Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-03 / 14. szám

Simon 30 kilométeren a harmadik helyen végzett, a 15 kilo­méteren viszont megszerezte a győzelmet és így a csehszlovák versenyzők közül a legjobban szerepelt zo tt az aktív versenyzéstől. A bemondó hangja mintha egy kissé fátyolos lett volna, hiszen egy kiváló versenyzővel lett szegényebb a csehszlovák sí- sport. Kodejgka utolsó ugrása kö­vetkezik — harsogták a hang­szórók és a közönség csendben várta kedvencét. Karel jött, szép stílusban szelte a levegőt, ám talajfogása talán valamivel bizonytalanabb volt, mint ami­kor még rendszeres edzéseket folytatott, de végül is állva tel­jesítette utolsó ugrását. Fiatal társai, utódai között teát szürcsölve nézte a sáncot, de látszott, gondolatai messze kalandoznak. — Milyen érzés visszavonul­ni? Nem hiányzik majd a sánc? — kérdeztük a volt világbaj­noktól. A válasz egy ideig vá­ratott magára. Kodejákát más­ként sosem láttuk, mint moso­lyogva. Ezúttal sem tagadta meg önmagát,- de elfogódottsá­gát nem tudta leplezni. — Már egy ideje tudatosítot­tam, hogy abbahagyom. Most még sincs nevetnivaló kedvem. A síugrást más sporttal nem lehet összehasonlítani, mert aki nincs edzésben, azt a sáncra fel sem engedik. Nem is ajánla­nám! Pusztán kedvtelésből nem lehet ugorni, ez az öngyilkos­sággal lenne egyenlő. A testedzést azonban meg­szokta, milyen sportot űz majd ezután? — Edzőként működöm majd, és a fiatalokkal — az ugráson kívül — együtt végzem majd a felkészüléshez tartozó gyakor­latokat, így mozgáshiányra bi­zonyára nem lesz panasz. Ott a sáncok közelében hasonló környezetben töltöm napjaimat, mint versenyző koromban. Ha erre gondolok, akkor nem olyan lehangoló a visszavonu­lás. Továbbra is pontos tervek­re épülő, sportszerű életet aka­rok élni, ha nem is önmagam, de neveltjeim érdekében. Ez is szép cél, ugye? KOLLÁR JÓZSEF Paleőková is hazai gyártmányú Artis Bohemia futósíken végzett az első helyen az „Aranysí“ nemzetközi versenyen. Vajon, mivel lepik meg a sísport sze­relmeseit a következő idényben, arról Otakar Kladníőek, a Sport nemzeti vállala/t igazgatója tá­jékoztatott bennünket: — Vállalatunkban sokféle sporteszközt gyártunk, de főleg sít és hokibotot. Ami sílécein­ket illeti, bár nehezen tudjuk beverekedni magunkat a nem zetközi élvonalba, annak elle­nére a Sokol sílécek jó hírnév­nek örvendenek. Üzemeinkben évente 300 000 pár síléc készül, melyeknek nagy részét expor­táljuk. Sajnos, kapacitásunkat nem tudjuk növelni, pedig 1975 óta száz százalékkal többet gyártunk, de így sem tudjuk a keresletet fedezni. Az idén 40 ezer futósí kerül a hazai piac­ra, ami 10 ezerrel több, mint tavaly. — Mindinkább a műnyag ke­rül előtérbe, a nyersanyagot vi­szont nehéz beszerezni. Nem panaszkodunk, de azt sem állít­hatom, hogy nincsenek gond­jaink. A kétkedőket minden­esetre megnyugtathatom: mi sem alszunk, igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel. A cseh­szlovák juniorválogatott tagjait Artis Bohemia márkájú sílécek­kel látták el, áruk 940 korona. Gyártunk viszont ennél olcsóbb futósíket is. A Sapporo Ra­sant 610, az Artis Sapporo 660 koronába kerül majd. Azoknak, akik nem versenyszerűen, csu­pán kedvtelésből hódolnak a sí­futásnak, a 350 koronás Artis Cristal és a 200 koronás Artis Sprint sílécek tökéletesen meg­felelnek. A Tátra Kupa utolsó napi sí­ugrószáma ünnepélyes hangu­latban ért véget. Karel Kodejs- ka sírepülő világbajnok búcsú­edzéseiket, és felszerelésük is minden igényt kielégít. — A Tátra Kupára nem jöt­tünk rendkívüli derűlátással — mondotta a magyarok edzője —, hiszen előtte egy hónapon át csak a budapesti 40 méte­res (!) műanyagsácon folytat­hattunk edzéseket. Mátraházán van ugyan egy 50 és 70 méteres sáncunk, de az utóbbi technikai szempontból nem megfelelő, és amennyiben a hóviszonyok jók, még mindig az a problémánk, hogy az ottani edzések nem szolgálják a korszerű felkészü­lést. — Arról nem is beszélve, hogy a sáncot magunknak kell előkészíteni, és így a síugrók a hátukon 20—30 kosár havat visznek föl, hogy a sáncot üzemképessé tegyék. Az utóbbi években még annak is örültünk, ha ezt megtehettük, olyan hó­ban szegény teleket éltünk meg. Valóban amatőr alapon dolgozunk. Kevés a kedvez­A csehszlovák sízőknek nem kell a szomszédba menniük fel­szerelésért, bár a válogatott versenyzők többsége a külföldi gyártmányú síléceket részesíti előnyben. Pedig Fízek Artis So­kol síkkel nyert síugrásban aranyérmet a junior-világbaj­nokságon, és a junior Dagmar Március húszadikán ünnepélyes eredményhirdetéssel, illetve a díjkiosztással véget értek a 12. Tátra Kupa idei eseményei. Sajnos, a rendezők legnagyobb igyekezete sem volt ele­gendő ahhoz, hogy erősebb mezőny gyűljön össze. Hiányoztak a Szovjetunió, valamint a skan­dináv országok legjobbjai. A legtöbb érmet — 4 arany-, 3—3 ezöst- és bronz az NDK versenyzői szerezték, amit elsősorban kitűnő futónőiknek köszönhettek. Ugróik ugyanis a vártnál gyengébben szerepeltek, ez viszont a csehszlovák versenyzők érdeme. Eljöttek a leg­utóbbi junior-világbajnokság győztesei, az NDK-beli Schreiber és Schmieder, a bolgár Leba- nov, valamint a csehszlovák Fízek. A hazai versenyzők szereplését értékelve Honcű edző röviden annyit mondott, hogy az adott helyzetnek — sérülések, betegségek miatt a legjob­bak közül néhányon nem indulhattak — megfelelő eredményeket értek el. Az ugrók teljesít­ményéhez pedig nem kell kommentár. — Évek óta termlnusgondok- kal küszködünk — panaszko- dot ing. Karol Suchánek, a ren­dező bizottság elnöke. — Most a világ legjobb ugrói Planicát részesítették előnyben, más or­szágokban pedig a futók válo­gatóversenyeken, összpontosítá­son vettek részt, és távolmara­dásuk természetesen bafolyá- solta a versenyek színvonalát. Ennek ellenére érdekes össze­csapásoknak lehettünk szemta­núi. Jövőre március 17-e és 19-e között rendezzük a 13. Tátra Kupát. Nagyon bízunk benne, hogy a világbajnokság után sor­ra kerülő eseményen ismét üd­vözölhetjük e sportág legjobb­jait. A jövő azért tűnik biztató­nak, mert több ország helyte­leníti az északi számokban je­lenleg folyó nem hivatalos Vi­lág Kupa lebonyolítását. Nem­csak a hét alpesi ország, ha­nem a skandináv szövetségek is hivatalos Világ Kupa kiírása mellett foglalnak állást. Erről Ján Mráz, a FIS elnökségi tagja tájékoztatta az újságírókat. ' — Azok, akik a klasszikus számokban szorgalmazzák a Vi­lág Kupát, pontos terveket dol­goztak ki, melyek szerint négy versenyt a szocialista országok­ban — Murmanszk, Zakopané, Csorba-tó és Oberhof — rendez­nének. A norvégok ellenjavas­lattal álltak elő, szerintük a rendszeresen sorra kerülő vi­lágbajnokságok közti időszak­ban minden számban külön vi­lágbajnoki küzdelmet kellene lebonyolítani más-más helyen. Mindkét javaslatnak pozitívu­ma: elkerülnék a torlódást, és a versenyek színvonalán sem esne csorba, hiszen mindenütt, így a Magas-Tátrában is ott lennének az egyes számok leg­jobbjai, ami érthetően a Tátra Kupa rangját is emelné. „HÄT LEHET ETTŐL A SPORTTÓL MEGVÁLNI?“ Bizonyára akadtak olvasóink közt, akik mosolyogtak azon, A TÁTRA KUPA JÖVŐJE Ám azonnal jön a megnyugtató válasz: hát lehet-e mindezek után kedvenc sportunktól meg­válni? Ezért nem szabad a magyar síugrók Magas-Tátrában nyúj­tott teljesítéményét lebecsülni. Mayer például a normálsáncon 30 olyan norvég, jugoszláv, svájci, amerikai, olasz, lengyel, szovjet és csehszlovák verseny­zőt előzött meg, akik egytől egyig sokkal jobb körülmények között készülnek fel és felsze­relésük is megfelel a modern követelményeknek. SENKI SEM LEHET PRÓFÉTA ... KODEJSKA BÚCSÚJA hogy a magyar síugrók szerep­lését megfelelőnek minősítet­tük. Pedig így volt. Miért tartot­tuk Mayer Ferenc és Henyél Gyula helyezését elismerésre méltónak, arra a magyar válo­gatott edzőjével folytatott rövid beszélgetés adta meg a választ. Pajor István 1972 óta a Honvéd síugróinak edzője, és egy esz­tendeje megbízták a magyar vá­logatott felkészítésével is. Még csak azt sem mondhat­juk, hogy az egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert bizony rendkívüli eredményeknek nem örvendhetett. Tény azonban: védencei olyan síugrókat utasí­tottak maguk mögé, akik össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között folytatják mény, a szorgalom ugyan nagy, de nem minden esetben elegen­dő a tehetség. — A Honvéd síugró-szakágá­nak felszerelési kerete évi 20 000 forint, a szövetségtől semmit sem kapunk. Nagy anyagi áldozatokkal sikerült négy pár modern sílécet besze­rezni (egy pár Fischer-sí 8000 forintba kerül), de speciális ugróruhára nem tellett. Minket már a bolgárok is elhagytak. Amikor nekirugaszkodunk az idénynek, ellenfeleink zöme már több száz ugrást végzett ideális körülmények között. — Ilyenkor önkéntelenül fel­vetődik az emberben a kérdés: érdemes ilyen szűkös anyagi körülmények, kedvezőtlen fel­tételek mellett tovább csinálni? TÉLI MOZAIK MACAS-TAIRABOL & ÍJ szó Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szorko István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovot: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távírá: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 2 es Nyomdaüzeme, Bratislava. PROBANYOMAS. Hirdető iroda: Vajonskébo nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnap számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PIMS — Ustrednó expedíció tioce, Gottwaidovo nómestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5'2. Így örvendezett Rusko a nagysáncon elért győzelmének Kodejéka végleg visszavonult. A sáncok köze­léb en edzői teendőinek tesz majd eleget

Next

/
Oldalképek
Tartalom