Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-09 / 2. szám
Nahát! Talán a színészre illik legjobban az a mondás, hogy az életet nem veszi túl komolyan, csak a játékot — vagyis a munkáját. íme egy példa: Turnéra indultunk, vidám farsangi hangulatban. Úgy látszott, hogy a sok ünnep után sem akar vége szakadni a mutatásnak, jókedvnek ... Csak egy „legény“ ült túl komolyan az autóbuszban. Ez Derján Sanyi — a mindig mókás „Cimbori“ — az autóbusz vezetője volt. Szokatlan komolyságának a jeges úttest volt az okai Ilyenkor a legnagyobb óvatosság mellett is megcsúszhat a jármű. Hátha még az út egyes szakaszai nincsenek beszórva! Es bizony az útkarbantartók hazánk egyik legkanyargósabb falujában, a Tornaija melletti Bejében nem tettek semmit a tükörsima úttal. Mit szaporítsam a szót, a nagy kanyarban, ahol az út balra tér, mi jobbra mentünk! ... Hiába fékezett Cimbori, hiába csavarta helyes irányba a kormánykereket, a jármű, bár lassan, de biztosan, beleorrolt“ a két méter mély út menti árokba. Körülbelül olyan meredek szögben állapodott meg, mint a pisai ferde torony. Volt sírás-rívás, fogaknak csikorgatása! — gondolhatja a kedves olvasó ... Szerencsére, most az egyszer csalódik. — Nem történt valakinek valami baja?! — kiáltott hátra „pilótánk“ aggódó hangon. Az indokoltan fontos kérdésre senki sem válaszolt. Ez azt jelentette, hogy sérülés nem történt. A két-három másodpercnyi csendet a higgadtságáról „hírhedt“ László Géza hangja törte meg. — Nnna! — dünnyögte, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. — Éppen ideje, hogy megálljunk, legalább rágyújthatunk egy cigarettára! A bizarr megjegyzés robbanásszerűen feloldotta a döbbenetét és fergeteges ha- hotázásra fakasztott bennünket. Ilyen hangulatban lépdeltünk ki libasorban az autóbuszból. Addigra már több autó megállt közelünk- ] ben. Ezek utasai és a segít- I ségünkre rohanó derék helybeliek csak álmélkod- tak értelmetlen viselkedésünkön ... En az elsők között hagytam el a „fedélzetet“, és elvegyültem a falubeliek között. — Nahát!... Ezek nem normálisak! — vélekedett az egyik atyafi, majd hoz- j zám hajolt: — Nem tudja kik ezek?! _ — E zek?! — adtam ártatlanul az idegent. — Jól ismerem őket, ezek színészek ... színészek ... — Az más! — húzta fel szemöldökét az én emberem, és komótosan elindult hazafelé. Látogatás a Népszínház magyar társulatánál — Ismered Holocsy Pistát? — Hogyne ismerném! — Hát ez nagyszerű! Hogy van, mit csinál? Tudod, együtt jártunk a budapesti Színművészeti Főiskolára. Jó haverok voltunk. Örül Korica Miklós, a fiatal színművész, és örülök én is, hogy közös ismerősre találtunk a szabadkai Népszínház társalgójában. Nincs közöttünk, mégis összeköt. És csak annyi csendet hagyunk az örömnek, amíg megjegyezzük magunkban, hogy valóban kicsi a világ. Aztán elmesélem, mit tudok Holocsy Istvánról, a komáromi Magyar Területi Színház ugyancsak fiatal színművészéről. Éppen befejezem mondókámat, amikor csinos, magas lány lép asztalunkhoz. Miklós felesége, Jónás Gabriella. Sajnos, nem maradhat .velünk, siet haza, este Peter Hacks Amphitryonjában Alcmenét alakítja, és addig el kell még intéznie néhány dolgot. A férje sem lesz otthon, vele tölti az estét, ugyanazon a színpadon Mercurius szerepében. Fiatal színészek. Hasonló örömök, álmok, tervek, problémák, gondok. Sok a közös vagy hasonló vonás, találkozási pont. Nemcsak a színészek életében, hanem a két színház életében, történetében is. Ezt már akkor jegyzem meg, amikor Szabó Istvánnal, a Népszínház - magyar társulatának igazgatójával beszélgetek. irodalom valamelyik alkotásának — bár inkább csak kísérletről lehet beszélni — bemutatása, és egy verses-zenés összeállítás a jugoszláviai magyar forradalmi költészetből. A társulat művészi profiljáról sokat elárul az 1945 óta bemutatott darabok szerzőinek névsora. Hosszú és változatos a lista, Balázs Bélától egészen Peter Hack- sig. Magyar, szerb-horvát, jugoszláviai magyar szerzők, valamint a világ klasszikus és modern drámairodalmának sok alkotását mutatták be, hogy a színművészet eszközeivel formáljanak tudatot, műveljék a falu népét, építsenek nemzedékeket, közelítsenek egymáshoz nemzeteket és nemzetiségeket, fejlesszék a „testvériség-egység“ szellemét. A Népszínház magyar társulatát az ország legmozgékonyabb színházának tartják, „hiszen előadásainak majdnem a felét ma is székhelyén kívül tartja“. A társulat és több művésze számos jelentős díj, kitüntető és elismerő oklevél birtokosa. Ötször vettek részt a Sterija Játékokon, ahová csak a legjobb előadások juthatnak el. Ezeken a játékokon tüntették ki Sterija-díjjal Romhányi Ibi és Pataki László színművészeket, valamint Deák Ferenc írót. — Olvastam, hogy a ma esti előadás rendezője Virág Mihály.. — Igen, ő társulatunk másik rendezője, éveken át egyetlen rendezője. Nagyban hozzájárult színházunk fejlesztéséhez, sokat alakított arculatán. Pillanatnyilag húsz színművészünk van, jobbára fiatalok. Három évvel ezelőtt szinte egy csapásra változott, fiatalodott meg a társulat. Már eddig is többen végeztek Pesten és Marosvásárhelyen. Pesten jelenleg hárman tanulnak. Két és fél évvel ezelőtt kezdte meg működését az újvidéki magyar színház, három éve folyik magyar nyelvű színészképzés a Művészeti Akadémia magyar tagozatán, ahol jelenleg tizennégy magyar ajkú fiatal tanul. A színház és a közönség kapcsolatában mindkét „fél“ számára hasznos közvetítő szerepet játszik a már említett Színházi Közösség, amely üzemek, intézmények, szervezetek dolgozóiból alakult öt esztendővel ezelőtt, harmadikként az országban. Rövid idő alatt a „közönség követe“ lett, 60 százalékkal emelkedett a színház látogatóinak száma. A Közösség segítségével „a közvetlen termelő is hatékonyan részt vehet a szabadkai Népszínház műsorpolitikájának összeállításában, a munka mikéntjének meghatározásában“. — Nyilvános főpróbáinkra meghívjuk a Színházi Közösség küldötteit és rajtuk keresztül puhatoljuk ki, hogy milyen lesz az előadás visszhangja. Tehát ilyen módon is fölmérjük a közönség igényeit. Egy-egy előadás után aztán találkozunk a közönséggel, iskolásokkal, meghallgatjuk és hasznosítjuk véleményüket. Továbbra is vállaljuk a „mindenes színház“ egy cseppet sem könnyű és hálásnak sem mondható szerepét, amelyet a legnemesebb értelemben vett „népszínházi“ jelleg ró a szabadkai Népszínház magyar társulatára. Változnunk kell mondanivalóban és művészi kifejezési eszközökben nemcsak évről évre, de bemutatóról bemutatóra, ha teljesíteni akarjuk feladatunkat, amelyet a legáltalánosabb megfogalmazásban így mondhatnék: jelen lenni dinamikusan fejlődő társadalmi életünkben, véleményt alkotni arról, ami körülöttünk és bennünk történik, s ezt a véleményt korszerű, izgalmas s egyben közérthető művészi eszközökkel ki is mondani. — Az ön számára mit jelent a színház? — A színház olyan ablak a világba, amely mind a négy égtáj felé nyitva van. Korica Miklós szíves kíséretében végigjárjuk a színház korinthoszi oszlopokra támaszkodó, több mint százéves, tekintélyes épületének kisebb-nagyobb helyiségeit. Betekintünk a szép díszítésű nagyterembe, amelynek színpadán éppen a szerb- horvát társulat próbál. Este pedig, Mik- lósék lépnek a szabadkai közönség elé, harmadszor az Amphitryonnal. Jbodnárj Szabó István — akinek szülei jeles színészek és a színház alapító tagjai közé számítanak — jogot tanult Zágrábban, majd színművészetet Belgrádban. 1970 óta rendező, harmadik éve a társulat igazgatója, * a színház kétnyelvű lapjának — Nasa pozornica-Szinpadunk — fő- és felelős szerkesztője. — Nyolc-tizenkét darabot mutatunk be egy évadban, pontosabban egy naptári évben. 1977-ben hét darab szerepel tervünkben, egy-egy Németh Lászlótól, Krle- zátől, Lorcától, Goldonitól. Be szeretnénk mutatni a Kabaré című musical-t és két vajdasági magyar szerző művét, az egyiket a szabadkai Kopeczky Lászlótól, a másik pedig házi pályázatunk díjnyertes alkotása lenne. Ezzel a színházunk és a Színházi Közösség hirdette pályzattal egyébként hazai magyar drámaíróinkat kívánjuk serkenteni. Két évvel ezelőtt Stúdió ’75 néven Irodalmi és Kísérleti Színpadot alakítottunk, amely olyan műhely, ahol a színészek, rendezők, írók közösen dolgoznak egy-egy darabon, verses összeállításon. A közeljövőben ez a színpad mutatja be Beckett Godot-ra várva című művét. Színházunk mindig lépést tartott a világgal, de Beckett valahogy nem jutott el Szabadkára. Stúdiószínpadunk tervében szerepel továbbá a két háború közötti jugoszláviai magyar drámaN ew Yorki-i jelentések szerint a Broadwayn ismét konjunktúra van. Ennek több lehetséges oka közül a szkeptikusok az utóbbi évek elbizonytalanodott gazdasági helyzetét emelik, ki, emlékeztetve arra, hogy a harmincas évek elejének nagy gazdasági válsága idején is jól mentek a színházak. Nyilvánvalóan más okok is vannak. Talán az, hogy az- utóbbi időben sikerült bemutatni néhány színvonalas produkciót. Érdekes jelenség továbbá a fekete előadások számának növekedése (a néger szó ma már valósággal tabunak számít, minden lapban csak a fekete olvasható], párhuzamosan a fekete középosztály növekedésével, anyagi helyzetének javulásával s kulturális igényeinek növekedésével. A nagy sikerű Ml ÚJSÁG A BROADWAYN fekete produkciók között van egy pompás felújítása Gerschwin operájának, a Porgy and Bess-nek. Ntozake Shange hosszú című darabja: a Színes bőrű lányok számára, akik öngyilkosságot mérlegeltek, amikor elég a szivárványból, egy musical Bessie Smith életéről, En és Bessie címmel, az Öz, a csodák csodája musicalváltozata A varázsló címmel, a Guys and Dolls című régi musical fekete változata s egy színdarab a meggyilkolt Martin Luther King életéről. • • Huszonöt produkcióból tizenöt a musical a Broadwayn. A fekete előadások mellett rendkívül sikeres a brit import is. Azok az angol darabok is, amelyeket amerikai társulatok adnak elő és azok is — ez egyre gyakoribb —, amelyeket eredetiben hoznak át Angliából. Peter Shaffer Equusa például, vagy Harold Pinter Senki földje című drámája az angol Nemzeti Színház eredeti szereposztásában, John Gielguddal és Ralph Richardsonnal a főszerepekben, Trevor Griffith Komédiások című darabja, és mások. A telt házak arra indítják az „angyalokat“ — így hívják a Broadwayn a színházi előadások producereit —, hogy ismét aktivizálódjanak, mert látják, hogy ez a befektetés most újra hasznosabb, és több profitot hoz, mint sok más. 1977. I. 9. KOVÁCS JÖZSEF io Jelenet Peter Hacks Amphitryon című komédiájából
