Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
< MECSETEK, SÍRBOLTOK Városnézésünk során több mecseten kívül megtekintjük Mohamed Ali pasa nagymecsetjét is, amely a főváros peremén, a Mokkatan-hegy tetején emelkedve messze kimagaslik Kairó mecsetjei, palotái fölött. Hatalmas bástyák és vastag falak veszik körül, melyeket a gizehi kisebb piramisok köveiből építettek fel. Különösen lenyűgöző a mecset hatalmas kupolája és belsejének visszhangja, amely akkor is fülünkben cseng, amikor elhagyjuk az építményt. A vastag bástyafalról letekintve a szultánok, kalifák, mamelukok (volt egyiptomi kiskirályok, akiket Mohamed Ali le- mészároltatott, hogy zsarnokságuk alól kiszabadítsa Egyiptomot) kupolás sírboltjai integetnek felénk, elkápráztatva szemünket a délutáni nap visszavert fényével. A sírboltok mellett elhaladva rövidesen egy nagy, csöndes városrészhez érünk, melyben csupa egyforma, földszintes ház áll. A házak szobáiban az egykori gazdagok földi maradványai pihennek a koporsókban. A holtak városában vagyunk, ahol azonban az utóbbi időben élők és holtak békés egymás mellett élése — pontosabban egymás mellett lakása — van kialakulóban. A kairói hajléktalanok meré- szebbjei ugyanis, félredobva a vallási előítéleteket, az utóbbi időben kezdik birtokukba venni a jobb karban lévő házakat. Idegenvezetőnk szerint a hatóságok igyekeznek a dologról tudomást nem szerezni, hiszen oly sok Kairóban a lakástalan — a holtak pedig hallgatnak. Ha pedig valamilyen ok folytán mégis kilakoltatásra kerül sor, nyomban újak jönnek az elköltözöttek helyéra UTAZÁS A SIVATAGON KERESZTÜL Kairói tartózkodásunk azonban rohamosan a végéhez közeledik. El kell hagynunk Kairó örökké lármás, élettől lüktető, túlzsúfolt utcáit, a Za- málek-negyed kertes villáit, a bazárokat, múzeumokat, mecseteket s véMohamed Ali nagymecsetjének belső udvara Kairóban A 27 méter magas Pompeius-oszlop és az egyik szfinz Alexandriában Oszlopok, szarkofágok, szfinxek az alexandriai Görög—római Múzeum kertjében gül szállodánkat is, ahol oly jól éreztük magunkat. Autóbuszunk ismét a Gizeh felé vezető úton röpít bennün két, s észre sem vesszük, hogy már elhagytuk a párafátyollal borított három és fél milliós fővárost. Továbbhaladva egyre inkább távolodnak tőlünk a gizehi piramisok körvonalai is. Amint autóbuszunk tovasuhan a sivatagii műúton Alexandria felé, az út két oldalán helyenként kibontakoznak előttünk a jövő körvonalai is. Mezővédő erdősávokkal, fasorokkal szegélyezett öntözéses mintagazdaságok mellett haladunk tovább. Amint azt idegenvezetőnktől megtudjuk, a Mudriat el Táhri, magyarul a Felszabadulási Tartomány területére érkeztünk, amely a Nílus deltájától nyugatra fekszik, s a sivatagnak egy kb. 130 km hosszú és 30—40 km széles sávját képezi mintegy 5000 négyzetkilométernyi területtel. Mivel a folyam szintjénél alacsonyabban fekszik, öntözése könnyen megvalósítható, amit jelenleg egy, a Nílusból idevezetett 18 km hosszú főcsatorna és több kisebb mellékcsatorna segítségével valósítanak meg. Az öntözött területen különböző mezőgazdasági növényeket, főként sok zöldséget, kukoricát és kiváló minőségű gyapotot termesztenek, amely egyébként az ország legfontosabb kiviteli cikkei közé tartozik. A továbbiakban már teljesen ter- méktelen sivatagon haladunk keresztül, melynek egyhangúságát .csupán a beduinok fel-feltűnő karavánjai és a műút mentén felállított katonai őrállomások oldják fel valamelyest. Mindem egyes ilyen őrállomáson biztonsági okokból adatokat vesznek fel az arra elhaladó járművektől. Amint továbbhaladunk, lassan feltűnnek az az ország második legnagyobb városának, Egyiptom mindenkori kapujának, a másfél milliós Alexandriának a körvonalai. A HELLENISZTIKUS KULTÚRA FELLEGVÁRÁBAN A'lexandriát (arabul El-lszkandarija) Nagy Sándor alapította a Nílus deltájának nyugati peremén a Maryunt- tó és a Földközi-tenger közötti földsávon i. e. 332-ben. Miután a Ptole- maioszok az i. e. 3. században ide tették át Memphiszből székhelyüket, nemcsak az ókori világ egyik legnagyobb városa, de a hellenizmus idején annak egyik legfontosabb szellemi központja lett. Itt jön létre a hellenisztikus és a keleti kultúrák szintéziseként egy önálló művészeti irányzat, melyet alexandriai művészet néven ismer a történelem. Sajnos, a múlt században felépített modern város csaknem teljesen betemette az antik műemlékeket. így inkább ókori leírásokból tudjuk, hogy a város központjában állt a híres Museion, melynek könyvtárában az akkor ismert világ valamennyi írott szövegét meg lehetett találni, a „Serapeum“ szentély [később ide költöztették a könv- tárat), a gymnasionok, a stadion, a királyi palota, színházak és más köz épületek. A várossal szemben levő szigeten pedig a Pharosz nevű hatal más világítótorony, az antik világ hetedik csodája emelkedett. Hová tűntek ezek a felbecsülhetetlen értékű műemlékek? Pusztításukat már elkezdték az érzéketlen rómaiak, tovább folytatták a túlbuzgó keresztények, majd a fanatikus arabok fejezték be, hogy teljesen leszámoljanak a számukra „pogány“ kultúrával. Mi már csak a 391-ben emelt Pompeius oszlopát és a mellette levő két ismeretlen eredetű és korú szfinxet, a „Serapeum“ szentély üres föld alatti termeit, valamint a Görög-Római Múzeumban elhelyezett, az eddig ásatások folyamán előkerült leleteket csodálhattuk meg. A többi műemlék még feltárásra vár. A közelmúlt emlékeit idézve barangolunk a királyi család egykori nyári palotájában a Montazzában és annak parkjában, megpihenünk a botanikus kert pazar növényei közt, majd sétára indulunk a modern belváros mindig zajos utcáin, hogy néhány óra eltelte után egész életre szóló élmények birtokában ismét útra keljünk hazánkba. KOHÄN ISTVÁN A királyi család egykori nyári rezidenciájának parkja Alexandriában (A szerző felvételei) 10— uu ________________________
