Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
ÚJ szó 1977. IV. 24. 11 „MERT A TAVASZT NEM TUDTAK MEGKÖTÖZNI“ Az amerikai szakszervezetek kongresz- szusa 1884-ben Chicagóban a nyolcórás munkanapról tárgyalt, és követelte bevezetését. Sőt, határidőt is szabott, nem egész két évet. Ha követelésüket nem teljesítik, jelentette ki, úgy 1886. május elsején általános sztrájkkal kényszerítik ki a nyolcórás munkanap bevezetését. 1886 Május elsején Wisconsin állam Milva- kee városában a munkások békésen tüntetnek, mégis kivezénylik a rendőrséget. A tüntetők kőzáporral fogadják az osztagokat, a rendőrök sortűzzel felelnek. Az eredmény: kilenc halott. Chicago, ugyanaznap. Negyvenezer főnyi tömeg tüntet; két nappal később pedig hétezer sztrájkoló csap össze a rendőrséggel. Az eredmény: hat halott. Aznap estére nagygyűlést hívnak össze, s amikor az elvonuló tömeget a rendőrség megtámadja, valaki bombát dob a rendőrök közé. A munkások vezetőit letartóztatják, és a nyolc vádlottat — pedig nem lehet rájuk bizonyítani, hogy bármi közük volt a bombamerénylethez — kötél általi halálra ítélik. Négyet közülük fel is akasztanak, egy öngyilkosságot követ el, kettőt életfogytiglani, egyet 15 évi börtönre ítélnek. 1988, Saint Louis Az Amerikai Munkásszövetség decemberi kongresszusa továbbra is országos harcot hirdet a nyolcórás munkanapért. Az újabb határidő: 1890. május 1. 1889. július 14-e, Párizs összeül a II. Internacionálé első kongresszusa. A részvevők megszavazták, hogy „egy meghatározott időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni, olyan módon, hogy valamennyi országban és városban azonos napon követelik a közhatalomtól a munkanapnak törvényes erővel nyolc órára való csökkentését ...“ 1890 Prágában május elsején általános sztrájk van. A nyolcórás munkanapért, az általános választójogért tüntet mintegy tizenháromezer munkás. „Hatalmas, feltartóztathatatlan tömeg volt ez, mint mikor magasba csapnak a tenger hullámai. Aki látta, megértette, mit jelent az »elemi erő«“. Ezekkel a lelkes szavakkal köszöntötte Jan Neruda, a költő a prágai munkásság első manifesztációját. Túrócszentmártonban „a május elseje ugyan csendesen folyt le, de a munkások mozgolódása nem szűnik“ — írta a Národnie noviny május 6-án. Liptószentmiklóson a munkások között a ruíomberoki katonaság „csinált rendet“. Pozsonyban a Szárazmalomnál gyülekeztek a munkások. A rendőrség megtette a szükséges óvintézkedéseket,, öt katonai járőrt vezényelt ki — ha netán rendbontás volna, őrséget állítottak a város gyáraihoz, még a dévényi kőbányához is. A hidat is őrizték, nehogy a munkások átjussanak a Duna túlsó partjára, a közeli Heinburgba, ahol az ünnepséget tartották. Budapesten a városligeti nagygyűlésen több mint hatvanezer munkás vett részt. „A május elsejére előkészített munkásünnep megtartatott, a munkásgyűlés nagyszerűen végbement, és most a meglepetés és a bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű volt a részvétel, nagyszerű a munkások higgadt, komoly és önérzetes magatartása, és minden még a legmerészebb várakozást is felülmúlta. Örömmel konstatáljuk, hogy a munkásosztály érettségének oly bizonyítékát szolgáltatta, hogy eilenfelei tájékozatlanul és bámulva állnak a végbement tények előtt“ — írta a Népszava május 4-én. 1895, Oroszország „A tőkésosztály uralma ellen ez idő szerint már az összes európai országok s ugyanígy Amerika és Ausztrália munkásai is harcolnak. Közös kongresszusokra gyűlnek egybe, közös követeléseket támasztanak az egész világ tőkésosztályával szemben, bevezetik az egész szervezett és felszabadulásra törekvő proletariátus nemzetközi ünnepét (május elseje), s a világ minden szervezetének és minden országának munkásosztályát egyetlen nagy munkáshadsereggé kovácsolják egybe.“ (Lenin) 1917 Prágában nagy májusi gyűlést tartanak, az elsőt a háború alatt. A Reprezentációs teremben minden hely foglalt, Bo- humil Smeral lelkes fogadtatásban részesül. Többek között ezeket mondja: „Az a célunk, hogy a háborúval együtt az a korszak is véget érjen, amikor az államban nem a nép szava volt a döntő.“ 1918 Liptószentmiklóson a tömeg a szlovák nép önrendelkezési jogát követeli s a csehszlovák államot élteti. Prágában ebben az évben már 150 ezer ember vesz részt a felvonuláson. 1920 „Láttuk, hogyan erősödött meg a végtelenül »gyenge« szovjethatalom szemünk láttára, erőfeszítéseink nyomán, hogyan alakult át végtelenül hatalmas világerővé ...“ Leninnek az összorosz- országi május elsejei kommunista szombat alkalmával mondott beszéde. 1921 Prágában a május elsejei jelvény először ábrázol ötágú vörös csillagot s benne a sarlóikalapácsot. 1929 Berlinben ágyúkat és géppuskákat vonultatnak fel a munkások ellen. Az eredmény: 27 halott, 150 súlyosan, 2000 könnyebben sebesült. 1926 Léván a hivatalok látva, hogy a főtéren gyülekezik a munkásság és a környékbeli parasztság, kivezényelték a csendőrséget és a katonai alakulatokat, majd felszólították a munkások vezetőit, hogy a fiatalok hagyják el a főteret. Az ötezernyi tömegből azonban nem távozhattak olyan könnyen a fiatalok. A csendőrök és a katonák rárontottak a tömegre. Többen megsebesültek, 15 elvtársat letartóztattak. 1931 „Megállapítottuk, hogy a szímői Kut- rucz Dénes 1931. május elsején magával vitte Béla nevű tizenegy éves fiát a májusi ünnepségre Gútára. A fiút felállították egy asztalra, aki mintegy 2000— 2500 főnyi tömeg előtt elszavalta a Kutya fajzat című verset. Ez a vers mélyen sérti az államot és az egyházat, gyalázza a csendőrséget és a hivatalokat. ... Kétségtelen, hogy Kutrucz Béla az apja ösztönzésére tanulta meg a verset, s Gútán a nyilvánosság előtt elmondta.“ (Részlet a szímői csendőrőrs 1931. május 29-i jelentéséből.) 1943 „Nemsokára eljön az idő, amikor valamennyi igazságszerető nemzet munkása számára megadatik, hogy ... önmaga döntsön az új, szabad világ újjáterem- téséről... földünket azonban még a legkegyetlenebb ellenség csizmája tapossa. Ez a tény kötelez bennünket az utolsó, a legnagyobb erőfeszítésre: legyőzni a náci vadállatot, ami viszont megköveteli a munkástömegek szoros összefogását és egységét.“ (A Rudé právo május 1-i különkiadása.) 1946 „Amíg itt voltak a németek, minden május elseje ebbe a két szóba szorult: ha majd. Ez a ha majd világított a sötétségben egyre növekvő, közelgő, fényes távoli pontként, mint az alagút kijárata. Ha majd megszabadulunk a gyalázattól és a szörnyűségtől, ha majd tele tüdővel fellélegzünk, ha majd felsikol- tunk a boldogságtól, ha majd tüzes lávaként hömpölygünk végig az utcákon, ha majd eljön a szabad köztársaságban a vörös Május elseje ...“ — ezeket az optimista szavakat olvashatjuk Marie Pujmanová tollából a Rudé právo május elsejei számában. 1948 „Május elseje ezúttal igazi ünnep számunkra. Mindenekelőtt azért, mert mindannyian egységesek vagyunk, egységesek a megújhodott Nemzeti Frontban, a maradiak és a felforgatók nélkül, egységesek a nemzet nagy munkáscsaládjában, egységesek a városokban és a falvakban, a műhelyekben és a hivatalokban. A mai május elseje továbbá azért is ünnep számunkra, mert februárban lelepleztük a hazai és külföldi reakció felforgató és államellenes ármánykodásait.“ (Klement Gottwald 1948 május elsején tartott beszédéből.) * * * 1890—1977. Az évtizedek során soksok áldozatot követelt a munkásosztály nemzetközi ünnepe. Pár nap múlva ünnepeljük a nyolcvannyolcadik május elsejét. Május első reggelén munkások milliói hagyják abba a munkát és kivonulnak ünnepelni a világ egyik felén — vagy tüntetnek jogaikat követelve a világ másik felén —, mert Ady szavaival „a Tavaszt nem lehet megkötözni“. KOPASZ CSILLA Az INTERNACIONÁLÉ a proletariátus nemzetközi himnusza. Szövegét EU GÉNÉ POTT1ER irta a kommünárok üldözése idején, 1871 júniusában. (Eugéne Pottier — 1816—1887 — francia kelmefestő, költő. Aktív harcosa volt az 1870-es szeptemberi forradalomnak, majd a Párizsi Kommün tagja lett. A bíróság halálra ítélte. Az USA-ba emigrált, onnan az 1880. évi amnesztia után tért vissza hazájába.] Az Internacionálé zenéjét ADOLF DE GEYTER szerezte. Először a lil- le-i munkások énekelték 1888-ban, az 1890-es években Eszak-Fran- ciaországban és Belgiumban terjedt el, s az 1900-as évektől Európa- szerte a proletárok himnusza lett. Magyarra BRESZTOVSZKY ERNŐ fordította 1904-ben. Először 1905. november 27-én énekelték. Cseh nyelven az 1914-es május elsejei ünnepségen hangzott fel első ízben. INTERNACIONÁLÉ Szöveg: Eugéne Pottier Zene: Adolf de Geyter ! j U i j j j Föl, tol, ti rab -ja • i a told - tick, tol, föl, te c-hespro-le■j ’ ^ M' U i tár! A gyo - ír - lem nap-ja - i jón - nrk, rab - sá^ f i-l rí'Síj: god - nak ve - gr már. A múl - tat vég - képp el - tö^ ÍPwS rol - ni, rab - s/ol - g.* had, in - dúlj vr - lünk! teli «TTTJTír ^ fohl fog tar - k.t • Imi ki - dől - m. sem-núk va - gyünk s min - den leFöl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már. A múltat végkép eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk, a föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, minden leszünk! Éiősdi burzsoá és tőkés a föld ura már nem lehet, mi alkotunk most új jövőt és verhetetlen sereget. Herét, hóhért, hajcsárt elsöpörve száguld a forradalmi ár, láncát a világon letörve, egyesült minden proletár! R: Ez a harc lesz a végső, R: Ez a harc... csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz holnapra a világ! Slovensky text: M. Lajőiak, R. Fábry Ej, hor’ sa, sveta proletári, ej, hor’ sa, hiadom zmuőení! Uz násho hnevu sopka iiari, to bude vybuch posledny. Rozboríme sveta star? základ, otroci, hor’ sa k vífazstvám! Zabráftme minulosti návrat. Tud bude vládnuf navüdy sám. R: Posledná borba vzplála, dajme sa na pochod! Internacionála je fudstva nov? zrod. U2 vstáva robotník i rolnik, u2 vstáva strana veliká. Ráz pride sveta 2ivot vorn?,, zem v§etk?m fudom slú2if má. Dlho nám krv pili supy éierne, havranóv kfdle zbesilé. Rozpt?!i nővé ráno tiene a since svitne üiarivé. R: Posledná borba vzplála ... Cesky text: A. Macek, I. Skálák Jiz vzhűru, psanci této zemé, jiz vzhűru váichni, jeí hlad zhnet. 'fed dunf právo v jícnu temné a v?buch zahfmí naposled. Od minulosti spéjme zpátky, otroci vzhűru k cílüm sv?m! |i2 chví se základ svéta vratk? my niéím nejsme, budme väim! R: Poslední bitva vzplála dejme se na pochod internacionála, je zítrka lidsk? rod. Délníci téz rolniéi bratfi jsme velkou stranou délnickou. Väem lidem zemé jenom patfí a zaháleéi af jiZ jdou! Dost napásla se naäi muky vran, supű hejna krouíící rozpt?lí prístí den jich shluky véőné plá slunce záfící. R: Poslední bitva .. .
