Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-08 / 19. szám
< < MŰT HNCSBH SMITH «lf A kérdésre NYIKOLAJ DRAGUNOV. a Szov jetunió egyik legnagyobb, a gépipari dolgo zók szakszervezetének vezetője válaszol A sztrájk mindig összeütközés; a dolgozók kétség- leesett lépése, végső eszköz, amelyhez a jogaikért vívott harcban kényszerülnek folya ■uodni. A sztrájkotoknak és családjuknak újabb további, még nagyobb nélkülözést és komoly megpróbáltatásokat okoz. Ok azonban vállalnak mindent, a megtorló intézkedéseket is. amelyekkel még a „legdemok ratikusabb“ nyugati országok ban is számolniok kelL Hiszen életbevágó dolgokról van szó. Köztndott, hogy nyugaton a sztrájkok leggyakoribb kiváltó oka a munkások béremeléskövetelése, amelyre az infláció kényszeríti őket. Teljesen érthető, jogos követelésről van szó. Az ENSZ adatai szerint a legutóbbi öt esztendőben az árak és a szolgáltatási díjak az Vizsgáljuk meg, mi a helyzet ebben a kérdésben a Szovjetunióban? A munkabér. Nálunk nincs úgynevezett „inflációs spirál“. A nyugati közgazdászok állítása szerint ugyanis a munkások nak az áremelkedés kiváltotta béremelési harca a megélhetési költségek további növekedését vonja maga után. Ily módon tehát már-már a munkások létfontosságú jogaik megvédését célzó törekvéseit kiáltják ki az infláció elsődleges okának. A szovjet társadalom elég erős ahhoz, hogy elkerülje az efféle gyors gazdasági változó sokat, jól tudják ezt a Szovjetunióban élő és előszeretettel ismételten idelátogató külföldi diplomaták, újságírók, műszaki szakemberek. Egy magánbeszél get és során egy nyugat-európai A Fekete-tengerparti Iljicsavszk kikötő szaktanintézetében gyarapítják szaktudásukat a kikötő dolgozói. Évente több mint 1500 daru kezelő, gépkocsivezető, karbantartó és raktári munkás hagyja el az intézetet átképzés után. Felvételinkön a „tanulók“ gyakorlati oktatáson vesznek részt Egyesült Államokban 39, Nagy Britanniában 84, Franciaország ban 53 százalékkal emelkedtek. A másik ok a munkanélküliség, amely arra készteti a kapitalista országok munkásait, hogy olyan gyötrelmes és az egész társadalomnak vesztesé get okozó módon álljanak ki jogaikért, mint a sztrájk. A munkanélküliség pedig még az ipari fellendülés éveiben is fe nyegeti a nem szocialista országok dolgozóit. Nyugaton jelenleg mintegy 18 millió em bernek nincs állandó munkája. Sajátos paradoxonként, a munkások éppen a termelésben bekövetkezett. olyan haladó változások folytán veszítik el a létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen eszközöket, mint például a gépesítés és az automatizálás. Gyakran váltanak ki sztrájkot Nyugaton az üzemi balese tek, amelyek oka legfőképp, hogy a vállalkozók nem tartják meg, illetve megsértik a raun kavédelmi előírásokat. Ennek következtében évente több ezren életükkel fizetnek, százez rek pedig súlyos sérüléseket szenvednek. A vállalkozók pedig többnyire megússzák bűn tetés nélkül. szakértő a következőket mondta nekem: „Ha önökhöz utazom, mindig az az érzésem, mintha erős szirtekkel övezett, nyugodt öbölbe kerülnék a viharos óceánból. Itt mindenki biztonságban érzi magát, egészséges optimizmussal tekint a holnap elé. Mások a körűimé nyék és maga az életvitel is, mini nálunk _“ A közszükségleti cikkek ára és a szolgáltatási dijak — a lakbér, a villany, a gáz, a benzin és a közlekedés — a Szov jetunióban már évek óta változatlanok. A munkások és alkalmazottak bére pedig szünte lenül emelkedik. Az erre vonatkozó hosszú távú programot a kommunista párt dolgozta ki. Az utóbbi öt esztendőben a munkások és alkalmazottak átlagbére 20 százalékkal emelkedett, az 1976—1980 közötti időszakra a terv 18 százalékos nö vekedést irányoz elő. A Szov jetunióban a foglalkoztatottak reáljövedelme — a társadalmi fogyasztási alapból származó juttatásokkal együtt — minden tizenöt évben megkétszereződik. A munkanélküliség. A Szovjetunióban immár 46 éve, hogy felszámoltuk a társadalmi konfliktusoknak ezt az előidézőjét; 1930-ban bezárt az ország utol só munkaközvetítő hivatala. A szovjet ember számára egyenesen képtelenség, hogy egy egészséges, szakképzett mun kás „fölösleges“, hasznavehetetlen legyen a társadalom szá mára. Hogyan sikerült felszámolnunk a munkanélküliséget? Minden gazdasági program — az új üzemek telepítése, az iparvállalatok rekonstrukciója és bővítése, ai új körzetek fejlesztése — a munkaerőforrások gondos elemzésével kezdődik. A népgazdasági tervezés egyik alapvető feltétele a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosítása. Csupán az utóbbi öt évben több mint kétezer új nagyvállalat létesült. Ugyanezen idő alatt 25 ezer részleg, műhely, üzemrész komplett gépesítésére került sor. Vegyünk egy példát, mondjuk a moszkvai Liha- csov Autógyár esetét. Az elmúlt években több részlegét automatizálták, ahol korábban mintegy 500 ember dolgozott. Munkájukat ma gépek helyettesítik, s kezelésükhöz mindössze néhány munkás, szakember, mérnök szükséges. Ám egyetlen embert sem bocsátottak el a gyárból, egyetlen olyan dolgozónak sem csökkent a bére, akit más részlegbe helyeztek át. Éppen ellenkezőleg: akik növelték szak- képzettségüket vagy szakmát változtattak, az átképzés után emelkedett a bérük. Az átképzési idő alatt pedig megkapták régi bérüket. A Szovjetunióban egyetlen munkást vagy alkalmazottat sem lehet elbocsátani a szak- szervezet tudomása és beleegyezése nélkül. Ha egy igazgató a szakszervezeti bizottság egyetértése megkerülésével ilyen jellegű utasítást ad, akkor a bíróság ezt érvénytelen nek minősíti, a dolgozót visszahelyezi munkakörébe, a kieső munkabért pedig teljes egészében megtérítteti — gyakran éppen az igazgatóval. Szakszervezeti aktivistát pedig csak a felettes szakszervezeti szerv jóváhagyásával lehet elbocsátani. A munkavédelem. A Szovjetunióban a munkavédelmi és biztonságtechnikai előírásokat államilag szabályozzák, és végrehajtásukat a szakszervezetek szigorúan ellenőrzik. Kedvezőtlen munkafeltételek esetén a szakszervezetek munkavédelmi felügyelői elrendelhetik a munka beszüntetését, s nemcsak A volgográdi traktorgyár a világ töbh mint hatvan országába szállít traktorokat és más mezőgazdasági gépeket. A gyár vezetősége különös gondot fordít a munkavédelmi előírások megtartására egy részlegben vagy műhelyben, hanem akár egy egész vál-' lalatnál. Utasításaikat a válla latvezetés köteles fenntartás nélkül elfogadni. A közelmúltban történt, hogy a szakszervezet követelésére a Guljaj-Pole- ban (Ukrajna) beszüntették a mezőgazdasági gépgyár működését. A gyár két hónapig, vagyis mindaddig, amfg nem teremtették meg a munkavédelmi előírások megtartásának feltételeit — nem termelt. A munkások ezalatt természetesen megkapták fizetésüket. A szakszervezet munkavédelmi felügyelőségének egyetértése nélkül nem kerülhet sor új technika bevezetésére, új vállalatok üzembe helyezésére. A szakszervezetnek például komoly kifogásai voltak a Volgái Autógyár terve ellen, amelyet a FlAT-cég dolgozott ki. Jelentős változtatásokra késztettük a tervezőket, hiszen a munkások nem dolgozhatnak egészségükre káros, vagy éppen élet- veszélyes feltételek között. Kezdeményezésünkre bővítették a helyiségek légkondicionáló és szellőzőrendszerét, növelték a műhelyek magasságát és alapterületét, valamint a gépek és szerelővonalak közötti átjárókat, magasabbra szerelték a függesztett szállítószalagokat. A szakszervezet és a biztonságtechnikai felügyelőség hozzávetőleg 500 javaslatot tett a munkakörülmények és biztonsági feltételek javítására. Valamennyit elfogadták. Balesetek természetesen nálunk is előfordulnak, ezeket azonban kivétel nélkül rendkívüli eseménynek tekintjük. A szakszervezeti munkavédelmi felügyelőség feljuttatja a vét keseket, megbünteti őket, s egyben megelőző rendszabályok bevezetésére sarkallja a vállalatvezetést. A szovjet társadalomban ismeretlenek azok a tényezők, amelyek arra késztetik a kapitalista országok dolgozóit, hogy jogaikat éles társadalmi harcban érvényesítsék. A szovjet munkások közvetlenül, elsősorban a szakszervezetek révén biztosítják a gyárak és üzemek irányítását. A gyakori termelési tanácskozások során, amelyeken zömmel munkások vesznek részt, ellenőrzik a termelés valamennyi fázisát, így a normák megállapítását és a különféle vállalati alapok elosztását is. Ily módon a felvetődő vitás kérdések nem vezetnek éles összeütközéshez. Ez a munkásoknak sem volna előnyös. Hiszen a társadalmi fogyasztási alapok mellett, amelyeket az állam a dolgozók általános és szakmai képzésére — orvosi ellátásra, a nyugdijakra stb. — fordít, s amelyek következtében az évi átlagos reálbérek több mint 20 százalékkal emelkednek — a vállalati nyereségből saját, kulturális vagy lakásépítési célokra fordítható szociális alap képződik. A szovjet szakszervezetek egyik alapvető feladata a dolgozók érdekvédelme. A szovjet életrend, a szovjet szakszerve zetek jogai lehetővé teszik, hogy ezt sztrájk nélkül biztosítsák. SZPUTNYIK 1977. V. 8. 14 «»r S5« m3“ = S « íí n >-2-2 00 * ® X • H ~ (0 C/3 S 3 O = <f 0C.E ü o-g T3 E £ 5 2 N ►» ® ® 00^ _ ® ** ■fi ► — £ - g2* N M — W «S SS g* «! = h '«J e 3 ♦M t* MJ « “ u HÍJ 3 ^ >»co < B JÉ