Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
ÚJ szó r ír ta: An tonín Vavrus, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője 4 c 1977. IV. 3. (A cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.) imperializmus, a kommunista pártok harcában és akcióegységükben látja céljai elérésének fő akadályát. Ezért a kommunisták ellenfelei semmitől sem riadnak vissza, hogy aláássák, gyengítsék és bomlasz- szák mozgalmukat. Ezzel kapcsolatban nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy a berlini konferencia meghiúsul. A hosszú, gondos előkészítő munkáról, amelynek folyamán pontosabban megfogalmazták a nézeteket és kidolgozták a résztvevők egységes álláspontját korunk égető kérdéseivel kapcsolatban, az imperialisták azt állították, hogy megoldhatatlan konfliktus, hogy a kommunista mozgalom egységének vége vagy legalábbis a vég kezdete, s az egység helyébe az úgynevezett „eurokommuniz- mus“ különféle regionális változatai lépnek majd. Igyekeztek szembeállítani a nem szocialista országok kommunistáit a szocialista államok testvérpártjaival és azt a benyomást kelteni, hogy az európai szocialista országok nem szerves részei Európának. Ahogy a szólás mondja, előre ittak a medve bőrére. Az antikommunisták azáltal, hogy hazugságokat és rágalmakat terjesztettek a készülő konferenciáról, akaratuk ellenére maguk hívták fel rá a nemzetközi közvélemény figyelmét, jóval a konferencia megkezdése előtt. S mint ez már nemegyszer megtörtént, a nyilvánosság előtt felsültek. A konferencia megmutatta, hogy hiábavaló próbálkozás a különböző országok kommunistáit szembeállítani egymással. A konferencia részvevői a közös osztályellenséggel, az imperializmussal szemben, amely mindent megtesz azért, hogy ellentétei dacára egyesítse erőit a fejlődő forradalmi folyamat elleni harcban, szembeállították még szorosabb összefogásukat a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. Ez a tény nagy elégedettséggel tölt el minden kommunistát, ugyanakkor nyugtalanítja ellenségeinket, akik, minthogy nem tudják elhallgatni a berlini konferencia eredményeit, megpróbálják eltorzítani, kiforgatni, lebecsülni őket. Fő érvük az, hogy szerintük a konferencia semmi újat nem adott, minthogy több kérdésben fnegmaradt a kommunista pártok álláspontjának különbözősége. Mit feleljünk erre? Elsősorban azt, hogy teljes a nézetazonosság valameny- nyi kérdésben — tekintet nélkül a történelmi körülményekre — egyáltalában nem lehetséges, és senki nem is törekszik ilyen egységre. A nézetek olyan egyöntetűsége, amilyet a burzsoá propaganda szeretne ránk tukmálni, csak a temetőben létezik. Mi pedig élünk. Mozgalmunk növekszik, terjed, erősödik. A nemzetközi fejlődés képének változatosságából következik, hogy a kommunista és munkáspártok ma nem azonos körülmények között tevékenykednek. Ez történelmileg kialakult objektív realitás. így például a CSKP és a szocialista országok testvérpártjai kormányzó pártok. Némely nem szocialista országban a kommunista pártoknak olyan nagy lett a tekintélye a tömegek előtt, hogy a kommunisták részt vesznek a kormányokban, és ebből a pozícióból igyekeznek pozitívan hatni a társadalom fejlődésére. Más kommunista pártoknak, köztük befolyásos tömegpártoknak, amelyeknek véleményével az uralkodó körök kénytelenek számolni, ellenzékben kell védelmezniük a dolgozók érdekeit. Vannak olyan országok, ahol a kommunisták mind ez ideig illegalitásban dolgoznak. A körülmények sokfélesége következő tében természetesen különbözőképpen fogják fel az egyes országokban a harc egyik-másik konkrét kérdését. Különféleképpen értékelik például annak következményeit, hogy az antiimperialista harc társadalmi bázisa bővül, a mozgatóerök és a harci szövetségesek stb. kérdéseit. De a kommunistáknak — s ezt a berlini konferencia újra megmutatta — megbízható eszközük van arra, hogy helyesen kapcsolják össze a sajátost, a nemzetit az általánossal, a nemzetközivel. Ilyen eszköz az osztályszolida- rítás, a munkásmozgalomnak már több mint száz esztendeje bevált fegyvere; ilyen eszköz Marx, Engels, Lenin tanítása, amely mélyreható, pontos elemzést ad a világhelyzetről, az egyes országok helyzetéről és osztály-erőviszonyairól, feltárja a forradalmi harc általános törvényszerűségeit; ilyen eszköz a testvérpártok közötti kapcsolatok lenini normái kialakulásának, fejlődésének és erősödésének történelmi tapasztalata, melyek alapján a kommunisták mindegyik párt teljes önállóságának tiszteletben tartásával, a kölcsönös megbecsülés, az egyenjogúság és a tisztesség bázisán elvi álláspontról, gondosan és türelmesen tárgyalják meg akár a legkényesebb kérdéseket is, összehangolják álláspontjukat, mindegyikük számára elfogadható megoldásokat találnak, ahogy ezt a konferencia előkészítése folyamán is tették. Az egyes kérdésekben elfoglalt különböző álláspontok egybevetése, s egyszersmind az egység a fő és az alapkérdésben, ez mozgalmunk demokratizmusának, növekvő erejének jele. A berlini konferencia, miként a CSKP KB Elnökségének nyilatkozata hangsúlyozta, „fontos lépés volt az európai kommunista és munkáspártok közötti együttműködés elmélyítésében, gyakorlati kifejezése volt annak a törekvésüknek, hogy erősítsék az európai forradalmi mozgalmat, és növeljék befő lyását az Európában végbemenő békés, demokratikus, haladó irányú fejlődésre“. (Rudé právo, 1976.. július 7.) Eltérően a szociáldemokratáktól, s köztük azoktól, akiket „euroreformis- táknak" nevezhetnénk s akiknek nemzetközi és regionális központjaik vannak, a kommunisták közismerten nem tervezik egységes szervezet létrehozását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy országaik szűk nemzeti keretei közé zárkóznak. Az európai kommunista és munkáspártok Berlinben kijelentették, hogy „... fejleszteni fogják internaqio- nalista, elvtársi, önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, szigorúan megőrizve mindegyik párt egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, s tiszteletben tartva a különböző utak szabad megválasztásának jogát a haladó társadalmi átalakulásén és a szocializmusért vívott harcban. A szocializmusért a saját országban vívott harc és mindegyik pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összekötődik a világ dolgozóinak, minden haladó mozgalomnak és valamennyi népnek kölcsönös szolidaritásával a szabadságért és a függetlenség megszilárdításáért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben“. (Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája, Berlin, 1976. június 29—30. 248. old.) Ugyanakkor a konferencián hangsúlyozták, hogy a kommunisták „elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve alárendeli a munkásosztályt a kapitalista rendszernek“. (Id. mű, 249. old.) A berlini konferencia ezen megállapításai véleményünk szerint alapvető fontosságúak nemcsak minden egyes kommunista párt, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára is. * * * Az értekezlet dokumentuma, mint ismeretes, nemcsak a kommunistákhoz fordul, hanem minden demokratikus és haladó erőhöz, valamint azokhoz a befolyásos burzsoá körökhöz is, amelyek megértik, hogy csak a békés egymás mellett élés biztosítja az emberiség jövőjét. A kommunisták véleménye szerint a haladás és a béke Európája csak a legszélesebb politikai és társadalmi erők közeledésének, együttműködésének és kölcsönös megértésének eredménye lehet, eléréséhez ki kell küszöbölni az együttműködést és a kölcsönös megértést akadályozó bizalmatlanságot és előítéleteket. A berlini konferencia résztvevői az enyhülésben elért sikereket az európai országok — szocialisták és nem szocialisták — néptömegeinek harcára vezetve vissza kijelentették — s ez teljesen törvényszerű —, hogy konstruktív párbeszédet akarnak minden demokratikus erővel, sajátszerűségük és önállóságuk teljes fenntartásával. A kommunisták ugyanakkor nem monda nak le programcéljaikról és politikai álláspontjukról, a kommunista ideológiáról, történelmi feladatuk teljesítéséről, hogy szocialista rendszerrel váltsák fel a kapitalizmust. De a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott harcban készek vagyunk együttműködni azokkal is, akik nem vallják a mi meggyőződésünket. Mozgalmunk internacionalizmusa korántsem „rekeszti el“ a kommunistákat az ilyen együttműködéstől. Ugyanakkor szerintünk a demokratikus egységre való törekvés csupán egy lépés, bár igen fontos lépés, az igazi internacionalizmus felé, amelynek lényege forradalmi, a tőkés társadalom gazdaságának és politikájának forradalmi átalakítását szolgálja. Az egész nemzetközi munkásmozgalom, a demokrácia, a béke és a társadalmi haladás ügye szempontjából igen fontos az a tény, hogy a konferencia résztvevői kijelentették: arra törekednek, hogy elszigeteljék és legyőzzék a harcias antikommunizmust, amely az imperialista erők fegyvere volt és marad nemcsak a kommunisták, hanem a többi demokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen is, árt a ha ladásért és a békéért küzdő mozgalom fejlődésének, alá akarja ásni egységét. A csehszlovákiai kommunisták nemcsak nemzeti, hanem internacionalista kötelezettségüknek is tartják, hogy küzdjenek az antikommunlzmus, a szovjetellenesség és szocializmusel- lenesség minden válfaja, a reformista, jobboldali opportunista, extrémista nézetek ellen. A konferencia óta eltelt hónapok véleményünk szerint teljesen igazolták a kommunisták e politikájának helyességét. Korunk jellemző sajátosságává válik az összes európai haladó és békeszerető erő további aktivizálódása. A monopóliumellenes, háborúellenes, demokratikus mozgalomba egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be a dolgozók: szociáldemokraták, katolikusok, különböző irányzatú szakszervezetek tagjai, nők és fiatalok (ezt a második stockholmi felhívást támogató aláírások gyűjtésének példája is mutatja). A tőkésországok dolgozóinak osztálycsatáiban fokozódik a törekvés az antiimperialista erők egységének megszilárdítására. Ebben a helyzetben a berlini konferenciának a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, a középrétegekhez, a tudomány és a kultúra képviselőihez, a nőkhöz, a fiatalokhoz, minden haladó és békeszerető erőhöz és párthoz, a demokratikus tömegszervezetekhez intézett felhívása, hogy sokszorozzák meg erőfeszítéseiket a kontinens valamennyi nemzete és népe békés jövőjének és felvirágzásának érdekében, jó alapot ad a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folyó harc újabb fellendüléséhez. * * * Nyolc évvel ezelőtt, 1969-ben, a kommunista és munkáspártok Moszkvában tartott nemzetközi tanácskozása hangsúlyozta, hogy a békéért vívott harc az antiimperialista akciók fő láncszeme. Ezeknek az akcióknak a tanácskozáson kitűzött programja ma már sok kérdésben teljesült. Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája által jóváhagyott irányvonal, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc irányvonala elősegíti az európai és más országok dolgozói antiimperialista megmozdulásainak további aktivizálódását. A csehszlovák kommunisták erejüket nem kímélve továbbra is kiveszik részüket abból a közös harcból, amely a tartós békéért, a nemzetközi biztonságért, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásáért, korunk valamennyi forradalmi, demokratikus és békeszerető erejének egysé géért folyik. •m** . IS ffiflUP I»*S A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának tiszteletére Ko- Sicében a Közbiztonsági Testület kerületi parancsnoksága megnyitotta a forradalmi hagyományok szobáját, ahol a Közbiztonsági Testület és a népi milícia kelet-szlovákiai tevékenységének fejlődését ismerteti. Hiteles felvéte lek dokumentálják a Közbiztonsági Testület tagjainak a Barátság vasútvonal építésében kifejtett tevékenységét, valamint a rendőrség és a népi milícia mai felkészültségét és műszaki felszereltségét. Képünkön: a látogatók. (Felvétel: A. Haséák — CSTK)
