Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-22 / 21. szám

NOSZF A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXV. kongresszusa jelentős esemény volt a párt, a szovjet nép és az egész haladó emberiség éle­tében. Az SZKP XXV. kongresszusa a tudományos kommunizmus elméletét és gyakorlatát a párt és a szovjet belpoli­tikai és külpolitikai területen kifejtett gigantikus építőtevékenysége, a többi testvérpárt és az egész világ forradal­mi erői tapasztalatainak általánosítása alapján új tézisekkel és következteté­sekkel gazdagította. Ezek alapos elsa­játítása a kommunisták jelenlegi esz­mei-politikai felkészültségét, az elmé­let alkotó továbbfejlesztését képezi. A Szovjetunió Kommunista Pártja a tudományos kommunizmus pártja. A múltban diadalmaskodott, és ma is azért győz, mert tevékenységéban tán- toríthatatlanul a marxista-leninista tu­dományhoz igazodott, mert a marxiz­must és a leninizmust a forradalmi gondolkodásmód és a forradalmi ak­cióképesség módszertanának tartotta. A tudományos kommunizmus a társa­dalmi életet egész ellentmondásában és bonyolultságában, mozgásában és fejlő­désében mutatja be. Természetes, hogy a marxista—leni­nista elmélet nem topoghat egy hely­ben, azt a szüntelenül fejlődő élettel párhuzamosan kell fejleszteni, a tudo­mány és a gyakorlat újabb ismereteivel kell állandóan gazdagítani. A szovjet társadalom életének mélyreható kuta­tása és figyelemmel kísérése, a világ­ban lezajló folyamatok sokoldalú és mélyreható elemzése, a kor követelmé­nyeinek megfelelő és a gyakorlati feladatok megoldására irányuló elméle­ti következtetések továbbfejlesztése, — ezek az SZKP elméleti tevékenysé­gének alapvető vonásai. A PÁRTVEZETÉS LEGFONTOSABB ELVE A tudományos kommunizmus a mar­xizmus—leninizmus többi alkotóelemé­vel szoros kapcsolatban kutatja és in­dokolja mindazt, ami a marxista—leni­nista elmélet lényegét, magvát alkotja: ez a munkásosztály és kommunista pártja világtörténelmi küldetéséről, a szocialista forradalomról, a munkás- osztály politikai hatalmának kivívásá­ról és megtartásáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről, valamint védelmezéséről szóló tanítás. A tudományos kommunizmus, a mar­xizmus—leninizmus egy egészként az SZKP politikájának elméleti alapját al­kotja. A párt politikájának ereje szi­gorúan tudományos jellegében rejlik, abban, hogy egyetért a társadalom fej­lődésének objektív törvényszerűségei­vel, és elválaszthatatlan kapcsolatban van a gyakorlattal. Ez a munkásosz­tály politikája, a dolgozók legsajá- tabb érdekeit kifejező politika, amely összhangban áll a történelem objektív folyamatával. Lenin szavaival a kommu- nist párt politikájában a politika a történelem folyamán első ízben szaba­dult ki a káoszból, szakadt el a meg­tévesztéstől, és vált tudományossá. Az SZKP elméleti tevékenységében abból indult ki, hogy a marxizmus— leninizmus, a tudományos kommuniz­mus elmélete nem a megváltoztatha­tatlan és merev tanítások összessége, hanem tudományosan fejlődő és alkotó elmélet. Ez á tudomány visszatükrözi az objektív valóságot, a társadalmi életet annak minden ellentmondásával és bonyolultságával, vagyis a mozgás­ban és fejlődésben levő társadalmi éle­tet. V. I. Lenin a marxizmus bíráló forra­dalmi szellemét és aktív alkotó jelle­gét már forradalmi munkásságának a kezdetén elsajátította. Lenin a nagy tanítók elméleti hagyatékát az új tör­ténelmi feltételekre alkalmazva fej­lesztette és gyarapította. Erélyesen harcolt az olyan kísérletek ellen, ame­lyek Marx és Engels tanítását merev, élettelen dogmává akarták átalakítani. Marx elméletére egyáltalán nem úgy tekintünk, mint valamilyen befejezett és megváltoztathatatlan elméletre. El­lenkezőleg: meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak az alapkövét rakta le annak a tudománynak, amelyet a szo­cialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak le­maradni a haladás útján. V. I. Lenin így jellemezte viszonyát a marxizmus­hoz. A marxizmus alkotó fejlesztésében V. I. Lenin a hatékony forradalmi ta­nítás szükségszerű feltételét, a munkás- osztály időszerű kérdései elméleti és gyakorlati megoldásának a kulcsát, a jobboldali és „baloldali“ opportuniz­mus, revizionizmus és dogmatizmus el­leni küzdelém legfontosabb eszközét látta. V. I. Lenin a tudományos politika és elmélet lebontását szorosan egybekap­csolta a tömegek küzdelmében szerzett tapasztalatok tanulmányozásával és általánosításával. A milliók tapasztala­taiban kereste és találta meg a vál- laszt a munkásosztály égető kérdései­re. Csatlakozunk ahhoz a véleményhez, hogy a tömeges munkásmozgalom gya­korlata semmivel sem kevésbé fonto­sabb az elméletnél és hogy csakis ez a gyakorlat képes felelősségteljesen el­lenőrizni elveinket — hangsúlyozta V. I. Lenin. Egyben óva intett, hogy aki a társa­dalom fejlődésében nem veszi tudomá­sul a változásokat és figyelmen kívül hagyja a konkrét történelmi feltétele­ket, hogy aki védelmezi az elavult ta­nításokat és következtetéseket, aki a proletariátus osztályharca új tapaszta­latainak elméleti általánosítása és az új történelmi feltételek tudományos elemzése helyett a marxizmus korábbi tételeit ismételgeti, az e tanítás forra­dalmi jellegét torzítja, s a valóságban eltér a marxizmustól, főleg a materia­lista dialektikától. A leninizmus az imperializmus és a proletár forradalmak korszakának a marxizmusa, a gyarmatosítás bomlása korszakának és a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmének, a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet és a kommunista társadalom felépíté­se korszakának a marxizmusa. A szo­cialista forradalomnak számos ország­ban aratott győzelme, a szocialista világrendszer megalakulása, a munkás- mozgalom sikerei a tőkésországokban, a volt gyarmati és félgyarmati orszá­gok nemzeteinek társadalmi-politikai önállósulása, az antiimperialista harc eddig nem tapasztalt fejlődése — mindez bizonyítja a leninizmus törté­nelmi helyességét, amely kifejezi a mai korszak alapvető követelményeit. A MARXISTA-LENINISTA TANÍTÁS ALKOTÓ FEJLESZTÉSE Az SZKP és a testvérpártok a kapi­talizmussal vívott harc módszereinek és eszközeinek kutatásakor figyelembe veszik az új feltételeket, a konkrét tár­sadalmi viszonyokat, emellett szem előtt tartják a tőkés társadalom fejlő­déséről, a társadalom belső ellentétei­nek kiéleződéséről, a munkásmozga­lomban lezajló folyamatokról, a nem­zeti felszabadító küzdelemről, a de­mokráciáért és a világbékéért folyó harcról szerzett ismereteket. Az SZKP a szocialista társadalom fejlődésével kapcsolátos ismeretek, a szocializmus és a kommunizmus építésében szerzett tapasztalatok általánosítása, a kommu­nista pártoknak e folyamatban betöl­tött szerepe alapján dolgozza ki az új társadalom kialakításának módszereit és eszközeit az adott történelmi kor­szaknak megfelelően. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi érdeme, hogy országos vi­szonylatban elméletileg és gyakorlati­lag is megoldotta a népgazdaság táv­lati tervezésének rendkívül fontos kér­dését. Közismert tény, hogy a Szovjet­unió szociális gazdasági fejlődésének első távlati terve a GOELRO-terv volt, amelyet V. I. Lenin vezetésével hoztak létre. Ezzel lerakták az alapokat a népgazdaság és a kultúra valamennyi ágazatának több éves komplex tervezé­se számára, igénybe véve a villamosí­tást. V. 1. Lenin ezt a tervet a párt II. programjának nevezte, és megfogal­mazta a következő tételt: a szovjet­hatalom plusz az egész ország villamo­sítása: kommunizmus. Az SZKP az új történelmi feltételek­ben alkotó módon kibontakoztatta a lenini szövetkezetesítési tervet, kiala­kította a mezőgazdaság kollektivizálá­sának elméletét. A párt a tömegekkel együtt és a megszerzett tapasztalatok birtokában nem csupán elméletileg in­dokolta meg a mezőgazdaság szocia­lista átalakulásának helyes stratégiá­ját, hanem egyben meghatározta a munkaszervezés legjobb formáit, s ki­dolgozta a nyilvántartás és a munka- szervezés szocialista alapelveit. Az SZKP és a szovjet nép tapasztalatai alapján kialakultak a feltételek és példák más szocialista országok kol­lektív nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésének eredményes építése és fej­lesztése számára. A tudományos kommunizmus elméle­tének fejlesztéséhez leginkább a kultu­rális forradalom elméletének átdolgo­zása járult hozzá. Az SZKP tudomá­nyosan okolta meg a tudomány, a kul­túra és a művelődés fejlődésének tör­vényszerűségeit a szocializmus korsza­kában, továbbá sikerült megnyernie a haladó értelmiséget a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekeinek tá­mogatására. Az SZKP mindig abból In­dult ki, hogy a szocialista ideológia és a szocializmus nem tervszerűtlen tár­sadalmi mozgalomból származik, ha­nem a tudomány és a tudományos kommunizmus megvalósulásának az eredményeként jön létre szubjektív té­nyezők közreműködésével. Ezzel össz­hangban sikerrel oldotta meg az új szovjet dolgozó értelmiség kialakítá­sára vonatkozó feladatot. Ez az értel­miség kezdettől fogva a munkásosztály és a marxizmus—leninizmus pozícióin álló szellemi dolgozók csapataként for­málódott. A NEMZETISÉGI POLITIKA A marxizmus—leninizmus alkotó to­vábbfejlesztéséhez kétségtelenül hozzá­járult a nemzetiségi politika elméleté­nek és gyakorlatának az átdolgozása. A nemzetiségi kérdésről szóló marxis­ta-leninista tanítás a szocialista for­radalmi elmélet szerves alkotórésze. A kommunisták a nemzetiségi politi­kára mindig az osztályharc szemszögé­ből tekintettek, s meg voltak győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdés meg­oldását alá kell rendelni a forradalom és a szocializmus érdekeinek. A szo­cializmus harcosai éppen ezért fontos­nak tartották és ma is fontosnak tart­ják, hogy az elnyomatás ellen, a ki­zsákmányolás nélküli új társadalomért vívott közös harcban az összes dolgo­zóknak össze kell fogniuk nemzetiségre való tekintet nélkül. V. I. Lenin hang­súlyozta: Következetes internacionalisták vagyunk, minden nemzet önkéntes munkás-paraszt szövetségének a kiala­kítására törekszünk. A volt cári Oroszország nemzeteinek tényleges egyenlőtlenségét történelmi­leg rövid időn belül felszámolták. Megváltozott a Szovjetunió nemzetei­nek jellege, e nemzetekben kifejlődött a kölcsönös segítségnyújtás és testvé­ri összefogás internacionális hagyomá­nya. Sokoldalú együttműködés jött létre a nemzetek és nemzetiségek kö­zött, új történelmi társadalom alakult ki — a szovjet nép —, melyben vala­mennyien a szovjet nemzetek nagy családjának tagjaként érezhetik magu­kat. A szovjet nép hazafias érzelme el­választhatatlan a proletár internacio­nalizmustól, a hazára, a szocialista rendszerre való büszkeségtől. A KOMMUNISTA ÉPÍTÉS ELMÉLETE A marxizmus—leninizmus számára értékes hozzájárulás a szocialista állam pártirányítási formáit és .módszereit érintő kérdések sokoldalú átdolgozása. Ehhez még csatlakozik az a tény, hogy a dolgozók széles tömegeit bekapcsol­ják a szocialista építésbe, a megbízható állammechanizmus irányításába és ki­alakításába. Az SZKP az államhatalom mint a proletariátus diktatúrája fejlő­désének és törvényszerűségeinek álta­lánosításával eljutott egy fontos elmé­leti tételhez, amely szerint a proletár- diktatúra fokozatosan össznépi szocia­lista állammá válik. Az SZKP az elméleti kutatások és az új társadalom építésében szerzett Ismeretek általánosítása alapján inten­zíven kidolgozza a kommunista építés elméletét. Általánosabb jellegű alapvető törvényszerűségeit a kommunista for­máció első fázisa kialakításának sza­kaszai indolkolják. Fontos elméleti ál­talánosítás volt az a megállapítás, hogy a Szovjetunió eljutott a fejlett szocialista társadalom időszakába. A szovjet pártdokumentumokban mélyre­ható elméleti általánosításokat talá­lunk, amelyek nagy elméleti és gya­korlati jelentőségűek a fejlett szocia­lista társadalom sikeres tevékenysége, a kommunista társadalommá való foko­zatos átalakulása szempontjából. „A marxizmus—leninizmus — hang­súlyozta L. I. Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán az SZKP KB tevékenysé­géről szól beszámolójában — a helyes stratégia és taktika kidolgozásánakt- egyetlen megbízható alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi táv­latokat, sok évre előre segít meghatá­rozni a társadalmi-gazdasági és poli­tikai fejlődés irányát, segít helyesen tájékozódni a nemzetközi események­ben. A marxizmus—leninizmus ereje az állandó, alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx is, Lenin is. Útmutatá­saikhoz pártunk mindig hű marad.“ Az SZKP XXV. kongresszusa fokozott hangsúllyal mutatott rá a kommunista párt helyére és szerepére, szoros kap­csolatára a gyakorlattal. „A pártdoku­mentumok összegezték az új társada­lom építésének hatalmas tapasztalatait, elemezték a nemzetközi fejlődés leg­újabb folyamatait“ — mondotta L. 1. Brezsnyev. A kongresszuson hangsúlyozták, hogy a kommunista elmélet tartalma a mai. feltételek között gyarapodik, új és ma­gasabb fokra emelkedik. A tudomá­nyos-műszaki forradalom időszakában a tudományos kommunizmus alkotó ki­dolgozása elképzelhetetlen a legúiabb ismeretek összességének kihasználása nélkül, amelyet az emberi megismerés eredményezett, beleszámítva a termé­szettudományokat és a műszaki tudo­mányokat is. ÚJ KORSZAK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN Abban az időszakban, amikor az egész haladó emberiség a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelme 60. évfordulójának megünneplésére ké­szül, újra rendkívüli jelentőséggel elő­térbe kerül V. I. Lenin szerepe és feladata, zseniális tehetsége, hogy elméletileg lebontotta és megma­gyarázta a legbonyolultabb prob­lémákat Is, amelyeket a törté­nelem a munkásosztály és a for­radalmi tömegek elé állított. Lenin már 1918-ban hangsúlyozta: Amikor az ország hatalmas átalakulá­sok útjára lépett, akkor ez ennek az országnak és a munkásosztály pártjá­nak az érdeme, amely ebben az ország­ban győzedelmeskedett, és hogy az el­vont, elméleti módon megfogalmazott korábbi feladatokhoz kellő módon, gya­korlatilag fogtunk hozzá, és a tapasz­talatok alapján a nemzetközi forrada­lom a jövőben felépíti majd szocialista jövőjét. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom a XX. század legnagyobb esemé­nye, amely lényeges átalakulást jelen­tett az egész emberiség fejlődésében. Erősen ösztönözte a forradalmi mozga­lom valamennyi csapatát és a gyakor­latban bebizonyította a marxizmus— leninizmus életképességét, tudományos voltát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hatvan év alatt teljesen beigazolódtak Lenin szavai, melyek szerint Marx tanítása azért le­győzhetetlen, mert Igaz. BOHUMIL NÉMEC

Next

/
Oldalképek
Tartalom