Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-29 / 22. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1977. MÁJUS 29. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 146. SZÄM ÄRA 1 KORONA Kovács Kálmán és a kórus egy része Huszonkét éve, hogy a csehszlovákiai magyar tanuló és dolgozó fiatalok félhivatásos dal- és táncegyüttese, a Ifjú Szívek Ivagy még rövidebben: a Szívek) fúrja a falvakat és járja a világot, élményt adva a közönségnek s tőle elismerést kapva. Valahogy úgy érzem, hogy ebből az elismerésből és a siker melegéből a zenekarnak és a tánccsoportnak több jutott, mint az énekkarnak, s az emberi természet olyan, hogy az arra jobban rászorulót segítené, óvná, akár az anya beteg gyermekét. Es milyen boldogság, amikor a beteg gyermek gyógyulni, erősödni kezd! Az énekkar életében voltak gyengébb időszakok; az erősödés tulajdonképpen az 1970-es bemutatótól számítódik, amikor is az énekkar egész estét betöltő hangversenyt adott, akárcsak a 75-ös bemutatón. A korábbi években feladata majdnem csak arra korlátozódott, hogy a tánckompozíciókhoz szolgáltatta m az „aláfestést“, vagy kitöltötte a műsort, amíg a táncosok átöltöztek. Az utóbbi időben országszerte fellendült az énekkari mozgalom, nyilvánvalóan ez is arra késztette az énekkart, hogy a maga útját járja. — Amikor hetvenben ide jöttem igazgatónak, az énekkar taglétszámhiánnyal küszködött — mondta Kulcsár Tibor. 1963—70 között a létszámot nem tudták betölteni, nem volt kivel, a minőségről nem is beszélve. A 46 engedélyezett létszámnak csak a fele volt meg. — A szó szoros értelmében az utcán szed tem fel Kovács Kálmánt. Egyik este jfriss igazgatóként) elmentem a táncosok próbájára. Az utcán megszólított egy fiatalember, nem tudom-e véletlenül, hol próbál a Szívek tánckara, kérdezte. Ez a fiatalember Kovács Kálmán volt, korrepetálni jött valaki helyett. Beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy konzervatóriumba jár, karvezetést tanul. Megkérdeztem, volna-e kedve az énekkarunkat vezetni. Visszakérdezett: Viccel velem? (Gyökeres György felvétele) Azóta eltelt néhány év, Kovács Kálmán a bratisla- vai Zene- és Színművészeti Főiskola karvezetői szakát is elvégezte, egy évig Párizsban folytatott posztgraduális tanulmányokat, majd a Szlovák Nemzeti Színház kórusának másodkarnagya lett — és tovább vezeti a Szívek énekkarát. 1970 óta nincs az énekkarban létszámhiány, sőt most már minden pályázaton tizenöten-húszan jelentkeznek (van úgy, hogy harmincán is, a korábbi három-néggyel szemben). Még tagjelöltek is vannak, akik nem kerülnek be a kiválasztott 50 közé — /mert már ennyi az engedélyezett létszám), vannak olyanok is, akik hajlandók fél évet várni, hogy beleférjenek a keretbe. A kórus tagsága általában négyévenként cserélődik, de szép számmal akadnak, akik ennél sokkal tovább maradnak. Húsz éve énekel Szerda József, régi tag a Muzsik házaspár és Vajda Géza is, aki a bizalmi tisztségét tölti be, azonkívül a karnagy asszisztense, s alkalmakként a fellépéseken is ő dirigál, de meg kell említeni Sutyovszki Mária nevét — ő is segít a szólamok betanításában. Jelenleg az énekkar képes arra, hogy önálló hangversenyt adjon, van elég tag, van karnagy s össze tudnak állítani olyan műsort, amely tetszik a közönségnek. Példa erre a 76 őszén megkezdett fellépéssorozat. Kosúton, Vezekényen, Deákin, Nagymegye- ren tapsoltak a kórúsnak, az emberek élvezték a műsort. jEs az is jóleső érzés, hogy közönségünk értékelni és élvezni tudja az énekkari hangversenyt is!) \ Galántai Kodály-napokon kétszer nyerték el az arany koszorút: 1972-ben és 75-ben, és szerepelnek az együttes nagylemezén is. A fellendülés korszaka nemrég kezdődött, s a kezdet nagyon biztató. Mindez csak azért jutott eszembe, mert az Ifjú Szívek énekkara az idei Jókai-napok záróünnepségén önálló hangversenyt ad. KOPASZ CSILLA fl SIKER IBM
