Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-20 / 12. szám
ÚJ szú ► K om árom délkeleti részén 1973- ban a földmunkák során csontvázas temetőre bukkantak. A Szlovák Tudományos Akadémia Nyítrai Régészeti Intézete e cikk szerzője vezetésével 1974—76-ban ásatásokat végzett a lelőhelyen. A temetőt nem lehetett teljes egészében feltárni, ugyanis egy része a város Váradi utca házai alatt húzódik, ösz- szesen 28 sírt tártunk fel, ezek közül 21 lovas sír, 4 felnőtt- és 3 gyermeksír volt. A házak környékén végzett próbafúrások — amerre a temető továbbhúzódik — bebizonyították, hogy a fel nem tárt temetkezési helyen még mintegy 25—30 sír található, tehát nem nagy temetőről van szó, de jelentőségét tekintve egyenrangú a korabeli, több száz sírt számláló temetőkkel; gazdag forrást jelent a Duna északi partján, a nyolcadik században élő törzsek szellemi, kulturális és társadalmi-gazdasági színvonalának megismeréséhez. A leletek arról tanúskodnak, hogy az ott eltemetett lakosok temetkezési szokásai nem különböztek az akkori szokásoktól. A sírok sorban helyezkednek el, sakktáblaszerűen. Az elhunyt hozzátartozói a sírgödrök mélységével és alakjával fejezték ki tiszteletüket a megholt iránt. Némelyik sírgödör a 200—250 cm mélységet is eléri. A kör alakú sírgödröket faszerkezettel képezték ki, a halottat nyújtót fekvésben fakogorsóba tették, a hátára, a felső végtagot szorosan a test mellé illesztették. Valamennyi csontváz úgy feküdt, hogy a koponya nyugat felé, az arc kelet felé irányult. A lovas sírokban a ló a lovas bal oldalán feküdt; a ló koponyája is nyugat felé irányult. A temetkezési szokásokhoz hozzátartozott, hogy a sírba ajándékot raktak, olyan tárgyakat, melyeket az elhunyt életében nem viselt, de amire a túlvilági életben szüksége lehetett. Szinte mindegyik sírban találtunk ál lati csontokat (húsosételmaradék) é^ egy edényt, melyben eredetileg folyadék volt. Nem egy esetben találtunk tojáshéjat (egy vagy több tojás héját), de ennek a jelentőségét egyelőre meg nem tudtuk egyértelműen megmagyarázni. A komáromi temetőhely különlegessége a megbolygatott sírok magas száma (90%-a). Sírbolygatást a többi korabeli temetőben is megállapítottak, de csak alig több mint tíz százalékban. Több oka lehetett, hogy behatoltak a sírba: egyrészt rituális, a vámpírok elleni félelem, amikor is a vámpírokat azzal tették ártalmatlanná, hogy ' a halottat felnégyelték, másrészt, azért hatoltak be a sírba, hogy kifosszák. A komáromi sírbontókról egyértelműen kijelenthetjük, hogy hullarablók voltak; ékszerekre, díszekre, fegyverekre és egyéb fémtárgyakra irányult a figyelmük. A rablók a sírgödör nyugati részén talált aknán keresztül jutottak be a sírba. Ez azt jelenti, hogy a lovas és a ló felsőteste volt a cél, vagyis ahol a legtöbb tárgy összpontosult: fülbevalók, övdíszek, fegyverek, a lovon pedig a kötőfék. díszei, a zabla, a kengyel. Rendszerint a csontvázak felső része is megbolygatott állapotban volt, c^ak az alsó rész maradt épen. A sírok túlnyomó többségében a csontvázat széthányták, annak ellenére, hogy az akna csak a gödör nyugati részében volt fellelhető. A fosztogatóknak ezt az épen maradt koporsók tették lehetővé, ugyanis 'az egész csontvázhoz hozzáférhettek. Meg kell említeni, hogy a csontokat barbár módon szétdobálták, pl. a koponyacsontokat több helyen szedtük össze. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a rablók titokban dolgoztak, sietniük kellett; ennek köszönhető, hogy a leltár néhány darabja elkerülte a figyelmüket, és a megmaradt leletek ma értékes forrásai a Dunaparti települések történetének megismerő- sáré. Felvetődik a kérdés, hogy mikor került sor a hullarablásokra, s hogy a fosztogatók ugyanazon törzsbeliek voltak-e vagy sem. Az első kérdésre azt felelhetjük, hogy a rablásokra akkor került sor, amikor a sírdombok még jól látszottak, ugyanis az aknák pontosan az eltemetettek felsőtestére irányulnak, azonkívül a felső végtagok helyzete azt bizonyítja, hogy az izomzat és a kötőszövet még nem porladt el, hanem összekötötte a felső végtag csontjait. A másik kérdésre nem adható egyértelmű válasz, de valószínűleg ugyanazon törzsbeliek voltak. Az épségben maradt sírok leletei azt bizonyítják, hogy az elhunytat pompás díszben temették el. Ruhadíszeket, lószerszámdíszeket és fegyverzetet találtunk. A viselet fontos részét képezte a deréköv. A harcos némely esetben két övét is viselt, s közülük az egyiket különféle fémdíszek ékesítették. A veretek száma, a kivitelezés összefüggött a vagyoni helyzettel és a társadalmi ranggal. Egyes kutatók azt állítják, hogy a veretek száma szigorúan a társadalmi rangtól függött. Komáromban nemes fémből is készült övvereteket találtunk s ez magas társadalmi rangra utal. Az övék legszebb díszei közé tartoznak a korong alakú pávamintás veretek, ugyanis ez nagyon ritka a korabeli temetkezési helyeken. Nagyon szépek a nemesfém-ötvözetek vésett pálmalevéldíszei és a növényornamen- tikájú áttört veretek. A felsorolt díszek bronzból készültek, de aranyozottak. Az egyik sírban az öv ezüst- díszeiből csak egyetlen aranyozott, téglalap alakú, növénymintás veret maradt meg. A veret Igen fejlett fém- öntészet terméke, ilyen díszítésű övét nyilván csak a magasabb társadalmi rétegbeliek viseltek. A fém övdíszek és a lószerszám díszei ugyanazon mesterek műhelyéből származnak. Akárcsak a többi korabeli temetkezési helyen, Komáromban is teljesen felszerszámozott lovat tettek a sírba. Ámde a lófelszerelés is a sírfosztók áldozatául esett, a feltárásnál csak egyes darabokat találtunk meg, amelyek a ló csontváza alatt ”oltak és a rablók nem találták meg. A kötőfék díszei a kétoldalt, esetleg elöl, a homlokrészen elhelyezett nagyobb szerszámrózsák. Ezek közé kisebb, rendszerint a szerszám- rózsákkal azonos alaki jegyeket ábrázoló veretek kerültek. Tányérszerű, korong alakú és kalapszerű szerszám- rózsákat találtunk. Két sírban olyan szerszámdíszekre bukkantunk, melyek ez idáig ismeretlenek a Kárpát-medence többi temetőjében: háromszögletű, aranyozott bronz vereteket. Tapasztalt mester készítette; a megrendelő magas rangú lehetett, lovának is pompás felszerelés dukált. Ugyanebből a sírból való a vaszabla, melynek oldalpálcáin tausírozás (nem nemesfémek nemesfém berakással való díszítése) látható: a vas alapzaton rézlemezkék képezik az ornamentumo- kat. Ezzel a technikával csakis értékes tárgyakat díszítettek, és zablán első ízben fordult elő. A többi lovas sírban zabla is, kengyel is csak elvétve fordult elő, holott kétségtelen, hogy eredetileg ott voltak. Hiányuk szintén a sírfosztóknak tudható be. Az egykori település lakói életmódijának tanulmányozására jó forrásanyagot nyújtanak a további leletek. A település jellegét a lovas sírok és a bennük talált fegyverek határozzák meg. Találtunk kardot, bárdot, kop- ját, íjat és nyilakat. A harcosok e felszerelését a ló egészíti ki, hozzátartozik a harcos felszereléséhez. Vagyis a települést elsősorban fegyveres férfiak lakták, s küldetésükről a temető földrajzi fekvése ad útbaigazítást. A temető ugyanis 1000— 1500 méterre fekszik a Dunától és attól a helytől, ahol a Duna és annak egyik ága szigetet képez, tehát alkalmas hely az átkelésre. Mindent összegezve: leszögezhetjük, hogy a dunai gázló őrzőinek temetőjéről van szó, akik a VIII. század második felében a folyó stratégiai pontját védték. A VIII. században egy másik település is védte a Duna-partot. A Duna- radványhoz tartozó major, a zsitva- toroki temető sok közös vonást mutat a komáromival. A temetkezési helyek jellege olyannyira azonos (nagyszámú lovas sír, megbolygatott sírok, azonos típusú díszek stb.), hogy nem fér hozzá kétség: a települések lakóinak egyforma társadalmi helyzetük és küldetésük volt: a dunai átkelőhelyek őrzése. A zsitvatoroki dunai átkelőhelyhez 1373-ból írásos emlék is fűződik, amelyben Nagy Lajos király megtiltja a kereskedőknek, hogy Nyergesújfalú felé menjenek, és megparancsolja, hogy a Zsitvatorok melletti átkelőhelyet vegyék igénybe. Bár az írásos emlék jó néhány száz évvel későbbi, nem kétséges, bogy a korán- bi századokban is éppan ez a hely volt a legalkalmasabb gázló a Dunán. Tehát társadalmi szempontból a zsitvatoroki és a komáromi településeket őrhelyeknek tekinthetjük. Hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a gázló őrei, kitűnik a sírokba tett felszerelésből is, és arra utal, hogy az őrök nem a köznépből kerültek ki, hanem a vagyonosabb, a felsőbb társadalmi osztályok tagjai voltak. Ezzel magyarázható az a 3—4 éves gyermek sírja is, akit — mintegy szimbólumaként annak, hogy egy bizonyos réteghez tartozik —, felszerszámozott lóval együtt temették el. Erről tanúskodik a gyermek 'aranyozott véretekkel díszített öve is. A komáromi temetkezési hely kutatása jelentős eredmény: értékes adatokat szereztünk azokra az időkre vonatkozóan, amikor Szlovákia déli része az avar birodalomhoz tartozott. Az avar birodalom VII—VIII. században fontos szerepet látszott Közép- Európa történetében, a VIII. század másik felében azonban fokozatosan felbomlik, míg aztán a frank seregek 799-ben megtörik az avar birodalom uralmát. A birodalom széthullása azonban nem azt jelentette, hogy a Dunától északra élő törzsek fejlődése befejeződött, ellenkezőleg, a társadalmi fejlődés igen gyorsan haladt előre, és a VIII. században megkezdődik a társadalmi differenciálódás, mely a feudalizmus felé vezetett. Ovdíszek 1977. A lószerszám díszei Arany fülbevalók (Jozef Krátky felvételei) # 9 Az ŰJ SZÓ számára írta: Dr. ZLATA CIUNSKÁ kandidátus
