Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-23 / 4. szám
F> OLASZORSZÁGI 1 PILLANATKÉPEK "I Történelmi visszapillantás Olaszország a természeti, történelmi és művészeti látnivalók kedvezőinek örök úti célja, állandó zárándokhelye. Igaz ugyan, hogy a csizma alakú ország nevezetességeinek, főként pedig műemlékeinek hihetetlenül nagy száma szinte lehetetlenné teszi, hogy egy rövid utazás keretében csak a legjelentősebbeket is megismerjük, mégis évente milliók utaznak földjére. Hiszen Itáliában lépten-nyomon tapasztalhatjuk a történelmi műit és a sokszínű jelen találkozását, s ugyanakkor figyelemmel kísérhetjük a tudományok, a technika és a művészetek fejlődésének két és fél évezredes folyamatát. Itt, az egykori római világbirodalom földjén Julius Caesar, Cicero és Hannibál nyomdokait követhetjük, Horatius, Dante és Petrarca szellemét idézhetjük, s ott hallgathatjuk meg Palestrina és Puccini zenéjének örök dallamait, ahol először felcsendültek. De elgyönyörködhetünk az etruszk, római kori, bizánci, román, gótikus, reneszánsz és barokk képzőművészet mindhá rom ágának, nevezetesen a festészetnek, szobrászatnak és az építészetnek alkotásaiban is. Mert itt, Itália földjén élt és alkotott a világhírű és halhatatlan művészek egész sora, köztük Donatello, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Rajjael- lo, Bernini, hogy a legismertebbek közül is csak a legjelentősebbeket említsük. De ugyancsak itt küzdött a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége, az olasz nép nagy fia, Palmiro Togliatti is. S amikor úgy érezzük, hogy a sok látnivaló már kifárasztott, alkalmunk nyílik felfrissülni az Adria hullámaiban, kikapcsolódást találhatunk a világhírű színházak sajátos atmoszférájában, esetleg élvezhetjük az olasz konyha különlegességeit. Olaszország mindent megad, amire a művelődni, szórakozni vagy pihenni vágyó embernek szüksége van. Olaszország földrajzilag az Appennini-félszigetet, valamint Szicíliát és Szardíniát foglalja magába, s közigazgatásilag 18 tartományra oszlik. A félsziget első, magas kultúrával rendelkező lakosai az etruszkok voltak, akiket az i. e. II. századtól a rómaiak váltottak fel, uralmuk alá hajtva nemcsak a Földközi-tenger vidékét, de Európának jelentős részét is. A birodalom 404-ben történt kettéosztása után azonban a nyugatrómai birodalom ereje állandóan gyöngül, majd 476-ban a különböző germán törzsek teljesen megdöntik. Az elkövetkező évszázadok folyamán a terület kisebb-nagyobb fejedelemségekre, független városállamokra bomlik, majd megalakul a római pápa világi hatalmát biztosító egyházi állam, amely a középkor végére már a félsziget jelentős részét hatalma alá hajtja. Majd több évtizedig tartó küzdelem után, 1871-ben megalakul az egységes Olaszország, amely Róma székhellyel 1946-ig királyság, azóta köztársaság. Említést érdemel még, hogy a jelenlegi Olaszország területén két mini-állam is létezik, nevezetesen San Marino és a Vatikán. Velence, a lagúnák városa Az Olaszországba érkező külföldi keresve sem találna kalandozásaihoz jobb kiindulópontot, mint Velencét, ezt a világnak egyedülállóan különleges és csodás városát. A 118 szigeten épült város egyes részeit nem kevesebb, mint 177 csatorna választja el egymástól, s csaknem 400 híd köti össze. Fő vízi útvonala a 4 km hosszú Canal Grande, melynek motoros hajói, az ún. „vapo- rettók“ a város legolcsóbb s egyben legmegbízhatóbb közlekedési eszközei. Fölszállunk hát mi is az egyik vaporettó- ra, s önfeledten gyönyörködünk -a csatorna két partián sorakozó pompás paloták, középületek és templomok harmonikus panorámájában. S valóban, amikor figyelmesen végighajózva a Canal Grandén egészen a Szent Márk térig, majd pedig a szárazföldi utcácskák, terek, szűk sikátorok szövevényén áthaladva, visszatérünk a Santa Lucia pályaudvarhoz, úgy érezzük, nemcsak Velence, de lényegében egész Olaszország történelmének és művészetének fejlődését sikerült mintegy kereszt- metszetben áttekintenünk. A VI. században létesült Velence ugyanis már a XI. században önálló városállammá alakult, s egyben a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik legerősebb vezető hatalmává vált. A hatalom legfőbb letéteményese, a mindenkori vezér, a dogé nemcsak államférfi, de a művészetek bőkezű támogatója, mecénása is volt. Így vált aztán lehetővé, hogy Velence a legjelentősebb művészeti stílusok, nevezetesen a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, majd pedig a barokk terén önálló utakon haladt, és sikerült kialakítania ezek sajátos, velencei irányzatát, ami nagyban befolyásolta egész Olaszország művészi fejlődését. Kiváló mesterei, főként Tiziano, Tintoretto, Veronese révén különös és egyedülálló jelentőségre tett szert a velencei festőiskola is. A legforgalmasabb pont Nehéz leírni azt a lenyűgöző látványt, amelyet a szabálytalan téglalap alakú, mintegy 175 méter hosszú Szent Márk tér nyújt a látogatónak. A három oldalról árkádos palotákkal szegélyezett teret a márvány és arany ragyogásában pompázó, sokszínű mozaikokkal díszített Szent Márk-bazili- ka zárja le. Az öt főkapus, öt kupolás templom, erkélyén a világhírű, egykor Konstantinápolyban felállított négy antik bronzlóval, a monumentális, bizánci stílusú építészet olaszországi továbbfejlesztésének legragyogóbb példája. A gazdagon tagolt és kiképzett templom külső hatását tovább fokozza a templombelső aranyalapú, sokszínű mozaikképeinek csillogása, melyek mintegy 4200 négyzetméternyi felületet borítanak be, s méltán lettek az „arany bazilika“ névadói. A templombelső több mint ötszáz oszlopa, pillére, továbbá a bazilikában elhelyezett felbecsülhetetlen értékű kincstár és múzeum, valamint a csaknem 1000 kg színaranyba foglalt oltártábla (a „Pala d’Oro“), a bizánci emailművészetnek talán legcsodálatosabb alkotása teszi felejthetetlenné a székesegyház megtekintését. A tér képéhez, hangulatához mindenképpen hozzátartozik még a 99 méteres harangtorony, a „Campanile“, melynek harangjai egykor különféle jelekkel hívták ülésre a tanácstagokat, munkába a dolgozókat, jelezték a delet, vagy éppen a halálos ítéletek végrehajtását. Ugyancsak a tér látványosságát gazdagítja az óratorony, amely két bronz kalapácsával kongatja ki az órákat. Árká.dos átjárójánál kezdődik a város legelegánsabb kereskedőutcája, a Merceria. A bizánci építészet remekművei között megtekintjük még a városházát, valamint a Természettudományi Múzeum márványborítású épületét. A Doge-palotában A székesegyház tőszomszédságában áll Velence egykori kormányzójának, törvényhozó testületének és fontosabb központi hivatalainak székhelye, a XV. században emelt Doge-pa- lota. A velencei-gótikus stílusban épült, légiesen könnyed, kettős árkádsoráról jól ismert palota a világ egyik legszebb építészeti alkotása. De az épület belső kiképzése is méltó külső ragyogásához, s felejthetetlen élményt nyújt a látogatónak. A palota egyes termeit olyan kiváló, a velencei festészet halhatatlan mestereinek festményei díszítik, mint pl. Tintoretto, Veronese, Tiziano, Bassano, Palma Giovane. Ha már itt vagyunk, nem mulasztjuk el, hogy megtekintsük a romantikus legendákkal övezett Sóhajok hídját sem, mely a palotát a mögötte levő épületekkel összeköti. Erről a hídról vetettek egykor egy utolsó, sóhajtásokkal kísért pillantást városukra a börtönbe tartó elítéltek. Ugyancsak a velencei gótika nagyszerű alkotásait csodáljuk meg az „Aranyház“ (jelenleg képtár), valamint a Foscari-pa- lota épületében, továbbá a dominikánusok templomában, amely utóbbi, mint az egykori tes tengerparti város. Az óváros középpontjában, az egykori fórumon feliratos kő emlékeztet arra, hogy Julius Caesar itt tartotta híres beszédét, amikor katonáit Róma ellen vezette. A felirat szerint itt hangzott el az azóta már szállóigévé vált mondás: „Alea iacta est" — vagyis: „A kocka el van vetve“. Augustus császár tiszteletére viszont diadalívet emeltek az egykori Arimi- num város lakosai. Borzongva szemléljük a Malatesták ősi várát, melynek egyik termében játszódott le Francesca da Ri- miny és sógora, Malatesta között a tragikus végű szerelem, s melyet Dante oly megkapóan írt le a Pokol V. énekében. Jelenleg a vár börtönépület. Rimínitől alig 24 kilométerre elérjük a világ egyik legkisebb köztársaságát, San Marinát, valamint hasonló nevű fővárosát. A IV. században létesült, s alig 61 négyzetkilométernyi területű és 16 000 lakosú kis köztársaság mind a mai napig megőrizte függetlenségét. A II. világháborúban is semleges maradt, s falai között csaknem százezer üldözött talált menedéket. Legérdekesebb műemléke a három sziklacsúA Doge-palota homlokzata városállam pantheonja, az államférfiak és hadvezérek síremlékeinek gazdag tárháza. Ugyanakkor a Santa Maria della Carita templom, illetve kolostor épületében nyert elhelyezést a csodálatos velencei festőiskola alkotásait bemutató leggazdagabb képgyűjtemény, a „Galleria dell’Acca- demia di Venezia“. De sokáig gyönyörködünk még a velencei reneszánsz, illetve barokk számos alkotásában, melyek a város egykori polgárainak gazdagságáról és magas művészi ízléséről tanúskodnak. A velencei reneszánsz legkiválóbb alkotásait képviseli a Corner-, a Rezzonico-, valamint a Vend- ramin-palota, mely utóbbiban töltötte életet utolsó napjait, s halt meg Wagner Richárd. Ugyanakkor a Simeone- és a Karmelita-templom a velencei barokk szépségének méltó hirdetője. A város gondjai Velencei képünk azonban nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a csatornák nemes ívelésű, sok esetben művészi kivitelű hídjairól, a Szent Márk tér galambjairól, valamint a sok-sok utcai árusról, akiknek még a legedzettebb turista sem képes ellenállni. De Velence hangulatához tartozijc a fényűző strandjairól, filmfesztivál-palotájáról, valamint játékkaszinójáról ismert Lidó- sziget is. Ám Velencében járva az ember önkéntelenül is arra a veszélyre gondol, amelyet az évi átlagos 2,5 milliméteres süllyedés okoz a városnak, veszélyeztetve felbecsülhetetlen értékű műkincseit. Már eddig is különböző tervek, elképzelések láttak napvilágot, ezek végrehajtása azonban óriási összegbe kerül. Minden jel arra mutat, hogy Velencét csupán nemzetközi összefogással lehet megmenteni. „Alea iacta est“ Legközelebbi úti célunk Rimini, a fürdőhelyeiről nevezecson emelt, várfalakkal összekötött erőd, melynek bástyáiról felejthetetlen kilátás nyílik egyrészt az Appenninek csúcsaira, másrészt az Adriára. Észak-Olaszország központjában Utunk további állomása Milánó, a Pó-síkság kiemelkedő ipari, kulturális és művészeti központja, melynek falai között több éven át élt és alkotott — a dúsgazdag Sforzák udvarában — Leonardo da Vinci. Első utunk a mester egyik halhatatlan remekművéhez, a Santa Maria della Grazia kolostor refektoriumának Utolsó vacsora c. freskójához vezet. A lelki feszültségnek és a kirobbanásra készülő indulatnak az arckifejezésekben és a gesztusokban történő művészi megfogalmazását csodáljuk meg az egyébként elég rossz állapotban levő falképen. Ezután az Ambrosiana képtárba igyekszünk, ahol a mester több festménye, köztük a Zenész c. portré nyújt felejthetetlen élményekben gazdag pillanatokat. Nem mulasztjuk el még megtekinteni a fehér márványból épült Dómot, az olasz gótika legszebb alkotását, valamint a világhírű Scala épületét. Milánó azonban nemcsak a műalkotások, az ipar és kereskedelem egyik olasz központja, de a nagy politikai küzdelmek színtere is. Az olasz munkásosztály öntudatos tagjai mellett, akik Olaszország Kommunista Pártja és a szakszervezetek irányításával fegyelmezett sztrájkokkal, tömegtüntetésekkel, gyűlésekkel harcolnak jogaikért, gyakran hallatnak magukról a különböző — mind bal-, mind pedig jobboldali — szélsőséges csoportok is. Ezek tevékenysége főként terrorakciókban nyilvánul meg. Mi is egy, az olasz neofasiszták által éppen milánói tartózkodásunk alatt végrehajtott bombamerénylet emlékével távozunk a városból, hogy folytassuk utunkat új, ismeretlen tájak felé. KOHÁN ISTVÁN A Szent Márk-bazílika előtérben a harangtoronnyal
