Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-15 / 20. szám

Űj utakon a sertéstenvésztésben A sertéstenyésztés népgazdasági jelentősége elsősorban a közélelme­zés állati eredetű fehérjeszükségle­tének fedezésében rejlik, miközben a melléktermékek is fontos nyers­anyagokat jelentenek a feldolgozó ipar számára. Ma már eléggé köz­ismert, hogy a tudományos-technikai forradalom a táplálkozás területére is kihat, csökkenti a munkafelada­tokat végző dolgozók fizikai igény- bevételét, s ennek megfelelően a fel­vett táplálékok szerkezetét is vál­toztatni kell. Előtérbe kerül az ész­szerű táplálkozás kérdése, amely el­sősorban az állati eredetű fehérjék részarányának növelését jelenti. Eze­ket a kérdéseket a CSKP XV. kong­resszusa sem hagyta figyelmen kívül, s a 6. ötéves tervidőszak program- feladatai is tartalmazzák. A kitűzött célok megvalósítása számos gazdasági és szervezési kér­dést vet fel. A közélelmezésben pél­dául jelentős szerepet játszik a ser­téshús-termelés, melynek eddigi mód­szerei nem nyújtottak lehetőséget e fontos ágazat szükséges mértékű fejlesztéséhez. Nem is olyan régen egy-egy mezőgazdasági üzemben át­lagosan mintegy 500 sertést tartot­tak, ami megfelelt a nagyüzemi ter­melésről alkotott korábbi elképzelé­seknek. A sertésállomány nagyságát általában az efsz-ek által művelt te­rület nagysága határozta meg. Ilyen feltételek között kevés lehetőség mutatkozott a haladó technológiai el­járások, a tudomány és a kutatás eredményeinek gyakorlati érvényesí­téséhez. A sertéstenyésztésben nagyon ala­csony színvonalon volt a termelési folyamatok gépesítése, s a törzste­nyésztő munka sem járt kielégítő -eredménnyel. Mindez szükségessé tette az integrációban rejlő lehető­ségek kihasználását, a zárt állomány- forgós, korszerű, csarnokos nagyhiz­laldák építését, amelyek mezőgazda- sági termelésünk jelenlegi fejlődési szakaszában közös mezőgazdasági vállalatokként üzemelnek. E közös sertéstenyésztő vállalatok részvételi aránya a sertéshús-termelésben az 1973-as 0,7 százalékról 1974-ben 1,5 százalékra, 1975-ben már 3,3 szá­zalékra nőtt. A szakosított nagyhizlaldák eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a koncentráció előnyei egyaránt meg­mutatkoznak a műszaki és a gazda­sági mutatókban, különösen az élő és a tárgyiasult munka hatékonysága terén, a munka termelékenysége és a termelés jövedelmezősége növeke­désében. Különösen szembetűnik ez, ha összehasonlítjuk a hagyományos technológiával termelő üzemek kie­melt csoportjának és a szakosított nagyhizlaldák csoportjának eredmé­nyeit. Ebből az összehasonlításból megállapítható, hogy a koncentráció mintegy 10 százalékkal csökkenti a termelési költségeket a hagyományos módszerekkel szemben. A legnagyobb megtakarítás a munkaköltségek sza­kaszán észlelhető, ahol mintegy felé­re csökkennek az állatgondozás bér­költségei. Az anyagi ráfordítás terén lénye­ges különbség nem tapasztalható. A felhasznált takarmányok értéke termékegységre számítva mindkét esetben körülbelül azonos szintű, el­térés csak abban mutatkozik, hogy az efsz-ekben a feletetett takarmá­nyoknak körülbelül a 8 százalékát a szövetkezet saját takarmányai ké­pezik. A nagyhizlaldákban kedvező­en hat, hogy az összes takarmány fehérjeadalékokkal dúsított takar­mánykeverékből áll, ezért Itt jobban hasznosulnak a tápanyagok, s ezzel magyarázható, hogy a nagyhizlaldák­ban nagyobb az átlagos napi súly- gyarapodás. Amíg a vizsgált efsz-ek­ben a napi súlygyarapodás 0,451 kg- ot ért el, a nagyhizlaldák csoport­jában 0,475 kg-os volt a napi súly- gyarapodás. Az anyagi költségek szakaszán ugyanakkor a nagyhizlaldákban lé­nyegesen nagyobb tételt képez az állóeszközök leírása, ezzel szemben a termékegységre eső rezsiköltségek összege körülbelül a felét teszi ki a hagyományos termelés rezsikölt­ségeinek. A nagyüzemi technológiai eljárások előnyei a jövedelmezőség szempont­jából is jelentősek. Az 1 kg súlygya­rapodásra eső termelési költségek értéke például az efsz-ek vizsgált csoportjánál 11,86 korona volt, míg a nagyhizlaldák csoportjánál 10,18 koronát tett ki. Még kifejezőbb a különbség a következő mutatók ese­tében: Nagy­Efsz-ek hizlaldák csoportja csoportja 100 takarmányozá­si nap bruttó ter­melése értékesítési árakban 606,0 638,9 100 takarmányozá­si napra eső ter­melési önköltség 535,0 483,6 100 takarmányozá­si nap tiszta jöve­delme 71,6 155,3 A jövedelmezőség rátája százalékban 13,4 32,1 A jövedelmezőség említett muta­tói is bizonyítják, hogy a sertéshús- termelés ipari rendszere a hagyomá­nyos eljáráshoz viszonyítva sokkal hatékonyabb. Ezek a mutatók azon­ban nem merítik ki az összehason­lítás lehetséges szempontjait. Ha fi­gyelembe vesszük például a nagyhiz­laldák álló és forgó termelési alap­jának gyorsabb ütemű megtérülését, megállapíthatjuk, hogy itt azonos jövedelmezőségi ráta mellett is na­gyobb lenne a tiszta jövedelem évi összege. Emellett a sertéstenyésztés komplex gazdasági értékelésében to­vábbi szempontok is felmerülnek, ilyen például az 1 anyasertéstől fel­nevelt malacok száma, ami jelentősen befolyásolta a választott malacok előállítási költségét, s ezzel a hiz­lalás anyagi ráfordításait. A jelenle­gi állapot nagyon kedvezőtlenül hat a termelési költségekre, 1975-ben például a vizsgált szövetkezetek cso­portjában a választott malacok 1 kg élősúlya 22,34—22,42 korona értékű termelési költséget jelentett. Az ala­csony szaporulat és a malacnevelés elégtelen színvonala jelentős vesz­teségeket okoz a takarmányfogyasz­tásban és a gondozás bérköltségei­ben. A tapasztalatok szerint egy-egy anyától évente 2,3—2,4 ellést lehet elérni, ami 20—22 malacnak felel meg évente. A hagyományos sertéshizlalás leg­nagyobb hátránya az élőmunka-ráfor­dítás alacsony fokú hatékonysága. A vizsgált szövetkezetekben például 100 kg súlygyarapodás eléréséhez összesen 18,9 óra élőmunkára volt szükség (a különböző segédágazatok­ban végzett munkákat is beszámítva), míg a nagyhizlaldákban ezt a ter­melési eredményt 2,68 óra élőmunka­ráfordítással sikerült elérni. Ez a kü­lönbség abból is ered, hogy amíg egy gondozó a hagyományos hizla­lásnál 150—300 sertésről gondosko­dik, a nagyhizlaldákban a befogadó- képesség és az alkalmazott tech­nológia szerint ennek többszöröse, esetleg tízszerese is elérhető. Ugyan­ez vonatkozik az anyasertések gon­dozására is, a nagyhizlaldákban ugyanis kétszer-háromszor több anyasertés kezelése jut egy-egy dol­gozóra. Természetesen, azt is meg kell említeni, hogy a nagyhizlaldákban végzett munka sokkal nagyobb igé­nyeket támaszt a dolgozók szakmai felkészültségével szemben. Az objek­tumok műszaki ellátottsága megsza­badítja a dolgozókat a kellemetlen és a nehéz fizikai munkák végzésétől, az épületek tervezői körültekintő­en gondoskodtak az egészséges munkakörnyezetről, s így ezen a sza­kaszon is vonzóbbá vált a munka. VILIAM NAD mérnök, a bratislavai Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Gazdasági Kutatóintézet dolgozója Korszerű műszerek segítik elő a törzstenyésztők munkáját (A CSTK felvételei Hasznos tapasztalatok A dubickói Fejlődés Egyesült Földművesszövet­kezet 4160 hektárnyi területén tizenkét község található, amelyek hét nemzeti bizottsághoz tar­toznak. Ez a mezőgazdasági komplexum 1972-ben létesült a környéken levő öt szövetkezet egyesülé­sével, majd 1975-ben egy további szövetkezet is csatlakozott hozzá. Az efsz-nek ma 1171 tagja van. Szövetkezetünk már több éve behatóan foglal­kozik a tagság szociális, társadalmi és kulturális életkörülményeinek fejlesztésével. Tudatában va­gyunk annak, hogy az elégedettség előfeltételei­nek megteremtése nélkül nem lehet állandósítani a dolgozókat. Ugyanakkor gondoskodni kell a nagyüzemi mezőgazdasági termelés követelményei­nek megfelelő szakemberekről is, s egyúttal biz­tosítani kell a nélkülözhetetlen munkaerő-után­pótlást. Rendszeres figyelmet szentelünk a környezet fej­lesztésének, a korszerű, nagy teljesítményű gépek és berendezések alkalmazásának. A szövetkezet eddig 56 lakást épített, most további 11 lakás be­fejezése van soron. Elkezdődött további 15 lakás építése, s a zöldségtermesztő központban egy 14 dolgozó befogadására alkalmas munkásszállást is építünk. A szövetkezet az egyéni lakásépítéshez évente átlagosan 230 000 korona értékben nyújt segítséget. A szövetkezet tagjainak családi házak építéséhez kedvező feltételek mellett lehetővé tesz- szük szállítóeszközeink és egyéb gépeink kihasz­nálását. Korszerű konyhát is építettünk, ahonnan öt ki­osztó helyre szállítják az ebédet, az aratási mun­kák idején pedig egyenesen a mezőre is. A föld- müvesszövetkezet ehhez évente 110 000 koronával járul hozzá. Szövetkezetünk fürdőkezelésre évente 45 000 koronát költ, kulturális és társas akciók­ra átlagosan 145 000 koronát, a tagság képzettsé­gének és műveltségének fokozására 87 000 koronát, a szövetkezeti tagok és gyermekeik üdültetésére pedig 95 000 koronát. A nyugdíjasoknak a szövet­kezet évente több mint 200 000 koronát fizet. A Szövetségi és a Cseh Mezőgazdasági- és Élel­mezésügyi Minisztérium szövetkezetünket a 6. öt­éves terv időszakában kijelölte a munkakollektí­vák szociális körülményeinek javítását célzó kí­sérleti terv kidolgozására és érvényesítésére. A szo­ciális fejlesztési terv és szükségletek átfogó elem­zése, amely magába foglalja a szövetkezet dolgo­zóiról való gondoskodás fő területeit, megmutatta, milyen körülmények közepette dolgoznak és élnek a szövetkezet tagjai, többet megtudtunk tevékeny­ségükről, érdeklődési körükről, magatartásukról, kötelességeikről, s egyszersmind a termelésben, a technológiában, a szervezésben, valamint a gazda­sági és szociális tevékenységben elért eredmé­nyeikről is. A szociális fejlesztés jelenlegi helyzetének és szükségleteinek elemzése alapján tervet dolgoz­tunk ki. Ez a terv a szövetkezeti tagság anyagi szükségleteinek, szociális vívmányainak és biz­tonságának eddig elért színvonalából indul ki, s azt a célt követi, hogy élet- és munkakörülményeiket sokoldalúan és rendszeresen fejlessze. A szociális fejlesztés terve a munkaerő-gazdál­kodás területén feltételezi a tagság korösszeté­telének javítását, egyes szakmákban dolgozó mun­kacsoportok szakképzettségének növelését és a két nem számarányának megváltoztatását a férfiak ja­vára. A munkavédelem és a higiénia területén fo­kozatosan javítani kell az egészségügyi, a higié­niai és a szociális feltételeket. Tudatában vagyunk a még megoldatlan problémáknak. Mindeddig főleg átalakított és a mai termelés követelményeinek nem megfelelő épületekben dolgoztunk, amelyek­ben többnyire csak az alapvető higiéniai, munka- védelmi és szociális létesítmények, felszerelések vannak meg. A munkakörülmények tekintetében a szociális fejlesztési terv megköveteli a munkaidő jobb el­osztását és hatékonyabb kihasználását. A növény­termesztésben is növelni kell a több műszakos munka arányát. Tudjuk, hogy a munkafolyamatok koncentrálása nehezíti a munkahelyek elérhetősé­gét, mert távol esnek a szövetkezeti tagok lakó­helyétől. Ezért arra törekszünk, hogy a szövet­kezet keretében megoldjuk a dolgozók szállításá­val járó problémákat. A terv a dolgozókról való gondoskodással kapcsolatban figyelmet szentel az üzemi étkeztetésnek, a szövetkezeti lakások építé­sének és az egyéni lakásépítéshez nyújtott támo­gatás fokozásának. A szövetkezeti tagok gyermekei számára napközi otthonok építéséről is gondos­kodunk, éspedig Lukavicében, Lestinában és Libi- vában. Azzal is törődni fogunk, hogy javuljon a községek ellátottsága, különösen a központi fek­vésű falvaké, amelyekben fejleszteni kell az üzlet- hálózatot, ruhatisztítókat kell létesíteni stb. To­vábbra is jó feltételeket biztosítunk a tagság kul­turális életéhez és üdüléséhez. Következetesen el fogjuk mélyíteni a szövetkezet szerveinek és bizottságainak tevékenységét, fokozni fogjuk a tagság részvételét a szocialista munka- versenyben, tovább fejlesztjük a dolgozók munka­kezdeményezését, főként a szocialista munkabri­gádok és a komplex racionalizációs brigádok kol­lektíváiban. Továbbra is megteremtjük annak fel­tételeit, hogy a tagok bekapcsolódjanak a Nem­zeti Front társadalmi szervezeteinek és a nemzeti bizottságoknak a munkájába. Előirányzott feladataink teljesítéséhez meg kell teremteni a szükséges anyagi feltételeket. A szociá­lis program teljesítésének költségei sok millió ko­ronát tesznek ki. Saját forrásainkból ennek csak egy részét tudjuk előteremteni. A program megva­lósítása nem lesz egyszerű. Megállapíthatjuk azon­ban, hogy az utóbbi évek során lényegesen növe­kedett a termelés, javult a gazdálkodás színvona­la, ezért bízhatunk abban, hogy megteremtjük a fel­tételeket a szövetkezeti tagság szociális körülmé­nyeinek javítása terén kitűzött igényes feladatok teljesítéséhez. LADISLAV VACHUTKA mérnök, a dubickói Fejlődés Efsz elnöke 1977. V. 15. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom