebben is szólni? — Természetesen. Szakmunkásképzésünk jellegét az határozza meg, hogy az általános és a szakműveltséget oly módon foglalja magába, hogy azok a munkahelyeken a lehető legjobb eredményeket biztosítsák, másfelől pedig továbbtanulási lehetőségeket is nyújtsanak. — A szakmunkásképzésben a legigényesebb formát a négyéves szakok képezik. Olyan általános és szakműveltséget nyújtanak, amelyek nélkülözhetetlenek az új technika és technológia alkalmazásához, és biztosítják a tudomány közvetlen felhasználását a termelésben. Közgazdaságunk, különösen az ipar további fejlődésében egyre nagyobb jelentősége van az automatizációnak, amely a technika és a technológia szüntelen megújítását követeli, sok üzemben pedig új termelési programok megvalósítását teszi lehetővé. Ezek a feladatok olyan szakképzett munkásokat és mes tereket kívánnak, akik képesek lesznek alkalmazni a legfejlettebb technológiát, akik ismerik s kezelni tudják a legmodernebb géprendszereket, és gyorsan tudnak alkalmazkodni az új termeléstechnikai követelményekhez. Ezek" az elgondolások szolgáltak alapul a korszerű, progresszív szakmunkásképzés tervezetének megalkotásához. — Említette professzor elvtárs, hogy a javaslat — s azon belül a szakmunkásképzés reformja is — fokozatosan kerül a gyakorlati megvalósulás útjára. Konkrét formájában hogyan? — Az általános tantárgyak 39—44 százalékos arányt képviselnek a szaktanintézetek tanterveiben, tehát magasabb a tananyagi részesedésük, mint eddig. Jelenleg kísérleti formában 43 szakmunkásképző tanintézetben, 12 szakban folyik a négyéves szakmunkásképzés. Jóllehet, ma még a hároméves szakok vannak túlsúlyban, ezekre azonban továbbképzési lehetőségek épülnek, tehát a fiatal szakmunkások szakmai képesítésük megszerzése után elnyerhetik a teljes középfokú műveltséget is. — Az 1977/78-as iskolaévtől kezdve a négyéves szakmunkásképző tanintézetekbe a tanulók egy részét már a nyolcosztályos alapiskolai tanulmányaik befejezése után veszik fel. A következő években ez a lehetőség fokozatosan kiterjed a jelenlegi hároméves szakmunkásképző tanintézetek tanulóira is. — Hogyan szolgálja majd az új szakmunkáskép zési rendszer a társadalmi-világnézeti nevelés céljait? — Hangsúlyozni szeretném: az igényes elméleti és gyakorlati képzés szorosan összekapcsolódik a szocialista személyiség kialakításával, a kommunista nevelés elemeivel. A munkásifjúság előkészítésében rendkívüli jelentősége van a munkára nevelésnek, a világnézeti és erkölcsi nevelésnek. A munkaerő utánpótlása, főleg pedig a munkásosztály új nemzedékének kialakítása távlati feladatainkhoz méretezett. Nevezetesen arról van szó elsősorban, hogy a gyors ütemű társadalmi, tudományos és technikai fejlődés feltételei között a munkásosztály vezető szerepét továbbra is biztosítani kell szocialista társadalmunkban. Persze ez nagy felelősséget, megnövekedett feladatokat ró a szakmunkásképzés pedagógusaira is. Az említett feladatokat azonban az oktatásügy csak az illetékes szakminisztériumok, a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok és az egész társadalom tevékeny támogatásával lesz képes sikeresen megoldani. A kezdet biztató — már eddig is jó eredményeket lehet felmutatni. Mintaszerűnek tekinthetjük például a Slovnaft, a Polyg- rafia vagy a Kelet-szlovákiai Vasmű szakmunkás- képző tanintézeteit, de hasonlatosképp kiválóan működik még több más szaktanintézet is. Személyes meggyőződésem, hogy oktató-nevelörendszerünk további fejlődése tervszerűen, a javaslatoknak megfelelően valósul meg. Köszönöm a beszélgetést! MIKUS SÁNDOR A Kelet-szlovákiai Vasmű Jurij Alekszejevics Gagarin nevét viselő szaktanintézete, amely a legnagyobbak egyike hazánkban, 1964 óta több mint hétezer, Szlovákia különböző területeiről származó ipari tanulót képzett fiatal szakemberré. E szakmunkásképző tanintézet tanulóinak száma jelenleg meghaladja az ezer- nyolcszázat, akik lakatos-, gépész-, fémkohászati és hengerdei, valamint egyéb fémipari szakmákat tanulnak. Tanulmányi idejük során megismerkednek azokkal a gépi berendezésekkel, amelyeket képesítésük megszerzése után kezelnek majd. Utolsó tanulmányi évükben a Vasmű egyes üzemegységeiben tesznek szert gyakorlatra. — A képen: Alexander Balasch szakoktató (jobboldalt) az elektromotorok kapcsolószorkeze- tével ismerteti meg a tanulókat (A CSTK felvétele) BZUKMfflKÉWB
