Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
Csomány Erika főleg a gyerekekkel foglalkozik Or. Olga Filová, a rehabilitációs osztály vezetője szonylatban amolyan átlagos rehabilitációs osztály. Naponta 160—200 beteg keresi fel. Ebhez tudnia kell, hogy nem csak kéz- és lábtörések utókezelése folyik itt, de például a szívinfarktus, agyvérzés, komplikáltabb műtétek utókezelése is. Egyne több a gyermekbetegiink. Aggasztó adatok. A legújabb országos felmérés szerint a 3—8 éves gyerekek 75—80 százalékának rossz a testtartása. Segítségünkre lehetnének az alapiskolák és az óvodák pedagógusai, elsősorban persze a szülők. A gyermekeknél megelőző küldetése is van a rehabilitációs gyógykezelésnek. A még alig szembetűnő hibák számos, idősebb korban alig gyógyítható, fájdalmas betegség kezdetét jelentik, gondolok itt elsősorban a hátgerincferdülésre. XXX Az osztály kivétel nélkül fiatal munkatársnőivel foglalkozásuk nevét illetően, sajnos, nem tudunk megegyezni. A „nővér“ ellen hevesen tiltakoznak, mondván, hogy az egészTÖBB MINT EGYSZERŰ torna Rá. minisztériumi rendelet mondja ki, hogy „a rehabilitációs osztályok a járási szintű kórházak önálló osztályai“ ugyanúgy, mint a sebészet, belgyógyászat, ginekológia stb., orvosaink számára a rehabilitációs gyógyítás választható specializáció (attesz- tációs vizsga tárgya), mégis számtalan orvossal beszéltem, akik legyintő kicsinyléssel nyilatkoztak a rehabilitációról. „Amolyan szükséges rossz . . . Szakmailag, langyos viz, nincs nehéz eset, életveszély, életmentés . .. Sebészet, belgyógyászat nélkül nem beszélhetünk orvostudományról, egészségügyről, gyógyításról — de rehabilitációi? Legyen, ha már van, de az sem lenne tragédia, ha nem. lenne . Szakmai elfogultság? Van ilyen. Köztudottan minden anyának a saját gyereke a legszebb... Az azonban, hogy fokozatosan csökken az így vélekedők száma, örvendetes tény. Az utóbbi időben általánosan előtérbe (bár még mindig nem az őt megillető helyre) került a testmozgás, a testkultúra szerepe, jelentősége mindennapi életünkben. S a nehabilitációs gyógykezelés leginkább ezzel rokon. Rehabilitációs gyógykezelés .. . Találomra végzett „utcai felmérésem“ bizonysága szerint a köztudatban meglehetősen tisztázatlan fogalmat takar ez az elnevezés. Lexikális tömörséggel „elveszett fízikai^képessé- gek visszaállítását, ezek hátrányainak kiküszöbölését, pl. szakmai átképzéssel“ jelenti. ' XXX A rehabilitációs osztály Luösnecben (Losoncon) a kórházépület alagsorában kapott helyet. Igaz, mire e sorok megjelennek, már egy újonnan épült, különálló pavilonba költöznek. — Mindent összevetve, a pincében talán jobb volt — mondja dr. Olga Filová, az osztály vezető orvosa. — Igaz, hogy itt már napfényt is látunk és dohszag sincs, de összehasonlíthatatlanul szűkösebben, mindösz- sza három helyiségbe zsúfolódva kezdjük — folytatjuk a munkát. Drága és érzékeny gépeinket, műszereinket sem tudjuk az új pavilonban használni. Az alagsort a felújítási munkálatok befejeztével mindenképpen visz- sza kellene kapnunk. A rehabilitációs gyógykezelés helyzetéről, jövőjéről beszélgetünk. Alig leplezett keserűséggel bólint rá szavaimra. — Valóban, még mindig sokan megkérdőjelezik e gyógymód szükségességét, eredményességét. A rehabilitációs gyógyítás, bár komplex gyógymód, nehezen tudja kivívni szakmai becsületét, de eredményeinken, sikereinken, elsősorban a gyógyultan távozó páciensek százainak elégedettségén kicsorbulnak e kérdőjelek élei. — Komplex gyógymódot emlit. Mit kell ezen a rehabilitáció esetében érteni? — A rehabilitációs gyógyítás alapjai a gyógytorna, a fürdő, a hagyományos és elektro-masszázs és ezek kombinálása. Ezen belül számos módszer alakult ki a betegség természetétől függően. — Gyógykezeltek százait említette... — A mi osztályunk országos viAz utókezelés sok türelmet és kitartást igényel (A szerző felvételei) ségügyi nővérek munkaköre merőben más. Különben is ők a középiskola után még (a ma már minden kerületben működő) kétéves 'szakiskolán szereztek képesítést. Elvetik a gyógytornásznő megjelölésre tett javaslatomat is, mert a „tornáztatás csak munkánk egy része ...“ Az iskolapadból alig egy éve kikerült Csomány Erika a gyermekkori tartáshibák gyógyítását választotta szakterületéül. 1— A jó szervezés az első fontos lépés — mondja. — Ma már zökkenőmentes az együttműködés intézetünk gyermekosztályával. Minden esetet, rászorulót hozzánk küldenek. Mivel a rehabilitációs osztályokon csak járóbeteg-kezelés folyik, ami különösen a mozgás- és tartáshibák esetében csak alap, útmutató lehet, a siker, a gyógyulás titka a rendszeres, önálló gyakorlás. Szükségszerűen nagy figyelmet szentelünk a szülőkkel való együttműködésnek is. Előadásokat is rendezünk számukra, igyekszünk rendszeresen konzultálni. Szeretnénk elérni, hogy körzetünkben egyetlen rossz tartásból fejlődött betegség se legyen. Merész álmok!? — kérdez vissza bizakodó mosollyal. — Igen, de reálisak, elérhetők. XXX Bradavka Iván masszőrt figyelem munkája közben. Szó nélkül beszélget páciensével, ujjaival, tenyerével, mozdulataival kommunikál, s néhány perc múltán a beteg, természetesen nem gyógyultan, de szemlátomást megkönnyebbülten távozik. Bradavka Ivánt a szakma országszerte elismeri s számon tartja. Egy éve hallottam róla először — pies- fanyi kollégái példaképükként említették. A szó szoros értelmében a kezével lát. 18—20 évesen tanulta ki mesterségét a vakok prágai oktatóintézetében. — Az sem lehet közömbös — mondja —, hogy nálunk nem gyógyszeres kezelés folyik. Teljesen mellőzzük a vegyi készítményeket. Kristálytiszta gyógyítás a mienk ... Talán szokatlannak hangzik, de semmi esetre sem utópia. Vegyszermérgezett korunkban mienk a jövő — teszi hozzá rövid tűnődés után, és szovjet, lengyel, bolgár gyárakat említ, ahol az üzemi orvos mellett rehabilitációs szakemberek is dolgoznak. XXX Űrákon át faggatom a jövő-menő, várakozó pácienseket. A végén már „csak azért is“, mert legalább egy elégedetlenkedőt szeretnék megszólaltatni. Utólag mégiscsak örülünk, hogy nem találtam egyet sem. Hu kel Éva, az apátfalusi Pola- na Textilgyár fiatal munkásnője; a múlt év szeptemberében egy csaknem végzetes baleset érte. Utólag szerencséjének vallja, hogy „csak“ a kezét húzta be a gép hengersora. Most annak örül, hogy már tudja mozgatni karját. Megható szeretettel beszél gyógyítóiról, kezelőiről. Azt is megfigyeltem, hogy az osztály valameny- nyi dolgozója közvetlen egyszerűséggel Évinek szólítja. „Négy hónapja jár ide, valahogy HÍár a közösségünkhöz tartozik“ — mondják. Aztán mégis- „szimatomat“ emlegetik rosszallóan. Állítólag az egyetlen olyan esetet tudtam kiszúrni, ahol nem sikerült elérniük a kívánt eredményt. Nem értem. A páciens messzemenően elégedett volt. Napokkal később egy történetesen hosszabb ideje szintén rehabilitációs kezelésben részesülő ismerősömmel beszélgettünk az esetről. — Hát igen — bólogatott ez is jellemző az ott dolgozókra. Sikereik egyik forrása, hogy sohasem elégedettek eredményeikkel. pálházy József Túl a falun, a hegyoldalban... Ipetské Otany (Ipolyfödémes) a nyugat-szlovákiai kerületnek és egyben a lévai járásnak is a legkeletibb csücskében fekszik. A mindössze hatszáz lelket számláló falucska az utóbbi néhány év alatt talán a legtöbbet fejlődött ezen a vidéken. A falut ma már nyugati és keleti irányból lehet megközelíteni, PláSt'ovce (Palásti), illetve Klenany (Kelenye) felől. Egyébként mindegy, honnan közelítünk, a meredeken emelkedő dombokat úgysem kerülhetjük el. Ha viszont már túljutottunk a kacs- karingós kaptatón, csak néhány száz métert kell lefelé ereszkednünk, s ott is vagyunk a keskeny völgykatlanban, a falu központjában. Mielőtt azonban még a falut megpillantanánk, valami elénk tárul, amire akaratlanul is oda kell figyelni. Ez pedig nem más, mint a falu feletti hegyoldalon meghúzódó másik „falucska“. Utam most ide vezetett. A hegyoldalban hat ház (inkább kunyhó) áll, amely hetven embernek ad „hajlékot“. A domb lakói nemrégiben még vonakodtak a látogatóktól. Azonnal elhagyták a települést, ha hivatalnokot vagy rendőrt fedeztek fel a láthatáron. Ma már bátrabbak és kíváncsiabbak az itt élő cigányok. Érkezésemkor közrefognak, és a fényképezőgép lencséje elé is készségesen odaállnak. Készítek néhány felvételt, majd K. E. 73 éves cigányasszonnyal beszélgetek. Afelől érdeklődöm, tud-e valamit a település történetéről. Neki csak annyit mondtak szülei, hogy már ők is itt nőttek fel. Az első lakók meg a falu melletti „Kuppany“ forrásnál ütötték fel sátrukat. Ha néhány évvel-ezelőtt valaki váratlanul felkaptatott a „hegyre“, csak férfiakkal találkozott. Az asszonyok és a gyerekek ugyanis a környező falukat járták. Gombát, kosármadzagot árultak, vagy egyszerűen kéregettek. A férfiak meg várták az ebédet. Most más a helyzet. A férfiak Zvolen- ban, Levicében, vagy a helyi szövetkezetben dolgoznak. Csak nagyobb ünnepekkor: karácsonykor, hús- vétkor, búcsúkor járnak a „házakhoz“ muzsikálni, szerencsét kívánni. Elbeszélgettem a fiatalabbakkal is. Legtöbbjük a község magyar tannyelvű iskoláját látogatja. Né- hányan közülük eljutottak már a Palásti Kilencéves Alapiskola felsőbb osztályaiba is. A cigányok közül különben mindenki beszéli a cigány, a szlovák és a magyar nyelvet, ám az idősebbek nem tudnak se írni, se olvasni. K. B. hatodikos tanuló annál nagyobb örömmel mondja, hogy ő már újságot is olvas. Zsebéből büszkén húz elő egy Űj Szót. Egy tévé-készülék van a legjobb házikó háromszor négyméteres szobájában. Esténként húszán, harmincán is megtekintenek itt egy-egy filmet. A húszéves K. L.-nek tizenegy testvére van. Nagyon várja az új lakást. Talán Catában (Csatán) kapnak egy jó állapotban levő házat, s odamegy majd a szüleivel. Szülei tíz évig dolgoztak Csehországban építkezésen. Lakásuk is volt. mégis hazajöttek Födémesre. Nem tudtak elszakadni a közösségtől. A fiatalok már másképp gondolkodnak, és néha szüleiket is meggyőzik arról, hogy jobb lenne kulturáltabb körülmények között élni. ' K. S. tizenhét éves, de már nős. Gyerek még nincs, de nem is terveznek sokat. Nekik elég lesz négy vagy öt. Elmondta, hogy a barátja fiatalon, tizennégy éves korában nősült. Négy év alatt hat gyerekük született (kétszer ikrek), de már meg is halt a felesége. Nekik csak akkor lesz gyerekük, ha lakást kapnak. Igaz, még nem dolgozik, de jövőre már munkába lép. Délfelé jár az idő. A földbe ásott tűzhelygödrökből felcsap a láng, készül az ebéd. A gyerekek még arra kérnek, küldjék nekik egy felvételt. Megígértem, hogy teljesítem kérésüket. CSÄKY KÁROLY 1977. IV. 24. 6 ÚJ SZÚ
