Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-13 / 11. szám
ÚJ szú A kizsákmányolt dolgozók harcos szócsöve volt Hetven évvel ezelőtt jelent meg a Kassai Munkás első száma t A Kassai Munkás első száma 70 évvel ezelőtt, 1907. március 16-án jelent meg. Abban az időben, amikor a szervezett munkásság már Magyarországon is olyan erőt képviselt, mellyel a feudalizmus maradványaihoz görcsösen ragaszkodó magyar nemességnek és a feltörő kapitalistáknak számolniuk kellett. Századunk fordulóján a munkásszervezetek elismeréséért, a nyolcórai munkaidőért, az általános és titkos választójogért folyó harc mind szélesebb arányokat öltött. A munkásság öntudatának, saját erejében való bizalmának ezen ébredése teremtette meg a Kassai Munkást is, mely 30 éven keresztül — betiltása miatt megszakításokkal — tükrözte, hirdette és szervezte a harcot az osztrák—magyar császárikirályi, majd a csehszlovák burzsoázia hatalma ellen, a munkások és a parasztok uralmáért. Először a szociáldemokrácia kispolgári reformista eszközeivel, azután a kristályosodó kommunista s végül tiszta bolseviki módszerrel. A Kassai Munkás ezért a munkásmozgalom történetének is tükre a reformizmustól a bolsevizmusig. A Kassai Munkás mint Kassa és vidékének hetilapja indult. A kassai proletariátus ez alkalommal először bizonyította be, hogy megilleti a hely az akkori felső-magyarországi munkásmozgalom élén. A munkások napi kilenc-tíz órát dolgoztak, az átlagos napibér 25—50 krajcár volt. E roppant nehéz megélhetési viszonyok ellenére megindult a Kassai Munkás, s mint hetilapot a felső-magyarországi szociáldemokrata párt adta ugyan ki, de a kassai proletárok filléreiből teremtődött meg. A vezetőség Porosz Mihály nyomdászt bízta meg a szerkesztéssel. 1909. január elsején Porosz lemondása után egy szerkesztő bizottság vette át a lap szerkesztését Molnár Miklóssal az élen. A lapnak ekkor még marxista politikai iránya nincsen, s ezért a politikai és a gazdasági kérdésekben bizonytalanul tapogatózik, a maga lehetőségei között azonban munkáját őszinte lelkesedés, áldozatkészség és becsületesség jellemezte, s letagadhatatlan történelmi érdemei vannak Kassa és környéke munkásságának öntudatra ébresztésében, szervezésében, később mozgalmának szocialista tartalommal való megtöltésében. Századunk elején 1977. III. 13 a harc fő célja a „népparlament“ volt, vagyis olyan parlament, amelybe a szociáldemokrata képviselők is beválasztható^. Ettől várta a szociáldemokrácia minden baj megszüntetését. Ebből a harcból néha naivul, de végeredményben derekasan vette ki részét. A Kassai Munkás az 1910. évi választások alkalmával mozgásba hozta Kassa és vidéke munkásságát, s ez alkalommal már új, forradalmi hangokat pengetett. Keményen ostorozta a kapitalizmust, milita- rizmust és a klerikalizmust. Bátor hangjáért üldözték a hatóságok. 1910-ben 1600 korona pénzbüntetésre Ítélték, ami akkor igen jelentős összeg volt. A Tisza-kormány 1914-ben háború elleni izgatás címen betiltotta a lapot. A budapesti Népszava azonban továbbra is megjelent. Amikor a hullámok ösz- szecsaptak az Osztrák—Magyar Monarchia fölött, 1918. november 9-én újra megjelenik a Kassai Munkás. Élete azonban rövid volt. A csehszlovák hatóságok 1919. március 18-án ismét betiltották, miután a szlovák nacionalista aspiráció ellen szállt síkra. Ugyanez év pünkösdjén jelent meg újra a Vörös Hadsereg előrenyomulása révén Kassai Vörösújság fejléccel. Majd a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. június 16-án KoSické öervené noviny fejléccel is néhány szám. 1920-ban a kassai munkások filléreiből 60 000 korona gyűlt össze, mely összeggel napilappá teremtették lapjukat. A főszerkesztő Su- rányi Lajos lett. A szerkesztőség tagjai: Háy László, Fried Jenő, Jász Dezső és Mácza János volt. Ez időponttól a lap nagyobb gondot fordít a pártéletre, az ifjú- és a nem munkások megszervezésére. 1920 júniusában a párt- és szakszervezetek kassai konferenciáján a 111. Internacionálé mellett foglal állási, és azt követeli, hogy a Kassai Munkás Szlovenszkó és Ruszinszkó országos orgánuma legyen. 1920-ban és 1921 elején a kommunista párt megalapítását sürgeti. 1921. május 15—16-án a prágai kongresszus kimondja a kommunista párt megalakulását. Ebben a Kassai Munkásnak is nagy érdeme van, miután hosszú időn keresztül harcolt érte. 1922-ben a hatóság üldözése miatt Surányi Lajos kénytelen volt a laptól elválni. Helyette Mácza János lett a lap felelős szerkesztője. Annak dokumentálására, hogy a Kassai Munkás ezentúl valóban országog lap lesz, 1922. március elsején Munkás fejlécet kap. 1922. június elsejétől a Munkás nem napilap többé, hetenként csak háromszor jelenik meg. Ebben a nehéz helyzetben került a laphoz Farkas Gábor, aki Fried lend elvtárssal szerkeszti a Munkást. 1921. március 24-én Farkas Moszkvába távozik és Fried Jenő egyedül szerkeszti a lapot. 1924. szeptember 19-én Fried Jenőt letartóztatják, s Weisz Tibor veszi át a lap szerkesztését. Több éven át a szerkesztőségben dolgozik, majd fogházba kerül, s többé nem tér vissza a laphoz. A tömegszervezetekben azonban továbbra is aktívan működik. 1924 végén Golthammer Géza kapcsolódik be a lap szerkesztésébe. 1925. október elsejétől — csaknem háromévi háromszori hetenkénti megjelenés után — újra napilap lesz a Munkás, főszerkesztője Zamek Ferenc, szerkesztők: Golthammer Géza, majd 1926. június elsején Moskovlts Kálmán kerül a szerkesztőségbe. Időközben a Munkás megjelenteti heti mellékletét, a mezőgazdasági dolgozók számára a Proletárt, majd a Nőmunkást és a Vörös Pionírt. A szerkesztőság azt a további feladatot tűzte maga elé, hogy a pártmozgalom céljainak a legmegfelelőbb, és a legszélesebb tömegek megnyerésére alkalmas országos_la- pot fejlesszen a Munkásból. A lap e komoly feladat végzését képtelen Bratislavából (ahová időközben költözött) irányítani. Az anyagi szükségesség is arra késztette a szlovenszkói sajtóbizottságot, hogy Ostra- vát válassza a Munkás új megjelenési helyéül, ahol már két kommunista lap jelent meg: a szlovák Pravda és a cseh Délnicky deník. 1926 végén a szerkesztőség Ostravába költözött. 1927-ben ünnepli a Munkás fennállásának 20. évfordulóját, mely alkalommal ünnepi számot ad ki. E számban a Moszkvában élő számos magyar író és költő üdvözlő sorait olvassuk. Az alábbiakban idézzük Kun Béla üdvözletét: „A Munkás az egyedüli magyar nyelvű kommunista napilap Európában, s ezért mi vala mennyien — kommunista magyarok — nemcsak féltő szeretettel figyeljük minden lépését, de várakozással is nézünk működése elé. Azt várjuk tőle, hogy szó rosan hozzásimulva a saját+olvasó tömegeinek közvetlen szükségleteihez, megszólaltassa a magyar elnyomott munkások és parasztok fájdalmait, panaszait. Ezt várjuk, ezt kérjük a 20-esztendős Munkástól mi, akik húsz esztendő óta egy sorban harcolunk vele a magyar, majd a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harci frontján.“ A két világháború között a szerkesztőség rendszeres összeköttetést létesített a Moszkvában élő magyar kommunista írókkal és költőkkel, akik írásaikkal hatékonyan támogatták a Munkás szerkesztőségét, emelték a lap színvonalát. Az írógárda gerincét Gábor Andor, Hidas Antal, Illés Béla, Gergely Sándor, Zalka Máté, Karikás Frigyes, Sarló Sándor és mások alkották. Az Ostravába történő átköltözés után a központilag rendezett szervezeti kapcsolatok hozzájárultak a A Kassai Munkás szerkesztői és aktivistái... A felvétel 1924-ben készült. A csoport tagjai — Róják Dezső (5) kivételével — valamennyien a fasizmus áldozatai lettek lap tartalmi gazdagodásához, a gyors híradáshoz, a politikai és az irodalmi anyag gyarapodásához. A három kommunista lap szerkesztőinek együttműködéséhez. A Munkás szerkesztősége kiadásában évről évre megjelent a Munkás- és Parasztnaptár. A Munkás figyelemre méltó kiadványa volt a minden május elsején megjelenő Májusi emléklap. A Munkás hasábjain a nemzetközi proletár szolidaritás ragyogó példáival találkozunk. A két világháború között a szomszédos államokban a kommunista pártokat Illegalitásba kényszerítették, lapjaikat betiltották. A Munkás tiltakozó írásaival és az elnyomás elleni harcba való mozgósításával nyilvánította szolidaritását a szomszédos országok magyar ajkú dolgozóival. Különösen ki kell emelni a fasiszta Horthy-rezsim elnyomása alatt görnyedő magyar- országi dolgozók iránt tanúsított szolidaritást, és a fehérterror elleni harcra mozgósító bátor cikkeit. A Munkás rendszeresen eljutott Erdély, a Bánság és Magyarország dolgozóihoz is. A munkás- és parasztlevelezők, valamint a kommunista lapterjesztők nagymértékben hozzájárultak a lap népszerűsítéséhez és számainak emeléséhez. A kommunista lapok szerkesztőségei kemény küzdelmet folytattak húsz éven keresztül a csehszlovák hatóságokkal, amelyek lapjainkat cenzúrázták, elkobozták, szerkesztőinket bebörtönözték. A Munkás szerkesztősége 1937. június 27-én megszüntette a lap kiadását, szerepét a Magyar Nap vette át, amely az akkori politikai helyzetnek megfelelően a Népfront szellemében harcot hirdetett a széles néptömegek megnyeréséért, a háború és a fasiszta veszély ellen, a békéért és szabadságért. A Kassai Munkás kiadásának 70. évfordulója egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójával, mely történelmi eseményt a szovjet néppel együtt ml és az egész haladó emberiség ünnepli. Ez alkalomból dolgozóink számos értékes szocialista kötelezettségvállalásra kötelezik magukat. A Kassai Munkás kiadásának 70. évfordulójáról mi is az emberibb szocialista körülmények között emlékezünk meg, amikor dolgozóink jogai valóra váltak, a munka pedig becsületté vált. E kettős jubileum alkalmával mi, idősebb szlovákiai magyar ajkú dolgozók szeretettel és hálával gondolunk a Munkásra, mely húsz éven át hű harcostársunk volt, s küzdött az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, felszabadulásunkért, szebb és boldogabb jövőnkért. Pártunk XV. kongresszusa kiemeli a napisajtó óriási eszmei-politikai és nevelő szerepét. Napjainkban a munkásosztály, dolgozó népünk sajtószerve, mindennapi segédeszköze, tájékoztatója és serkentője hazánkban a Kassai Munkás örököse, az ŰJ SZŐ. RÓJÁK DEZSŐ A Munkás könyvkereskedése Kassán az egykori Malom utcában. A felvétel 1923-ban készült 3
