Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
ÚJ szú 19 77. Ill 97. terjesztéséért, az olvasók ízlésének pozitív alakításáért, különösen a fiatal nemzedék körében. A könyvhónap — ahogy már mondottuk — nemcsak arra adott alkalmat, hogy nagyra értékeljük azt, ami pozitív volt, hanem arra Is, hogy elgondolkozzunk azon, amit javítani kell és annak érdekében tenni, hogy egész könyvkiadási gyakorlatunk megfeleljen fejlett szocialista társadalmunk növekvő igényeinek. Kiadóink számára ez azt jelentette, hogy következetesebben el kell mélyíteniük koncepciós munkájukat, emelniük kell színvonalát, növelniük könyvkiadási terveink igényességét, meg kell szabadítani őket a véletlenek befolyásától és a szubjektív hatásoktól, programszerűen meg kell szüntetni e programokban a még meglevő fogyatékosságokat, s növelni kell a kiadók kollektíváinak felelősségét és kezdeményezését. A kiadóknak hatékonyan együtt kell működniük a szerzők, a fordítók és más szakemberek gárdájával, s mindenekelőtt sokoldalúan támogatniuk kell az új korosztályt. A könyvterjesztésben és eladásban is van sok javítanivaló. Még nincs mindenütt olyan könyvesbolt, amely valóban kulturális, nevelői és társadalmi funkcióját betöltő központ lenne. Van már több példás könyvesbolt, amely azt a küldetését jól teljesíti, és amelynek dolgozói több kitüntetésben részesültek. Ugyanígy a nyomdászok, a könyvek gyártói, gondolkozzanak el azon, hogyan lehetne jobban, idejében és jobb minőségben teljesíteni feladataikat, hogyan előzhetik meg a fölösleges fogyatékosságok előfordulását. A könyvtárosok ezrei számára az idei könyvhőnap is vitathatatlanul alkalmat ad a hasznos tapasztalatok cseréjére, az új munkaeljárások és -módszerek elsajátítására, a könyvtárak által nyújtott szolgáltatások tökéletesítésére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa a fejlődés új távlatait nyitotta meg szocialista társadalmunk előtt, amelynek nagy érdeme a kultúra, a művészet, valamint a dolgozók tömegei kulturális aktivitásának sokoldalú fejlesztése. A könyvnek ebben a folyamatban egyre fontosabb szerepe van. A könyvek színvonalával kapcsolatban minden oldalról törvényszerűen növekszenek az elvárások és a követelmények — politikai és társadalomtudományi, tudományos és szakmai szempontból, a tudományos népszerűsítés, a tankönyvkiadás, a szép- irodalom és a gyermekirodalom szemszögéből is. Azt kívánjuk, legyen tehát az idei könyvhónap egyrészt az elért eredmények szemléje, másrészt arra való ösztönzés, hogy pótolhatatlan szerepét a könyv egyre nagyobb mértékben és a társadalmi szükségletekkel összhangban teljesítse. N em véletlen, hogy március a köztudatban a már hagyományos könyvhónapot jelenti. Ez a könyvnek abból a helyzetéből és szerepéből adódik, amelyet szocialista társadalmunkban betöltött és betölt, továbbá alapvető és pótolhatatlan küldetéséből, meg abból, hogy olvasóink széles rétegei rendkívül kedvező és közvetlen viszonyt alakítottak ki magukban a jó könyvvel szemben. Ezért a könyvhónap nemcsak ünnep és alkalom arra, hogy értékeljük azok munkáját, akik a könyveket létrehozzák és továbbadják, tehát az írókét, a kiadókét, vagy a könyvtárosokét, hanem és mindenekelőtt az olvasók széles rétegeinek ünnepe. Talán nincs is nálunk olyan ember, akinek ne lennének meg a kedvenc szerzői, élete valami módon ne kapcsolódna az első könyv elolvasásából származó élményekhez, vagy aki akaratának, gondolkodásának és érzelemvilágának létrejöttében ne játszott volna szerepet a könyv. Makszim Gorkijnak, a szovjet irodalom óriásának szavai örökké és általánosan érvényesek: „Mindazt, ami jó van bennem, a könyvnek kö szönhetem." Ez ma sok más dimenzióban is érvényesül, tekintve a tömegtájékoztatási eszközök rohamos fejlődését. Ezek az eszközök nem csökkentették a könyv jelentőségét, ellenkezőlég, egyenesen kiemelték. A könyv eseményekkel, információkkal teli korunkban is a művelődés, a megismerés, -a tudományos-technikai fejlődés és az esztétikai nevelés legfontosabb eszköze. Nélküle a művészetek fejlődése is elképzelhetetlen. Szocialista kultúránkban immár hagyomány a könyv fontos szerepe. Haladó szerepet töltött be a nemzetébresztés időszakában, valamint nemzeteink szociális, és osztályharcainak idején. Könyvkultúránk az 1948-as februári győzelem után teljes és hatalmas fejlődésnek indult, mert ekkor minden téren ledőltek a kapitalizmus és a parazitizmus bástyái, és a könyvkiadás területén is érvényesíteni és kielégíteni lehetett a szocialista társadalom valódi szükségleteit. Emlékezzünk meg csak arról, milyen alapvető változások következtek be 1948 februárja után a korábbi viszonyokhoz képest. Az első Csehszlovák Köztársaságban egy főre számítva átlagosan két példányban jelent meg egy-egy könyv, ma öt és fél példányban s tegyük hozzá, hogy akkor a könyvkiadás döntő mértékben a magánvállalkozók érdekeit szolgálta, s nem sok köze volt az Igazi kulturális értékek terjesztéséhez. A könyvkiadói programok fő részét — ahogy ezt ma is láthatjuk kissé más formában a tőkésországokban — a kalandos történetecskék, vagy a szentimentális regényecskék, tehát „a népolvasmányok“ és a különféle ponyvaregények tették ki. A komoly irodalmi értékek, amelyek kiadására csak a haladó kiadók törekedtek, szemmel látható kisebbségben maradtak. Mi több — a könyv anyagi okok miatt az olvasónak távolról sem volt annyira elérhető, mint manapság. K önyvkiadási politikánkban 1948 után fontos szerepet kapott a hazai és a legjobb külföldi irodalmi alkotások közzététele. Az emberek tömegei jutottak hozzá a múlt irodalmi hagyatékának legfőbb műveihez csakúgy, mint a jelenkori irodalmi alkotásokhoz. Több mint száz sorozat jelent meg régebbi és jelenkori szerzők műveiből a csehországi kiadók gondozásában. Az irodalmi értékek népszerűsítése és terjesztése érdekében olvasóklubokat alapítottak több százezer taggal, akik gazdag tevékenységet fejtenek ki. A legkisebbek számára irt alkotások tartalma és formája is gyökeresen megváltozott. Színvonalával és a megjelent publikációk számával gyermekirodalmunk csodálatot vált ki itthon és külföldön, amit a kedvező visszhang és^ elismerés bizonyít az egyes könyvkiállításokon és vásárokon, s alapjául szolgál azoknak a feltételeknek, amelyeket a kiadói tevékenységnek ezen a területén szocialista társadalmunk hozott létre íróink és képzőművészeink támogatására. ' Rendszeresen és programszerűen jelentetjük meg a szocialista tábor országainak irodalmát. Csak az utóbbi öt évben a cseh könyvkiadók több mint négyszáz szovjet és 280 más szocialista országbeli szerző műveit publikálták. Persze nemcsak a számokról van itt szó. A szocialista országok könyvkiadóival való egyre bővülő együttműködésünk fő jellemvonása az az igyekezet, hogy a kiadott irodalomnak minél jobb legyen a minősége és magasabb a színvonala, az az erőfeszítés, hogy az a kiváló alkotás, amely az egyik országban megjelent, minél előbb más ofszágok olvasóközönsége számára is hozzáférhetővé váljon. Ez a küldetése például a Győzelem Könyvtára elnevezésű 35 kötetes sorozatnak is, amelynek az antifasiszta harcról szóló kötetei jelenleg 7 szocialista országban jelennek meg. Az ilyen konkrét együttműködés további bizonyítéka a prágai Odeon és a bratislavai Tátrán kiadónak a moszkvai Hudozsesztvennaja Lityeratura kiadóval való együttműködése, melynek keretében a legismertebb klasszikus prózaírók műveit jelentetik meg illusztrált kiadásban. Hasonló közvetlen együttműködés fejlődik ki más könyvkiadók között is, és fokozatosan jó. eredményekhez vezet. Könyvkiadási gyakorlatunkban széles képviseletet kap a tőkés- és fejlődő országok klasszikus és mai irodalma. Ily módon könyvpiacunkra évente 190 ilyen alkotás jut el, ami összehasonlíthatatlanul több, mint azoknak a , műveknek a száma, amelyeket íróinktól ezekben az országokban kiadunk. Tehát ezen a téren is kezdeményezően járunk el a kulturális csere kapcsán, a helsinki értekezlet szellemében. A könyvkiadói tevékenység egyre jobban tükrözi új irodalmi életünk fejlődését. Csak a cseh kiadók az utóbbi öt évben csaknem 700 új prózai alkotást és verseskötetet jelentettek meg, s számuk és példányszámuk évről évre nő. A jelenkori cseh szépirodalom fejlesztéséből kiveszik részüket a régebbi tapasztalt írók, de egyre kifejezettebben a fiatal nemzedéket képviselő szerzők is. Az utóbbi öt esztendőben első könyvével több mint ötven szerző mutatkozott be. Az a lényeges, hogy jelenkori szépirodalmunk egészséges áramlatot alkot, hogy egyre több figyelmet szentel a jelenkor embere életének. a közérdekű társadalmi témáknak. Prózaírásunk és költészetünk fejlődése szorosan összefügg az olvasóknak az új alkotások iránti egyre nagyobb érdeklődésével. Főleg a történelmet, a forradalmi küzdelmeket és a jelenlegi életet bemutató művek iránt mutatkozik nagy érdeklődés. Az utóbbi években megjelent legjobb alkotásokat gyakran kétszer vagy többször is kiadták hatalmas példányszámban, és ezek az alkotások joggal csatlakoztak azokhoz a legértékesebbekhez, amelyek próza- írásunk és költészetünk történetének korában születtek. H a elgondolkodunk egy kicsit könyvkiadási politikánk kérdésein, rájövünk könyvkultúránk lényeges, de nem egyetlen jellemvonására. Ide sorolható mindaz, ami összefügg a könyvnek az olvasóig megtett útjával, tehát a nyomdászat, a könyvterjesztés hálózata és a könyvvel való sokoldalú munka, amelyet egyre szélesebb körben könyvtáraink hálózata biztosít — a legnagyobb könyvtáraktól a legkisebbekig sok ezer áldozatkész dolgozója révén — hazánk legfélreesőbb kisközségeiben is. Külön köszönet és elismerés illeti meg őket a jó könyvek írta: ÖTAKAR HOLAN cseh kulturális miniszterhelyettes A KÖNYV- KALAUZ AZ ELET ÖSVÉNYÉIN
