Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-15 / 20. szám
p TUDOMÁNYI iiiMiiiiigiiiiiiiiiiiiBiiiiigiaiiii _______ Mű gyémánt és fémhidrogén TECHNIKA Leonyid Verescsagin szovjet akadémikus az 1950-es évek elején kezdett foglalkozni a mesterséges gyémántok készítésének problémájával. Századunk közepén rendkívüli mértékben megnőtt az ipari gyémántok iránti kereslet: szükség volt rájuk az olajkutató-feltáró fúrásokhoz, a fémek megmunkálásához és seregnyi más munkához. Ezeken a területeken rendkívüli keménységét hasznosították: a. gyémánt ezerszer keményebb a kvarcnál és 150-szer keményebb a korundnál. 1958-ban Verescsagin akadémikus kutatócsoportja három különböző irányban kezdte meg a kutatásokat mesterséges gyémántok előállítására. Ez 1960-ban sikerült is, miután elkészítették a hatalmas nyomáson és hőmérsékleten működő berendezést, továbbá kidolgozták a megfelelő eljárást a nyomás és a hőmérséklet mérésére közvetlenül a berendezésben. Verescsagin akadémikust és két legközelebbi munkatársát Lenin-díjjal tüntették ki azért a munkásságukért. Elméleti kutatási eredményeiket a szuperkemény anyagok kijevi intézetében hasznosították. Itt rekordidő alatt dolgozták ki a mesterséges gyémántok gyártásának ipari technológiáját. E technológia alapján a Szovjetunióban 1961-ben megkezdték a szintetikus gyémántok ipari gyártását. Ebben az időben, az 1960-as évek elején azonban már más terv foglalkoztatta Verescsagin akadémikust: a fémhidrogén-terv. Ennek elméleti alapjait J. D. Bernal professzor, a neves angol fizikus rakta le fél évszázaddal korábban, kimutatva, hogy minden anyag átvihető fémes állapotba, ha a rá ható nyomás elég nagy. Verescsagin akadémikus kutatócsoportja 1972-ben érte el az első sikert, amikor három megabaros kolosszális nyomást hoztak létre. Kísérleteik során nagyon tiszta hidrogén gázt vezettek a 4,2 Kelvin-fokos nagyon alacsony hőmérsékletre lehűtött gyémánt üllők közötti hézagra. A hidrogén vékony rétegben ráfagyott az üllőkre és ilyen állapotban sajtolták össze több megabaros nyomással. A fémes állapotba való átmenet fázisát az bizonyította, hogy hirtelen jelentősen csökkent a hidrogén villamos ellenállása. A következő lépésben megpróbálják majd a vékony hártyánál nagyobb mennyiségben előállítani a fémhidrogént, hogy a tudósok behatóan tanulmányozhassák tulajdonságait. Ehhez a most épülő hatalmas hidraulikus prést használják majd fel. Ezzel a berendezéssel egy-egy kísérlettel egy köbcentiméternyi fémhidrogént is előállíthatnak, s ezzel megnyílik majd az út a fémhidrogén tulajdonságainak mélyrehatóbb feltárására. Erre főképpen az sarkallja a tudósokat, hogy több elméleti fizikus véleménye szerint a fém- hidrogén nagyon magas kritikus hőmérsékleten — gyakorlatilag csaknem szobahőmérsékleten — szupravezetővé válhat. Ha ez valóban bebizonyosodná, forradalmi átalakulást idézhetne elő az energiaiparban. Felvetődött az a lehetőség is, hogy a fémhidrogént nem szennyező és rendkívül nagy energiasűrűségű hajtóanyagként is hasznosíthatnánk. Ez gyökeresen átalakíthatriá a közlekedést és nagy lépést jelentene előre a környezetszennyezés csökkentésében. Rádióhullámokkal az ásványi kincsek nyomában A szovjet geofizikusok által javasolt új villamos kutatási módszer segítségével 26 000 km; területet kutattak át hét évvel ezelőtt. Az ásványi kincsek kutatásához a geológusok már régóta alkalmazzák az elektromágneses légfeltárás módszerét. Repülőgépekre vagy helikopterek re szerelt nagy érzékenységű műszerek segítségével rögzítik a kőzetekben gerjesztett villamos teret, s ennek kontúrja alapján következtetnek a felderített lelőhely alakjára, méreteire és települési mélységére. A légi villamos kutatás alkalmazása a legutóbbi időkig számos nehézséggel járt együtt. A korszerű mérőberendezés meglehetősen kompakt és nem nehéz, a kőzetekben a villamos tér gerjesztéséhez szükséges áramfejlesztő berendezések azonban túlságosan terjedelmesek. Ez a körülmény megnehe zítette a kutatásokat, különösen a hegyvidékeken és a nehezen hozzáférhető térségekben. A geofizikusok a módszer tökéletesítésére törekedve az áramfejlesztő berendezések helyett rádióállomásokat alkalmaztak. Az általuk sugárzott 15—30 km hosszúságú rádióhullámok mélyen a földbe hatolnak és a felszíntől több száz méterre kimutatják a településeket. A színes- és nemesfémek geológiai feltárásával foglalkozó Központi Tudományos Kuta tóintézet villamos érckutató laboratóriumának munkatársai egy hordozható vevőkészüléket fejlesztettek ki, amely lehetővé tette azt, hogy a munkálatok helyszínétől 10 000 km távolságban működő rádióállomások erőterei a geofizikai kutatáshoz még felhasználhatók legyenek. E készülék kísérleti példányainak a repülőgépekre és a helikopterekre szerelt komplex aerofizikai állomások villamos kutatási csatornájaként való alkalmazása sikeresnek bizo nyúlt: a műszerek jól vizsgáztak a Kaukázus és a Bajkál-ta- von túli vidék, a Távol-Kelet és Jakutia színes fémtelepeinek kutatásakor. Az új módszer geológiai térképek készítésére, valamint különböző ásványi kincsek köz vetlen kutatására alkalmas. A mágneses érclelőhely-kutatással és a gamma-színképmérés- sel együtt alkalmazva a módszer lehetővé teszi a légifényképezések eredményeinek meg bízható kiértékelését és azt, hogy tüzetes földfelszíni kutatások és geológiai kutatómunkák számára a többet ígérő terepszakaszokat jelölhessék ki. Az új készülék segítségével kiegészítő adatokat kaphatunk a földkéregben végbement különböző olyan tektonikus elmozdulásokról, amelyekkel le lőhelyek hozhatók összefüggésbe. Az ásványi kincsek feltáratlan településeinek felderítő se szempontjából van igen nagy jelentősége ennek az információnak. A Szlovák Tudományos Akadémia Kémiai Intézetét a 6. ötéves tervidőszak Vörös Zászlajával tüntették ki a májusi ünnepek alkalmából. Az intézetben kilenc szocialista munkabrigád dolgozik és további 14 kollektíva versenyez a cím elnyeréséért. Az SZTA Kémiai Intézetének dolgozói többek között a faanyagok és fahulladékok felhasználásának lehetőségeit vizsgálják fehérjék készítéséhez, valamint a növényi és a mikrobiális polisza haridok szerkezeti felépítését tanulmányozzák. Az intézetben van az élesztőgombák csehszlovák gyűjteménye is, melyből más kutatóintézeteknek és ipari üzemeknek is továbbítanak tenyészeteket. A képen Václav Stuchlík technikus a minták lio- filizálását ellenőrzi (A CSTK felvétele) A Klement Gottwald Űj Kohóban üzembe helyezték a kohászati berendezések felújítására szolgáló központi műhelyt. A műhely dolgozói külföldi partnerekkel is együttműködnek a kohászati berendezések pótalkatrészeinek gyártásában és felújításában. A képen josef Lazar spektroszkóppal ellenőrzi a pótalkatrészre felvitt fém minőségét (A CSTK felvétele) Gyomirtás lángszóróval Az Üzbég SZSZK földjein a gyomirtás új módszerét próbálták ki: folyékony gázzal üzemelő lángszóróval égetik fel a gyomokat. Az új eljárás ott alkalmazható, ahol a kultúrnövényt pásztákban termesztik; a pászták közötti szabad földterületről — a lángszórót egészen közel tartva a talajhoz — leégethetők a gyomok anélkül, hogy magában a gazdasági növényben kárt tennének. (A módszert ezért ajánlják elsősorban a gyapotföldek gyomtalanítására.) A láng hatásosabb a vegyszernél, mert nemcsak a gyomot semmisíti meg, hanem a magvakat és a gyomon élő rovarkártevőket is. A gyomok hamujának egyes elemeit pedig, miután az eső a talajba mossa őket, a kultúrnövények tápanyagként hasznosítják. A gyomirtásnak ez a módszere környezetvédelmi szempontból is előnyösebb a vegyszeres gyomirtásnál. A „tűzkultivátor“ a szálban álló fű gyors leszárítására is alkalmas, és az a kaszálás után azonnal bálába kötegelhető vagy asztagba rakható. Szilárd fényképek Egy amerikai vállalat szakértői olyan módszeren dolgoznak, amellyel három dimenziós formában lehetne reprodukálni szilárd objektumokat. A tervek szerint rövidesen bemutató stúdiót nyitnak, amelyben gyorsan és olcsón készítenek majd emberi mellszobrokat. Az új módszer kzerint összetett kamerákkal felvételsorozatot készítenek a modellről. Így profilkészlethez jutnak, amelyet számjegyekké alakítanak és betáplálnak egy számítógépbe. A komputer vezérli azután a vágóberendezést, amely fokozatosan kivési a síkbeli metszetek sorozatát; ezeket azután összerakják az eredeti objektum reprodukálására. Mágneses fék A Szovjetuniőban kifejlesztett újfajta mágneses fékrendszer egy percen belül, mindössze másfél kilométeres fék- úttal megállítja a 200 kilométeres óránkénti sebességgel haladó expressz-vonatokat. A rendszer egy része a tengelyeken levő tárcsákra hat és nem a keréktalpra, mint a hagyományos fékpofák — így elkerülhető a kerekek fel- hevülése. Vészfékezéskor a kocsik alatt elhelyezett féksaruk 10 megapondos járulékos erővel a sínekhez sajtolód- nak. Az új fékrendszert elsőként az „Orosz Trojka“ expresz- szen próbálták ki; ez a szerelvény a múlt év óta közlekedik Moszkva és Leningrád között 160 km/óra csúcssebességgel. Textilalátét a vasúti pályán A vasúti pályák zúzottkő ágyazatának ádáz ellensége a víz. A gyakori vízbetörések következményeinek elhárítása sok munkát ad a pályafenntartóknak — időnként fel kell szedni a síneket, meg kell tisztítani a zúzottkő ágyazatot és újra ki kell alakítani az ágyazatot, le kell fektetni a síneket. Az eddig erre a célra alkalmazott homokalátétet most szintetikus textíliával váltották fel Bulgáriába^ anyagtekercset fektetnek a zúzottkő ágyazat alá. A textília átengedi a vizet, de visszatartja az iszapot, amely eddig szennyezte a zúzottkő ágyazatát. Ezzel a módszerrel lényegesen kevesebbszer van szükség pályafenntartó munkálatokra. 1977. V. 8. ■ ÚJ SZÚ
