Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
Vasárnap ESEMÉNYEK KÉPEKBEN 1977. május 22. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 4.01, nyugszik 19.33 Közép-Szlovákia: 3.52, nyugszik 19.24 Kelet-Szlovákia: 3.43, nyugszik 19.15 órakor A HOLD kel — 07.29, nyugszik 22.39 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KŰSZÖNTJOK JÚLIA nevű kedves olvasóinkat 1807-ben született BROCKY Károly magyar festőművész (+ 1855) • 1877-ben született Jorge ANKERMANN kubai zeneszerző — UNESCO évforduló « 1902- ben született Vojtéch JITÄR cseh irodalomtudós (t 1945) • 1987-ben halt meg James Langston HUGHES amerikai kültfi, Író (szül. 1902). AZ ÚJ SZŐ JÖVÖ vasárnapi SZÄMANAK tartalmából Az osztály pártja a nép pártja Nyikolaj Petrovics cikkének első része Alkonyatbán dobogó szívek Bodnár Gyula riportja Bánatos figurák Mészáros Károly elbeszélése „Kokovin smaragdja" Igor Sakinko írása Romokból nőtt város Ján Blazej üzbegisztáni jegyzeteinek 1. része BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Megszüntethető aránytalanságok Negyedéve sincs annak, hogy kezembe került egy statisztikai kimutatás, amelynek néhány adata ma sem hagy nyugton. Pedig a számok, amelyek szlovákiai viszonylatban hűvös tárgyilagossággal feltérképezték a nők hányadát a szakszer vezeti és a vezető gazdasági tisztségekben, továbbá a női újítók, százezresek, szocialista munkabrigádok számát és azt, hogy hány dolgozó 'nő kapott szakszervezeti kitüntetést, általában pozitívak voltak. Szlovákiában (az összes felsorolt adat az 1975 végéig kialakult helyzetre vonatkozik) a női szakszervezeti funkcionáriusok száma tekintélyes szintet, 82 489 főt ért el. Jelentős eredményként könyvelhető el, hogy 2550 női kollektíva nyerte el addig a Szocialista munkabrigád cimet és nem keve sebb mint 4223 versenyzett elnyeréséért. Elismerést érdemlő további tény, hogy csaknem másfél ezer női újítónk volt és 1688 nő kapott szakszervezeti kitüntetést. Akkor mi a baj? — teheti fel az olvasó a kérdést. Nos, főleg az, hogy az egyes járások, főleg az éllovasok és sereghajtók között olyan aránytalan nagy különbségek vannak, amelyek aligha magyarázhatók csak objektív okokkal. (Objektiv okok alatt értem főleg a járások ipari fejlettségének fokát és a nők gazdasági aktivitásának és kezdeményezésének ebből következő, magától értetődően eltérő feltételeit.) Lássuk a vonatkozó tényeket. Vezető gazdasági tisztségben a legtöbb nő, számszerint 852, a nyitrai járásban volt. Ennek az előbb említett objektiv okokkal csak részben magyarázható ellenpólusa a komáromi (Komárno), rimaszombati (Rimavská Sobota) és tőketerebesi (TrebiSovj járás, ahol — szinte hihetetlen — egyetlen nő sem töltött be vezető gazdasági funkciót. Ez annál meglepőbb, mivel ezekben a járásokban — feltüntetésük sorrendjében — 1233, továbbá 1154 és 1108 nőt találtak érdemesnek arra, hogy megválasszák őket szak- szervezeti tisztségekbe. Menjünk tovább. A valóban iparilag fejlett Bratislava-vidéki járásban 123 nő kapott szakszervezeti kitüntetést. De vajon annyival kevesebb és kevésbé érdemes mnnkát, tevékenységet kifejtő női szakszervezeti tag akad a dunaszerdahelyi (Du najská Streda), komáromi, rimaszombati és rozsnyói (Roí- nava) járásban, hogy itt egyetlen egy sem büszkélkedhet ilyen elismeréssel? Még furcsább, hogy Szlovákiában bárom olyan járás is akad (komáromi, rimaszombati és rozsnyói), amelyben 1975 végén még nem volt női szocialista munkabrigád vagy akárcsak ezért a címért versenyben álló kollektíva. Reméljük, hogy azóta legalább némileg javult a helyzet. De a viszonylag rövid idő alatt minden bizonnyal nem olyan mértékben, hogy az illetékes szakszervezeti szerveknek — lentről egészen fel — ne lenne sürgős kötelességük elemezni a helyzetet, feltárni az okokat és hatékony intézkedéseket foganatosítani az aránytalanságok fokozatos megszüntetésére. Az okokat véleményünk szerint elsősorban a politikai és a szervező munka fogyatékosságaiban kell keresni. Ez pedig annyit jelent, hogy a megoldás kulcsára is ebben a szférában találnak rá. Meggyőződésünk, hogy az illetékes szervek erre vállalkoznak is. GÁLY 1VÄN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK SALT-tárgyalások A békeszerető közvélemény megelégedéssel vette tudomásul, hogy folytatódnak a tárgyalások a hadászati támadófegyverek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A SALT-tárgyalások ma a szovjet- amerikai kapcsolatok láncának egyik döntő elemét jelentik, e kapcsolatoktól pedig elválaszthatatlan az enyhülés. Két és fél évvel ezelőtt, 1974 novemberében fejezte be Vlagyivosztokban Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok akkori elnöke tárgyalásait. A megállapodás, amelyet ott elértek, rendkívül fontos haladást jelentett a hadászati fegyverrendszerek korlátozása felé. A tárgyalások azonban 1975-ben és 1978-ban elhúzódtak, és a Vlagyivosztokban kitűzött célt a szovjet diplomácia erőfeszítései ellenére mindmáig népi sikerült elérni. Amerikai oldalon ugyanis erőteljesen aktivizálódtak a megállapodás ellenzői, akik gazdasági, politikai vagy más okokból a fegyverkezési hajsza fenntartásában vagy fokozásában érdekel tek. Kihasználták az elnökválasztási kampányt, befolyásolták mindkét párt választási küzdelmét, és magatartásuk tükröződött a genfi amerikai küldöttség egyoldalú előnyökre törekvő magatartásában is. Aggasztó, hogy a Pentagon a megállapodás megkötésének elhúzódását a fegyverkezési verseny új menetének megindítására igyekszik felhasználni. Tavaly például bejelentették, hogy további ballisztikus interkontinentális rakétákkal kívánják megerősíteni az amerikai hadászati erőket. Az elnöknek a kongresszus elé terjesztett, 1977. évi hadászati költségvetéssel foglalkozó jelentése például a következőket tartalmazza: „Intenzív munka folyik, hogy kialakítsuk a nagy hatósugarú hadászati szárnyas rakétákat, diint a repülőgépek, a felszíni hajók, s tengeralattjárók fegyverét.“ Az előző ideiglenes szovjet—amerikai SALT-egyezmény ez év októberében lejár. A most folytatódó tárgyalások tétje tehát igen nagy. A párbeszéd megrekedése azzal a következménnyel fenyeget, hogy kialakulhat a fegyverkezési verseny új szakasza. Moszkvában a SALT-tárgyalásoknak a hosszúra nyúlt szünet után történt felújítása kapcsán ismételten leszögezik: jó esélyei vannak a szovjet—amerikai hadászati fegyverkorlátozási egyezmény mielőbbi megkötésének. Megvan a közös alap a megállapodáshoz, mégpedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapelveiről 1972 májusában aláirt Okmány. Az egész emberiség érdekét szolgálná, ha a megszülető hosszú távé megegyezés betiltaná azokat a fegyverrendszereket is, amelyek még nagyobb erejűek a jelenlegieknél. Ma még felbecsülni is nehéz annak a pozitív hatását — s nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatokra, banem az egész nemzetközi légkörre — ha sikerül eljutni a SALT-I-től a SALT-II- ig... PROTICS jOLÁN A csehszlovák kormány meghívására hétfőn kétnapos csehszlovákiai látogatásra Prágába érkezett Abdasz Szalam Dzsallud, a líbiai Arab Szocialista Állam Általános Népi Kongresszusa legbelsőbb titkárságának tagja. Felvételünkön: Dzsallud Lubo- mír Strougal szövetségi miniszterelnök társaságában ellép a díszszázad előtt (Felvétel: CSTK) Luis Corvalán López, a Chilei Kommunista Párt jőtitkára, aki a CSKP KB meghívására hivatalos baráti látogatáson tartózkodott hazánkban, a hét elején Szlovákiába látogatott. Itt-tartóz- kodása során részt vett a bernolákovói dolgozók nagygyűlésén. Felvételünk a nagygyűlés után készült (Felvétel: CSTK — J. KolenCík) Az elmúlt hét végén rendezték meg Bratislavában a CSEMADOK XII. országos közgyűlését. A tanácskozást levélben köszöntötte Gustáv Husák, pártunk főtitkára, köztársasági elnök. A közgyűlés minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a szövetség még hatékonyabb eszmei és kulturális munkát végezzen hazánk magyar nemzetiségű dolgozóinak körében. Felvételünkön Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke vitazárót tart (Gyökeres György felvétele) E heti karikatúránk — Nem is tudtam, hogy a réz ennyire vonzza az acélt (A moszkvai Pravdából)
