Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
1977. III. 27. (Gyökeres György felvételei) Gyakran ilyen a helyzet a „forgalmi iroda“ szűk folyosóján... kezett be. Például az üzemi társasutazásokra fenntartott autóbuszokból néhányat átirányítottak egyes vonalak tehermentesítésére, a diszpécseri szolgálat nap nap után jelentést kap a járatok kieséséről és a késésekről, az utasok panaszairól. Nagyobb figyelmet szentelnek a személyzet megválogatá- sának és nevelésének, az előírások meg nem tartása esetében pedig a Munka- törvénykönyv megfelelő cikkelyei alkalmazásának és a fegyelmi intézkedéseknek. KATARINA OLLÉOVÁ, munkásnő, Szene: „Reggel jobb a helyzet, de hétközben délután és főleg pénteken teli az , autóbusz.“ — Sajnos még így is tavaly a városkörnyéki vonalakon összesen kiesett 901 járatunk és 520 járat késett, ami kedvezőtlenül hatott a személyszállítás kulturáltságára és minőségére. Különben mi magunk az említett észtén dőben 137 ránk vonatkozó panaszt kaptunk, amiből 92 indokolt volt. Az igazgató szavait néhány fontos Az ország legnagyobb CSAD vállalata a bratislavai, amelynek két üzeme van. Felkerestük a 801. sz. üzem igazgatóját, IMRICH TAKÁC diplomás technikust, hogy a fővároskörnyéki autóbuszközlekedés helyzetéről és kilátásairól is tájékoztathassuk olvasóinkat. Ebbe az üzembe azért látogattunk el, hiszen vonalainak jelentős hányada a Bratislava-vidéki járás magyarlakta községeit köti össze Szlovákia fővárosával. Elég megjegyeznünk, hogy naponta ebben az irányban — éppen a Bajkál utcai autóbusz pályaudvarról — összesen 219 járat indul, illetve érkezik. — Az üzem különben jelenleg 75 vonalon, 7410 kilométer távon bonyolít le személyszállítást. Az összes említett fogyatékossággal tisztában vagyunk és az illetékes szervekkel együtt főleg tavaly március óta a lehetőségeknek megfelelően igyekezünk javítani a helyzeten — válaszolja az utazóközönség panaszait és észrevételeit vázoló kérdéseinkre Takáő elvtárs. MECHlR MILAN, a csehszlovák néphadsereg főhadnagya, Rohovce: „Hetente csak kétszer utazom ezen a vonalon. Általában elégedett vagyok. A váróterem azonban kritikán aluli.“ Már az első félórában nyilvánvaló, hogy személyében nem olyan embert ismertünk meg, aki előtt idegen fogalom az önkritika, vagy aki szereti a felelősséget másokra hárítani. Annyi azonban bizonyos, s ezt nem titkolja, hogy az üzem egymagában nem birkózhat meg sem a növekvő mennyiségi, sem a minőségi követelményekkel. A további fejlődésnek lényegében , két meghatározó kerékkötője van — így veszem ki a szavából. Az egyik, bogy a gépkocsipark lassan kiöregszik és fokozatosan ki kell selejtezni. Egy- egy autóbusz átüagos élettartama hat év. Nálunk az autóbuszpark átlagos „életkora“ jelenleg 5,4 év. Az utánpótlás pedig — főleg a pótkocsik esetében — nem felel meg a kiselejtezés arányának. A helyzetet súlyosbító másik tény, hogy képtelenek a tervezettre feltölteni a gépkocsivezetők és a kocsikísérők létszámát. — Természetesen ezen felül az üzemen belüli szervező és irányító munka egyes fogyatékosságai is felelnek azért, hogy az utazás körülményei, kulturáltsága és mindaz, amire az utasok kritikusan hivatkoznak, megfelelően nem javult... NAGY ERNŰ, géplakatos, Dióspa- tony: „Gyakran csak két-három perccel A Bajkál utcai váróteremben kevés a szék Különféle körülmények hatására csak 1975 szeptemberében kezdődtek meg a 112 millió korona értékű építőipari beruházás kivitelezési munkálatai. A Pá- riéková, a Svätopluk utca és a Mlyns- ké Nivy térségében, a régi kis vasútállomástól egy kőhajításnyira, öt hektáron dolgoznak a KoSicei Kohóépítő Vállalat szakemberei és munkásai a bratislavai Dopravoprojekt (Közlekedési Tervező Vállalat) terve alapján. Az építkezés eddig jó ütemben haladt, sőt kéthavi időelőnyre tettek szert. A forgalmi iroda betonváza már messzi: ről látható, de a célba érés végső határidejét, 1980 júliusát, sajnos veszélyezteti az, hogy az Ostrava Vítkovi- cei Klement Gottwald Vasmű szerződéses ígérete ellenére a megállapodásnak megfelelő időpontban nem szállítja le az igényelt acélkonstrukciót. Mi azonban MILAN DOBlS-tól, akit a Csehszlovák Gépkocsifuvarozási Vállalat az építkezés fölötti felügyelettel bízott meg, az iránt érdeklődünk, milyen is lesz majd ez az új pályaudvar, amelynek építéséről többnyire nem is tudnak a Bajkál utcáról utazók. — A munka befejeztével a pályaudvarnak kilenc hektárnyi területen két fő létesítménye lesz. Egyrészt a forgalmi iroda, másrészt a 38 peron, amelyekre az utasok mozgólépcsőkön jutnak el. Az épületben a szolgálati helyiségek mellett lesznek természetesen várótermek, étterem, presszó, posta, olvasóterem, pénzbeváltó, higiéniai berendezések, pénztárak, különféle kioszkok. A legfontosabb az, hogy az emberek itt télen jő melegben, nyáron pedig kellemes hűvösben, fedéllel a fejük fölött és kulturált viszonyok között várakoznak, indulnak és érkeznek majd. S nem kevés utasról van szó. Naponta mintegy negyvenezerrel számolnak és úgy tervezik, a járatok száma eléri az ezret. Rövid összegezés Mit mondhatunk összegezésképp? Először is azt, hogy jó lenne, ha nem kellene 1980-ig csupán az utazó- közönség megértésére és türelmére apellálni. Persze riportunkban is akad egy s más, ami arra utal, hogy ezen az oldalon is vannak még „tartalékok“. A lényeg azonban az, hogy addig is a 801. sz. üzem, az anyavállalat hathatós segítségével, minden tőle telhetőt megtegyen, amivel akár apránként is könnyíthet a busszal utazók — de egyben az üzem alkalmazottjai — helyzetén. A legfontosabb pedig az, amit saját erejéből nem oldhat meg sem az üzem, sem a vállalat, sőt, amiben 1980-ban sem idéz elő önmagában fordulatot az új pályaudvar megnyitása, hogy az illetékes szervek az adott lehetőségek keretei között szavatolják az üzem gépkocsiparkjának felújítását és bővítését. Csak így érhető el, hogy a busszal utazók kevesebbet sopánkodjanak. Mert aligha lehet vitás, a munkára kihat az is, hogy jókedvűen fogunk-e hozzá. GÄLY IVÁN A 801. sz. üzemben Imrich Takáé üzemigazgató az indulás előtt áll be a busz. Pedig az előírás tíz percről beszél.“ Elénk teszi tavaly márciusban keltezett, 2. sz. utasítását, amely részletesen foglalkozik éppen az üzemen belüli hiányosságokkal és konkrét határidőkhöz kötve szigorú intézkedéseket rendel el. Az utasítás teljesítését ellenőrző jelentésből kiolvashatjuk, hogy azóta egyes dolgokban javulás követadattal egészíti ki DUSÁN TOGNER mérnök, közlekedési igazgatóhelyettes. Rámutat arra, hogy üzemük a vállalatnál jobb átlageredményt ért el a balesetek számának alakulásában. Átlag kétmillió kilométerenként következett be valamilyen baleset az üzem alkalmazottjai hibájából. Vannak olyan gépkocsivezetőik, például ALFRÉD SVRCEK és GRÁCIK EUDOVlT, akik másfél millió kilométert tettek meg baleset nélkül. SZITÁSI ANGÉLA, alkalmazott, Nagy- födémes: „A sofőrök általában rendesek, viszont az utazó fiatalok többnyire nem adják át a helyüket az idősebbeknek.“ Ami viszont a Bajkál utcai autóbuszpályaudvart illeti, egybehangzó a vélemény — bármennyire is tisztában vannak az ottani állapotok „abszolút meg nem felelő voltával“, oda_ már nem invesztálhatnak, hiszen épül már az új autóbuszpályaudvar, amely orvosolni fogja a legtöbb említett bajt. A közeljövő ígérete Mintegy tizenöt évvel ezelőtt vetődött fel első ízben a gondolat, hogy Szlovákia fővárosának új, korszerű autóbuszpályaudvarra van szüksége. wmmmmmm B imnvsl ■ its«ml« “ UBSIal UlilUnK... i
